Az órát relaxációval kezdtük. Utána beszélgettünk a társas kapcsolatok szépségeiről, esetleges nehézségeiről. Felfedeztük, milyen kapcsolat húzódik az emberek boldogsága, és a kiegyensúlyozott társas kapcsolataik között. Ötleteket gyűjtöttünk, hogyan működhetnek jól kapcsolataink az osztályon belül. Az órát meditációval zártuk.

Egész hónapban az emberi kapcsolatokra irányítottuk a figyelmet. Ezekből is kiemelten foglalkoztunk a barátsággal. Nagyon élveztük a Barátsághőmérő mozgásait. Hónap végére örömmel alkottuk meg a Naftalinról szóló mesét.

MESE A MAGÁNYOS TÖRPÉRŐL
Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Azért, mert az utóbbi időben kicsúfolta az összes törpöt. Naftalin elment világot látni, hátha máshol befogadják. Rátalált Bánatfalvára, ahol bekopogott egy házba és Törpördög nyitotta ki az ajtót. Naftalin megkérdezte, hogy hol van.
 Bánatfalván!- felelte Törpördög.
 Bánatfalván?!- kiáltotta Naftalin megdöbbenve.
Ijedtében elszaladt Törpördögtől.
Ment, mendegélt, találkozott Szomorkával, a törpleánnyal. Ő már régóta ott lakott.
Naftalin érdeklődött, hogy miért szomorúak az emberek itt.
 Ez itt Bánatfalva- válaszolta Szomorka.- Itt mindenki szomorkodik, azért lakik itt.
 Szomorúság? Szomorúság?- gondolkodik magában Naftalin.- Hisz én is szomorú vagyok! De nem akarok az maradni!
Elkezdtek beszélgetni arról, hogy miért bánatos mindenki a faluban. Rájöttek, hogy az itt lakók nem tudtak egymással békében élni. Csak vitatkoztak, veszekedtek, civakodtak egymással. Senkinek nem volt szeretet a szívében.
Naftalin és Szomorka együtt elhatározták, hogy majd ők felvidítják az embereket és összebarátkoztatják őket.
Barátokat kerestek egymásnak. Így hamarosan Bánatfalvát átnevezték hivatalosan is Vidám falvának. Így, hogy minden jóra fordult, boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Miskolci II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola
4.b

Nagyon lelkesen, és együttműködően dolgoztak ebben a hónapban is:)

Az első osztályos gyerekek lerajzolták a szeretetteljes kapcsolataikat a szüleikkel, testvéreikkel, családjukkal, barátaikkal, kisebb más közösségeikkel.

Kapocs – kapcsolat. Miért tartozhatnak össze ezek a fogalmak? – tettem fel a gyerekeknek a beszélgetés elején a kérdést. A lényeget nagyon gyorsan megértették, és sorjáztak a kapcsolatok. Ki kivel, milyen kapcsolatba kerülthettek? Azt már egy kicsit nehezebben fogalmazták meg, hogy miért kell, miért jó, ha emberek, család, barátok, iskolatársak vesznek körül bennünket.
A pillatanfelvételek elkészültek: a nagymama felé szaladó unoka, a család képe, a játszótéren mozgó apró emberkék, a víz partján ücsörgó barátnők, az uszodában apával csúzdázó kisgyerek épp úgy tagjai lettek a tablónak, mint a legügyesebb rajzolónk által elkészített osztáykép. Ezek az élő, mindennapi kapcsolataink.

Az időben érkezett segítség

Naftalin a törpe, ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Gondolkozott rajta, hogy mi lehet ennek az oka. Egyszer csak megjelent mellette egy szép kis törpelány.
-Szia Naftalin!-bájosan köszöntötte.
-Ki vagy te, és honnan tudod a nevemet?-érdeklődve kérdezte Naftalin.
-Én egy mindentudó törpelány vagyok. Már hogy ne tudnám a nevedet, hiszen sajnos nagyon elhíresültél az önteltségedről.
-Önteltségemről???-kerekedett nagyra Naftalin piciny szeme. Ennek ő nem volt tudatában. Az utóbbi időben mindig csak saját magával és újonnan szerzet birtokával foglalkozott. Egyáltalán nem kereste barátai társaságát, ha pedig ők szerettek volna kapcsolatba lépni vele, mindig talált valami kifogást, hogy ne jöjjön létre a találkozó. Ettől viszont egy idő után magányosnak érezte magát, de a barátai már hátat fordítottak neki, a sok elutasítást követően.
-Lehet, hogy kedvesebbnek kellene ismét lenned a kis társaiddal, és visszatérne a régi Naftalin is. Attól, hogy szereztél egy birtokot, azokat az embereket akik szeretnek és megbecsülnek, nem szabad eltaszítanod magadtól.-javasolta a kislány.
-Ígérem megfogadom a tanácsod, és visszaszerzem a barátaimat, hisz nagyon hiányoznak nekem. –mondta Naftalin, miközben könnyei peregni kezdtek.
-Látod, látod?! A magányosság a lelkednek is nagyon rosszat tesz.
-Köszönöm, hogy figyelmeztettél kislány. Remélem még meg tudom menteni a barátaimmal való kapcsolatomat.
Ahogy megjelent, úgy el is tűnt a törpelány.
Telt-múlt az idő, és egyre jobban közeledett a szeretet ünnepe. Minden évben együtt készült Naftalin társaival, és együtt is ünnepeltek. Idén viszont senki nem kereste őt. Ez egyrészt nagy szomorúsággal töltötte el, másrészt reménykedett benne, ha most nem sikerül, soha többé nem tud velük kibékülni. Kicsit tartott a visszautasításoktól, de lázasan vetette bele magát egyedül a nagy ünnepi teendőkbe. Birtokát szebbnél szebb csillogó díszekkel feldíszítette, mindenkinek saját kezűleg készített apróságot, melyet a házban lévő csodaszép karácsonyfa alá csempészett. Összeszedte minden bátorságat, és egyenként kereste fel a szívéhez közel álló személyeket. A vártnál sokkal jobban sikerült a meglepetés. Mindenki szívesen fogadta a meghívást birtokára. Nagyon örültek annak, hogy ismét a régi Naftalin volt közöttük. Az est fénypontjaként megjelent a törpelány, akinek nem győzött hálálkodni, hogy ismét megtalálta önmagát, és ezzel együtt barátait is.
-Kedves Barátaim és Törpelány!-köszöntötte őket. Nagyon örülök, hogy mindenki eljött hozzám annak ellenére, hogy én milyen csúnyán viselkedtem veletek. A megszerzett birtok elvette minden figyelmemet, és nem jöttem rá, hogy egyedül maradtam. Jó lecke volt ez számomra, hisz így megtanultam, hogy semmilyen tárgy nem pótolhat egy baráti kapcsolatot sem. Felbecsülhetetlen az értéke a tőletek kapott szeretetnek, megértésnek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!!-zárta beszédét a kis törpe.
Az ünnepek elteltével nemcsak a barátai maradtak meg Naftalin számára, hanem a Talamisz nevet viselő kis törpelány is mindennapos vendége volt, akinek nem tudott eléggé hálásnak lenni, hogy időben segített neki felismerni a problémát.

Ezt a fogalmazást sikerült megalkotnunk a Vasváris Szivecskéimmel. Mindenki tett hozzá valamit a saját képességeinek megfelelően. A fogalmazás mellett beszélgetésekkel, és legfőképp jókedvvel telt az óra. Az iskolánk folyosójának boldogság paravánján lévő szivecskére összegyűjtöttük,hogy Mi harmadikosok milyen dolgokat szeretünk mindnyájan.

Kedves Kollégák!

Az én osztályommal november hónapban csatlakoztam a programhoz. Egy nagyon tapasztalt és rendkívül jó szakember kolléganőm munkásságát látva nagyon szívesen kezdtem el én is a gyerekekkel az adott hónap témáit feldolgozni. Rendkívül fontosnak tartom a gyermekek érzelmi fejlődését, ezen belül is azt, hogy tanuljanak meg saját magukra és egymásra is odafigyelni!

A Társas kapcsolatok témában első feladatként „Kapcsolat szíveket” készítettünk. A szív egyik felébe saját magukat, a másik felébe pedig azt a társukat kellett lerajzolni, akivel szeretnének a jövőben több időt tölteni, illetve jobb kapcsolatot ápolni. A gyerekek egyenként elmondták egymásnak, hogy miért azt a társukat választották, akit lerajzoltak. Nagyon megható pillanatok voltak, a szív átadása után az ölelés sem maradt el.

Készítettünk egy „Kapcsolat Albumot” is, amelyben egy kedves emléket kellett egy szeretett személlyel feleleveníteni és lerajzolni.

Természetesen minden egyes feladat megoldása előtt hosszasan beszélgetünk a témáról, mindenki elmondhatja a véleményét.