Boldogságóra
Békéssámsoni Általános Iskola
8. osztály
Időpont: 2025. december 12.
Téma: Társas kapcsolatok ápolása
Az óra bevezető részében játszottunk a „Boldogító erősségek” című kártyával, amit a gyerekek kedvelnek. Az első körben mindenki húzott egy kártyát, pl. Megbocsátás, Kitartás, és minden tanuló elmondta, mennyire jellemző rá a kihúzott tulajdonság. Ezután húztak még egy kártyát, és odaadták annak az osztálytársuknak, akire szerintük jellemző az adott tulajdonság. Alapvetően a gyerekek helyesen ítélték meg önmaguk, és társaik tulajdonságait is.
Az óra fő részében megbeszéltük, miért fontosak a társas kapcsolatok. A gyerekek elmondták, hogy akinek vannak kapcsolatai, van kihez fordulnia, ha problémája van, van kivel megosztani örömét, bánatát.
Ezután a „Mennyire ismeritek egymást?” című táblázatos feladatot oldották meg a tanulók. Különböző jellemvonásokat kellett osztálytársaikra vonatkoztatni. Majd megbeszéltük a feladat megoldását. Az óra következő részében felolvastam a tanulóknak a „Görög mese” című történetet, majd megbeszéltük, mi a tanulsága. A következő az „Adj egy barátságötöst!” című feladat volt. A gyerekek körbe rajzolták kezüket, majd az ujjakba beleírták, mi az öt legfontosabb dolog, melyektől jó barátok lehetünk. Majd felolvasták, milyen dolgokat tartanak fontosnak. Az utolsó feladat a „Dolgozz a házadon!” volt. A kiosztott ház rajzára be kellett írniuk, ki iránt éreznek tiszteletet, bizalmat, szeretetet, megértést.
Az óra jó hangulatban telt. Kiderült a gyerekek jól ismerik egymást, hiszen már nyolcadik éve osztálytársak. Az osztályban alapvetően jó a közösség, vannak baráti kapcsolatok, nem jellemző, hogy összevesznének, piszkálnák egymást. Iskolán kívül is gyakran találkoznak, szerveznek maguknak közös programokat. Az órán értelmes, okos dolgokat mondtak, reálisan látják társas kapcsolataikat.
Békéssámson, 2025. 12. 14.
Tejsiné Gajdács Márta osztályfőnök
Társas kapcsolatok ápolása
A boldogságórán a társas kapcsolatok témájával foglalkoztunk, különös figyelmet fordítva az egymáshoz való pozitív, elfogadó viselkedésre. Beszélgettünk arról, mire érdemes figyelni a barátainkkal való együttlét során, és hogy természetes dolog, ha időnként összeveszünk. Kiemeltük, hogy a legfontosabb az, hogy utána tudjunk kibékülni. A gyerekek megismerkedtek a „békülőfallal”, amelyet közösen jelöltünk ki és képekkel díszítettünk. Megbeszéltük, hogy vita vagy konfliktus esetén ide kell odamenniük. A képek segítségével elmondhatták, kinek mi a problémája, és hogyan érzik magukat. Ezután a gyerekek kiválasztották a békülős képet, és közösen elmondták: „béke, béke, barátság”. A foglalkozás során gyakoroltuk az egymásra figyelést, az empátiát és az érzelmek kifejezését. A játékos tevékenységek segítették a gyerekeket abban, hogy megtapasztalják a békülés örömét. A foglalkozás végére a gyerekek nyitottabbá, elfogadóbbá váltak egymás iránt. A boldogságóra hozzájárult a pozitív közösségi légkör erősítéséhez és az optimista szemlélet kialakításához.
Ennél a témánál a gyerekek, mint társas kapcsolataik egyből a barátaikra gondoltak. Kis rávezetéssel, beszélgetéssel tudtuk bővíteni a kört, hogy kik is tartozhatnak még ide. A kisbarátom hogy vagy beszélgetőkör kicsit véleményem szerint nehéz volt nekik, hiszen a Kisbarátom hogy vagy kérdésre szinte mindenki csak azt válaszolta, hogy jól. A barátságláncot nagy örömmel készítették és figyelték egymást, hogy ki milyennek készítette el saját magát.
Otthonra megkapták, hogy készíthetnek családfát, kíváncsian várom hány alkotás érkezik.
A Helló világnap alkalmából megnéztük közösen az ajánlott kisfilmet, amelyet egy beszélgetés követett az introvertált, extrovertált embertípusok alapján.
Boldogságórán a gyerekekkel a társas kapcsolatok fontosságáról beszélgettünk. A játékos feladatok során megállapítottuk, hogy a barátokkal együtt könnyebb a tanulás, jobb a játék. Ha figyelünk egymásra, kedvesek, segítőkészek vagyunk és őszintén tudunk beszélgetni a barátságunk megerősödik. Az adódó konfliktusokat nyugodt légkörben beszéljük meg, hallgassuk meg egymást és keressük a megoldást.
Ha odafigyelünk a társainkra egy támogató közösség tagjaivá válhatunk.
Boldogságóra – Téma: Szeretet ❤️
1. Ráhangolódás (2 perc) – „Mosolykör” 😊
• A gyerekek körben ülnek.
• Rájuk mosolygok, és azt mondom:
„A szeretet ott kezdődik, amikor rámosolygunk valakire.”
• Kérem őket: forduljanak balra és mosolyogjanak rá a mellettük ülőre.
• Rövid kérdés:
– „Hogy esett, amikor rád mosolygott valaki?”
2. Mesés bevezetés (3 perc) – Rövid verses történet 📖
Lassan, élményszerűen:
„Volt egyszer egy kicsi szív,
piros volt és csupa dísz.
Ha valaki ránézett,
szépen visszaszeretett.
Szeretettől nagyra nőtt,
szívekhez utat tört.”
• Kérdés:
– „Mitől nőhet nagyra a mi szívünk?”
– „Mit csinálunk, ha szeretünk valakit?”
(A gyerekek szabadon mondhatnak: puszi, ölelés, rajz, játék stb.)
3. Játék: „Szeretet-vándor” (5 perc) ❤️
Eszköz: egy piros szívecske
Menet:
• Szeretet dalának meghallgatása https://vimeo.com/884312446/1982fe83e5
• A gyerekek ülnek körben, a szívecske körbejár: mindenki továbbadja a mellette ülőnek.
• Amikor a zene megáll, akinél a szív van, mondhat valamit, ami szeretet:
– például: ölelés, simogatás, barátkozás, segítés, mosoly.
• opció: ha lassan menne a beszéd, akkor én mondok egy példát, a gyermek csak megmutatja mozdulattal (ölelés mozdulat, szívet mutat a kezével stb.).
4. Közös mozgásos gyakorlat (2 perc) – „Szeretet-küldés” ✋
• Megkérem a gyerekeket, hogy álljanak fel.
• Mondd:
„Most küldjük el a szeretetünket a társainknak!”
• Mozdulat: két kéz a szívre → nagy mozdulattal előre „küldjük” (mint amikor puszit dobunk, csak két kézzel).
• Ismételjük 3× lassan, vidáman.
5. Lezárás: „Szeretet-pecsét” (3 perc) 🖐️
Eszköz: szívecske pecsét (ujjlenyomat piros festékkel, vagy csak egy „láthatatlan pecsét” mozdulat).
• Minden gyermek kap egy kis „szeretet-pecsétet” a kézfejére.
• Közben mondom:
„Ez emlékeztet arra, hogy szeretni jó, és sokszor elég egy mosoly is.”
Befejező mondat:
„A szeretet olyan, mint egy apró fény – ha továbbadjuk, mindenkinek világít.” 🕯️
Társas kapcsolatainkról beszélgettünk, hogy milyenek lehetnek és hogy hogyan tudjuk ápolni őket. Ki miért szeret a csoportba járni és hogy mit szeretünk a másikban.
Novemberben különleges foglalkozásunk volt a gyerekekkel. A társas kapcsolatok jelentését, erejét és mindennapi hatását jártuk körbe. Már az óra elején láttam rajtuk a kíváncsiságot, amikor elkezdőd az „Ingyen ölelés” videó. Ennek a finom, meleg hangulata pedig azonnal megteremtette azt a biztonságos légkört, amelyben bátran lehet beszélni érzésekről, élményekről, egymás felé fordulásról. A gyerekek meglepően őszintén meséltek arról, kitől szoktak ölelést kapni, és milyen érzés számukra a közelség, a figyelem, a törődés. Van, akiről kiderült több ölelést igényelne, ekkor jó volt látni, hogy szinte egyből 4-5 társa felpattant és odaszaladt hozzá megölelni.
Vittem közéjük egy fonalgombolyagos játékot, amely során a teremben szinte megfoghatóvá vált az, amiről addig csak beszéltünk, a kapcsolódás. Ahogy a fonal szálai egyre sűrűbb hálót rajzoltak a körben, a gyerekek is ráébredtek, hogy mindannyian részei valami nagyobbnak. Megható volt hallani, milyen szavakkal illették egymást.
A boldogságórákat igyekszem mindig valamilyen kézműves foglakozással kiegészíteni. A barátságfüzér készítése önkifejezési lehetőséget adott azoknak is, akik szavakkal kevésbé nyitnak. Minden kis emberalak egy-egy személyiséget tükrözött vissza, aprólékosan rajzolt minták, kedvenc színek, matricák és egy-egy pozitív tulajdonság, amely különlegessé teszi őket. Amikor a végén a füzért összeillesztettük, igazi szimbóluma lett annak, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, mégis egy csapat.
A zárókörben elhangzó kedves mondatok pedig olyanok voltak, mint apró ajándékok. Láttam az arcokon, hogy milyen jólesik egy-egy megerősítés, és hogy mennyire fontos lenne ezekből minden nap több. A gyerekek egymás felé fordulása, figyelme és őszinte dicséretei tovább erősítették a mondatot, ami a mai óránk vezérgondolata lett: „Mindig forduljunk szeretettel egymás felé, mert nem tudhatjuk, kinek a napját tesszük szebbé vele.”
Egészében úgy érzem, ez az óra nemcsak egy feladat volt, hanem valódi élmény, nekik is, nekem is. A kapcsolatok láthatatlan hálója ma láthatóvá vált, és remélem, hogy a gyerekekben hosszú távon is nyomot hagy az az egyszerű, de annál fontosabb üzenet, nem vagyunk egyedül.
Az értelmileg akadályozott csoport különböző korosztályú gyermekekből tevődik össze. Mindenki egyedi, értékes, megismételhetetlen. Az egyének közösséggé formálódását a barátságos viselkedéssel, egymás segítésével és elfogadásával alakítjuk, mely része a mindennapjainknak.
„Egy mindenkiért, mindenki egyért.” közmondást szimbolizálják az összekapcsolódó kezek.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Az óra eleji relaxációs gyakorlat után meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy című dalát. Majd távíróoszlop játékot játszottunk rajzokkal. Meghallgatták a Mekkora szíve van egy babszemnek? című mesét. Beszélgettünk a testvéri és baráti kapcsolatokról, lehet-e mindkettő nagyon erő és mély? Mit szeretsz a legjobban csinálni vele? Beszéltünk arról, hogy mindkettőnek fontos szerepe van abban, hogy jó legyen a kapcsolatuk.