Bevezetésként a gyerekek párokba rendeződve, egymás hátára „rajzoltak” különböző alakzatokat, amit ki kellett találnia a másiknak. Ezzel erősítettük az egymásra figyelést.
Majd a táblára rajzolt szomorú kislányt vidítottuk fel. Összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amivel mosolyt csalhatnánk az arcára. Egy fajta gondolattérképként, a rajz köré írták a gyerekek ötleteiket. Ebből megállapítottuk, hogy mindenhez szükséges interakció, mások jelenléte is.
Átgondoltuk mennyiféle közösség tagjai lehetnek, és ezekben milyen szerepeket tölthetnek be, illetve milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy ezek a kapcsolati rendszerek úgy működjenek, hogy lehetőleg, mindenki jól érezhesse magát benne. Játékként szoborcsoportokat hoztunk létre, amelyben egyenként odaállva, de a másikhoz kapcsolódva kellett egy képet kialakítani.
Végül közös énekléssel zártuk az órát.
Társas kapcsolatok ápolása
NOVEMBER hónapban a TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA témában a következő felhívást kapták diákjaink:
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS OSZTÁLYOK RÉSZÉRE
Forgassatok egy minifilmet arról, hogy számotokra mit jelent számotokra
az IGAZ BARÁTSÁG.
Jelenítsétek meg 30 mp-ben a téma lényegét videó formájában! Ez lehet némafilm, standup show, talk show, vagy bármi, amin keresztül be tudjátok bizonyítani a következő állítást: „A megfelelő emberek segítenek abban, hogy önmagad legjobb változatává lehess, és te is ugyanezt teheted értük.”
Gyűjtsétek a boldogságtallérokat, hogy elnyerjétek az év végi élményprogramot!
Segítő kérdések a témához:
– Milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy barát?
– Nehezebb, kihívásokkal teli időszakban milyen szerepe lehet egy baráti kapcsolatnak?
– Miért lehet boldogságforrás egy igaz barátság?
– A pozitív kapcsolatok milyen hatással vannak az önbizalomra?
Ezzel a felhívással kezdtük november 6-án az áhítatot, a kapcsolataink ápolására, értékelésére irányítva a figyelmet, kiváltképp így, halottak napja után.
Tartalmas és kedves emlékekkel teli hónap áll mögöttünk. Lelki igazgatóhelyettesünk ötletétől vezérelve összefogtunk az iskolai diákbizottság 6 tagjával, és ellátogattunk a Református Egyházközség Idősek Otthonába. Összeállítottunk egy kis műsort, melyre lelkesen, odaadóan, nagy szeretettel készültünk. Tiszteletes úr jóvoltából tárgyi ajándékokkal is gazdagíthattuk látogatásunk alkalmával az időseket, de én most inkább a lelki ajándékozásról beszélnék. Az az érzés, amikor szemtől-szemben álltunk az otthon lakóival , és láthattuk arcukon az öröm, a hála és a meghatottság könnyeit, semmihez sem fogható. Megtapasztalhattuk az adás örömét, boldogító hatását. Mindannyian fülig érő mosollyal távoztunk, és megegyeztünk abban, hogy még vissza fogunk térni.
Bebizonyosodott, hogy igenis lehet hidat építeni generációk között.
Erősítettük magunkban és használtuk a nyitottság, a kedvesség, a lelkesedés, a szeretet adása és elfogadása erősségeinket!
Mindeközben nagyon érdekes beszélgetésekben volt részünk az Igaz Barátság témában. Német nyelvből az ünnepek a témánk, mely kapcsán beszélgettünk a születésnapokról, a megrendezett bulikról és az elhívott barátokról. És persze arról, létezik-e igaz barátság, milyen egy igaz barát. A legtöbben azt mondták van igaz barátjuk, de volt aki azt mondta, nem létezik ilyen a mai világban.
Végeztünk egy vizualizációs gyakorlatot is: milyen kép jut arról eszedbe, hogy igaz barátság, milyen élethelyzet, ami leginkább kifejezi ezt számodra. Szóba jött az is, miben segít engem személyes fejlődésemben egy igaz barát, miért van erre szükség, van-e egyáltalán. Szóba került az elfogadás kérdése, adhatom-e önmagam. Kimondtak a tanulók egy nagyon fontos dolgot: „az emberek ítélkeznek”, nehéz önmagamat adni. Az áhítaton a havi beszámolómhoz ezt az idézetet választottam: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” A Szentírásnak ez az idézete nagyon sok kérdést felvet. Többek között: szeretem-e önmagamat, tudok-e mást szeretni?
Abban mindannyian egyetértettünk, hogy egy igazi barát elfogadó, együttérző, szerető, megértő, támogató. Az egyik kislány a szeretetnyelv megismerését is kiemelte. A németes csoportomban el is készült egy barátság-videó, hiszen heti négyszer találkozunk és már-már baráti közösséggé kovácsolódtak a csoport tagjai.
A pályázati felhívásunkra 5 videó érkezett. Hálásak lehetünk a tanulóink bátorságáért, kreativitásáért, nyitottságáért és nem utolsó sorban őszinteségükért.
A kapcsolatok ápolása témában szívemnek kedves dolog az, hogy eleget tettünk a helyi művelődési központ felhívásának is, és egyik diákunk kreativitásának jóvoltából egy kézzel készített felfüggeszthető dísszel tudtuk megajándékozni a város közösségét gimnáziumunk tanárai és diákjai nevében. Megláttuk, értékeltük, nyitottan fogadtuk a lehetőségeket, mert hiszünk a kapcsolatok erejében.
Nagyjából így zajlott a mi novemberünk, a kapcsolatok ápolása tükrében.
Az órát az „5 érzékszerv” mindfullness gyakorlattal kezdtük.
Megbeszéltük miért fontosak a mai világban a társas kapcsolatok, a személyes kapcsolatokra helyeztük a hangsúlyt.
Elénekeltük Bagdi Bela „Jobb veled a világ” című dalát, közben mosolyogtunk egymásra, ölelkezdtünk, fogtuk egymás kezét a dal sorainak megfelelően.
A gyerekek kitöltötték Gary Chapman „szeretetnyelv” tesztjét, majd miután kiderült, hogy mi az ő szeretetnyelvük, egy poszterre lerajzolták azt, hogy ezzel is segítsenek annak a személynek, aki decemberben majd kihúzza a nevüket és titokban kedveskedik nekik.
A „Biztonságos vezetés” feladatot is elvégeztük, kissé féltek tőle, de nagy volt az öröm az arcokon miután társaik körbevezették őket.
Az órákon a „Barátságháló” játékot is megcsináltuk. A gyerekek körben ültek és egy gomolyagot dobtak egy választott társuknak, akinek elmondták, hogy miért kedvelik azt.
A társas kapcsolatok hónapjában a Ficánkák a barátság témát járták legtöbbször körbe, de Boldog Dórával beszélgettek arról is, hogy testvéreiknek hogyan mutatják ki a szeretetüket, szüleiknek mikkel tudnak kedveskedni, ha látják, hogy nehéz, fárasztó nap van mögöttük.
A hónap elején az első foglalkozás a témában a Márton napot megelőzte. Malomkörzéssel és a totyog a liba nagy a galiba relaxációs gyakorlatokkal indítottunk. A Süss fel nap c. gyerekdal után a napimádás gyakorlatot is eljátszottuk. Nagyon jól oldotta őket és összekovácsolta a csapatot. Majd a beszélgetőkörben útnak indítottuk a gyertyát: választaniuk kellett egy barátot és mondani neki, hogy azt szeretem benned hogy…Legtöbbször a közös játék öröme csengett vissza szavaikból. Eljátszottuk a Kukorica, kása, ne menj a padlásra dalunkat 3-4x. Ezután időutazásra hívtuk őket: „Képzeljétek el, hogy már ti is felnőttek vagytok. Visszatértek hozzánk az oviba, mert nagytakarítást rendezünk a padláson (közben megbeszéltük, mire való a padlás).” A gyertyát én indítottam el, elmondtam nekik, hogy a padlásról lekerültek a filctollas átrajzolós feladatlapok és sok óvodásról mesélt nekem. Akinek adom a gyertyát, az mondjon egy játékot és mesélje el vajon az a játék kinek a nevét mondaná el és milyen emlékről mesélne nekünk. Érdekes volt hallgatni, hogy a legózás közben vagy a közös társasjátékok közben milyen örömöket éltek át. Volt, aki hagyta a barátját nyerni, mert szerette volna, ha örülne és erről mesélt a társasjáték, amit a padlásról lehozott. A beszélgetőkör után mindenki kapott interaktív barátság színezőket, az egyikből hintát lehetett készíteni a másikból pedig labdázó gyerekeket.
A Márton naphoz közeledve remek lehetőség nyílt a téma mindennapos feldolgozására. A legenda feldolgozása közben beszélgettünk arról, milyen érzés lehetett Mártonnak, hogy katonatársai csúfolták? Mert-e segíteni a koldusnak akkor is, ha csúfolták? Bátor volt vagy gyáva? A koldus a barátja volt? Nem ismerte, nem lehetett barátja, mégis úgy viselkedett vele, mintha az lenne. Beszélgettünk arról, hogyan lehet a barátoknak segíteni, majd az „Itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk” dalra kört alakítottunk. Kipróbáltuk, tudunk-e tojás formát alakítani anélkül, hogy elengednénk egymás kezét. Vagy a libaól tetetén meg tudjuk-e együtt formálni kézen fogva. Amikor készen voltunk, megkérdeztem azokat, akiknél „elszakadt a kötél”, hogy milyen érzés volt, amikor elengedték a kezét. A foglalkozás végén Mátyás király libatollal levelet írt Mártonnak, hogy milyen példaértékű amit tett a koldussal. Ennél a feladatnál körbe kellett ülni, a libatollal rajzoltak mondókára egymás hátára.
Ezt követő héten ismét a relaxációs gyakorlatokkal keztünk foglalkozást: napimádás, totyog a liba. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg dalát és mozogtunk rá. A kis barátom hogy vagy játék után meghallgatták Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő meséjét, amit Boldog Dóra hozott e nekik. Boldog Dóra ezután tanácsokat kért, hogy ő hogyan tudná meglepni szeretteit, mert nehezen jutnak eszébe ötletek. Mire elbúcsúzott, addigra magával vihetett egy csomó ötletet: vigyen teát a fárasztó nap után apukájának, segítsen a testvérének a szobáját összepakolni, a barátjával, ha játszik, játszanak olyan szabállyal, hogy az ellenségnek kell pontot gyűjteni és figyeljen ám arra, hogy jó sok pontot szerezzen. Anyukájának segítsen mosogatni vagy ő is örül egy jó teának, vagy reggelinek az ágyba. A sok ötlettel Dóra búcsúzott és a gyerekek elkészítették a barátsághálót. Fonal segítségével pókhálót készítettek, akinek gurították, annak elmondták ismét, hogy azt szeretem benned, hogy…a végén átkúszhattak alatta.
(A hála csillagokat pedig már maguktól jut eszükbe nyomdázni,kérik a nyomdát, ha társaiknak hálásak valamiért.)
A hónap végén megépítettük a barátságkertünket, a barátunk kedvenc játékait vettük magunkhoz, aztán egy nagy játszós kertet építettünk belőle. Óriási közös játék alakult ki ezekből az így elhelyezett játékokból.
Ebben az időszakban pedig kimondottan figyeltünk, ha egy barátunk szomorú, felvidítottuk: csikizés, ölelés, közös játék közül lehetett választani.
Társas kapcsolatok ápolása
A téma nagyon aktuális csoportunkban, mivel a barátság fogalmának körüljárása a „nem leszek a barátod, ha…” kezdetű mondatok miatt feszítővé kezdett válni. A társas kapcsolatok pozitív oldalát céloztuk megismertetni, megmutatni, hogy a fogalom mennyivel több jó érzést, élményt takar, mintsem hogy ezzel ilyen cudarul bánjanak.
A tevékenység kezdetekor körbe ültünk a szőnyegen, menetirányba fordultunk és az előttünk ülő hátát, vállát felfrissítettük egy baráti masszírozással. A gyerekek reakciói nagyon pozitívak voltak, hangosan jelezték elégedettségüket, hogy jólesik a társuk érintése. Persze volt, akinek kis társa túl nagy erővel masszírozott, ezért kértem, hogy jelezze ezt az illetőnek bátran. Ezután megfordultunk és a másik irányba ülővel is elvégeztük a masszírozást.
Ezután a Baráti segítség című mesét meséltem el. A mese meghallgatása után elmondták saját élményeiket, amikor ők segítettek már valakinek, vagy amikor nekik segített valaki egy szorult helyzetben. A beszélgetés után eljátszották egy székkel, hogy milyen, amikor nem egyirányba, majd azt, amikor egyirányba toljuk a szekeret. Úgy gondolom, megértették az analógiát.
Segítségül hívtam Barátkozó manót, akinek társaságában barátnak hívtak valakit a csoportból, akivel kézen fogva kiválasztották a közös színüket. Ehhez mintát adtam Barátkozó manóval: Nekem tetszik a citromsárga. Neked is tetszik? Igen, nekem is tetszik/ Nem, nekem a világoskék tetszik. Nem válasz esetén visszakérdez a második színt megjelölő, hogy az első gyermeknek is tetszik-e a szín. Ha igen, akkor konszenzusra jutnak. Ha nem, akkor egy harmadik színnel próbálkoznak. A választott színre téve jobb és bal kezüket, körberajzoltuk tenyerüket a színespapíron. A páros tenyerekből plakátot készítettünk később.
Ezután Barátság pókhálót készítettünk a szőnyegen ülve, amikor megfigyelhették, hogy több barátunk is lehet párhuzamosan.
Meghallgattuk és eljátszottuk Bagdi Bella Ha boldog vagy című dalát, amíg a pókhálót visszatekertem.
A tevékenységet a Mi a közös bennünk? játékkal zártuk, amikor barátságba hívva egymást a színválasztás analógiájára megbeszélték, hogy melyik játékot fogják ezután játszani. Volt, aki igen mondott a közös rajzolásra, holott tudom, hogy nem szeret rajzolni. Elmagyaráztam, hogy szabad nemet mondani őszintén, majd keresni egy olyan tevékenységet, amiben hasonló az érdeklődésük. Tanácsomat megfogadták és azóta is a konszenzusos választást preferáljuk csoportunkban.
„Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.” (A.A.Milne)
A hónap témája a társas kapcsolatok. Beszélgettünk a szülőkkel, testvérekkel való kapcsolatukról. A gyerekek számára nagyon fontos a barátság, a barátok közelsége, szeretete. „Milyen a jó barát?” – kérdésre a gyerekek elmesélték, számukra mi a fontos a barátban: játszik vele, megvigasztalja, megnevetteti, megtartja a titkot, számíthat rá,kitart mellette.
Játszottunk egy Szerethető vagyok- játékot. Körben ültünk és odamentek egymáshoz és elmondták neki, miért szerethető, és milyen tulajdonságokat kedvel a másikban. Öröm volt látni, ahogy elmosolyodtak, amikor meghallották társaik szavait.
Készítettünk egy Jókívánság dobozt, amibe mindenki írt egy jókívánságot. Reggelente mindenki húzhatott egy jókívánságot, ami arra a napra vonatkozott. Nagyon ötletes és kedves kívánságokat írtak egymásnak. Az öröm ismét ott volt az arcukon.
Szoborpark játékot játszottunk, amikor a szobrász különböző érzéseket (szeretet, köszönöm, haragban vagyunk, kibékültünk, számíthatsz rám) jelenítettek meg. Élvezték a szobrászkodást és azt is, amikor szobor volt.
Elkészítették a barátság képeslapot is egymásnak. Rajzzal, írással fejezték ki a társuk iránti hálájukat, szeretetüket.
A jókívánság ládát fogjuk még használni, mert örömöt okozott nekik, és pozitív megerősítést kaptak.
Egy motiváló zenés táncolással indítottuk az órát. Majd megbeszéltük a dalt. Kitértünk a barátságra, barátokra (hogyan alakulnak ki, mit jelent barátnak lenni, kinek vannak barátai…) Ezek után barátságklinikát nyitottunk, ahol mindenki kaphatott ölelést a gyógyuláshoz. Az óra végét egy csoportos öleléssel zártuk, hisz az osztály maga egy nagy baráti közösség, amivel a teljes osztály egyetértett.
Egy motiváló zenés táncolással indítottuk az órát. Majd megbeszéltük a dalt. Kitértünk a barátságra, barátokra (hogyan alakulnak ki, mit jelent barátnak lenni, kinek vannak barátai…) Ezek után barátságklinikát nyitottunk, ahol mindenki kaphatott ölelést a gyógyuláshoz. Az óra végét egy csoportos öleléssel zártuk, hisz az osztály maga egy nagy baráti közösség, amivel a teljes osztály egyetértett.
A Boldogságóra Program novemberi témája a társas kapcsolatok ápolására terjed ki, így ezzel a témakörrel foglalkoztunk az elmúlt időszakban.
Mivel szeptembertől kiscsoportos gyerekekkel kezdtük a tanévet, akiknek nagy része még csak most került be intézményi keretek közé, így a szociális készségek fejlesztése mindennapi rendszerességgel jelen van életünkben.
Kiemelt célunk, hogy elfogadják egymást, nyitottak és segítőkészek legyenek egymással szemben. Próbáljanak meg közösen tevékenykedni, baráti kapcsolatokat kialakítani.
A héten a mozgásos játékok során is ezt tartottuk szem előtt. Olyan játékokat játszottunk, ahol a célom a csoportkohézió erősítése volt. Pl: Zenére vonatoztunk, párokba rendeződtünk, utánzásos mozgásokat végeztünk.
Vizuális tevékenységként egy kollektív munkát választottam, ahol a mikro csoport közös kooperálására volt szükség, hogy elkészüljön az emberi test gyümölcs képek kirakásával. A feladat során nemcsak szociális képességeik fejlődtek (mint pl: türelem, segítségnyújtás stb), hanem értelmi képességeik is (pl: észlelés, figyelem, számolás stb.).
Ének tevékenység alkalmával a zene képességek fejlesztése mellett a csoportkohéziót is erősítettem. Csörgő hangszerekkel közösen énekeltünk és az egyenletes lüktetést próbáltuk érzékeltetni. Ezt követően nemek szerint bontottam szét őket és a feladat az volt, hogy dal éneklés közben először csak a lányok csengessenek, másodjára pedig csak a fiúk. A feladatot, ügyesen teljesítették a gyerekek, miközben fejlődött zenei képességük és sikerélménnyel gazdagodtak.
A hét lezárásaként pedig közösen készítettünk gyümölcsturmixot. A folyamatban az összes gyermek részt vett. Segíthettek a gyümölcsök pucolásában, szétszedésében, pakolásában. A tevékenység során nagyfokú türelemre volt szükség, ugyanis ahhoz, hogy minden gyermek részt vehessen és segíthessen, sokszor várniuk kellett a gyerekeknek. A folyamat végén pedig közösen elfogyasztottuk a csoport által készített italt, így megtapasztalhatták a munka örömét is.
A héten számos szociális készséget igyekeztem fejleszteni. A gyerekek vevők voltak az általunk kínált tevékenységekre, szívesen részt vettek bennük. A türelem fejlesztése továbbra is kiemelt feladatunk.
A novemberi feladatok közül a barátságklinika megépítését választottuk.
Egy kis előnnyel indultunk, mert az osztályunkban van egy szuper babaház a gyerekeknek, amivel imádnak játszani. Így nem volt kérdés, hogy ott építjük meg, alakítjuk ki a mi barátságklinikánkat. Na de bevetettünk még más eszközöket is, hogy tökéletes legyen az épületünk. Használtunk hozzá dominókat, építőkockát…
Első lépésként megbeszéltük kiket is várunk ide, milyen szobák kellenek nekünk a klinikánkhoz, parkolót terveztünk stb. Majd jöhetett az építés, dekorálás és a rendelés is. Nagyon élvezték a gyerekek, amikről a képek is árulkodnak.