Havi Boldogságóránk bevezetéseként arról beszélgettünk, hogy mit jelent a gyerekek számára a barátság, ki az, akit a barátjuknak tekintenek. Ezután eljátszottuk a „Barátomnak tekintelek, mert.. ” című játékot, ahol meg is fogalmazták a gyerekek, hogy kinek és miért adják a barátságot jelképező kis szívecskét. A szívecskék átadása után „Megismersz?” játékot játszottunk, melyet nagyon élveztek a gyerekek.
A sok érdekes játék után megismerhettük Péter Tímea: Fülöpke az óvodában – az örök barátság című meséjét is.
A mese után pedig színes rajzok készültek a barátokról is.
A zárókörben pedig e tartalmas délelőtt után arról beszélgettünk, hogy a gyerekek szerint mi a szép és jó a barátságban, s miért jó ha vannak barátaink.

Értékelés – Reflexió
2020. November

Két fontos téma köré szerveztem a havi tevékenységeket. A már hagyománnyá vált hagyományápolásra, amely november hónapban a Márton napi libázással és a hónap végén az egészség projektünk megvalósításával, ill. ezek mellett igyekeztem átadni gyermekeinknek a Boldogságóra program soron következő témájának ismereteit, mely az e havi új ismeretanyagot képezte.

A két témát azért terveztem külön venni, mert a tervezetben szereplő Márton napi ismeretek nagyobb hányadát a múlt héten már feldolgozásra került tudástartalmak ismétlése tette ki. Ezen ismeretek gerincéül a liba jellegzetességeinek rendszerezése és Szent Márton története szolgált, melyet többször, egymást követő napokon elmondtam a gyerekeknek; végül a képek segítségével már ők maguk is el tudták mesélni azt a saját szavaikkal. A hét közepéig megvalósított libázások (mondókázások, éneklések, libás népi gyermekjátékok játszása, libamotívumos lámpás felületfestése, libatoll-fújás) az ismeretek elmélyítését szolgálták. A komplexitásra épülő tevékenykedtetésekkor a tervben szerepeltetett kiemelt fejlesztési területek mindegyikének megalapozására és/vagy erősítésére találtam alkalmat és gyakorlati lehetőséget.
A zártkörű Márton napi rendezvényünk csoporton belüli megtartása tartalmazta a lámpáskészítés utolsó mozzanatait, annak meggyújtását és – a váratlan hideg időre való tekintettel csak némi – libás mondókázást, éneklést az óvodánk udvarán. A téma feldolgozása ezzel, valamint a zenehallgatásra tervezett dal élő előadásával kerek egésszé vált, lezárulhatott.

A fennmaradó két napot teljes egészében a boldogság gyermekek által is megismerhető, átélhető fontos összetevőjének, a társas kapcsolatok tudatosításának és ápolásának szentelhettük.
A témára való ráhangolásként már a hét első napjaiban fokozottan figyeltem a gyermekek személyközi interakcióira, kommunikációira. Kiemeltem, megdicsértem a pozitív beszédet, cselekedeteket; hangsúlyoztam megnyilvánulásaikor a barátság fogalmát; felhívtam figyelmüket annak szándékos kinyilvánítási formáira is (kedves szó, mosoly, simogatás, ölelés, egymásnak tett jó cselekedetek).
Bezzeg Andrea meséjének meghallgatása után, a feldolgozás részeként először csoportos beszélgetést kezdeményeztem arról érdeklődve, hogy a gyerekek kiket tartanak barátaiknak. A mesehősök barátainak „keresgélése” közben – a gyerekek által említett példák okán – alkalmam nyílt rávezetni őket, hogy nem csak a gyerekek, hanem a rokonok, a felnőttek, sőt az állatok és a növények is lehetnek a „barátaink”. Nagyon jó példát találtunk erre a klasszikusok körében a Hófehérke és a Hamupipőke mesékben, melyekben a törpék, a vadász, az erdő fái és az állatok is mind-mind barátai, segítői Hófehérkének; a Hamupipőkében pedig a galamb képében megjelenő édesanya példája támasztotta alá a rokoni szálú barátságot – szeretetet. A foglalkozás során a gyerekek mindvégig aktívak voltak, elmesélték saját élményeiket, sok jó példát említettek és korukhoz képest meglepően jól megfogalmazták, mit is tartalmaz a barátság fogalma. Megfigyeltem, hogy a beszélgetés kezdetén gyakran egymás szavába vágtak. Egymás türelmes meghallgatására kértem őket és a beszélgetés végére – szociális képességeik fejlesztésében is mutatkoztak eredmények – többségében már sikerült kivárniuk társaik mondandójának végét.
Az egyéni beszélgetések a barátságról tovább folytatódtak az asztalnál is a barátság-karkötők fűzése közben, mely tevékenykedtetésbe integráltan, meg tudtam valósítani a matematikai fejlesztést.
Népszerű tevékenység volt a barátság-színezők színezése is. Egyik kiscsoportos kislányunk már a közös beszélgetés során kinyilvánította, hogy édesanyja a barátja és hogy ez mennyire valós azt igazolta az is, hogy emellett minden alkalommal kitartott, színezőt is olyat választott, mely ezt a bensőséges kapcsolatot jelenítette meg és a kiállított alkotások között gyakran megkereste a sajátját mondván: „Nekem az Anyukám a barátom.”

A testnevelés foglalkozás során viszont tapasztaltam, hogy mind a szociális képességek, mind a társas kapcsolatok ápolása még sok-sok gyakorlást igényel, mert a játékos mozgás hevében kevésbé figyeltek egymásra a résztvevő gyerekek. A gyakorlatok végzése közben gyakori volt a másik „beelőzése”, sürgetése, lökődése. Ezek a viselkedési formák nem a pozitív érzelmek megélését támogatják, melyekért a jövőben minden adandó alkalommal dolgoznunk kell.

A hetet a tervezett tevékenységek és fejlesztések sikeres megvalósításával zártam.

Boldogságóránk harmadik témája az „Társas kapcsolatok ápolása” valósult meg ebben a hónapban.
Bagdy Emőke által javasolt relaxációs mozgásba motiváltan kapcsolódtak be a gyerekek. Mindenki medvévé változott, cammogó mozgásukkal, talpuk külső összefordításával elevenítették meg a lomha járását.
A kerekerdő kalandra hív kezdetű verssel és Boldog Dóra segítségével kelltettem fel az érdeklődésüket a meséhez.
Tavaszébresztő verses meséjében a medve történetét figyelmesen hallgatták végig. Közös beszélgetés kezdeményezésére mondták el, hogy milyen jó volt, hogy a barátai felvidították, boldoggá tették a morcos medvét.
A körben egy plüss maci tovább adásával lehetőségük volt barátaikhoz, társaikhoz fűződő kapcsolataik megfogalmazására.
Megbeszéltük , hogy ők is meglephetik barátjukat egy kis kedvességgel .
Így készítettek egymásnak ,,barátság karkötőt”.
Együttműködve, közös ötletek alapján valósították meg a medve barlangjának megépítését, köré tágas udvart terveztek, ahol mindenki elfért.
Újból felelevenítettük a mese történetét, a gyerekek egymást kiegészítve, szinte önállón mondták el cselekményét.
Azt kiegészítve vidám gyermekrajzok készültek. Örömmel tapasztalhattam meg napi tevékenységeink során, hogy szorosabb baráti kapcsolatokká szövődtek.

Értékelés – Reflexió
2020. November

Két fontos téma köré szerveztem a havi tevékenységeket. A már hagyománnyá vált hagyományápolásra, amely november hónapban a Márton napi libázással és a hónap végén az egészség projektünk megvalósításával, ill. ezek mellett igyekeztem átadni gyermekeinknek a Boldogságóra program soron következő témájának ismereteit, mely az e havi új ismeretanyagot képezte.

A két témát azért terveztem külön venni, mert a tervezetben szereplő Márton napi ismeretek nagyobb hányadát a múlt héten már feldolgozásra került tudástartalmak ismétlése tette ki. Ezen ismeretek gerincéül a liba jellegzetességeinek rendszerezése és Szent Márton története szolgált, melyet többször, egymást követő napokon elmondtam a gyerekeknek; végül a képek segítségével már ők maguk is el tudták mesélni azt a saját szavaikkal. A hét közepéig megvalósított libázások (mondókázások, éneklések, libás népi gyermekjátékok játszása, libamotívumos lámpás felületfestése, libatoll-fújás) az ismeretek elmélyítését szolgálták. A komplexitásra épülő tevékenykedtetésekkor a tervben szerepeltetett kiemelt fejlesztési területek mindegyikének megalapozására és/vagy erősítésére találtam alkalmat és gyakorlati lehetőséget.
A zártkörű Márton napi rendezvényünk csoporton belüli megtartása tartalmazta a lámpáskészítés utolsó mozzanatait, annak meggyújtását és – a váratlan hideg időre való tekintettel csak némi – libás mondókázást, éneklést az óvodánk udvarán. A téma feldolgozása ezzel, valamint a zenehallgatásra tervezett dal élő előadásával kerek egésszé vált, lezárulhatott.

A fennmaradó két napot teljes egészében a boldogság gyermekek által is megismerhető, átélhető fontos összetevőjének, a társas kapcsolatok tudatosításának és ápolásának szentelhettük.
A témára való ráhangolásként már a hét első napjaiban fokozottan figyeltem a gyermekek személyközi interakcióira, kommunikációira. Kiemeltem, megdicsértem a pozitív beszédet, cselekedeteket; hangsúlyoztam megnyilvánulásaikor a barátság fogalmát; felhívtam figyelmüket annak szándékos kinyilvánítási formáira is (kedves szó, mosoly, simogatás, ölelés, egymásnak tett jó cselekedetek).
Bezzeg Andrea meséjének meghallgatása után, a feldolgozás részeként először csoportos beszélgetést kezdeményeztem arról érdeklődve, hogy a gyerekek kiket tartanak barátaiknak. A mesehősök barátainak „keresgélése” közben – a gyerekek által említett példák okán – alkalmam nyílt rávezetni őket, hogy nem csak a gyerekek, hanem a rokonok, a felnőttek, sőt az állatok és a növények is lehetnek a „barátaink”. Nagyon jó példát találtunk erre a klasszikusok körében a Hófehérke és a Hamupipőke mesékben, melyekben a törpék, a vadász, az erdő fái és az állatok is mind-mind barátai, segítői Hófehérkének; a Hamupipőkében pedig a galamb képében megjelenő édesanya példája támasztotta alá a rokoni szálú barátságot – szeretetet. A foglalkozás során a gyerekek mindvégig aktívak voltak, elmesélték saját élményeiket, sok jó példát említettek és korukhoz képest meglepően jól megfogalmazták, mit is tartalmaz a barátság fogalma. Megfigyeltem, hogy a beszélgetés kezdetén gyakran egymás szavába vágtak. Egymás türelmes meghallgatására kértem őket és a beszélgetés végére – szociális képességeik fejlesztésében is mutatkoztak eredmények – többségében már sikerült kivárniuk társaik mondandójának végét.
Az egyéni beszélgetések a barátságról tovább folytatódtak az asztalnál is a barátság-karkötők fűzése közben, mely tevékenykedtetésbe integráltan, meg tudtam valósítani a matematikai fejlesztést.
Népszerű tevékenység volt a barátság-színezők színezése is. Egyik kiscsoportos kislányunk már a közös beszélgetés során kinyilvánította, hogy édesanyja a barátja és hogy ez mennyire valós azt igazolta az is, hogy emellett minden alkalommal kitartott, színezőt is olyat választott, mely ezt a bensőséges kapcsolatot jelenítette meg és a kiállított alkotások között gyakran megkereste a sajátját mondván: „Nekem az Anyukám a barátom.”

A testnevelés foglalkozás során viszont tapasztaltam, hogy mind a szociális képességek, mind a társas kapcsolatok ápolása még sok-sok gyakorlást igényel, mert a játékos mozgás hevében kevésbé figyeltek egymásra a résztvevő gyerekek. A gyakorlatok végzése közben gyakori volt a másik „beelőzése”, sürgetése, lökődése. Ezek a viselkedési formák nem a pozitív érzelmek megélését támogatják, melyekért a jövőben minden adandó alkalommal dolgoznunk kell.

A hetet a tervezett tevékenységek és fejlesztések sikeres megvalósításával zártam.

A szívünk egy csodás dolog! Képes sok-sok szeretetet befogadni és adni. Mi is olyan gyerekeket igyekeztünk megajándékozni a szeretetünkkel, akiket valami miatt, picit voltunk képesek ez idáig.

A gyerekek kiválasztották, hogy az elkészített barátság szívet kinek adnák oda. Voltak akiknek csak egy barátjuk van, de volt olyan is aki több kisgyereknek is odaszerette volna adni. Mielőtt átadtàk egymásnak megindokolták , hogy miért ő/ők a barátjuk.

Az Eszterlánc kiscsoport a héten az ősz elbúcsúztatása mellett a társas kapcsolatok ápolása téma feldolgozását valósította meg változatos tevékenységeken keresztül. A reggeli beszélgetőkör keretében minden nap arról beszélgettünk, hogy milyen jó az óvodás társaikkal együtt lenni, együtt játszani. A relaxációs gyakorlatok és a mozgásos játékok után a téma bevezetését nagyon jól szolgálta a barátságlánc készítés. Ez a tevékenység nem csak a gyermekek szem-kéz koordinációját és finommotorikáját fejlesztette, hanem megtapasztalhatták, hogy milyen jó érzés egymás megajándékozása. A szőnyegen vadaspark építkezés folyt, kezdetben külön-külön, majd később összeépítettük a kis alkotásokat, együtt dolgoztunk. A téma feldolgozása most is bábjátékkal történt. Egy kedves kis történetet (A sün irigy lesz) báboztunk. Ezt egy meghívás előzte meg, hisz vendégül hívtuk a Szivárvány csoportos gyerekeket. Így közösen nézhették meg az általunk bábozott mesét. A mese mondanivalójával és az egész heti tevékenységeinkkel igyekeztünk a gyermekek számára hangsúlyozni a barátság, a jószívűség és az egymás szeretetének fintosságát