Ebben a pandémia helyzetben nagy szükség van a társas kapcsolatokra. Fontos tudnunk és éreznünk , hogy számíthatunk embertársainkra.

Az ember társas lény
„A másik ember megismerése és megértése nélkül nincs igazi szeretet. Az érzés nem elég, a szimpátia sem elég. Meg kell ismerni a másikat, föl kell fedezni, mint egy távoli, idegen bolygót, s amikor már ismerős, meg kell érteni, hogy miért ilyen.”
Sajnos úgy néz ki, hogy hosszabb, rövidebb időre páran kiesnek a közösségből. Ilyenkor kell egy jó szó, egy mosoly, amivel felvidíthatjuk az otthon maradt társaidat.
Mindenkinek szüksége van a biztató szavakra, ha csak annyit kérdezel: Hogy vagy?, már érzi hogy nem hagyjuk egyedül és gondolunk rá.
A mai világban annyi felület van, ahol kapcsolatot lehet tartani. Ha valakin látjuk, hogy bántja valami menjünk oda kérdezzük meg, ha nem is válaszol, biztos jólesik bárkinek az érdeklődés, ha segíteni nem is tudunk, legalább meghallgatjuk. Minden pillanatot ki kell használni az együttlétre, nagyon fontos a megértés, szeretet, egymás iránti figyelem. Ennyire még soha nem kellett vigyázni a kapcsolatokra, nehogy magadra maradj!
A gyerekekkel egy szituációs játékot csináltunk. Véletlenszerűen választottam össze két-két tanulót. A feladat az volt, hogy mondják egymás szemébe miért lenne a barátja és miért nem. Az igazság, hogy erre a feladatra nem mertek soka jelentkezni, mivel szemtől szembe kellet elmondani mit nem szeret a másikban. Addig mindenki eljutott, hogy elsorolja miért lenne a barátja, de amikor meg kellett mondani, hogy miért nem ott már legtöbben visszakoztak. Igazából nem is találtak hibát a másikban, vagyis nem merték felvállalni. A végén egy tanuló kérésére én is beszálltam, elmondtam miért lennék és nem lennék szívesen a barátja. Ezután őszintén közölte, hogy mi az oka, ha barátkozna velem és érdekes módon ugyanezért nem is lenne a barátom. Erről készült egy hangfelvétel is, amit év végén visszahallgatunk.
Ezután a szemkontaktust játszottuk el. Két pár nem bírta sokáig, elnevették, elfordultak.
A végén kérdeztem, hogy mire gondoltak. Csak egy-egy mondat:
– alig vártam, hogy vége legyen
– vajon ő mire gondol
– milyen jó lenne ismerni őt
– lehet, hogy még barátok leszünk
– ha végig csinálom csoda lesz
– menjünk el együtt moziba
– milyen szép a szemed, eddig nem vettem észre
– ne nézz már úgy, érzem mintha mindent tudnál rólam
– miért vagy bánatos
Utána feltettem két kérdést: Milyen a jó barát? Milyen a rossz barát?
Egy pár gondolat a jó barátról
– számíthatsz rá
– sosem haragszik rád
– segít a bajban
– megértő
– rossz időkben is ott van
– kedves, jószívű
– meghallgatjuk egymást
– kiáll értem
– mindig mindent kölcsönösen csináltok
– azonosak a jelenlegi barátommal
– lehet viccelődni, nem sértődik meg mindenen
– kiemeli a jó tulajdonságaim
– nem haragszik meg rám
– a rossz döntéseimet megbeszéli velem
Pár tanuló mondta, hogy nincs jó vagy rossz barát. A barát egy lelki társ, aki nem lehet hozzám rossz, ha kedvezőtlent mond rólad, azt is azért, hogy segítsen neked.
„Emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra.”