A második A osztály novemberi alkotása a „Társas kapcsolatok 2.a” 😊 címet kapta.
A novemberi boldogságórát elkészítette: Búzás Béla Attiláné Erika

Nagyon élveztük az e havi téma feldolgozását is.
„Piacos játék” és képek segítségével megbeszéltük, milyen alapanyagok szükségesek egy-egy finom étel elkészítéséhez. Ebből kiindulva egy képzeletbeli „csodapiacra” mentünk el, ahol olyan „termékeket” (jócselekedeteket) lehetett beszerezni, ami a boldogsághoz szükséges. Közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy, ahhoz, hogy jól érezhessük magunkat, társakra van szükségünk.
Együtt elkészítettük a barátságfüzért, illetve „Udvarias vagyok” címmel plakátot keszítettünk.
„A kör közepén” című feladat megoldása a szülők bevonásával, otthon készült el.
Külön öröm számomra, amikor pozitív visszajelzés érkezik a szülőktől a boldogságórával kapcsolatosan.
Délben, elbúcsúzás előtt, megbeszéltünk egy-egy olyan jócselekedetet, amit az adott délután meg kellett valósítani (megölelni egy társat, segíteni valakinek, mosolyt csalni valaki arcára…)
A közösségünk kötelékének erősítése céljából igyekszünk a tananyag követelményeitől eltérő tevékenységeket is szervezni, pl Márton napján közös „lakmározást” tartottunk; közösen pudingot keszítettünk; együtt teáztunk/kakaót fogyasztottunk.
Köszönjük a sok-sok ötletet, az útmutatást!

A mindennapjaink kiemelt feladata a társas kapcsolatok ápolása. Novemberi feladat/játék lehetőségeink segítségével még nagyobb hangsúlyt fektethettünk erre. A Barát-sál igen nagy sikert aratott a gyermekek körében. Az Amilyen az „adjonisten” játékot igen komolyan vették, ügyesen játszottak a hangsúllyal, hangerővel, érzelmi töltéssel. A Ki enged ki? által megtapasztalhattuk, mi a különbség a felszínes nézegetés és a valódi figyelem között. A Széktámogatóval gyakoroltuk a figyelmünk megosztását a székek megtartásával és egymásnak adogatásával. A feladatot érdemes máskor is kipróbálnunk, mert nem egyszerű. Évek óta testnevelés óráink kedvencei közé tartozik a Szigetjáték és a Körbe-körbe karikába, mellyel szépen kirajzolódik a gyermekek együttműködése, segítőkészsége. Szívesen játszom velük ezekben a játékokban is. Célom megértetni a gyermekekkel, hogy a konfliktusok feloldhatók közös akarattal és kedvességgel.

Amióta átlépték a „gyerekeim” az iskola kapuját, az egyik legfontosabb feladatomnak éreztem, hogy az osztályközösséget a lehető legjobban építsem. Mindig, minden erőmmel azon voltam, hogy szeressék, tiszteljék, segítsék egymást. Nagyon vártam a novembert, kíváncsi voltam, milyen lesz velük feldolgozni ezt a témát. Légzőgyakorlat és zenehallgatás után körbe ültünk és beszélgettünk a társas kapcsolatokról. Mit jelent, milyen érzést kelt bennük, milyen gondolataik támadnak a téma kapcsán. Körbeadtuk az optimista dinoszauruszunkat, és akinek a kezébe került elmondott a mellette ülő társáról egy pozitív gondolatot. Ezután Ki enged ki? játékot játszottunk. Az elején nehezen ment, nem tudták, hogyan kell a szemükkel beszélni, de nagyon hamar belejöttek. Az utolsó gyerek 3másodperc alatt kitalálta, hol juthat ki a körből. Az órát barátságfüzér készítésével folytattuk. Kinyomtattam az oldalon talált sablonokat és a gyerekek kedvükre díszíthették. Nagyon élvezték, hogy beleadhatták a saját stílusukat. Dallal zártuk az órát. A hónapban többször is ápoltuk a társas kapcsolatainkat. Csapatokban kaptak egy nagy lapot, melyre rajzolniuk kellett egy képet, de nem mondhatták el egymásnak mi legyen a képen, nem kommunikálhattak és mindenki csak egy vonalat rajzolhatott egyszerre, aztán tovább kellett adniuk a filctollat. Mókás rajzok születtek, nagyon tetszett nekik a végeredmény. Szoborjátékot is játszottunk párban. Kihúzták a kifejezést egy kalapból, melyet szoborként kellett megformázniuk. Mivel páratlanul vagyunk, volt egy hármas csapat, nekik sikerült a legjobban a formáció. Azonnal kitalálta mindenki a „segítség nyújtás” kifejezést. Volt páros tánc papírlapon. Ha elnémult a zene, félbe kellett hajtani a papírt. Ha az egyikük lelépett a papírról, kívülről még támogathatta társát, hogy az le ne lépjen. Nagyon élvezték a játékot, sokat nevettünk. Játékok közben többször elmondtuk a Csapatmunka erősségmondókát. Beszélgettünk az erősségekről, mind a 24-et megbeszéltük. Választhattak, kihez melyik áll a legközelebb és kis papírlapra kidíszítve felírták erősségüket, ami felkerült a boldogságóra táblánkra. A novemberi első havazásnál csapatmunkában óriáshógolyót építettek. A Ne vásárolj semmit! napon megnéztünk egy dokumentumfilmet a pazarló vásárlásról és, hogy mennyi hulladék keletkezik a sok feleslegesen vásárolt dolgokból. Márton napon pedig mint minden évben, libazsíros kenyeret készítettem nekik. Izgatottan várjuk, hogy decemberben milyen boldogító jócselekedeteket hajtunk majd végre.