A novemberi Boldogságóra az Arcizomlazítás játékosan relaxációs gyakorlattal kezdődött. Annak ellenére, hogy vicces rész is volt a játékos feladatban a gyerekek nagyon ügyesen tudtak ,,komolyak” maradni a vicces helyzetben.
A foglalkozás egy alkotó tevékenységgel folytatódott. Ilyen vagyok én alkotással az ollóhasználat gyakorlása volt a célom, valamint egy kis önismeret, hogy milyennek is látják magukat. A színezésükről megállapítható, hogy mi zajlik a ,,kis lelkükben”. A legtöbbjüknek az ollóhasználatuk életkoruknak megfelelő, képzeletük, színes. A differenciálás módszerét is alkalmaztam, mert volt aki igényelte a segítségemet a vágás során. A barátság lánc feladatnál mindenkinek lett párja. Senki sem érezte magát magányosnak. Ezután meghallgattuk Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalt. A kiabálós rész kedvenc részük volt, mert esetleg a bennük lévő feszültséget kitudták adni.
A foglalkozást feldolgoztuk a Süni irigy lesz című bábos mesével. Nyugodt légkört tudtam teremteni az ismert mondókával, mert a mindennapok során a mesék előtt mindig a Kerekerdő kalandra hív kezdetű mondókával keltem fel a gyermekek érdeklődését. Valamint újra elővettem a bőröndöt.
A mese elbábozása után a 3.lépcsőfok jelének kiszínezése és felragasztása következett. A türelmük és osztozkodás és az egymásra odafigyelés fejlesztésére hasznosnak bizonyul ez a játékos feladat, mert türelmesen megvárják még rájuk kerül a sor a ragasztásnál és odaadják egymásnak a ragasztót is.
A foglalkozást Bagdi Bella: Tükördal című dalának meghallgatásával zártuk.
Egy lezáró beszélgetőkör során a következő kijelentések hangzottak el a gyerekektől:
– Nagyon jól éreztem magam a Boldogságórán
– Jó volt és egy kisfiú véleménye nagyon megfogott ,, pompásan éreztem magam”
Az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek akik a mindennapok során kissé impulzívabbak a foglalkozáson nyugodtabbak, lehet azért , mert kiscsoportos foglalkozás. Kevesebben vannak, több figyelem jut rájuk. Valamint akik kissé visszahúzódóbbak, félénkebbek ők is jobban megnyílnak, elmondják a véleményüket, hozzászólnak a témákhoz. Sok a mosoly, vidámság és a boldogság.
Társas kapcsolatok ápolása
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Nem szeretem túldicsérni más nemzetek ünnepeit, de több esetben érdemes azokat is figyelni.
Így vagyok a Hálaadással.
A legjobban azt kedvelem benne, hogy nincs ajándékozás, tárgyak, … a fő lényege, hogy összejönnek a Családok-Barátok és hálát adnak mindazért, ami van nekik.
Nincs puccos csomagolás, drágán vett holmi.
Szeretnék ma hálásan köszönetet mondani a Szülőknek.
Egy matematika verseny, egy hangszeres fellépés, különórák megléte mögött óriási szülői támogatás van.
De a mindennapokról se feledkezzünk meg: korábban kelni, tízórait csomagolni, „kilogisztikáni” a napot, vacsorát készíteni, esti mesét olvasni mind olyan cselekvés, mely nem tűnik óriásinak így betűkkel leírva, azonban … kimondhatatlan szeretet és önzetlen gondoskodás áll mögötte!
Minden pénteken Mókuspénteket tartunk, s ebben a hónapban új szabályt vezettünk be: a Hetesek választhatnak sorrendet. Minden Gyerek kap valami apróságot: matrica-poszter-kisgolyó…akire kevesebb panasz volt, ŐK előbb kerülnek sorra. Nagyon örülünk, hogy a társas kapcsolatokat is erősíti ez a változtatás, mert jobban elfogadják Társuk véleményét már.
Ezt a témát (a társas kapcsolatok ápolása) is játékkal kezdtük: Megkérdeztük a mellettünk ülő társunktól, hogy hogy érzi magát (Kis barátom, hogy vagy?), majd körben ülve egymás kezét fogva, elindítottam egy szorítást, azt kellett továbbadni. Utána a másik kezébe kellett csapni és azt körbeadni. Utána beszélgetőkörrel folytattuk a téma feldolgozását: mindenki elmondhatta, hogy ki a barátja és miért. Év elején 5 gyerek jött át hozzánk a megszűnő csoportból, novemberre ők is nagyon szépen beilleszkedtek, szinte mindannyian megneveztek új barátokat és őket is sokan választották. Megbeszéltük azt is, hogy mi mindent tesznek a barátok együtt, egymásért.
Boldog Dóra mesére hívta őket, majd a mese után barátságláncot készítettünk és kiszínezték a gyerekek a munkafüzetben lévő feladatot (18.oldal).
November a társas kapcsolatok ápolásának hónapja. Talán sokszor bele sem gondolunk, hogy milyen fontos, hogy valahova, valakihez tartozva érezze magát az ember, csak akkor, amikor valamilyen okból elszigetelődünk, távol kerülünk szeretteinktől. A boldog kapcsolatok alapja a szeretet. Az, hogy ki hogyan érzi szeretve magát leginkább, és ő maga hogyan tud szeretetet adni, az egyénfüggő, de tanulható is. Éppen ezért Szívmanó és a szeretetnyelvek kártyával folyamatosan ismerkedtünk a hónap során. Csőri, Mimi, Ajcsi és a többiek remek beszélgetésekhez adtak alapot. Miközben a gyerekek gondolkodása, formaazonosítása fejlődött a különböző kártyák válogatása során, a kártyákon való kérdésekkel egy-egy kedves emléket idézhettek fel családi élményeik közül, baráti kapcsolataik kapcsán. Ezáltal érzelmi intelligenciájuk, érzelmi kommunikációjuk is fejlődött. Kimondani, hogy miért vagyunk hálásak, vagy mit értékelünk a másikban, megölelni egy szerettünket, megsimogatni az arcát, segítséget nyújtani valakinek, együtt játszani egy jót, ajándékot adni mind-mind a szeretetünk kifejezésének módja lehet. A „Kisbarátom, hogy vagy?” és az „Azért kedvellek…, Azért szeretlek…” elnevezésű beszélgetőkörök során érzelmeik szavakkal történő kifejezését gyakorolták. „Ma kissé szomorkás vagyok. Azért kedvellek, mert jókat lehet veled játszani. Boldog vagyok, mert nemsokára karácsony.” Bár nem a Boldogságórához, hanem az első adventi gyertyagyújtáshoz kötődően egy kislány mondta a következőket: „Nekem több reményem is van. Az egyik, hogy esni fog a hó.” Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalára vidám táncot jártunk együtt a saját koreográfiánkkal. Elkészítettük a „Barátságszívünket”, melynek során színezés után elhelyezték a saját magukat jelképező figurát egy-egy barátjuk figurája mellé, így kapcsolódva egymáshoz egy hatalmas szíven. Ferenczei Éva: Süni irigy lesz bábjátéka abban segített elmélyülni, hogy a játékeszközök birtoklása helyett az egymással való megosztás, együttjátszás lehetőségeiről, örömforrásáról beszélgessünk a gyerekekkel. Hiszen együtt játszani sokkal jobb, sokkal nagyobb öröm, mint egyedül. Annyi mindenben hasonlóak vagyunk, annyi minden összeköthet minket. A „Bújjon a takaró alá, aki… szereti a tortát, szereti a telet, szeret táncolni…stb.” játék, erre irányította a figyelmüket. A téma zárásaként a Boldogság várához vezető lépcső következő fokára felragasztottuk a társas kapcsolatok jelét.
II.foglalkozás
2024.11.28.péntek
1.osztály 6 fő (3 fiú + 3 lány)
Téma: Támogató kapcsolatok
Felvezetés, köszöntés:
-Szeptemberben kigondolt köszöntő kézfogás-kombó felidézése, így köszöntöttük egymást, kedves mondatok mellett: De jó, hogy újra itt együtt! Örülök, hogy együtt vagyunk! Szuper, hogy veled játszhatok! Örülök, hogy látlak! De jó itt veled! Kellemes, vidám Boldogság órát kívánok!
Fő téma kifejtése:
– Körbeszélgetés. Társas intelligencia felvezetése. Azt jelenti, hogy képes vagy/leszel könnyen beilleszkedni különböző társasági helyzetekbe. Tisztában vagy saját és mások érzelmeivel és szándékaival. Ahhoz, hogy a társas intelligencia szuperáljon, meg kell ismernünk önmagunkat, és másokat is, főleg a környezetünkben élőket, akikkel minden nap interakcióba lépünk.
– Távíróoszlop játék – diákok egymás mögött állnak, jel-forma-jel rajzolása hát közepére, továbbítva, utolsó diáknak le kell rajzolni táblára, mit is rajzolhattak eddig diáktársai.
– Szeretet pókháló – fonalgombolyagot dobjuk tovább kedves szavak/észrevételek/gondolatok közepette, befejezve megkezdett mondatokat: Örülök, hogy megismerhettelek, mert… Azt szeretem benned…..Kedvelem benned….Szeretek veled egy padban ülni, mert….Örülök, hogy osztálytársam vagy, mert…..Jó veled, mert…..
– Szupererő – Kiben miféle szupererő rejlik, ami az erőssége, amivel erősebbé teheti a közösségünket?! Bemutatjuk, elmutogatjuk, közlünk.
Zárószó:
– Mesélj magadról! társasjáték.
„A társas kapcsolatok egyik legfontosabb szerepe a támasznyújtás feszült, szenvedéssel teli időben.” /Sonja Lyubomirsky”
Csoportunk életében a november több személyes, csoportos nehézséggel indult /betegségek, kórházi kivizsgálás, költözés, áthelyezés, családtag elvesztése, konfliktushelyzetek…/, amelyek folyamatos szorongást, testi-lelki fájdalmat okoztak kicsikben és nagyokban egyaránt. Próbáltunk közös céljainkra, egyéni feladatainkra összpontosítani, támogatni egymást érzelmileg. Sokat beszélgettünk, játékos tevékenységekkel, zenehallgatásokkal, érzékenyítő mesével, pozitív megerősítésekkel gyógyítottuk magunkat /”Kis barátom, hogy vagy?, Szomorú Szilárd-Boldog Blanka – szituációs játék/, közben készültünk közös óvodai rendezvényünkre, melynek én voltam a szervezője. A szülők támogatásában is érződött a feszültség, de a Márton – napi program mindezek ellenére jól sikerült. Gyermekeink élvezték a közös tűzgyújtást, mondókás-énekes-zenés mozgást, udvari libakeresést, liba-lakomát és lámpásaik fényénél mosolyogva tértek otthonukba. Hiányzó társainknak is készítettünk lámpásokat és a csendes pihenő meséjénél beszélgettünk róluk. Nagy örömünkre hamar visszatértek betegeink a csoportba és újra kezdtük építeni átalakult közösségünket.
Advent közeledtével Barátság koszorút készítettünk papír kézfejekből és barátság sütiket adtunk át egymásnak szeretetünk jeléül. Szent Márton legendáját követve harcaink lecsendesedtek, értékrendünk átalakult.
November
I.foglalkozás 2025.11.26.szerda
1.osztály, 5 fő (2 fiú + 3 lány)
Téma: Támogató kapcsolatok
Felvezetés, köszöntés:
-Szeptemberben kigondolt köszöntő kézfogás-kombó felidézése, így köszöntöttük egymást, kedves mondatok mellett: De jó, hogy újra itt együtt! Örülök, hogy együtt vagyunk! Szuper, hogy veled játszhatok! Örülök, hogy látlak! De jó itt veled! Kellemes, vidám Boldogság órát kívánok!
Fő téma kifejtése:
– Körbeszélgetés: társas kapcsolatok, család, iskolai közösség, osztályközösség (ők a felelős szereplők, folyamatos törődés, ápolás, problémák közös akarattal-kedvességgel megoldhatóak).
– Fagyott babzsák játék – mozgás közben fejükön babzsák, mindenki mindenkivel interakcióba lép, beszélgetés, kérdés-válasz felvetés, pozitív szavak-gondolatok. Ha leesik babzsák, jéggé dermed, osztálytárs kiolvaszthatja, felveszi, felhelyezi babzsákot. Játék vége: ha mindenki mindenkivel interakcióba lépett, vagy ha mindenki jéggé dermed.
-Tükörjáték – egy diák mozdulatokat mutogat – tükörképek ugyanúgy mozognak.
– Távíróoszlop játék – diákok egymás mögött állnak, jel-forma-jel rajzolása hát közepére, továbbítva, utolsó diáknak le kell rajzolni táblára, mit is rajzolhattak eddig diáktársai.
– Székfoglaló játék – szétszórtan széken ülnek, egy plusz szék, egy valaki a robot, aki visszaszámlálásra megindul, helyet szeretne foglalni, hogy felrobbanhasson, szomorúságot sugározhasson. Diákoknak meg kell akadályozniuk, hogy helyet foglalhasson a robot, össze kell dolgozniuk, együtt kommunikálva megmenteni a helyzetet. Szabály: ahonnan felkeltél, ugyanoda abban a helyzetben vissza nem ülhetsz, következő szék után már igen. Játék vége pl. 60-ig számol a robot vagy amíg fel nem robban.
Zárószó: Játékosan elköszönünk, mindenki jót kíván egymásnak, megállunk, behunyjuk szemünket, az aznapi pozitív – kedves percekre gondolunk, elraktározzuk azokat.
A novemberi hónapunkat teljesen átszőtte a boldogság, hiszen több alkalommal is foglalkoztunk a boldogság óra tematikájával, hiszen szívügyünk a zaklatás és bántalmazás ellen fellépni. Fontosnak tartom, hogy a tanulók is megértsék, hogy a szavak is pontosan olyan súlyos sebeket tudnak ejteni, mint a testi bántás, és jól gondolják át mondandójukat, mielőtt kimondják, mert már nem lehet visszafordítani, ha már egyszer megbántottunk valakit vele. Így november 6-án beszélgettünk a mellékletben található példakártyák segítségével.
13-án a kedvesség napján az Ölelős- pozitív jellemzős játékkal kezdtük a napot, így mindenki vidáman, lelkesen vett részt a további tanórákon is. Tetszett nekik a kedvességzuhany is, amit a szülinaposaink is élvezhetnek minden alkalommal, amikor felköszöntjük őket. Jó érzés látni, hogy amióta bevezettük a boldogságórás foglalkozásokat sokkal jobban figyelnek egymásra, kevesebb a veszekedés.
A tolerancia napján szívpuzzle-ket készítettek az erősségeik szerint. A tanulóim megállapították, hogy mennyire színesek vagyunk, más-más erősségünk van, mégis nagyon jól együtt tudunk működni, amikor szükséges. Elkészítettük a boldogság üveget is, ami tele van pozitív gondolatokkal.
Szinte naponta hallgatjuk a Bagdi Bella dalokat, mert feltöltenek, jobb kedvünk kerekedik, és jobban tudunk tanulni- mondták a tanulóim.
Utolsó foglalkozásunk során a társas intelligencia témáját jártuk körbe, amelyet egy-egy pozitív gondolatsorral indítottunk.Beszélgettünk a különbőző szituációkhoz tartozó helyes viselkedés formákról. Kiderült, hogy a gyerekek nagyon is jól tudják, hogy hogyan illik viselkedni bizonyos helyeken, csak nem mindig sikerül mindenkinek megfelelően viselkedni.
Reméljük, hogy a boldogság órák segítségével ebben is megerősödünk és nemsokára egyik erősségünk lesz az is, hogy helyesen tudunk viselkedni midnen helyzetben.
A jővő hónapban is izgalmas boldogságórink lesznek hiszen az adventi időszak is tele lesz varázslatos pillanatokkal, amelyeket együtt élhetünk át.
Ebben a hónapban a társas kapcsoltok ápolása állt a középpontban. Mi a barátságra fókuszáltunk. Áttekintettük, hogyan változtak első óta a barátságok az osztályunkban. Összehasonlítottuk az ovis és az iskolai barátságokat. Összegyűjtöttük, hogy mi jellemez egy jó vagy igaz barátságot. Beszélgettünk arról is, hogy milyen veszélyekkel járhat a gyerekek számára az online térben kötött kétes barátság. Gyűjtöttünk a barátságról szóló közmondásokat, szólásokat, idézeteket. A gyerekek kedvence a barátságteszt kitöltése volt.
A mai foglalkozás középpontjában az emberi kapcsolatok minősége és a közösségen belüli elfogadás állt. Ennek hangsúlya különösen indokolt ebben az életkorban, amikor egyre gyakoribbá válnak a verbális és fizikai bántások, illetve a „piszkálódás” álcája mögé bújt bántó megjegyzések. A József Attila és Arisztotelész idézetekre épülő bevezető beszélgetés meglepően mély érzelmi bevonódást váltott ki a tanulókból, őszintén fogalmazták meg, mit jelent számukra egy megtartó, elfogadó közösség, és milyen negatív hatásai vannak a bántó viselkedésformáknak. Már ekkor érződött, hogy képesek reálisan reflektálni saját és társaik viselkedésére. A „Nagyra becsüllek azért, mert…” páros feladat különösen emelkedett hangulatot teremtett. A gyerekek szokatlan nyitottsággal, egymás szemébe nézve fogalmaztak meg megerősítő, bátorító mondatokat, ami érezhetően erősítette az empátiát, az érzelmi tudatosságot és a társas kapcsolatok iránti felelősségérzetet. A „hasonlóságkör” játékban rácsodálkoztak, mennyi közös dolog kapcsolja össze őket, többek között olyan egyszerű, mégis személyes kijelentések mentén, mint: „Szeretek a természetben sétálni” vagy „Szeretek hason fekve aludni.” Ez a gyakorlat oldotta a feszültséget, és erősítette a közösségi élményt. A barátság-szobrok megalkotása látványos kreativitást hozott felszínre. A lányok és fiúk először külön-külön formálták meg a barátság számukra legfontosabb értékeit testük segítségével, majd közösen is készítettek egy összetett osztályszobrot. Érdekes volt megfigyelni, hogyan jelennek meg a nemi különbségekből fakadó eltérő hangsúlyok a mozdulatlan kompozíciókban. A barátságvers írása tovább mélyítette az értékalapú gondolkodást, miközben fejlesztette a tanulók kreatív nyelvi önkifejezését. A zárókörben megfogalmazott személyes vállalások „kevesebbet piszkálok”, „védem a másikat”, „több bizalmat adok” azt mutatták, hogy a tanulók megértették, a közösség hangulata és biztonsága jelentős részben az ő viselkedésükön múlik. A foglalkozás érezhetően erősítette a csoport szociális érzékenységét, együttműködését és empátiáját, és hozzájárult a biztonságosabb, elfogadóbb osztályközösség kialakulásához. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a tanulók fogékonyak a pozitív változásra, és hogy az ilyen típusú közösségfejlesztő alkalmak kulcsszerepet játszanak a bántalmazásmentes, bizalomra épülő iskolai környezet megteremtésében.