Novemberben különleges foglalkozásunk volt a gyerekekkel. A társas kapcsolatok jelentését, erejét és mindennapi hatását jártuk körbe. Már az óra elején láttam rajtuk a kíváncsiságot, amikor elkezdőd az „Ingyen ölelés” videó. Ennek a finom, meleg hangulata pedig azonnal megteremtette azt a biztonságos légkört, amelyben bátran lehet beszélni érzésekről, élményekről, egymás felé fordulásról. A gyerekek meglepően őszintén meséltek arról, kitől szoktak ölelést kapni, és milyen érzés számukra a közelség, a figyelem, a törődés. Van, akiről kiderült több ölelést igényelne, ekkor jó volt látni, hogy szinte egyből 4-5 társa felpattant és odaszaladt hozzá megölelni.
Vittem közéjük egy fonalgombolyagos játékot, amely során a teremben szinte megfoghatóvá vált az, amiről addig csak beszéltünk, a kapcsolódás. Ahogy a fonal szálai egyre sűrűbb hálót rajzoltak a körben, a gyerekek is ráébredtek, hogy mindannyian részei valami nagyobbnak. Megható volt hallani, milyen szavakkal illették egymást.
A boldogságórákat igyekszem mindig valamilyen kézműves foglakozással kiegészíteni. A barátságfüzér készítése önkifejezési lehetőséget adott azoknak is, akik szavakkal kevésbé nyitnak. Minden kis emberalak egy-egy személyiséget tükrözött vissza, aprólékosan rajzolt minták, kedvenc színek, matricák és egy-egy pozitív tulajdonság, amely különlegessé teszi őket. Amikor a végén a füzért összeillesztettük, igazi szimbóluma lett annak, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, mégis egy csapat.
A zárókörben elhangzó kedves mondatok pedig olyanok voltak, mint apró ajándékok. Láttam az arcokon, hogy milyen jólesik egy-egy megerősítés, és hogy mennyire fontos lenne ezekből minden nap több. A gyerekek egymás felé fordulása, figyelme és őszinte dicséretei tovább erősítették a mondatot, ami a mai óránk vezérgondolata lett: „Mindig forduljunk szeretettel egymás felé, mert nem tudhatjuk, kinek a napját tesszük szebbé vele.”
Egészében úgy érzem, ez az óra nemcsak egy feladat volt, hanem valódi élmény, nekik is, nekem is. A kapcsolatok láthatatlan hálója ma láthatóvá vált, és remélem, hogy a gyerekekben hosszú távon is nyomot hagy az az egyszerű, de annál fontosabb üzenet, nem vagyunk egyedül.

Az óra eleji relaxációs gyakorlat után meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy című dalát. Majd távíróoszlop játékot játszottunk rajzokkal. Meghallgatták a Mekkora szíve van egy babszemnek? című mesét. Beszélgettünk a testvéri és baráti kapcsolatokról, lehet-e mindkettő nagyon erő és mély? Mit szeretsz a legjobban csinálni vele? Beszéltünk arról, hogy mindkettőnek fontos szerepe van abban, hogy jó legyen a kapcsolatuk.

„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit egyszerűen csak jó együtt lenni.

A novemberi boldogságórák témája a társas kapcsolatokról szólt. Beszélgettünk arról, hogy miért fontosak az élőlények számára a társak. Az emberek és az állatok is társas lények, kell a közösség, kell az egymással eltöltött idő. Ki kivel ossza meg legszívesebben szabadidejét? Mivel töltik együtt az idejüket? Ki hogyan tud a társához alkalmazkodni?
Ezt követően elolvastuk a segédanyagból a mesét, melynek címe: Mekkora szíve van egy babszemnek?
Majd elvégeztük a babkísérletet amely a szeretet erejéről szólt és így hangzott:
„A gyerekek tegyenek 2-2 babszemet külön edénybe, vattára/papírtörlőre. Mindkét edényt ugyanolyan helyre tegyék, és ugyanúgy táplálják (fény, hőmérséklet, víz mennyisége stb. azonos legyen). Az egyik babszemcsoportot nevezzék el pl. „Szeretet baboknak” , a másikat „Csendes baboknak” . A szeretet babokhoz szépen kellett beszélni, kedves névtáblákat készíteni, míg a csendes babokkal nem kellett volna törődni.
Első meglepetésemre azonban a gyerekek azt kérték, hogy nekik is készíthessenek gonosz névtáblákat. Másodjára az lepett meg, hogy a gonosz névtáblából sokkal több készült. Ezt el is mondtam a gyerekeknek, hogy emiatt én szomorú vagyok. Számomra is megmagyarázhatatlan, de a szeretet babok kezdtek elsőként csírázni. ( Ennek viszont én nagyon örültem.)
Ezért a hónap zárásaként készítettünk egy Szeretet fát, ahová maguknak kis szívecskékbe dicsérő szavakat írtak. ( Okos vagy! Ügyes vagy! stb. )

Ebben a hónapban az átlagosnál többször játszottunk közösségépítő játékokat. A gyerekek nagyon élvezték a közös tevékenykedést. A többségnek a „Karmester”, Százlábú” és a „Távíróoszlop” tetszett a legjobban. Ebben a hónapban a szokottnál is vidámabbra és boldogabbra sikerültek a boldogságórás foglalkozások.

Társas kapcsolatot ápoltunk a sportcsarnokban
Elöljáróban értelmeztük a motiváló idézeteket,majd meghallgattuk a hónap dalát,mely nagyon tetszett nekik.
A sportcsarnokban folytattuk a téma feldolgozását, még pedig először a ,, Távíróoszlop,,,majd a ,, Kis barátom,hogy vagy?,, játékokat játszottuk. Az üzenetek nem mindig egyeztek az eredeti üzenetekkel,de jól érezték magukat, tetszett nekik mindkét játék. Sajnos újdonság volt számukra,hisz nem gyakran kérdezik meg egymástól,hogy vannak. Talán elindult valami….