Ebben a hónapban a Boldogságórát azzal kezdtük, hogy a táblára felírták a gyerekek, hogy mi jut eszükbe a barátságról, a jó kapcsolatokról. Körüljártuk a témát, megvitattuk, hogy kikkel ápolnak szoros kapcsolatot (osztálytásak, edzőtársak, baráok, családtagok), illetve, hogy ebben az életkorban életükben a család vagy a barátok töltik be a fontosabb szerepet és miért.
Majd csoportokban dolgoztak. Minden csoport 3-4 szituációs kártyát kapott, és arra kellett megoldást kerseniük, hogy az adott helyzetekben hogyan segítenének, mit mondanának vagy tennének. Miután megbeszélték kijöttek és eljátszották a szituációkat és megbeszéltük, hogy mit-miértgondoltak így, mi lehet a következménye, hogyan segíti ez a másikat, milyen érzéssel tölti ez el őket illetve, hogy a többiek is ugyanezt tennék vagy nem, illetve miért/miért nem.
Házi feladatul azt kértem tőlük, hogy mindenki írjon egy köszönő kártyát valamelyik családtagjának, melyben leírják vagy lerajzolják, hogy a választott személy milyen jót tett velük, mit köszönhetnek nekik.
Társas kapcsolatok ápolása
A barátsággal folytattuk a munkát, és a barátok különböző érzelmi helyzetét párban bemutatták 1-1 szoborral, a többiek pedig kitalálták a szobor témáját. Nagyon szerették ezt a gyakorlatot.
Az osztály tanulói sokszor keverednek veszekedésbe és sokszor nem értenek egyet. Nem látják át és nem gondolnak bele, hogy milyen a másik nézőpontjából nézni a dolgokat. A barátságos tekintet gyakorlattal megpróbáltunk egymás szemébe nézni, megismerni a másikat és megfigyelni, kinek mi a reakciója.
Az emberi kapcsolatokról, barátságokról volt szó Boldogságórán a napocska csoportba. Beszélgettünk róla, hogy miért jó, ha az embernek vannak barátai, ki-ki felsorolta a maga kis barátját, barátait, majd egy színező segítségével rajzban is megjelöltük őket. Sajnos volt egy negatív tapasztalás is, mivel van egy kisfiúnk, aki elég nehezen barátkozik és vele is kevesen barátkoznak, ő sajnos sírt is és a színezést se volt hajlandó megcsinálni.
Novemberi alkalmunk a társas kapcsolatokról szólt természetesen. Ez egy viszonylag könnyebben átélhető téma az óvodás gyermekek számára.
Dórával érkeztem a csoportba, a gyerekek már várták őt. (A csoport, amelyben a boldogságórás foglalkozásokat tartom nem az „enyém”. Nem én vagyok az óvónénijük, de a folyosón, ha találkozunk, sűrűn megkérdezik, hogy mikor jön hozzánk megint Dóra?) Dóra tartotta ma a foglalkozást, ő hívta a gyerekeket meditálni, és minden cselekvésre ő kérte őket.
Szokásosan zenével lazultunk el, Napimádással folytattuk és hűen az aktuális óvodai tematikánkhoz, a Totyog a liba gyakorlattal folytattuk. Ezt követően egy igen kedves libás dallal folytattuk, a „Ki libámat elviszi….”-vel, aminek a végén meg kell egymást ölelni.
Miután kellően hangulatba kerültünk, elutaztunk Barátság földre a kis léghajónkkal. Körbe álltunk és a „Ha boldog vagy” dal közben láncreakcióban végeztünk kedves tetteket. Megöleltük egymást, megsimogattuk egymást, megcsikiztük egymást, egyszóval olyan dolgokat cselekedtünk, amelyek felvidítják a társainkat, ha erre szükség van.
Ezt követően a havi mese jött, és beszélgettünk róla Dórával.
Foglalkozásunkat zenés relaxációval fejeztük be.
A barátságrl beszéltünk, és ötletbörzét tartottunk, hogy milyen kell, hogy egyen egy jó barátnak. Ezután hallgattuk meg a mesét (A róka és a farkas a lakodalomban).
Az iskolánk jubileumi hangversenyén szerepeltünk a gitárzenekarral. A fellépést követő órán pedig beszélgettünk arról, miért jó egy közösséghez tartozni, közösen zenélni, milyen élménnyel gazdagíthatjuk egymást vagy akar saját magunkat 🙂
A novemberi hónap során több élményszerű és értékteremtő programot valósítottunk meg a gyerekekkel. Kezdésként közösen elénekeltük a Boldogságdalt, amely remek hangulatot teremtett, és erősítette a csoport összetartozását. Az Örökbefogadás Napjához kapcsolódva beszélgettünk a család fontosságáról, az elfogadásról a gondoskodás erejéről és az iskola diákjai által gyűjtött eledeleket elszállítottuk a helyi és a szomszédos város Ebtelepeire. A gyerekekkel közösen kerestük a választ arra, mit jelent igazán valakihez tartozni, és hogyan tudunk szeretettel fordulni mások felé. A Magyar Labdarúgás Napján játékos mozgásos feladatokat végeztünk, megismerkedtünk néhány híres magyar labdarúgó nevével, és egy vidám, csapatépítő focijáték keretében gyakoroltuk a sportszerűséget, bátorítást és csapatmunkát. Ami ebben a hónapban a legjobban megérintett az a “Barátságos tekintet” c. játék alatt szerzett tapasztalatom. A tanulók elmondták, hogy mennyire jól esett nekeik az, hogy még, ha csak 30 másodpercre is, de nagyon jól esett nekik, hogy valaki ennyire figyelt rájuk. Az intézményünk gyermekei aktívan és lelkesen vettek részt a tevékenységekben.
Köszönöm szépen a figyelmet!
Konczné Szabó Szilvia
Tildy Zoltán Általános Iskola és AMI
A társas kapcsolatok ápolásának témakörében a szociális kompetenciák és az empátia alapjainak gyakorlására, valamint a testi-lelki egészség megőrzésére koncentráltunk. Az osztályban azt a célt tűztük ki, hogy nagyon figyelünk a konfliktusmentes kommunikációra és a társainkkal való együttműködésre, hogy erősödjön a csoporthoz tartozás érzése. Sajnos az egyik kislány az osztályból kórházba került Budapestre kivizsgálásra. Nagyon hiányzott mindenkinek, ezért azt találtuk ki, hogy felhívjuk őt és megpróbáljuk jobb kedvre deríteni. Volt, aki rajzot is készített neki, volt, aki énekelt és az egész osztály gyógyító szívecskét küldött Relindának. November az iskolánkban hagyományosan az egészség hónapja is, ennek keretében sok érdekes programon vettünk részt: közös torna, előadások, gyümölcssaláta készítés, plakátkészítés, vetélkedő. A hónap zárásaként pedig iskolagyűlésen díjaztuk a vetélkedő résztvevőit és jutalmaztuk a Hónap tanulóit.
A gyerekekkel megbeszéltük a társas kapcsolatok formáit, azok fontosságát. Majd a barátságról társalogtunk. A tanulók átrajzolták a tenyerüket, majd minden ujjba egy fontos tulajdonságot írtak, mely számukra fontos a barátság során.