Az óvodában sok apró öröm vár ránk, amelyek minden nap mosolyt csalnak az arcunkra. Amikor reggel megérkezünk, a barátaink izgatottan üdvözölnek, és együtt kezdjük a napot. Az udvaron játszva felfedezhetjük a természet csodáit: a színes virágokat, a madarak csicsergését és a fák árnyékát.
A közös játékok, mint a homokozás vagy a hintázás, mindig örömet okoznak. A mesélés és a rajzolás is különleges pillanatok, amikor kifejezhetjük magunkat és megoszthatjuk ötleteinket barátainkkal. Az óvó nénik szeretetteljes figyelme és bátorítása mindig erőt ad nekünk.
A közös éneklés és táncolás vidám perceket szerez, és a születésnapi ünneplések különösen emlékezetesek, amikor együtt örülünk a barátaink születésnapjának. Az apró örömök az óvodában segítenek abban, hogy boldog pillanatokat éljünk át, és barátságokat kössünk, amelyek egész életünkre szólhatnak.
Mértékletesség erénye
A megbocsátás erősségét választottam a következő témánknak, mert úgy gondoltam, hogy egy új osztályközösség kialakulásánál, fontos erről beszélni. Nagyon különböző temperamentumú kis csapat még nehezen kezel konfliktusokat, s azokat nehezen engedik el. A relaxációs gyakorlatsorunk után indultunk a kertünkbe. A kis videó után csak úgy ömlött a szó a gyerekekeből, kinek-mikor mit kellett megbocsátani. Szépen el tudták mondani, hogy mit bocsátanak meg nehezen, mit könnyebben. Meglepően őszintén nyilatkoztak önmagukról. A drámajátékokat élevezték a legjobban. Remélem ezeket a hétköznapokban is tudjuk majd alkalmazni, a relaxációs gyakorlatokkal együtt. Ezek nagy tetszést arattak. A testvéri szeretetről, megbocsátásról néztünk rajzfilmet. Ezt többször is megnéztük. Nagyon foglalkoztatta a gyerekeket, mi történik a mesében, mi történik, ha dühösek vagyunk a szerettünkre, hogy tehetjük jóvá. A megbocsátás témájával négy tanítási órán át foglalkoztunk. Többször játszottunk el szituációs játékokat, drámajátékokat. Mesét olvastam, amit megbeszéltünk, rajzoltunk róla,majd el is játszottuk, és a témához tartozó színezőt is kiszíneztük. A lámpakapcsolós játékot a következő tanévben fogjuk újra elővenni.
I. Ritmusosan
Körben ültünk, minden gyermeknek adtam 2 ritmuspálcát.
Ritmuspálcákkal elkezdtem egy ritmust ütni, a gyerekek pedig bekapcsolódtak.
Többször eljátszottuk így
Majd aki szerette volna, sorba a gyerekek mind átvették vezető szerepet, és mi kapcsolódtunk be a ritmusokba
A Boldogságóra Erősség Program ajánlott havi témája: Önkontroll ÉK2025. január
A témát kicsit formabontóan vezettem fel. A tanterembe belépve azonnal emelt hangon, hadarva mondtam a gyerekeknek, hogy nincs előpakolva, beszélgetnek, nem figyelnek. A gyerekek csak néztek rám, hogy most mi lehet a baj, hiszen ők a szokott módon készülnek elő. Miután megfigyeltem a gyerekek reakcióit, megkérdeztem őket arról, hogy kiben mit, milyen érzést váltottam ki. A gyerekek elmondták, hogy tőlem nagyon rossz érzéssel fogadták. Ők mindent úgy csináltak, ahogy szoktunk, rendezkedtek a teremben, izgatottan várták, hogy mi lesz a témánk. Nem értették, hogy miért estem nekik azonnal, ahogy beléptem a terembe, mielőtt kérdeztem volna tőlük valamit. Kérdeztem a gyerekeket, hogy jártak-e már máskor, máshol is így? A beszélgetés során arra jutottunk, hogy gyakran a játék hevében járnak így egymással. Próbálták megfogalmazni, hogy mi kell ahhoz, hogy ezeket elkerüljük. Szerintük fontos, hogy visszafogjuk magunkat, ne reagáljunk azonnal, várjunk egy kis időt és akkor nem kiabálva, nem indulatosan, nem bántóan fogunk megszólalni. Egy szóval nem tudták meghatározni, de nagyon ügyesen körül írták. Elárultam nekik, hogy ez az önkontroll, ez a januári témánk. Ezután szokás szerint megkapták a hónap versét beragasztva a füzetbe, ezt olvasgattuk és megbeszéltük, majd kiszínezték az ábrát.
Beszélgettünk az önkontrollhoz kapcsolható érzésekről. Ezeket a gyerekek felírták a táblára az önkontroll szó köré. Pozitív és negatív is került oda, mert azt mondták, hogy ha nincs önfegyelem akkor az rossz érzéseket, cselekedeteket vált ki másban: kedvesség, szeretet, bosszú, düh, csúfolódás, irigység, jószívű, boldogság, harag, jóindulat, önzőség, becsületesség, gyűlölet, türelem. A gyerekek ezután 4 fős csoportokba rendeződtek és minden tagnak választani kellett a felírt szavakból. A csoporttagoknak egy virágcserépbe kellett ültetni az általuk választott szót, a szerintük hozzá illő virággal. A gyerekek nagyon lelkesen dolgoztak. Az látszott a munkájukon, hogy a negatív szavakat sötétebb, egysíkúbb módon jelenítették meg. Külön örültem annak, amikor az egyik fiú a gyűlöletet kaktusszal ábrázolta.
Levezetésként elővettük a játékainkat: labirintus, tili-toli, ördöglakat, vizeskarika. Ezekkel mi már tanév eleje óta játszunk, a türelem, kitartás, önkontroll fejlesztéséhez. Nagyon szeretnek ezekkel játszani, bár a tili-toli a legnehezebb nekik. Eleinte még fél percig sem bírtak a játékokkal játszani, már fel is adták, hogy nem lehet megcsinálni. Napról napra nőtt a kitartásuk, türelmük és főleg az önkontroll, hogy esetleg ne vágják földhöz, ne idegesítsék fel magukat. Ma már tudják, hogy mindegyik játékot meg lehet oldani, így addig csinálják amig nem sikerül.
A téma feldolgozásának zárásaként összefoglaltuk, hogy véleményünk szerint a önkontroll az egyik legfontosabb erősség, nélküle a többi sem lehetséges. Ez lett a mi szuperképességünk. Ez vezet minket a szeretet, siker felé. Ennek segítségével tudunk a társainkkal együtt élni, együtt játszani, uralkodni az érzelmeinken, akaratunkon. Így a céljainkat is könnyebben elérhetjük. Megkérdeztem, hogy ha nem lenne önkontroll, akkor milyen lenne a világ. A gyerekek véleménye szerint rossz lenne, mert mindenki kiabálna, veszekedne, verekedne. Kérdeztem, hogy hogyan lehet ezeket a helyzeteket elkerülni. A gyerekek ügyesen megfogalmazták a példáikkal, hogy ha játék közben valami nem úgy alakul ahogy szeretnék akkor nem azonnal kell a másiknak neki esni, hanem előtte várni kell, átgondolni mit mondjunk. Megegyeztünk a 10 másodperces szabályban, miszerint ilyen esetekben 10-ig elszámolunk magunkban és csak utána, ha átgondoltuk a mondandónkat, akkor szólalunk meg. Ezt nagyon nehéz volt eddig betartani, de ha figyelünk rá, akkor meg lesz az eredménye.
Január hónapban három boldogságórát is tartottam a gyerekeknek. Az eredeti tervem az volt, hogy egész évben az osztály öt közös, kiemelkedő erősségével fogunk csak foglalkozni, azt körbejárni, de a gyerekek igényelték, hogy beszélgessünk a többiről is. Így januárban a nyitott gondolkodás, a vezetői képesség és az önuralom volt terítéken. A feladatok megbeszélése során természetesen volt alkalmunk visszautalni a már megismert erősségekre is, előhívni azokat és kapcsolni az újonnan megismertekhez. A vezetői képesség erőssége az osztályból egy tanulónál az első, egy tanulónál pedig a negyedik helyen áll. Az önuralom egy tanulónál a negyedik, a nyitott gondolkodásmód pedig egy tanulónál a harmadik helyre rangsorolódott.
A foglalkozásokat relaxációs gyakorlatokkal szoktuk kezdeni (ebben a hónapban: Légzőgyakorlat, Facsarj citromot!, Progresszív izomrelaxáció), majd meghallgatjuk és megbeszéljük a kapcsolódó Bagdi Bella-dalokat, illetve megnézzük az Erősségkert kisfilmek ide vonatkozó részeit. Még ha fiatalabb korosztálynak is készültek ezek a rövidfilmek, az én hatodikosaimat teljesen lekötik. Elképzelhető, hogy az időben hosszabb film megnézése már nagy kihívás lenne számukra.
A hónap első boldogságóráján az önuralom erősségével folytattam az erősségek további megismerését, mivel ez egy abszolút fejlesztendő erősség náluk. Csoportokban dolgoztak a gyerekek. Az egyik csoport összegyűjtötte az „önuralom” rokon értelmű szavait, a másik csoport arra keresett ötleteket, hogyan fejleszthetjük ezt a képességet. A harmadik csoport azt vette számba, mire jó az életünkben az önuralom, a negyedik csoport pedig (kapcsolódva hónap boldogságórás témájához, a célok kitűzéséhez) azt tervezte meg, hogy milyen célok elérésén fognak az év hátralévő részében kitartóan, kellő önfegyelemmel munkálkodni. Pl.: Részt veszünk az osztályprogramokon; A másiknak az erősségeire koncentrálunk; Erősség-visszajelzéseket adunk társainknak; Segítjük a lemaradókat; Közös tulajdonságokat, érdeklődési köröket fedezünk fel; Mindenkivel beszélgetünk, nem klikkesedünk. Az összegyűjtött ötleteket aztán egy közös tablón (Az önuralom erőssége) helyezték el a gyerekek.
A hónap második boldogságóráján a vezetői képesség és a nyitott gondolkodásmód erősségével foglalkoztunk. Ismét csoportokban dolgoztak a gyerekek. Nagyon tetszett nekik az elefánt és a vak emberek falujának története, illetve a ház ablakainak példázata. Ehhez kerestek képeket és jelenítették meg a Nyitott gondolkodásmód erőssége tablón. A vezetői képességek erőssége tablón összegyűjtötték a jó vezető tulajdonságait, illetve azt, hogy ez az erősségünk hogyan mutatkozik meg a hétköznapi cselekedeteinkben. A foglalkozás végén a csoportok ismertették egymással az összegyűjtött ötleteiket.
A harmadik boldogságórát az előző két óra szintézisének szántam. Kitaláltam kis történeteket egy-egy megoldandó problémával. (Pl.: Osztálykiránduláson vagytok. A várban, amit éppen megnéztek, óriási a tömeg, mert várjátékok is vannak. Ti hárman leszakadtatok az osztálytól. Mit tesztek? Hogyan találjátok meg a többieket? Mobiltelefon nincs nálatok.) Ezután a háromfős csoportok minden tagja húzott egyet-egyet a három újonnan megismert erősség közül, és a beszélgetést annak az erősségnek megfelelően kellett folytatniuk, az osztály többi tagja pedig kitalálta, ki melyik erősséget képviselte. Jókat nevettek egymás ötletein, és a végére nagyon ügyesen felismerték az erősségeket.
Az elkészült tablók egy hónapon keresztül a tantermünk falán vannak kitéve. Segítik az erősségek mibenlétének elmélyítését, ismétlését, újbóli átgondolását, és nem utolsósorban visszaidézik az együtt töltött kellemes órák hangulatát.