Az óvodáskorú kisgyermekek számára talán a legkevésbé megfogható téma került előtérbe február folyamán. A különböző megküzdési stratégiák felismeréséhez, tisztába kellett tenni, hogy mi az, ami „ellen” mai világunkban küzdenünk kell. A kiindulási alap mindig a Jó és a Rossz küzdelme a világunkban. Célunk a jó dolgok minél teljesebb befogadásához való képességet fejleszteni, a rossz dolgokat (ha nem változtathatóak) minél jobban kizárni az életünkből. Így mutattuk meg a már meglévő módszereket (nyugalompaplan, Szuperhősök képei, „A világot mindig sikerül megmenteni! üzenettel). Az Arany kulcs mese is a kitartást, leleményességet, a „Jó elnyeri jutalmát” örök igazságot sugallja. Kedvenc játékuk a témában a „Tutajjal a tengeren” volt.

A megküzdési stratégiák témáját különösen érzékeny és tapintatos módon dolgoztuk fel a gyerekekkel, életkoruknak megfelelő játékos eszközökkel. Célunk az volt, hogy megértést, empátiát és elfogadást alakítsunk ki bennük, és közben segítsünk felismerni, hogyan küzdenek meg mások – különösen a fogyatékossággal élő emberek – a mindennapi kihívásokkal.

Beszélgettünk arról, hogy vannak emberek, akik nem látnak, nem hallanak, vagy nehezebben mozognak, mégis ugyanúgy szeretnek, nevetnek, játszanak és élnek, mint mi – csak másképp. Játékos feladatokkal próbáltunk belehelyezkedni az ő helyzetükbe: sétáltunk bekötött szemmel, megpróbáltunk megérteni egymást hang nélkül, kézjelekkel, és ügyességi játékokat játszottunk egy-egy testrész korlátozásával.

A gyerekek rácsodálkoztak, mennyi találékonyság, türelem és bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki ezekkel a nehézségekkel éljen. Megértették, hogy megküzdési stratégia lehet az alkalmazkodás, a segédeszközök használata, vagy akár az, ha valaki elfogadja a segítséget másoktól. A foglalkozás során természetes módon beszéltünk az elfogadásról is: arról, hogy nem baj, ha valaki más – sőt, épp ez tesz bennünket különlegessé.

A gyerekek nagyon együttérzően és érdeklődve álltak a témához, és megfogalmazták, hogy ők is szeretnének segíteni, ha látnak valakit, akinek nehézsége van. A játékokon keresztül nemcsak másokat értettek meg jobban, hanem saját erőforrásaikról is tanultak: arról, hogy ők is tudnak türelmesek, találékonyak és segítőkészek lenni.

Ez a foglalkozás megalapozta bennük az együttérzés és a kitartás fontosságát, és egy kis magot ültetett el bennük: a nehézségek ellenére is lehet boldog, teljes életet élni – ha van bennünk erő, hit és szeretet.

Február a megküzdés gyakorlásának hónapja. A tevékenységet a jégvilág élőlényei témához kapcsoltuk, hiszen az ott élő emberek és állatok életének feldolgozása közben jól érzékeltethető a megküzdés folyamata. A témát egy rövid videóval vezettük be, hogy a gyermekek el tudják képzelni a tőlünk nagyon messze lévő földrészek lakóinak körülményeit. A rövid kis film bemutatta az Északi – sark és a Déli – sark életkörülményeit, az állatok és az ott élő eszkimók életkörülményeit. A gyermekekkel beszélgettünk az ott élő állatok viselkedéséről és hasonlóságot és különbséget kerestünk az itt és ott előforduló állatok között. A csoportszobában az otthonról hozott állatok segítségével megépítettük a sarkvidékeket.Majd játszottunk „Ki mit tud az állatvilágban” c. játékot. Az egyik gyermek kiment a teremből addig a többiekkel megbeszéltük melyik állatot fogjuk utánozni, és ki kellett találni, hogy melyik állatra gondolunk. A gyermekek elhozták otthonról a jégvilág kedvenc állatát, és mindenki bemutatta, hogy miben a legügyesebb az ő állatkája.Ezt követően csoportokat alakítottunk a szerint, kinek milyen állatja van, és mindenki bemutatta a saját állatkáját.

Küzdelem az élet….szokták mondani….De azt gondolom, hogy nem küzdelem, hanem ezernyi lehetőség tárháza. Van amikor kicsikét nehezebb, van amikor kicsikét könnyebb. De ha rendelkezünk és használjuk a lelkünkben rejtett ajándékokat, amik bármikor elővehetők a lelkünk kicsi szekrénykéjéből, kincses dobozából akkor nem küzdelem, hanem egy folyamat részesei leszünk. Erre ösztönzöm, tanítom a gyermekeknek, hogy merjék használni a lélek ajándékait, amit bármikor életük során elővehetnek, és nem küzdelem lesz mindennapjuk, hanem lehetőség és az ahhoz vezető út útmutatója.

Februári témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását relaxációval, gyakorlattal kezdtük, majd az Erdei tisztás mesével folytattuk. Foglalkozás lezárásaként, Nyuszi Pannát, Róka Rudit, Mókus Marcit és Sün Somát, színezték ki a gyerekek és segítettek megtalálni nekik az otthonaikat.

A megküzdési stratégia az óvodában olyan módszerek és technikák összessége, amelyek segítenek a kisgyermekeknek érzelmeik szabályozásában, a nehéz helyzetek kezelésében és a társas konfliktusok megoldásában. Mivel az óvodás korosztály érzelmi és szociális fejlődése még intenzíven zajlik, az óvodai környezet fontos szerepet játszik abban, hogy a gyermekek megtanuljanak egészségesen reagálni a stresszre és a frusztrációra.

Lehetősük volt a gyermekeknek a farsangi időszakban megküzdeni, leküzdeni félelmüket, bátortalanságukat.
Egyensúlyozás, célbadobás, súlyemelés

A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálét két relaxációs gyakorlat követte, a „Medve vagyok és cammogok” valamint a „Puha meleg, felengedek…”. Az egyik heti projektünkhöz (Testünk, érzékszerveink) is kapcsolódóan megneveztük és utánoztuk a munkafüzetben található érzelmeket ábrázoló arckifejezéseket, beszélgettünk arról, hogy kinek mitől lesz jobb kedve, jól megölelgettük egymást. A másik heti projektünkhöz (Medve-hét) pedig macis vonalvezetős, kódolós feladatlapokkal, akadálypályán való áthaladással gyakorolhatták a gyerekek a megküzdési stratégiákat. A téma továbbadása két módon valósult meg: a családok a macisarok kialakításához járulhattak hozzá egy-egy otthonról beküldött macis plüssel, könyvvel, rajzzal (stb.), az intézményükben található Maci csoportos pajtásainkat pedig azért látogattuk meg, hogy a február 2-i „medvejósló-nap” alkalmából tanult versünkkel és egy tányér gyümölccsel örvendeztessük meg őket (aminek nagyon örültek és viszonzásképp táncba hívtak minket az általuk ismert mackós zenére).