A foglalkozást relaxációval kezdtük, a „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok..” és a „Hintaszék…” gyakorlat után a témát a Kiről van szó játékkal folytattuk. Nehezen találták ki, hogy kire gondolhatott a társuk. A Süni irigy lesz bábjáték nagyon tetszett nekik, és a barátsággal kapcsolatos szavak gyűjtésében is aktívan vettek részt. A távíró oszlop játék legsikeresebb formája a szív volt, többen is a szeretet jeleként fogalmazták meg. A szoborpark játékot nagyon élvezték, bár több fogalmat nehezen értettek meg.
A hónap dalával zártuk a foglalkozást. A bábjátékot a szünetben ők is többször eljátszották, közel került hozzájuk a mese.
Társas kapcsolatok ápolása
Kitörő örömmel fogadtak a gyermekek engem és Boldog Dórát! Úgy tűnik sikerült „hagyományt” teremteni Dóra segítségével. Nagyon fontos behatás ez a későbbi „boldog” sikererekhez!
Igyekszem minden foglalkozásnak hasonló keretet adni, hogy az óvodásaim biztonságban érezzék magukat a szituációban. Így most is zenés relaxációval kezdtünk, Napimádással. Miután a jól szellőztetett szobában 4-5 alkalommal elvégeztük a mozdulatot, végül leültünk a földre törökülésben. Megkértem a gyermekeket, hogy hunyják be a szemüket, a kezeiket pedig nyugtassák az ölükben. Néhány mondatos vezetett meditációt végeztünk el, ahol elképzeltük, hogy mi vagyunk a lágy tavaszi szellő, a langyos füvű rét fölött szállunk. Megsimogatjuk a fákat, bokrokat és minden élőlényt, akikkel képzeletben találkozunk. Ekkor hagytam őket hagy „szálljanak” képzeletben a csendes zene alatt. Ezt követően kiemelkedtünk a meditációból és egy nagy kört alkotva elvégeztük a „Fújj, fújj” széllánc gyakorlatot. Nagy nevetésekkel kísérve persze.
Ha már körben álltunk, előkaptuk a léghajónkat és elszálltunk Barátság földre. Itt Dórával beszélgetni kezdtünk, hogy neki vannak-e barátai és ő hogyan talált magának újabb barátokat. El is mesélte nekünk, hogy van Fóka barátja, akivel közösen játékra hívták a Sünit, aki bár először félt, de végül a barátjuk lett. Ezután elmeséltem a Tavaszi ébresztőt. A gyerekek szépen eltudták mesélni mi is történt a mesében. Ennek nyomában pedig szót ejthettük a barátságról, az egymással való bánásmódról. Így már könnyű volt rátérni a „Hogyan is szerezhetünk barátokat, hogyan ‘tartjuk’ meg őket” kérdéskörre. Sok gyermek említette meg, hogy „Kedveseket mondunk neki!” Így hát, elő is vettem a mi nagy kék boldog fonalunkat és nekiláttunk a hatalmas pókháló megalkotásának, hiszen „Mindenkinek van barátja!” Enyhén szétszórt alakzatban a gyermekek a gombolyagot továbbadva mondták el egymásnak, hogy mit szeretnek a másikban. A végére jól összegubancolódtunk, és kiderült, hogy tulajdonképpen mind szeretjük egymást és mindenkiben van valami, ami szerethető!
Mivel a gyermekek a „kigubancolódás” után igencsak izgatottak voltak, egy gyors levezető játékot játszottunk a „léghajónkkal”, ahol fellebbentéskor két szemközt álló helyet cserél a lepel alatt.
Lezárásként pedig halk zenére elcsendesedtünk, ki fekve, ki ülve, ahogy kényelmes volt.
Ahogy a termet visszarendeztünk a szokásos formájába, úgy aki szerette volna még megölelhette Dórát, majd elköszöntünk a gyermekektől.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája, Székhely Óvoda
Kis barátom, hogy vagy?
Barátság karkötő
November hónapban a negyedikes gyerekekkel a reggeli „beszélgetőkörök” során igyekeztünk arra fektetni a hangsúlyt, hogy milyen jó érzés egy közösségbe tartozni, jó dolog elmondani az örömünket vagy bánatunkat egy megbízható embernek, vagy közösségnek. Hangsúlyoztuk, hogy a mi közösségünkben (már negyedik éve) fontos a szeretet, mert ettől jól érezzük magunkat. Készítettünk egy szívet, amely a gyerekek kezéből állt össze. Ez jelképezi az osztályunkat. Nem engedjük el egymás kezét, együtt vagyunk és ettől boldognak érezzük magunkat az osztályban. Csoportonként az osztályra jellemző kifejezéseket írtunk. Meghallgattuk a hónap dalát: „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek”. „A hóbortos társaság” című játék nagy élmény volt a gyerekeknek. Meghallgattuk Fésűs Éva meséjét is, és ahhoz ahhoz kapcsolódóan élőképet alkottunk.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Mivel foglalkozunk? Milyen a jó barát?-A jó barát tulajdonságai
Miért fontos a jól működő társas kapcsolat?
Szituációk és reakciók összekapcsolása
Emberi viszonyok: közelebbi, távolabbi
A foglalkozást ismét relaxációs gyakorlattal kezdtük. Jó érzéslátni, hogy a gyerekek nagy része mennyire szereti ezeket a gyakorlatokat. Márton naphoz kapcsolódva Szent Márton legendáját vettem alapul a témához. Képekkel illusztrálva meséltem. Ezután egy tartalmas beszélgetés következett. Libás dalosjátékkal mozgattuk meg magunkat, majd a barátság karkötő fűzése következett kis csoportokban. Gyöngyfűzés közben ismét jót beszélgettünk a témáról. Itt könnyebb volt türelmesnek lenni, hiszen csak néhányan ültünk egyszerre az asztalnál.
November, társas kapcsolatok ápolása, közös munka.
Társas kapcsolatok ápolása – foglalkozások összefoglalója
Az első foglalkozás a „Ha boldog vagy…” kezdetű dallal indult, ami nagy sikert aratott a gyerekek körében. Ezt követően elolvastuk a Társas intelligencia erősségmondókát, majd a hozzá kapcsolódó rajzot színeztük ki. Ezután kipróbáltuk a „Ki enged ki?” játékot. Bár kezdetben nehézséget okozott a tekintetekből való olvasás, a gyerekek mégis nagyon élvezték. A következő lépésben megismertük a Társas intelligencia virágát az Erősségek kertjében, végül az óra eleji dal közös meghallgatásával zártuk a foglalkozást – a gyerekek kérésére.
A második foglalkozást a népszerű széktámogató játék indította, amelyet mindannyian nagyon élveztünk. Ezt követte a Csapatmunka erősségmondóka felolvasása és a hozzá kapcsolódó színezés. A színezés közben ismét a „Ha boldog vagy…” dalt hallgattuk. A foglalkozás zárásaként egy „Erősség cunami” következett: a gyerekek körben álltak, egy társuk pedig középre lépett, és mindenki megosztotta vele, milyen erősségeket lát benne. Csodálatos, támogató gondolatok hangzottak el, például:
– „A te erősséged, hogy ha rád nézek, boldog leszek!”
– „A te erősséged a kreativitásod!”
– „A te erősséged, hogy jó barátom vagy!”
– „A te erősséged, hogy szeretetteljes vagy!”
A gyerekek kimondottan élvezték ezt a feladatot, és öröm volt látni, hogy mennyire megnyíltak egymás felé.
A foglalkozások során a gyerekek nemcsak a társas kapcsolatok erősítésében fejlődtek, hanem önbizalmuk és egymás iránti empátiájuk is erősödött. A játékos feladatok és közös tevékenységek segítettek abban, hogy a csoporton belüli kapcsolatok szorosabbá váljanak, miközben észrevétlenül tanulták meg a társas intelligencia alapjait. A pozitív visszajelzések és az örömteli pillanatok egyértelműen megmutatták, hogy a gyerekek élvezték és értékelték ezeket a foglalkozásokat.
Ezen a boldogságórán nem a meglévő szoros társas kapcsolataikat erősítettük a gyerkeknek, hanem a véletlenre bíztuk, hogy kivel kell közösen feladatot megoldani.
Véletlenszerű csoportalakítással (színek húzása) jöttek létre a csapatok. Nyilván nem a legjobb barátok és barátnők kerültek egy csoportba. A feladathoz sztorikockákat használtunk. 4 csapat, 4 féle kocka. Mindenkinek a saját dobásához kellett egy közösen létrehozott történetet leírnia, majd meghallgatták egymásét. Nagyon jó lehetőség volt ez arra, hogy akik egyébként nem végeznek közös tevékenységet, itt együtt gondolkoztak, terveztek egy közös témában.
Nagy sikere volt a feladatnak a gyerekeknél. Akik kevésbé figyelnek egymásra, most ők is „komoly” közös „munkában” voltak.
Kis csapatunk számára nagyon fontosak a társas kapcsolatok. Úgy tűnik, fontosabb számukra az élő kapcsolat, mint az egyébként oly divatos virtuális. Nagyon helyesen ki tudják fejezni kötődésüket társaikhoz, oda tudnak egymásra figyelni, személyre szabottan jót tudnak kívánni egymásnak. A fonal adogatásával tovább erősítettük összetartozásunkat. A boldogságról szóló dalt pedig egyenesen imádtuk!
