A pszichológiában megküzdési stratégiáknak nevezik azokat a tipikus megközelítésmódokat, amelyekkel az emberek akkor élnek, amikor egy megoldásra váró problémával, tágabb értelemben bármiféle stresszhelyzettel szembesülnek. Mi leginkább stresszkezeléssel foglalkoztunk, mivel úgy gondolom a szemünk előtt zajló háború mindenki számára lelki feszültséget okozó helyzetet teremtett. Az óra első feladatában az osztály lelki állapotát kutattuk. Az osztály minden tagjának egy olyan kártyát kellett választani, amely az aktuális érzelmeit tükrözi. A feladat kivitelezésére beszélgetőkört alakítottunk.

Ezt követően a rossz dolgokat, a stresszt, amitől meg akarunk szabadulni kis mintás papírdarabkákra írunk. Ezeket összeragasztottuk egy nagy problémává és igyekeztünk minél előbb megszabadulni tőlük. Az iskola udvarán egy szalmabábuba tűzve égettük el és szabadultunk meg a rossz gondolatoktól.

A gyerekekkel ezt az órát is a szokásos ráhangoló meditációval kezdtük. Ez a pár perc különösen fontos, mivel így a korábban már tanult légzőgyakorlatokkal, tudatos mozgással könnyebben rá tudunk hangolódni magunkra. A mai alkalommal a tudatos mozgás gyakorlat után megkérdeztük magunktól azt is, hogy kinek, mit szeretne, mit kíván a teste. Érezhető volt a hezitálás, hirtelen nem tudtak mit kezdeni a nagy szabadsággal, de végül volt, aki lefeküdt, volt, aki táncolt, többen, csak ízlelgették a kérdést, hogy merjék, vagy ne merjék megtenni, mit is kíván a testük. Ezt a gyakorlatot a továbbiakban is szeretném végeztetni velük, mert nagyon fontos, hogy felismerjék és meg merjék élni saját vágyaikat. A gyakorlat után az érzelmekkel játszottunk. Először közösen, majd párban fejeztünk ki érzelmeket kizárólag testbeszéddel, mimikával, nonverbális jelekkel. Végül egy kisgyerek kiállt a csoport elé, a fülébe súgtam, hogy melyik érzelmet mutassa meg a többieknek, akik kitalálták azt. Megbeszéltük, hogy miért fontos az érzelmek felismerése magunkon és másokon, melyik érzelemre hogyan reagálunk. Ennél a pontnál kapcsolódtunk rá a hónap témájára. Rövid meditációval segítettem nekik belehelyezni magukat a harag, düh érzésébe, majd megbeszéltük, ki, mit érzett, hol érezte, végül elmondták, hogy mit szoktak csinálni, ha dühösek, hogy tudják feloldani a haragot. Jó volt hallani, hogy sokan megnyugvást, békét, vigasztalást találnak anya vagy a mami karjaiban. A gyerekek nagyon magas érzelmi intelligenciával tudják kifejezni magukat. Meghallgattuk a hónap dalát, ami kicsit feloldotta a téma által generált feszültséget, a gyerekek felszabadultan táncoltak, énekeltek. Érzelmeket kifejező feladatlapokat oldottunk meg, végül elolvastuk „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” című mesét. A mese feldolgozása után rövid relaxációval fejeztük be az órát.

A tanulók összegyűjtötték, hogy milyen nehéz helyzetekbe kerültek életük során. Elmondták azt is, hogyan sikerült kikerülni a ,,pácból”.
Megriadt állati helyzeteket teremtettek az osztályban.

Ebben a hónapban kicsit több boldogságórát tartottam, mert tapasztalataim szerint a problémákkal való megküzdés és az önegyüttérzés a legnehezebben tanulható képességek közé tartoznak. Különösen akkor, ha az osztályban több kisgyereknek is indulatkezelési problémái vannak. A téma bevezetésekor megbeszéltük, hogy mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, ami szomorúvá, feszültté, esetleg dühössé, elkeseredetté tesz minket. Azonban meg lehet tanulni, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, hogy könnyebb legyen lecsillapítani magunkban ezeket a rossz érzéseket. Megtanultuk a pillangóölelést. Azóta ketten is mesélték, hogy otthon megtanították az anyukájuknak, amikor látták rajta, hogy feszült. Ezt külön öröm volt hallani! Összegyűjtöttük a negatív érzelmeket és sorra vettük, ki szokta valamelyiket érezni a testében valamilyen formában. Ezekről képeket is néztünk, majd a gyerekek saját rajzaikon színekkel is ábrázolták. Ezután olyan képeket mutattam, amelyek különféle módszereket ábrázoltak a feszültség oldására. Megbeszéltük, ki melyiket szokta alkalmazni, illetve ki lehetett egészíteni a felsorolást. Speciális helyzetben voltunk, mert éppen óra előtti szünetben történt az egyik tanulóval egy számára óriási traumát okozó konfliktushelyzet, amit ő nem a legmegfelelőbb módon próbált „túlélni”. Ezt a helyzetet is megbeszéltük és próbáltunk más módszereket javasolni neki indulatai lecsillapítására. Ezután a közös megküzdésre helyeztük a hangsúlyt játékos formában: nehezített gimnasztikát végeztünk, majd vak kígyót játszottunk, aztán mindenki beszámolt a tapasztalatairól. Következő alkalommal a javasolt feldadatok közül a jószerencse-balszerencse történetével foglalkoztunk. Végül arra jutottak a gyerekek, hogy minden attól függ, hiszünk-e abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni minden nehézséggel. Eljátszottuk az „állati állapotokat”. A nyuszi, róka, őzike mozgása közt nem sok különbség volt, viszont a jóllakott vaddisznó már egész másképp festett! Kicsit nehéz volt elsősként megragadni a feladat lényegét, hiszen számukra mindegyik mozgás örömteli volt, nehezen élték bele magukat a feszült helyzetbe. Végül Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó c. zenés relaxációját próbáltuk ki.

A stresszes helyzeteket mindig meg szoktuk beszélni a gyerekekkel, próbálunk megoldást találni rá együtt. Ebben a hónapban egy kihívást éreztek a legnehezebbnek.
Az osztálynak irodalomból projekmunkát kellett készíteni. Az olvasmányokból egy témát ki kellett választani, elkészíteni és előadni társaik előtt. Az utóbbi nagy feladatnak bizonyult. Kerestünk közösen megoldásokat, hogyan oldhatnánk a feszültséget.
Bátorító gondolatok hangzottak el a gyakorlás közben:” Menni fog!, Ügyes vagy! , Előbb, utóbb, úgy is sikerül! …”