A z osztályban a közösség fontosságáról beszélgettünk.

Társas kapcsolatok ápolása

A foglalkozás elején tisztáztuk, milyen társas kapcsolataink vannak: szülők, szűkebb és tágabb család, barátok, szerelmek, tanárok, osztálytársak, ismerősök és ismeretlenek. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy az ő életükben kit, kiket tartanak a legfontosabbnak. Többségük valamelyik szülőt és a barátokat említette. Megkérdeztem, milyen elvárásaik vannak a barátaikkal szemben. Arra is választ vártam, hogy elmondják, mit tesznek azért, hogy erősebb legyen a kapcsolatuk. Megállapítottuk, hogy a kapcsolatok egyik és talán legfontosabb alappillére a szeretet. Abban is megegyeztünk, hogy nem jó magányosnak lenni.
A téma további feldolgozásához a Hála-híd kártyajátékot használtuk. A kérdéskártyákon szereplő kérdések közül a társas kapcsolatokra vonatkozó kérdéseket tettem fel. A gyerekek percről percre jobban oldódtak fel, egyre többen kapcsolódtak be a beszélgetésbe.
Ezután elcsendesedtünk, mese következett. Mivel hamarosan jön a Mikulás, Szent Miklós történetét meséltem el a gyerekeknek. A mese után megkérdeztem őket, hogy milyen társas kapcsolatokat fedeztek fel a történetben. Nagyon ügyesen válaszoltak: család, apa és lányai, testvérek, Miklós kapcsolata a családhoz és az emberekhez, a szomszéd, aki hallgatózott, a szerelem, hiszen a lányok férjhez mentek.
Ezután, hogy felfrissüljünk, mozgásos tevékenység következett. A játék címe Mikulás mondja…, mely a Simon mondja… című játék Mikulás napi változata.
Ezek után – mert soha nem maradhat el a kézműves tevékenység – karácsonyi manót készítettünk.

A foglalkozáson közösen elkészítettük az osztály „Erősség-fáját”. Minden ágra 3 erősség került. Nagyon aktívak voltak a gyerekek, tetszett nekik a végeredmény. Ezután „barátság füzért” készítettek a tanulók a kivágható sablonok segítségével. Kiválaszthatták, ki mellé szeretnének állni, így állt össze az osztály barátság lánca.

Karácsony közeledtével egy műsor keretein belül ápoltuk a társainkkal való kapcsolatokat. Megbeszéltük miért fontosak a kapcsolatok. Mi az igazi kapcsolat, mi mély és mi felszínes.

„ Hogy vagy kis barátom?”

Tanulóink 7 különböző óvódából kerültek hozzánk. Az év eleji elsődleges célom az volt, hogy egy jó kis összetartó csapatot építsek belőlük. Mindig is szerettem a tanulókat egymás elfogadására nevelni. A ráhangolódást a ,, Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dallal kezdtük, melynek dallama és szövege elég fülbemászó, tánc és együtt éneklés lett a vége. Komolyabbra fordítva a szót egy mélyreható beszélgetést folytattunk arról, hogy mit is jelent a barátság, mit kell megtenned egy jó barátság ápolásáért.
Gyerekszáj:
– szeretni
– megvédeni egymást
– együtt játszani
– nem veszünk össze
– ölelgetni egymást, amikor baj van, szomorkodnak, sírnak, és amikor ajándékot adunk neki…
Nagyon élvezetes volt ezeket a szavakat ilyen pici gyerkőcöktől hallani.
Majd körbe állva megfogtuk egymás kezét, és a „ Kis barátom, hogy vagy” nevű játékot játszottuk. Néhány tanuló egészen megnyílt, de a legtöbbjük a „jó köszönöm”-mel lerendezte.
Alkotómunkának a virágot választottam, melynek szirmaiba bele kellett rajzolniuk a barátaik óvódás jelét.
Alkotás közben beszélgettünk, mivel intézményünkben gyógypedagógiai tagozat is működik, megkértem a gyerekeket, hogy egy-egy szünetben próbálják meg játékra invitálni őket, mert ezzel nagy örömet okoznak nekik. Elmagyaráztam, hogy ők kicsit „másak”, mint ti, de nagyon aranyosak és kedvesek.

Mindenki egyért, egy mindenkiért (csapatban vagyunk)
A kis elsősök öt óvodából érkeztek az osztályba. Nagyon erősek voltak a kapcsolódások az év elején, ami a kisdiákoknak biztonságot adott. Ahogyan teltek a hónapok, és megérkezett hozzánk a hónap témája (csapat) egyre több olyan népi játékban tapasztaltam, hogy milyen szépen alakul át az osztály. Ki kivel szeret együtt lenni, kinek segít szívesen. Átrendeződtünk.
A Mikulás várása november végén láttatta meg, a láncfűzérben, hogy ki az, aki ad, és ki az, aki segítséget kér. Bátorság kell mind a kettőhöz ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzenek a kicsik.