Az egész hetet a társas kapcsolatok ápolásának és a barátság fontosságának érzékeltetésére szántuk. A boldogságórán a relaxáció és a mese segített elcsendesedni, valamint tudatosítani az érzéseinket. A szívek színezése, a barátságkarkötő készítése és a postás játék során azt tapasztaltam, hogy az együttműködés és az egymásra figyelés örömet adott a gyerekek számára. Mindenki három kis szívet ajándékozhatott a barátainak, amelyeket az öltözőszekrényekbe kellett egyesével elrejteniük. Az ezzel járó izgalom és a megtalálás öröme jól mutatta, milyen jelentős hatással lehetünk mások hangulatára, és hogy egy apró gesztus is erősítheti a kapcsolatainkat. Ebben a hónapban is sokat hallgattuk Bagdi Bella dalait és elmondhatom, hogy a gyerekek maguk kérik, hogy énekeljük együtt ezeket a dalokat.
Társas kapcsolatok ápolása
November hónap központi témája a társas kapcsolatok, elsősorban a baráti kötődések lettek. Sok játékos gyakorlatot végeztünk, melyek mind a társas helyzetek, a másikban való értékek köré szerveződtek. Hogy vagy kis barátom? játékkal aktuális érzelmi állapotunkat igyekeztük megfogalmazni, az egymásra figyelést erősíteni. Páros „szemezős” játékkal a másikra irányuló tartós koncentrációt javítottuk, majd kedves, motiváló kártyákat készítettünk társunknak, amit bensőséges keretek között át is adtunk. Bagdi Bella Szép nap, ölelj most át engem dalát többször is meghallgattuk, nyugodt légkört varázsolva az osztályba.
A novemberi Boldogságórák nagyon tartalmasak és sokrétűek voltak. A társaskapcsolatok ápolásához sok önismereti és együttműködést segítő játékot játszottunk. A foglalkozásokra történő ráhangolódásnál gyakran használtam a „Pozitív gyerek vagyok” kártyacsomagot. „Milyen érzésekkel érkeztél ma az iskolába? Hogy érzed most magad?” Általában ezekkel a kérdésekkel indítottam az órákat. Az érzelmek megfogalmazása eleinte nehezen ment a gyerekeknek. Ennek fejlesztésére sokféle játékos feladatot terveztem be. Pl. „Távirat”, amelyben arckifejezéssel kellett megjeleníteni a különböző érzelmeket. Ez a játék a szókincs fejlesztését is segítette azzal, hogy megneveztük a különböző érzelmeket, de a metakommunikáció fejlődéséhez is hozzájárult.
Játszottunk együttműködést fejlesztő játékokat. ( „Utasítás szavak nélkül, Próbálj bejutni, kijutni a körből, Sziámi, Szigetek, Vakvezetés, Fagyott babzsák, Csomózó játék”)
Különös hangsúlyt kapott az órákon az önismeret fejlesztése. („Mi az, ami szép és jó benned?”)-tükörjátékkal
Elkészítettük az „értékeim fáját”. Kismadárkákra írták rá a gyerekek, azokat a dolgokat, amelyeket már elértek az életükben, amit már eddigi életük során megtanultak. A madárkák felkerültek az „Értékeim” fájára. Önarcképet festettek, saját címert készítettek maguknak. Az elkészült munkák díszítették a termünket. Mindenki megcsodálhatta az alkotásokat.
Kooperatív technikával az („ablak”) módszer segítségével keresték a gyerekek kiscsoportban a közöttük lévő azonosságokat és különbözőségeket.
Szintén csoportmunkában összegyűjtötték azokat a tulajdonságokat, amelyeket fontosnak tartanak egy barátválasztás esetén.
A felső tagozatban a „négyzetkirakónak” volt nagy sikere.
Ebben a hónapban az egymás támogatása és a csapatmunka téma volt kiemelkedő az osztály számára. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ezek fontosságát az osztályközösségben, ebből adódóan nagyon sokszor előkerül akár csak egy beszélgetés témájaként is.
Kiemelném az elvégzett feladatok közül, hogy egymás támogatására, az erősségek egymásban való felismerésére Erősségfát készítettünk. Izgatottan készültek a gyerekek a feladatra. Nagyon örültem neki, hogy nem gondolkoztak túl sok időt 1-1 gyermek esetében sem, kinek milyen jó tulajdonságai, erősségei vannak, ki miben jó. Kartonból egy fát készítettünk, majd mindenki 3 levélre írta fel saját magára vonatkozóan a többiek által megnevezett erősségeket, tulajdonságokat. Néhány esetben azzal szembesültem, hogy a gyerekek a sok jó tulajdonság közül még közösen is nehezen választották ki azt a hármat, ami felkerült a levélre. Ilyen esetben példákkal érveltek a jó tulajdonságok bizonyítására, amit nagyon kellemes volt hallani. Ezután büszkén tekintettek a már elkészült Erősségfára, a téma pedig még több napig is jelen volt a beszélgetéseikben.
A novemberi boldogságórán a társas kapcsolatok ápolásának fontosságával foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy miért jelent örömet és biztonságot, ha vannak olyan emberek körülöttünk, akikre számíthatunk, és hogyan tudjuk mi is erősíteni a barátságainkat, családi és iskolai kapcsolatainkat.
Az óra során közös játékokkal tapasztaltuk meg, milyen jó érzés együttműködni, figyelni egymásra és támogatni a másikat. A gyerekek megosztották egymással saját élményeiket is: mikor érezték azt, hogy valaki kedves volt velük, és mikor tettek ők valami jót másokért.
Elkészítettük osztályunk barátságláncát, mely jelképezi a csoport összetartozását.
Az óra meghitt, jó hangulatban telt, és segített a gyerekeknek felismerni, milyen fontos érték az egymás iránti figyelmesség, törődés és együttműködés.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témakörét dolgoztuk fel. Csoportunk harmadik éve alkot egy kis közösséget, ahol mindig is fontos volt nekünk, pedagógusoknak is a baráti kapcsolatok támogatása. Kezdetektől fogva figyelemmel kísértük a bontakozó baráti megnyilvánulásokat, és ezeket a saját eszközeinkkel támogattuk. Például mindig megengedjük, hogy egymás mellett üljenek étkezések közben, vagy aludjanak a délutáni pihenés során. Mára kirajzolódott, hogy kik azok a gyerekek, akik keresik egymás társaságát. Ők szinte mindig együtt játszanak, együtt tevékenykednek a kezdeményezések során. Természetesen, mint minden kapcsolatban előfordulnak konfliktusok. Ezeket többnyire a gyerekek oldják meg. Ebben az életkorban gyakori a panaszkodás, árulkodás egymásra. Ilyenkor, ha kell, segítünk. Ötleteket adunk nekik mi lehet a megoldás a konfliktusok feloldására. Csak akkor avatkozunk be, ha végképp nem tudják önállóan megoldani a felmerülő problémát. Egyre többször tapasztaljuk, hogy képesek egymástól bocsánatot kérni. A kibékülés után ott folytatják a játékot, ahol abbahagyták.
Az érzelemvadászat mondás nélkül is jól megy. Nagyon gyorsan észreveszik, ha valaki bánatos, vagy rosszkedvű a csoportban. Azt is érzékelik, ha mi felnőttek vagyunk bánatosak, és rákérdeznek az érzelmeink okára. Azonnal öleléssel reagálnak. A testi érintkezés, ölelés nagyon sok kisgyereknél megoldás szokott lenni, az érzelmek megbeszélése után a feloldásra. Az egymásnak való bemutatkozást egy telefonos játékkal játszottuk. A szituációs játék jó alkalom volt arra, hogy mindenki gyakorolja a csoporttársai teljes nevét, és a saját címüket. Játszottuk a „kis barátom hogy vagy” című játékot is. Itt is az érzelmeket kellett felismerniük saját magukban. Természetesen kellett segíteni nekik, mert a kifejezéseket még sokszor keresik egy-egy érzelem megfogalmazására.
A csapatmunka megjelent a csoportban. Egyre több olyan feladatot adunk nekik, melyeket vagy párosan, vagy kisebb, nagyobb csoportban kell megvalósítaniuk. Egyre ügyesebbek a csapatjátékokban is. Testnevelés foglalkozáson két csapat versenyzett egymással. A labdát kellett a fejük felett adogatni. Az a csapat győzött, ahol a labda hamarabb visszaért az első kisgyerekhez. Öröm volt nézni, ahogy figyeltek egymásra. A veszteség feldolgozása még nehezen megy. A kudarctűrő képesség még kialakulóban van több kisgyereknél. Azt is tanítanunk kell még nekik, hogy a győzelem nem jogosít fel arra, hogy a többieket kicsúfolják.
A hónap témájához kapcsolódóan beszélgettünk a helyes viselkedési formákról is. Ehhez egy olyan játékot készítettem nekik, ahol képeket kellett elhelyezni két táblán. Az egyikre a helyes, a másikra a helytelen viselkedési formákat kellett elhelyezni. Sokat beszélgetünk arról is, hogy kinek mi az erőssége. Egyre jobban érzékelik saját magukban és másokban is. Gyakran, szinte minden ábrázoló tevékenység után megkérdezzük a gyerekektől, hogy kinek melyik munka tetszik. A szépség észrevételére próbáljuk ráirányítani figyelmüket. Ebben a hónapban több kisgyerek is részt vett egy rajzpályázaton, ahol az egyik kislány második helyezést ért el. Megtekintettük közösen a kiállítást, ahol a második helyezettünket megjutalmazták. Örömmel tapasztaltuk, hogy a többiek büszkék voltak csoporttársukra. Olyan kifejezésekkel jutalmazták, hogy nagyon ügyes voltál, nagyon szépet rajzoltál. A szépség és a kedvesség erőssége is előbukkant, melyet mi is megerősítettünk.
A közösségek – legyen az család, baráti kör, testvéri kapcsolat, szerelmi kötelék vagy iskolai közösség – mind-mind abban segítenek, hogy érzelmileg stabil, boldog és kiegyensúlyozott emberekké váljunk. Támogatást, szeretetet és biztonságot adnak, miközben fejlesztik a társas készségeket és gazdagítják az életet.Plénum munkakörben beszélgettünk erről, fogalmazásokat hallgattunk meg és elemeztünk.
A novemberi boldogságórák igazán jó hangulatban teltek, hiszen két olyan feladatot csináltunk, amit a gyerekek mindig különösen szeretnek: elkészítettük a boldogság-fát, majd összeállítottuk az osztály barátsághálót.A boldogságfa különösen jól sikerült: mindenki a saját kezét rajzolta körbe, majd kiszínezve és díszítve tette fel a közös fára. Ahogy sorra kerültek fel a „levek”, szépen kirajzolódott, milyen sokszínű a csoportunk és milyen jól kiegészítik egymást a gyerekek. Jó volt látni, hogy mennyire büszkék lettek arra, hogy az ő kezük is része a közös alkotásnak. A barátság háló készítése szintén sok pozitív élményt hozott. A gyerekek lelkesen nevezték meg, kihez érzik a legszorosabb kapcsolatot, kivel szeretnek együtt játszani vagy dolgozni. A fonal lassan bejárta a kört, és egy színes, kusza, de nagyon szép háló rajzolódott ki pont olyan, mint egy valódi közösség. Külön öröm volt látni, hogy olyanok is kaptak figyelmet és kedves szavakat, akik a hétköznapokban kevésbé kerülnek a középpontba. Úgy gondolom, a mai alkalom nagyon szépen hozzájárult ahhoz, hogy még összetartóbb, még elfogadóbb közösséget formáljunk.
„Barátsághetet” tartottunk. Ez a témakör közel áll a gyerekekhez, a legkisebbek is könnyen megértik.
Hétfőn a reggeli körünket, mint mindig, simogatás körbeküldésével kezdtük, aztán oldalra fordulva megmasszíroztuk az előttünk ülő pajtásunk hátát a „Mit csinál a kis kezem?” kezdetű versikére, majd hátra fordulva viszonoztuk a kedveskedést. Mágnes táblára színes szíveket ragasztottam, minden színből kettő volt, erről lehetett választani. Az egyiket magukra, a másikat a barátjukra. Közben azt is elmondták, miért őt választották. Aztán székfoglalót játszottunk. A szabályt úgy módosítottam, hogy akinek nem jutott szék, az beleülhetett a pajtása ölébe. Nagy sikert aratott az új játék, lelkesen hívták pajtásaikat, hogy megmentsék a kieséstől.
Keddi körünkben a „Kis barátom hogy vagy?” játékot játszottuk, majd arról beszélgettünk, miért jó, hogy van barátunk. Jó volt hallani, hogy milyen tiszta érzéseik vannak, milyen egyszerűen tudják megfogalmazni azt, amin nekünk felnőtteknek gondolkoznunk kell.
Szerdán hoztam egy tányér kekszet, de sajnos csak kevés volt. Azért a biztonság kedvéért megszámoltuk a kekszet is, a csoport létszámát is, de így is arra jutottunk, hogy a keksz jóval kevesebb, mint ahányan vagyunk. Mit tehetünk? Hamar rájöttek hogy el kell törnünk, és így mindenkinek jut belőle. Miután megettük, arról beszélgettünk, hányféle módon tudjuk kimutatni a szeretetünket a barátaink, pajtásaink felé. A segítségadástól az ölelésig, rengeteg dolgot sikerült összegyűjtenünk.
Csütörtökön barátság képet készítettünk. Puzzle darabokra rajzolták magukat a gyerekek, amiket kisebb csoportokba úgy lehetett összeilleszteni, ahogy barátkoztak. Nagy képet is készítettünk tenyérlenyomatokból, hiszen így együtt vagyunk a Maci csoport, így is összetartozunk.
Pénteken újra székfoglalót játszottunk a gyerekek kérésére az új szabállyal, aztán barátságkört készítettünk mozdulat körbeadásával. Először mindenki a földre tette mindkét öklét, aztán indítottam a mozdulatot, amit mindenki sorban átvett: kinyitottam az egyik, aztán a másik tenyeremet, miután körbeért a mozdulat, fölfordítottam először az egyik, majd a másik tenyeremet, mikor ismét körbeértünk, megfogtam a mellettem ülő kezét, ő a mellette ülőét és így tovább. A végén már mindenki közösen fölemelte a kezét és úgy mondtuk együtt: Jobb velünk a világ!