Beszéltünk a társas kapcsolatok fontosságáról. A közös terepasztal készítés összehozta a társaságot, olyan gyerek is kereste a másik társaságát, akire eddig ez nem volt jellemző.

November –Társas kapcsolatok
Ebben a hónapban még egy feladat erejéig visszakanyarodtunk az előző havi témához, mivel október hónap végén rendkívüli szünetet rendeltek el iskolánkban, nem sikerült az befejeznünk. Nagyon lelkesen gyűjtöttük, préseltük a faleveleket, várták a falevélképek készítését, így még megalkottuk a mi „sólymainkat” a Sólyomszemmel feladathoz. A következő boldogságórát relaxálással kezdtük. Ezután megbeszéltük, hogy milyen társas kapcsolatok alkotják, alakítják az ő kicsi életüket. Az őket körülvevő, szerető emberekkel kialakított kapcsolataik: barátság, családi kapcsolatok, iskolai életükben jelenlévő kötödéseik fontosságáról beszélgettünk. Különböző szívecskés színezőket vittem nekik, az volt a feladatuk, hogy annak a személynek színezzék ki és adják oda, aki a számukra a legfontosabb. Többnyire apukáknak, anyukáknak készültek a szívek, de volt testvér, barát, nagyszülő is. A következő alkalommal a barátságról beszélgettünk. Összegyűjtöttük közösen, hogy mitől működik jól egy barátság, mit adhatnak egymásnak a barátok. Nagyon ügyesen összegyűjtötték a barátság legfontosabb ismérveit, pedig még csak első osztályosok: védjük meg a barátunkat, ne legyünk vele irigyek, ne verekedjünk, veszekedjünk vele, szeressük egymást, ne csúfoljuk a másikat, ne bántsuk szavakkal sem, játsszunk, tanuljunk együtt, okosan vigyázzunk rá, segítsük egymást a bajban, mondjuk el neki a titkainkat. Körbe rajzoltuk a kezünket és olyan rajzokkal díszítettük, ami a barátságról eszükbe jutott. Ezekkel a kezekkel dekoráltuk a „Jó hírem van!” dobozt. Nagyon jól a mindennapjaink részévé vált a jó hírek mesélése, néhány hét után már ők kérték, hogy mesélhessenek. Le is rajzoltuk a jó híreket és a dobozba kerültek. Aranyosak voltak, ahogy örültek a másik örömének, jó híreinek. Figyeltek egymásra, bátorították egymást. Remélem, hogy ráéreztek arra, hogy mennyire szükségünk van egymásra.

Ebben a hónapban megtanultuk Aranyosi Ervin Baráti ölelés című versét, bár a vírus helyzet miatt kicsit át kellett gondolni! Volt még szeretetgombóc, barátságpókháló is! Nagyon élvezték a feladatokat, hiszen ki ne szeretné ha jó szót kap.

Mivel idén második alkalommal veszünk részt a programban, és az osztály fele már tavaly is tagja volt a csoportnak, arra gondoltam, nem a munkafüzet, hanem a havi téma közül választok ötletet, a társas kapcsolatok feldolgozásához. Megbeszéltük magát a szót, hogy ki lehet a társ, kinek hány társa van, lehet. Mit jelent a kapcsolat, ki kivel lehet kapcsolatban. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve a beszélgetések mellé a rajzos témát választottam, vagyis egész hónapban jó híreket gyűjtöttünk, és rajzoltunk.
Érdekes volt, hogy az elsősök nehezen tudtak jó hírt mondani, pedig megbeszéltük, hogy a legapróbb dolog is, aminek örültek, az már jó hírnek számít, ami velük, vagy társaikkal történt. Úgyhogy részükről a születésnapi együttlétek, illetve a kiscicák, kiskutyák születése volt a jó hír, amit meg szerettek volna osztani a társaikkal. A negyedikeseknek már sokkal változatosabb témáik voltak, de napról napra a kicsik is ügyesedtek, és reggel alig várták, hogy bemenjek a terembe, hogy az osztálytársaik mellett velem is megosszák a jó hírt.
A legaranyosabb az a negyedikes gyerek volt, aki egyik reggel azt mesélte el, majd rajzolta le, hogy ő azt a jó hírt hallotta a tévében, hogy hamarosan meglesz a koronavírus elleni védőoltás, és akkor nem kell maszkban járniuk. Hát igen. Az tényleg jó hír lenne, mindenki számára! Addig viszont maszkot fel, és vigyázzunk magunkra, és egymásra!