A boldogságóra program 3. hónapja a társas kapcsolatok ápolása. Talán az idén is ez a legfontosabb feladatunká vált. A vírus miatti elszigetelődés már az óvodában is érzékelhető. Ezért különösen fontos volt, hogy erre különleges figyelmet fordítsunk. Elmeséltük a gyermekeknek a mesét, a hónap során többször is. Kiemeltük, hogy milyen fontosak a baráti kapcsolatok. Fűztünk barátság karkötőt, amit a gyermekek nagy örömmel viseltek. A hiányzó gyermekeknek levelet írtunk, amire lerajzoltuk, hogy miket csinálunk az óvodában.Körjátékokat játszottunk, párválasztósokat. Halacskákat díszítettünk, majd közös akváriumba helyeztük őket. Barátságos történeteket találtunk ki, ahol a barátok közösen játszottak, énekeltek, táncoltak. Nagyon kedves történetek alakultak ki. Mi felnőttek is nagyon élveztük ezeket a helyzeteket.

A nagycsoportos óvodások általában már kialakult társas pozícióval rendelkeznek csoportban. Vannak állandó játszótársaik és meghatározott szerepük a játékban. Többnyire ugyanazzal állnak párba, ugyanahhoz az asztalhoz ülnek, kiválasztott helyükhöz is ragaszkodnak akár az étkezésnél, akár az alvásnál. Így van ez a mi csoportunkban is, vannak vezéregyéniségek és vannak sajnos olyanok is akik a periférián helyezkednek el. Mindkét jellem szerepe viszonylag állandó. Vannak ugyanis olyan gyermekek, akik nehezebben teremtenek kapcsolatot, vagy valamely tulajdonságuk miatt újra és újra a társak által kiszorított helyzetekbe kerülnek. Ezen a foglalkozáson próbáltam egy kicsit a perem helyzetű gyermekeket is jobban bevonni a csoportos, társsal való játékba. Beszélgettünk arról, hogy ki hogyan érzi magát a csoportban. Kinek ki a barátja? Hogyan lettek barátok? Van e esetleg olyan akitől fél valamiért? Mondjanak jó és rossz tulajdonságokat a barátjaikról.
A heti témánk az érzékszervek voltak, nagyon jól tudtam társítani a Boldog óra foglalkozással. Játszottunk tapintásos játékot, bekötött szemmel – Ismerd fel a társadat tapintás útján – (meg kellett érinteni az arcát, letapogatni és kitalálni, hogy ki ül a széken).
A másik játékunk a bizalom séta volt – 2 gyermek közül az egyikőjüknek be van kötve a szeme, a másik pedig különböző akadályokon vezeti végig a társát.
Az utolsó játékunk, pedig a Mit rajzoltam a hátadra? – az egyik gyermek rajzol a társa hátára, és neki lisztbe le kell rajzolni, azt amit érzéklet a hátán.
Mindegyik játék nagy sikert aratott, egész héten kérték, hogy hagy játszhassák újra ezeket a játékokat.
Ebben az életkorban már nagy jelentősége van a baráti kapcsolatoknak, hiszen a társas közegben szerzett tapasztalatok hozzájárulnak a személyiség, a szociális érzékenység és a gondolkodás fejlődéshez is. Amint állandó társakra tesznek szert, lehetőségük van szerep-és szabályjátékok játszására.Közben fokozatosan alakul empátiás készségük és képesek lesznek alkalmazkodni, sorukat kivárni, késleltetni saját igényeiket. Megtapasztalják, hogyan lehet bekapcsolódni a közös játékba és hogyan lehet leszerelni a dominanciára törő társakat. Bízom benne, hogy ez a Boldog foglalkozás hozzájárult a már meglévő baráti kapcsolatok elmélyítéséhez és elősegítette az új kapcsolatok kialakulását.