Szokás szerint meghallgattuk a hónap dalát, elszavaltuk az erősségmondókákat. Miután összeszedtük a karaktererősségeinket, megbeszéltük, hogy ebben a hónapban különösen ügyelünk a pozitív érzelmeinkre, a barátságainkra. A gyerekek kedvence mindig a játék és a kézművesség. Novemberben „Pacsiztunk az ajtóban”, kipróbáltuk a hétfői beszélgetőkörben a „Toll módszert”, a „Ki enged ki?” és a „Széktámogató” játékot. Remek segítség volt a nonverbális eszközeink használatának a gyakorlatára, illetve a közös sikerbe, a saját magunkba és a többiekbe vetett bizalom erősítésére. Örömmel készítettük el a sokszínű barátságfüzérünket, mely sok mindenre rávilágított: Ki mennyire színes egyéniség, esetleg szomorú, rossz kedvű valami miatt, mert sötét színeket használt a 4 figurája kiszínezésekor. Ki mennyire volt csapatjátékos a figurák összeragasztásakor (celluxszal nem jó megoldás!) és a láncfüzérrel való közös mozgáskor. Kik az irányító, támogató, empatikus és türelmes egyéniségek, kik azok, akik nagyon akarják a közös sikert, tesznek is a közös célért, illetve kik azok, akiket nem izgatott, hogy szétszakad a füzér. A játék után elmondták az érzelmeiket, és hogy szerintük mi minden köt/köthet össze bennünket az osztályban, az iskolánkban és az iskolán kívül.

A Pozitív gyerek vagyok című dallal és a szivárványlégzéssel hangolódtunk rá az első novemberi boldogságórára. Ezt követően meghallgattam, hogy a gyerekek szerint mit jelenthet a társas intelligencia fogalma, majd megnéztük a videót az Erősségek kertje – társas intelligenciáról. Beszélgettünk róla, hogy ki milyen helyzetekben használja, vagy nem használja ezt a képességét. Meghallgattuk az erősségdalt is, majd összefoglaltuk még egyszer, hogy mit is jelent ez a képesség. Ezután a köszönés fontosságáról beszélgettünk, illetve hogy kinek hogyan illik köszönni. Kikerültek az ajtó mellé a kis szimbólumok: ölelés, pacsi, ökölpacsi és kézfogás. Rögtön ki is próbáltuk és azóta is minden reggel így jönnek be nagyon lelkesen az ajtón. Eljátszottuk az „amilyen az adjonisten” játékot. Annyi segítséget adtam, hogy felírtam a táblára az érzelmeket: 1. mérges, dühös 2. sajnálkozó, könyörgő 3. szelíd, kedves 4. utasító, kemény 5. lehangolt, szomorú. Választottam egy-egy gyereket, akinek a táblára írt valamelyik érzelemmel mondtam: Gyere velem! Neki ugyanezzel az érzelmi töltéssel kellett válaszolni, majd megmondani, hogy melyik érzelmet használtuk fel a tábláról. Nagyon élvezték a gyerekek az előadást, sokat nevettek. A következő órán megbeszéltük a közmondás jelentését: „A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.” Elkészítettük saját barátságfüzérünket, miközben zenét hallgattunk és énekeltünk. Amikor elkészült, beszélgettünk az összetartozásról, osztályközösségről. Mitől lehetne jobb? Hogyan tegyük jobbá? Egy újabb alkalommal az erősségekről beszélgettünk, bemutattam a Szupererő c. kártyajátékot is. A kártyajáték alapján készítettem az erősségekből kis jutalomkártyákat, melyeket az év során fogok osztogatni a gyerekeknek, amikor egy-egy erősséget megtapasztalok náluk. Minden kártyánál a megfelelő színt alkalmaztam és ráírtam, hogy melyik erősségért jár a kártya. Pl. Jó ötleteidért! vagy Mert meg tudsz bocsátani! vagy Bátorságodért! Közben elkészül majd az erősség-fánk is, és a kiosztott kártyák alapján könnyebb lesz majd mindenkinek meghatározni, melyik erősségek kerüljenek az ágakon lévő levelekbe. Ezt követően arról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságai vannak azoknak az embereknek, akik a csapatmunka erősségével rendelkeznek. A széktámogató játék során kiderült, hogy mennyire fontos nem csak önmagunkra, hanem a másikra is odafigyelni. Ha nem ezt tesszük, a csapat sikerét kockáztatjuk. November 20. Az ifjú zenebarátok világnapja alkalmából a mi iskolánkban mindig szervezünk egy olyan koncertet, ahol saját tehetséges tanulóink lépnek fel akár hangszeren játszva, akár énekelve. Erre az alkalomra mindig készülünk egy közös dallal, amit az egész iskola elénekel. Ezúttal a Mi vagyunk a grund c. dalt tanultuk meg. Ez a készülődés is a csapatmunka erősségét fejlesztette. A másik közösségfejlesztő és összetartó programunk ebben a hónapban a Márton nap volt. Ebben az évben az én osztályom készült kis műsorral, ami ugyancsak jó lehetőség volt erre. A műsort elvittük az óvodába is, majd mindkét helyen közös táncházzal zártuk a programot, melybe az egész iskolaközösség, az óvodában pedig a szülők és ovisok is bekapcsolódtak. Végül részt vettünk osztályommal egy jótékonysági akcióban is. A siófoki Mézeskalácsváros felépítéséhez elkészítettük a helyi focipályát. A közös mézeskalácsozás szintén jótékony hatással bírt kis közösségünk fejlődésére.

„Az igaz barát az, akire a szükségben is számíthatunk.”

A társas kapcsolatok ápolása volt a november hónap témája, ami közel áll a gyerekekhez. Beszélgettünk a barátságról, az őket körülvevő emberekről. Megbeszéltük, kivel milyen a kapcsolatuk, hogyan tudják esetleg jobbá tenni ezeket a kapcsolatokat.
Meghallgatták Pajtitusz történetét, aki magányos volt, majd a történet végére barátokat szerzett. Fontos volt, hogy a gyerekek maguktól jöjjenek rá, hogy milyen a magány és mennyivel boldogabb az, akinek vannak barátai.
Játszottunk is a témához kapcsolódóan. A Szoborparkban különböző témákat kellett kifejeznie a szobroknak, pl. szeretet, harag, kibékülés…
A Sziámi ikres játékban kipróbálták, milyen érzés a másikkal együtt mozogni, és mennyi mindenre oda kell figyelniük a mozgás során. Vidám percek voltak, mert jól érezték magukat.
A társas kapcsolataik összegzésével kapcsolatban egy feladatot kaptak. A kör közepére saját magukat kellett írni, majd a velük kapcsolatban lévő emberek közül válogatva, kitöltötték a köröket. Minél közelebbi a kapcsolat azzal, akit felírtak, annál közelebb írták magukat. Jó látni, hogy minden feladathoz lelkesen állnak hozzá.
A hónap folyamán az adventre készülődve adventi naptárat készítettek annak a tanulónak, akit kihúztak. Míg készültek az alkotások, lehetőségük volt jobban megismerni a másikat, hisz érdeklődtek róla, hogy minél jobban sikerüljön az ajándék. Mindenki örült a kapott adventi naptárnak, amit december 1-jén kezdenek nyitogatni.
A barátság fontos, ahhoz, hogy boldogabbnak érezzük magunkat, hisz együtt minden könnyebb.
„Gyakran egyetlen dologra van szükséged: a Barátokra!”

A mi kis közösségünkben társas kapcsolatainkat állandóan ápoljuk. A szülők igazi minták a gyerekek számára: segítőkészek, összetartóak, önfeláldozóak, bármiről is legyen szó. Tanév elején közös összefogással és támogatással felújítottuk a tantermet, az iskola udvarát barátságossá varázsoltuk a gyerekek számára, most pedig a tetőtér felújításán dolgoznak.
Mindemellett, hogy jó a társaság, gyakorlatokkal tudatosítottuk a barátság fontosságát. Elolvastam A róka és a farkas a lakodalomban című mesét, beszélgettünk a jó és hamis barátságról.
Gondolatban elutaztunk a Barátság-szigetére. Milyen emberek lehetnek a szigetlakók? A gyerekek tudták, hogy barátságosak, segítőkészek, boldogak … és sorolták. Pont olyanok, mint mi. Barátság-hálót szőttünk, mindenkiről elhangzott egy pozitív tulajdonság. Ebben a boldog hangulatban meghallgatták ,,Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek ” című dalt, közben mozogtak, énekeltek, és megölelték egymást, mikor elhangzott a ,,szeretlek” szó.
A gyerekek írtak vagy rajzoltak legjobb barátjukról, elmondták, mi a közös bennük. Számukra néhány értékes emberről is írtak pozitív jellemzést, vagy épp bemutattak valakit. Megbeszéltük, hogy kik azok, akik közeli kapcsolatban vannak velük, mi jellemzi a kapcsolatukat, miért fontosak ezek a személyek számukra.
Az együttlét jó hangulatát, szülői segítséggel, bográcsgulyás készítésével fokoztuk.
Hálás és boldog vagyok, hogy ilyen közösség tagja lehetek.

Az osztályunk egy összetartó közösség, ahol fontos az értékes együtt töltött idő.

Bella dalának közös éneklése után a hónap témájához kapcsolódóan felolvastam és beszélgettünk a támogató kapcsolatok életminőséget javító hatásairól, az ő kapcsolataikról, és arról, hogy milyen a jó barátság. Majd meghallgattuk a társas intelligencia erősségdalát, megnéztük a társas intelligencia virágait az Erősségek kertjében című filmben. A Távíróoszlopokban történő jókívánsággal, szívvel és napocskával teli üzenetküldések után szituációs játékokkal fejeztük be a foglalkozást: köszönés/bemutatkozás/ismerkedés; veszekedés utáni kibékülés diákok közt; a tanórán rosszalkodó tanuló magatartásának kezelése tanár által; valaki megvigasztalása.
A kivetítőn látható 24 erősség alapján kiválaszthatták, melyik jellemző rájuk és milyenné szeretnének még válni. Ezek után előre elkészített lapok alapján, a szorzótáblát segítségül hívva véletlenszerű csoportalakításra került sor, ami egy kis nehézséget okozott két tanulónál, mert eddig ők választhatták meg a csapattársaikat. De közösen megbeszélve sikerült orvosolni ezt a problémát. A három csoport elkészítette a saját Erősség-fáját, úgy, hogy az ágakba a nevüket írták és a levelekbe az erősségeiket. A megbeszélés után mindenki kapott egy figurát, melybe beírhatta a saját Erősség- kívánságát.
Kívánságukra ismét meghallgattuk és megnéztük az erősségdalt és a társas intelligencia virágait.

Annyira jó, hogy minden pénteken tudok boldogságórát tartani! A javasolt feladatok közül kettőt is megcsináltunk! Mindkét ötlet nagyon tetszett. Összeszedtük a sálakat a teremben, s mindannyian mondtunk a mellettünk lévő gyermeknek egy-egy kedves gondolatot. Nem kellett sokat gondolkoznia senkinek, gyorsan jöttek a mondatok. A végén pedig együtt mutattuk meg, milyen boldogok vagyunk. Természetesen Bagdi Bella zenéjére. Következő órán elkészítettük a barátságfüzért is. Véletlenszerűen helyeztem őket egymás mellé a szekrényemre. Mikor kialakult a sor, megbeszéltük, ki-ki mellé került, s miért fogják éppen egymás kezét. Olyan jó kis történeteket hallottam, hogy meg is hatódtam egy kicsit. A többi órán , mint mindig, mondókártunk, relaxáltunk, mesét dramatizáltunk, játszottunk és mosolyogtunk, nevettünk sokat.