Bella dalának közös éneklése után a hónap témájához kapcsolódóan felolvastam és beszélgettünk a támogató kapcsolatok életminőséget javító hatásairól, az ő kapcsolataikról, és arról, hogy milyen a jó barátság. Majd meghallgattuk a társas intelligencia erősségdalát, megnéztük a társas intelligencia virágait az Erősségek kertjében című filmben. A Távíróoszlopokban történő jókívánsággal, szívvel és napocskával teli üzenetküldések után szituációs játékokkal fejeztük be a foglalkozást: köszönés/bemutatkozás/ismerkedés; veszekedés utáni kibékülés diákok közt; a tanórán rosszalkodó tanuló magatartásának kezelése tanár által; valaki megvigasztalása.
A kivetítőn látható 24 erősség alapján kiválaszthatták, melyik jellemző rájuk és milyenné szeretnének még válni. Ezek után előre elkészített lapok alapján, a szorzótáblát segítségül hívva véletlenszerű csoportalakításra került sor, ami egy kis nehézséget okozott két tanulónál, mert eddig ők választhatták meg a csapattársaikat. De közösen megbeszélve sikerült orvosolni ezt a problémát. A három csoport elkészítette a saját Erősség-fáját, úgy, hogy az ágakba a nevüket írták és a levelekbe az erősségeiket. A megbeszélés után mindenki kapott egy figurát, melybe beírhatta a saját Erősség- kívánságát.
Kívánságukra ismét meghallgattuk és megnéztük az erősségdalt és a társas intelligencia virágait.

Annyira jó, hogy minden pénteken tudok boldogságórát tartani! A javasolt feladatok közül kettőt is megcsináltunk! Mindkét ötlet nagyon tetszett. Összeszedtük a sálakat a teremben, s mindannyian mondtunk a mellettünk lévő gyermeknek egy-egy kedves gondolatot. Nem kellett sokat gondolkoznia senkinek, gyorsan jöttek a mondatok. A végén pedig együtt mutattuk meg, milyen boldogok vagyunk. Természetesen Bagdi Bella zenéjére. Következő órán elkészítettük a barátságfüzért is. Véletlenszerűen helyeztem őket egymás mellé a szekrényemre. Mikor kialakult a sor, megbeszéltük, ki-ki mellé került, s miért fogják éppen egymás kezét. Olyan jó kis történeteket hallottam, hogy meg is hatódtam egy kicsit. A többi órán , mint mindig, mondókártunk, relaxáltunk, mesét dramatizáltunk, játszottunk és mosolyogtunk, nevettünk sokat.

Először az aktuális dalra énekeltünk és táncoltunk. Ezek után beszélgettünk a társas kapcsolatainkról, azok fontosságáról. A kinyomtatott és általuk kivágott „Barátság füzér”-t saját ízlésük szerint díszítették, majd tűzőgéppel összekapcsoltuk és felraktam a falra velük szemben, hogy állandóan láthassák. Az összekapcsolódott csapatot látva elmondták, hogy milyen jó érzéssel tölti el őket az együttlét így is, beszéltek a többi osztállyal való kapcsolatukról, az odajáró barátokról, testvérekről és az emberi kapcsolatokról is. Az éves Boldogságóra konferencián tanult játékkal zártuk a foglalkozást: képzeletben meg kellett tölteniük a boldogságlufijukat az osztálytársaiknak szánt jókívánságaikkal és fel kellett tölteniük, lökniük az ég felé.
Szent Márton-napjához kapcsolódóan is beillesztettem egy foglalkozást, ahol is megbeszéltük a két legenda (Márton palástjának kettévágásáról szóló és az őt püspökké akaró nép elől a libák közé bújdokló Márton) történetét, majd ehhez kapcsolódóan színeztünk, festettünk, különböző technikákkal libatársaságot, libafűzért alkottunk.
A következő foglalkozást is Bella dalával kezdtük, de megkértem őket, hogy a kiabálásos résznél kicsit legyenek visszafogottabbak, mert megkérdezték a múlt alkalom után, hogy miért ordítozott boldogságórán az osztály. Az ehhez a témához a könyvben ajánlott A róka és a farkas a lakodalomban című mese felolvasása után a kérdéssor alapján beszélgettünk. Az úgy nevezett kutya-macska barátságról saját példákat is hoztak osztályon belül. Majd meghallgattuk a társas intelligencia erősségdalát, megnéztük a társas intelligencia virágait az Erősségek kertjében című filmben, és a kivetítőn áttekinthették a 24 erősséget tartalmazó táblázatot, amik közül néhányról részletesebben is beszélgettünk. Zárásként két csoportban boldogsághírvivőt játszottunk úgy, hogy először szóban kellett tovább adniuk a „szeretlek” szót, majd rajzolniuk kellett egy szívet az előttük álló hátára. Öleléssel fejeztük be a napot.

November hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Többféleképpen dolgoztuk fel a gyerekekkel ezt a témakört, mely több alkalmat igényelt. Az első alkalommal beszélgettünk arról, hogy hogyan működünk, milyen szerepet töltünk be különböző közösségekben. Családban, osztályban, tánc közösségben, focicsapatban, szakkörön stb. A különböző közösségekben való viselkedésről, beilleszkedésről, új környezet, új baráti kapcsolatok kialakításáról, illetve még önmagunk feltétel nélküli elfogadásáról is szó esett. Abban egyet értettek, hogy legfontosabb önmagunk elfogadása, hiszen így társaink felé is sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak leszünk.
A Szívhez szóló történetek című -gyógyító mesékből- olvastam fel nekik. A mesék után mindig ők fogalmazták meg a mese célját és a tanulságot, illusztrációkat is készítettek. Egy másik foglalkozás alkalmával nyakláncot, karkötőt fűztek. Párhuzamot vontunk abban, hogy milyen fontos, hogy a gyöngyszemek szépen illeszkedjenek és kövessék egymást, ahogy ők, az osztályközösségben is, hiszen ha az egyik gyöngy nem illik a sorba és húzza a többit, a nyaklánc elszakadhat, nem működik tovább egységként. Az osztályban pedig, ha valaki nem fogadja el a szabályokat, nem alkalmazkodik a többiekhez, nem figyel oda a másikra, hamar felboríthatja a rendet, ezzel a köztük lévő társas kapcsolatot rombolva. Egy bekuckózós délután alkalmával párokba rendeződtek és közösen rajzoltak. Szükség volt rá, hogy az elején pontosítsák a részleteket, kiosztották egymás között a feladatokat, kinek mi lesz a dolga, milyen eszközökkel, milyen technikával dolgoznak és a saját munkájukon kívül, a társukra is figyelniük kellett közben. Megint egy másik délutánon csapatokba rendeződtek és társasjátékoztak. Úgy játszottuk, hogy megadott idő elteltével megkevertük a csapatok tagjait, így új társaságok verbuválódtak össze, a végére mindenki játszott mindenkivel és minden társaságban figyelni kellett a csapat tagjaira, az ott lefektetett játékszabályokra is. A legutolsó alkalommal pedig már a karácsonyra hangolódva, közösen kezdtek el festeni egy mézeskalács várost. Kaptak egy barna karton papírt és fehér temperát. Közösen terveztek, rajzoltak, ötleteltek, majd festettek és alkottak. Mindenki beletette a maga ötletét, teret adtak egymásnak és segítették egymás munkáját. Az elmélyült munka közben meghallgattuk az ajánlott dalokat és boldogan zártuk le ezt a témakört.

A novemberi feladatok közül a barát-sálat választottuk a gyerekekkel. Mivel itt a hideg idő, a kisgyerekek öltözékében már megtalálható a sál. Körbe álltunk, ügyesen megfogtuk a sálakat és miközben körbe adogattuk a társainkról kedves gondolatokat mondtunk.

Relaxáltunk, énekeltünk, majd „élőben” -és papír alapon is- kört alkotva játszottunk. 🙂

Társas kapcsolataink befolyásolják személyiségfejlődésünket. Ilyen a barátság, a családi kapcsolataink, és a mi kis osztályközösségünk is. Vannak olyan kapcsolatok amiket magunk választunk, és olyan is amiket kapunk. Nagyon fontos hogy energiát fektessünk be, a jó közösség kialakítására. Kiemelt jelentőségű, hogy az osztályba támaszt nyújtsunk, legyen olyan az osztályban akikben megbíznak, és a legfontosabb SZERESSÜK egymást. Boldog gyerekek között szorosabb a kapcsolat. Akik pozitívak a környezetük felé, azokra az osztály is szívesebben tekint. Hiszen ők barátságosabbak,energikusabbak, szeretik a többiek a társaságát. Minden boldog kapcsolat alapja a szeretet. Egy jó közösségben az egyéni lehetőségek és teljesítmények, messze túlszárnyalják mindazt, amire egyedül lennének képesek.
Ebben a hónapban felismertük azt, a társas kapcsolatok főszereplői ők maguk. Ezeket a kapcsolatokat folyamatosan ápolni kell, törődni kell velük. Ennek érdekében több boldogságórát is tartottunk.
Az órákat relaxációval, ill. beszélgetőkörrel kezdtük. Fontos dolog megtanulni a kisiskolásoknak, hogy figyeljenek egymásra, hallgassák meg egymást.
November 13.-án megünnepeltük a kedvesség világnapját. Egésznap apró figyelmeségekkel kedveskedtek egymásnak a gyerekek.
Barátság sálat is továbbadtuk egymásnak: elmondták a gyerekek, mi az amit szeretnek egymásban, ezzel is erősítve a pozitív kapcsolatokat. Elkészítettük osztályunk Barátság pókhálóját ami rendkívül jól sikerült. Voltak olyan gyerekek, akik nem tudták merre induljanak, hiszen több baráti kapcsolatot is ápolnak.
A baratságfüzért is elkészítettük, megbeszéltük mi köt össze bennünket az osztálytársainkkal, illetve a többi osztállyal.
A legszorosabb barátságokat is lerajzolták a gyerekek.
Egy mindenkiért,
és mindenki egyért.
Összefogva teszünk a
közös sikerekéért! – hangzott egész hónapban a kis osztályukban. Megtanultuk azt is a csapatmunka a mi erősségünk. Szeretjük és támogatjuk akik „mások” mint mi.
Több olyan mesét és történet ismertünk meg a hónap során, ami a barátságról, állatok barátságáról, emberek és állatok barátságáról és társas kapcsolatokról szól. Sok mesét el is báboztak a gyerekek. Moziban is voltunk, megtekintettük a Cica 10 élete című kis mesét, mely az ember és állatok harmonikus kapcsolatának fontosságára hívja fel a figyelmet, melyben fontos szerephez jut a képzelet és a varázslat.
Barátsággal kapcsolatos közmondásokat is értelmeztünk az órák során.
Elkészítették a gyerekek egymásnak a barátság karkötőket. A barátság karkötő meglehetősen nagy múltra tekint vissza, hiszen már az az Amerikában letelepedő indiánok is készítettek egymásnak olyan ékszereket, mellyel az összetartozásukat erősítették. Osztályunkban is a gyerekek, a barátaik csuklójára kötötték, a különböző technikákkal elkészült karkötőket.
Nagyon szerették a gyerekek a hónap dalát, és hogy boldogok vagyunk, mi megmutattuk MINDENKINEK!
„Az igazi csoda abban rejlik, hogy minél többet osztunk meg másokkal, annál gazdagabbak leszünk.”

A társas kapcsolatok ápolása témakörben a Barátságfüzér elkészítését választottuk a feladatok közül. A gyerekek nagyon élvezték az emberkéjük elkészítését, miközben hallgattuk a hónap dalát. Az elkészült produktumok által nagyon jót beszélgettünk, még jobban megismerhettük egymást.