1. Relaxációs gyakorlat: „A két karom kitárom, mint egy virág kinyílok” gyakorlat
2. Téma bevezetése: Miért fontosak a társas kapcsolatok? Beszélgetés a témában.
3. Ötletbörze. Milyen tulajdonságok fontosak egy barátságban? Milyen a jó barát?
4. Téma feldolgozása: „Az igaz barátság gyakorlat”
5. Játékos gyakorlat: „Udvarias vagyok”
6. Levezetés: Meditáció a társas kapcsolatok megélésére.
7. Közös éneklés és játék: Bagdi Bella:Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek
Társas kapcsolatok ápolása
Az etika órán az útmutatónak megfelelően dolgoztuk fel ezt a témát. A csoportban 15 fő hatodik osztályos tanuló volt jelen. Először a hűséges sólyom történetét dolgoztuk fel, beszéltük meg. Nyitott befejezést alkalmaztunk, vagyis a végkifejlet előtt megálltam az olvasással és a tanulóknak kellett a történetet befejezni. Mindenki tökéletesen ráérzett a befejezésre. Ezt követően végigolvastuk, majd két csoportban dramatizáltuk a mesét, sok nevetés közepette. A mese feldolgozása során a tantárgyköziségre is hangsúlyt feltettünk (irodalom-mesés elemek, meseszámok, szereplők-jelképek). A dramatizálást követően a barátságról írtunk történeteket, mely illeszkedett a múlt heti honismeret óra témájához: az én történetem, a családom meséje.
Miután megbeszéltük, hogy milyennek tartjuk az osztályközösségünket és mi az az összetartás, utána elkészültek a csodás munkák. Szemléltetve, hogy minden egyszerűbb, ha összetartunk és segítjük egymást.
Negyedikeseimmel arról beszéltünk, hogy miért fontos az, hogy ápoljuk a társas kapcsolatainkat, különösen manapság. Beszélgettünk a karantén időszakok alatt megtapasztalt magányról, nehézségekről. Feladatként lerajzolták, hogy mi a közös bennük és a legjobb barátjukban.
A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.
A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.
A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.
A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.
A téma feldolgozásához használtam a Horváth Ria – Ságodi Stzrm Judit: Első Én-térképem című új könyvet is.
A téma feldolgozását a „Kapcsolati köreim” kitöltésével kezdtük. A körökből egy-egy választott személy kapcsán mentünk végig a „Kapcsolati minőség-ellenőrzőn”. A szivecskék helyett emotikonokat használtunk.
Ez után következett a „Mennyire ismeritek egymást?” táblázat. Ezt a tanulók nagyon élvezték. Még az egyébként visszahúzódó tanulók is aktívan részt vettek benne. Jól segítette ez a feladat az osztályfőnöki munkámat. Ezzel kapcsolatban töltötték ki a tanulók a osztálytásrak listájának táblázatát.
A „Görög mese a barátságról” történettel tértünk át a barátság témakörére. Itt választható feladat volt: Barárságötös, Kutatómunka, vagy Barátság története. Legtöbben az elsőt választották.
A témakört a „Dolgozz a házadon” feladattal zártuk le.
Minden gyermek egy babzsákot tett a fejére. Sétálhatott, mozoghatozz, de ha a babzsák leesik, a gyermek megfagy, segítségért kiáltva. Egy másik gyerek ügyesen lekuporodva a babzsákkal a fején, felveheti társáét, ügyesen visszarakhatja a megfagyott gyerek fejére. Ha sikerül a fagyott megköszöni és felolvad.