Nagy kalandra indultak a gyerekek, amikor a medvék járta erdőben kellett közösen helytállniuk és akadályokat megugraniuk azért, hogy végül eredményesen és nyugodtan célt érjenek.
Kellett közösen hidat építeni, célba dobni, a másikat segíteni, érzelmeket felismerni az állomások mentén.
Milyen szerencse, hogy akik megugrották a feladatokat, édes jutalom várt az út végén.
Mindemellett varázslat is várta a gyerekeket. Egy Tipi-topi sarok segített azoknak, akik mérges sárkányból, boldog unikornissá szerettek volna változni az út végére.

A tevékenységet relaxálással kezdtük, a „Rogybabává válok…”gyakorlattal.
A mese „A békák versenye”című volt a témához kapcsolódóan.Beszélgettünk róla,hogy kinek milyen félelmei vannak,hogy tudja leküzdeni.Nagyon sok félelem a felszínre került!
Készítettem egy akadálypályát,és páronként (egyikük bekötött szemmel) kellett keresztülmenni rajta.
A legbátrabbak egyedül, a tapsolásunkat figyelve is kipróbálhatta a pályát.

A kiabálás jó stresszlevezető.

Februári témánk a megküzdés volt, beszélgettünk arról, hogy milyen nehéz, ha egy probléma, vagy akadály kerül elénk. A gyerekek elfogadják, hogy ezek is a mindennapjaink része, de ezzel a témával segíthetünk nekik ezekkel szembenézni, és sikeresen megküzdeni. a türelmetlen nyulacska mese után, mi is kisállatokká váltunk, és a mozgásukat utánozva, eljátszottuk a félős nyuszit, a házából kibújó csigát, a settenkedő rókát, a haragos kutyust.

Március hónapban saját személyiségünkkel ismerkedtünk, mert az igazi küzdelmeket sokszor érzelmeink, és belső vívódásaink okozzák, hiszen mindenki fél, vagy tart valamitől. Egy hüllőkiállításra ellátogatva szembenézhettünk a kígyóktól való félelmünkkel (már, akiknek a kígyók jelentették a mumust).
Játékos tevékenységeink-, és mindennapi spontán beszélgetéseink alkalmával kiderítettük egymás legféltettebb titkait (Ki mitől fél igazán!).