A foglalkozást zenés mozgással kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című zenével. Nagy örömmel és jókedvvel végzik a gyerekek ezeket a mozdulatokat. A „Tavaszi ébresztő” című mese meghallgatása után a kérdésekre válaszoltak a gyerekek. Majd nagyon szép alkotások születtek a közös építések során, amiket fakockákból és lego-ból készítettek. A foglalkozás végén a halak barkácsolásával elkészült a halraj.
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozást zenés mozgással kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című zenével. Nagy örömmel és jókedvvel végzik a gyerekek ezeket a mozdulatokat. A „Tavaszi ébresztő” című mese meghallgatása után a kérdésekre válaszoltak a gyerekek. Majd nagyon szép alkotások születtek a közös építések során, amiket fakockákból és lego-ból készítettek. A foglalkozás végén a halak barkácsolásával elkészült a halraj.
A foglalkozást zenés mozgással kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című zenével. Nagy örömmel és jókedvvel végzik a gyerekek ezeket a mozdulatokat. A „Tavaszi ébresztő” című mese meghallgatása után a kérdésekre válaszoltak a gyerekek. Majd nagyon szép alkotások születtek a közös építések során, amiket fakockákból és lego-ból készítettek. A foglalkozás végén a halak barkácsolásával elkészült a halraj.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
A téma feldolgozásánál ráhangolódásként eljátszottuk a „Kis barátom hogy vagy?” nevű játékot, majd pozitív üzenetként mindenki befejezte „A mai napban az a szép…” kezdetű mondatot. Ezután a Pozitív Gyerek Vagyok című kártyával megerősítettük egymást. Majd a hónap dala hallgatása közben minden tanuló írhatott a szüleiről vagy a barátjáról pozitív tulajdonságokat. Ezt követően színes lapokból kártyákat készítettünk, és beleraktuk őket egy dobozba. Színes, figyelemfelhívó plakát is készült, melyre ráírták a gyerekek, hogy mit kell kezdeni a színes lapocskákkal. A végén elhelyeztük a folyosón. Kíváncsian várjuk, hogy hány diáktársuk él azzal a lehetőséggel, hogy pozitív üzeneteket írnak a kis lapocskákra és átadják egy barátjuknak!
Mindenkinek szüksége van egy pozitív üzenetre , gondolatra a nehéz napokban. Összegyűjtöttük egy dobozban ezeket a gondolatokat, hogy mindenkinek lehetősége legyen húzni egyet valamelyik barátja segítségével.
Kapcsolataink fontosságáról, megtartó erejéről beszélgettünk. Mindenki leírta vagy lerajzolta a legkedvesebb emlékeit – kikkel és mikor érzi/érezte magát igazán jól, felszabadultan.
Bár a november hónap témája a Társas kapcsolatok volt, valójában a közösségünkben minden hónap minden napja a társas kapcsolatok ápolásáról, építéséről szól. Ám az elmúlt hetekben még nagyobb szerepet szántunk e téma körbejárásának.
Beszélgettünk arról, mit jelentenek a különféle emberi kapcsolatok, ezen belül a társas kapcsolatok. Majd egy képes keresztrejtvénnyel jelenítettük meg azt a szót, ami az osztályunkban – szeretetreméltó gyerekek között – nap mint nap gyakran elhangzik: Szeretlek! Felidéztük, milyen jelentőséggel, érzelmi töltettel bír ez a kifejezés, milyen érzés a szeretetet megélnünk.
Majd a szeretet érzését szűkítve a barátságról ejtettünk szót. A gyerekek egy gondolattérképben gyűjtötték össze mindazon érzést, tulajdonságot, kifejezést, mely a saját barátjuk kapcsán eszükbe jutott. Megannyi gondolatot osztottak meg egymással, gyorsan tele lettek a térkép buborékjai. Közmondásokkal színesítve különbséget tettünk igaz és hamis barátság között.
Megismerkedtünk A róka és a farkas a lakodalomban című mesével, melyből kiderült, hogy sajnos valóban léteznek „ál” barátságok is.
Relaxációként Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek! című dalának dúdolása közben a gyerekek egy megerősítő színezőt színeztek ki. Végül mindannyian egyetértettünk abban, hogy a szeretet az egyik legfontosabb boldogságforrásunk.
Társas kapcsolatok témában mindenki kiszínezhette saját magát, olyannak, amilyennek szeretné. A kész formákat véletlenszerűen ragasztották egymás kezét fogva. Mikor kész lett a tabló, mindenki elmondhatta, hogy ki van a jobb oldalán, ki van a bal oldalán, melyik gyereket miért lehet szeretni, miért jó, hogy ő is a csoportunkba tartozik. Nagyon megható, kedves, figyelmes mondatok hangoztak el. Az volt a célom, hogy ne csak a barátjáról tudjon jó dolgokat mondani, kíváncsi voltam, mennyire ismerik egymást. Kellemes élmény volt.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
A társas kapcsolatok hónapjában a gyerekek fontosnak vélt kapcsolataiból kiindulva a miérteket is megbeszéltük. Ki, miért fontos számukra. Kire számíthatunk, kiben bízunk. A bizalom, önbizalmat ad, sokkal magabiztosabbak vagyunk a kapcsolataink révén. A rangsor is fontos volt. A közvetlen kapcsolatok életünk mindennapjait behálózza. Szívesen beszéltek a családi kapcsolatokon kívül a jó szomszédokról. Akihez át lehet menni beszélgetni, elmondani, amit anyának nem lehet, aki mellesleg sosem haragszik semmiért. Az egyik példa után következett a többi, hasonló. Szinte mindenkinek volt kedves, idős szomszéd nénije. Milyen jókor jött ez így az ünnepek előtt! Alkalom kínálkozott felkelteni a figyelmüket arra, hogy a magányosságukban is látogassák majd meg az ünnepek alatt, mert a tőlük kapott jóért, a kapcsolat viszonzására jó alkalom lesz.
Az osztálytársi, baráti kapcsolatokig jutottunk. Miért jók ezek a kapcsolatok? -A közös munkával, könnyebb a feladatom. – Ha együtt vagyunk a barátommal bátrabb vagyok. – Ő okos, én erős vagyok. – Vele befogadnak a nagyobbak is. – A barátomnak van testvére, így többen vagyunk együtt.
A kapcsolatainkat megjelenítettük. Az egyik csoportos foglalkozáson kapcsolati körökkel, a másik foglalkozáson, aki fontos társas kapcsolatai közé sorolta a Boldogságórás csoportját, kéznyomatot hagyott. A hónapban ez díszíti a falunkat.
A novemberi téma: a társas kapcsolatok ápolása volt. A hónapban választható feladatok közül, kettő is kipróbáltunk. Elsőként „A fészek melege” című játékot. A gyerekek a csoportszobában található plédekből, anyagokból, párnákból egy nagy fészket alakítottak ki. Közös megbeszélés alapján gólya családdá változtak, jelre békavacsora keresésre indultak. Visszatérve a fészekhez mindig azt tapasztalták, hogy az egyre kisebb lett. Egy kis rendeződés után rájöttek, hogy összébb kell húzódniuk, hogy mindenki elférjen. Az utolsó körben már igen csak ötletelniük kellett, mert guggolva sehogy sem fértek el. Akadt is egy-két gyermek, aki hirtelen zokon vette hogy nem fér be, de végül, gyorsan jött a megoldás és fél lábon állva már minden gólya családtagnak jutott hely. Nagyon jól megtapasztalhatták miért is fontos összetartani és mindenkit befogadni. Kormos István: A fecske meg a szalmaszál kezdetű meséjét laptopról megnéztük, amiben szintén láthatták, hogy a kismadarak is összefogtak így tudtak segíteni a fecskének. A jószívűség, mint pozitív tulajdonság, nálunk is gyakran kiemelt érdem. Végül a „meleg fészek relaxációval” zártuk a játékot, amiben összekucorodtak és egy-egy katica párnát magukhoz ölelve pihentek csukott szemmel.
Következő nap, elővettük a barátság hőmérőnket, amit veszekedés, nézeteltérés esetén mindig használunk. A hőmérőt a tetőpontjára húztam, hogy kifejezzük a barátság fontosságát és a gyerekek jeleit mellé készítettem. Bagdy Bella Hálás vagyok zenéjét hallgatva megkértem a gyereket, gondoljanak a legjobb barátaikra, majd a zenét lehalkítva beszélgetést kezdeményeztünk. Akit választottunk, elmondhatta a társak jeleinek felmutatásával, kik a legjobb barátai. Már önállóan próbálták megfogalmazni, kiben mit szeretnek, milyen kedves múltbéli cselekedet miatt tartják a legjobbak között. Ilyen mondatok hangoztak el: „…mert te mindig megvigasztalsz,… mert elfogadod az én játékötletemet, … mert te mindig rám mosolyogsz, …mert néha veszekszünk, de az nem baj, mert kibékülsz velem. Ölelést követően, egy valaki mindig a „barátságszékre” ült középre és lehetőséget adtunk, hogy bárki, aki szeretné megölelje, szeretetét átadja kis társának. Különösen jó érzés volt látni, hogy egyre türelmesebben állnak sorba, és a kevésbé nyitott gyerekek is mosolyogva, örömmel fogadták az öleléseket. Most sem hagytuk ki a beteg gyerekeket, nekik az őszi széllel küldtünk egy-egy gyógypuszit.
Szabadidőben az asztalnál megalkottuk a „Mint hal a vízben” című közös alkotásunkat. Beszélgettünk róla, hogy egy nagy halat úgy tudnak legyőzni az apró pici halak, ha összefognak és összetartanak, együtt nagyobb az erejük és még el is ijeszthetik a nagyobbat. Kupakokból, színes papírból lelkesen alkottak és mind a 23 csoporttársat kis halként ábrázolva, ráragasztották a kartonra. Már csak az a kérdés, hogy akkor az óvó nénik a nagy halak?! Bizony néha ez is előfordul. 😃
A hónap dalát többször is meghallgattuk és már meg is tanultuk, mivel kapcsolódik a mostani témakörünkhöz- (Testünk)- is. „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” -ezt üzenjük nem csak a közeli barátoknak, szülőknek de minden embernek a környezetünkben, hiszen egy mosoly nem kerül semmibe, mégis sokat ad!