Az ember társas lény, így folyamatosan keresi a társaságot a környezetével. Óvodás korban is ez történik. Amikor a kisgyermek bekerül az óvodába, elkezdi kilalakítani a saját kis kapcsolatrendszerét az oviban. Ismerkedik a gyerekekkel, óvonénikkel, dadusokkal. Gyakran életreszóló barátságok kötődnek az óvodában.
A kisgyerekek először külső tulajdonságok alapján kezdenek el barátot választani.( Pl: Azért te vagy a barátom, mert szép a pulcsid.) Később már belső tulajdonságok alapján választják meg a barátaikat (Pl: Azért te vagy a barátom, mert sokat segítesz nekem.) Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a társas kapcsolatok kialakulásának elsődleges színtere az óvoda.
A foglalkozások, beszélgetések és a játékok alkalmával igyekszem a gyerekek társas kapcsolatait formálni, elmélyíteni. Tettem ezt a mostani alkalommal is, ahol a társas kapcsolatok volt a foglalkozásunk témája.
Bevezetésként beszélgettünk a gyerekekkel a barátságról. Mindenki elmondhatta, hogy szerinte milyen a jó barát.Elmesélték, hogy kik a barátaik és megbeszéltük azt is, hogy miért vele/velük barátkozik.
Ezután elolvastam nekik a Tavaszi ébresztő című mesét ahol megtapasztalhatták a gyerekek, hogy örömet nem csak kézzelfogható ajándékkal lehet szerezni szeretteinknek, barátainknak.
Téma feldolgozása:
Barátságszíveket és barátságkarkötőt készítettünk. Mindenki felrajzolhatta a jelét annak a társának a szívecskéjére, akit a barátjának tart. Ezután mindenki megajándékozhatta a legjobb barátját az elkészített barátság karkötővel.
Ezután eljátszottuk a Süni irígy lesz című mesét.
Lezárásként mindenki kapott egy színezőt a munkafüzetből amit kiszínezett.Közben a háttérben Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című zenéje szólt.

Őszintén elmondhatom, hogy a boldogságórának van létjogosultsága minden korcsoportban. Már tudják, hogy Boldog Dóra érdekes játékokat hoz nekik, örömmel fogadják, szívesen megnyilvánulnak neki. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a boldogórás tevékenységek beépülnek a mindennapokba. Nemcsak azon a napon sikeresek, amikor erre fókuszálok, hanem utána egy-egy probléma megoldásánál is: pl. reggel sírdogálva érkezik egy gyermek, a többiek javasolják a varázskendőt, vagy ha észreveszik a társukon, hogy szomorú többen egyszerre megölelik.
A Süni irigy lesz mese után el tudták mondani, hogy milyen jó együtt játszani és milyen rossz volt Süninek, hogy nem játszottak vele.
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka beszélgetőkörnél egyik kisfiú azt mondta, a „Kisbarátom, hogy vagy?” kérdésre, hogy nagyon szomorú. Boldog Blanka megkérdezte „Mit tegyünk?” – „Öleljük meg!” és felálltak megölelni. Én azt gondolom, hogy ennél jobb visszaigazolás nem is kell arra, hogyan épül be a boldogságóra tematikája, hangulata, érzése a gyermekekbe. Az örömtánc, vagy a fagyott babzsák játék csak színesítette a téma feldolgozását.
Úgy érzem, hogy ez egy nagyon sikeres és mélyen beépülő tevékenység volt.

Havi témánk bevezetését beszélgető körrel kezdtük. A gyerekek elmondták, hogy kinek mit jelentenek a társas kapcsolatok, család, testvérek, rokonok, barátok, óvó nénik, dajka néni.
Ezután meghallgattuk Kormos István: A fecske meg a szalmaszál című meséjét Pogány Judit előadásában. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese és nagyon izgatottak lettek, amikor elárultam nekik, hogy el fogjuk bábozni a mesét. Szívesen vállalták a szerepeket és bábozták el a történetet. Jutalmul pedig megnézhették a mesefilmet. Jó érzés volt látni milyen felemelő érzést nyújt nekik a történet, és átérezhették azt is, hogy ha segítenek egymásnak, akkor mindent könnyebb megoldani.
Eljátszottuk a „Meleg fészek relaxációt” – a gyerekek örömmel ölelték át párnáikat, lazultak el, jó volt elcsendesedni az egész délelőtti zaj után. Végül pedig meghallgattuk a hónap dalát, ami szintén nagyon tetszett a gyerekeknek.

A témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. Mivel a csoportunk sajnos karanténba került, ezért ez a téma nagyon jó lehetőség volt a régóta távol lévő gyerekek újra összeszoktatásához.
Először is meghallgattuk B.B. Ha boldog vagy! c. dalát. Valójában nagyon boldogok voltunk, hogy végre újra együtt lehetünk. Ezután invitáltam őket egy nagy közös vár megépítésére. Ebbe a játékba először a főként a fiúk csatlakoztak. Gyorsan ment a munkamegosztás. Lett egy irányító, aki kérte a többi résztvevőt a téglák kipakolására. Volt, aki rendezgette a téglákat. Nem volt veszekedés, az esetleges nézeteltéréseket pedig higgadtan és nyugodtan kezeltük. A munka közben pedig lányok is csatlakoztak, hiszen a vár mit sem ér királylány nélkül. Amikor kész lettünk, körbe álltuk a várat és eljátszottuk a Hej vára vára c. játékot.
A játék végén egy barátságláncot alkotva, körbe sétáltunk a teremben és az öltözőben. A játék végén pihenésképpen színezőt választhattak a munkafüzetből, amit nagy lelkesedéssel színeztek ki. Tervben van még egy barátság karkötő készítése is.

Ez alkalommal Boldog Dóra a legjobb barátjával Fridazsófival érkezett hozzánk és mesélt nekünk a kettejük barátságáról. Ezután már könnyen megnyíltak a gyerekek és elmondták ők mit gondolnak a barátságról,nekik miért fontos. Dóra minden gyereknek hozott „barátságköröket”, s arra kért mindenkit, hogy ujjlenyomat pecséteket adjanak azoknak, akik a legjobb barátaik. Izgalmas volt ezeket elkészíteni és látni, ahogy gyűlnek a pecsétek. Ez alkalmat adott a csoport kapcsolatrendszerének feltérképezésére is. Minden gyerek kapott pecsétet, vannak sokan, akik sok pecsétet gyűjtöttek és nagyon sok lett a kölcsönös választás. Készítettünk barátságkarkötőt, sógyurmából barátságszíveket. Ezáltal erősödtek a régebbi barátságok és újak is kötődtek. A továbbiakban a családi kapcsolatok kerültek a középpontba, melynek mottója : „a család a legnagyobb kincs”. Remek „családi fotók” készültek, melyeket „bekereteztünk” és közben jókat beszélgettünk.