A februári boldogságóránk során a Berettyóújfalu Arany János Kollégium Aranyoskák csapata a lámpaláz témáját dolgozta fel.
Az okostáblán feljegyeztük, hogy mi segíthet a lámpaláz leküzdésében, és mik azok a tényezők, amelyek gátolhatják a sikeres szereplést.
A diákok kis csoportokban megosztották gondolataikat, majd egy-egy csoporttag felírta az eredményeket. Meghallgattuk Tira történetét, hogy a tudás biztonsága hogyan csökkentette a lámpalázát. A csoport nem értett egyet vele, hiszen a saját tapasztalataik alapján más megoldásokat láttak.
A beszélgetés során a diákok megvizsgálták az introvertált és extrovertált személyiségtípusok közötti különbségeket, és arra is kitértek, hogy melyik típus hajlamosabb a szereplésre. A pszichológiai szempontok figyelembevételével eljutottunk arra a következtetésre, hogy az idővel és tudással kialakítható ambivertált személyiségtípus a legjobb a közönség előtt való szereplésben, mivel ő a megküzdés nagy mestere. A pedagógiai célunk az, hogy minden diákunk képes legyen leküzdeni a szerepléstől való félelmet.
Megküzdési stratégiák
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 6.
(A Boldogságóra Alapprogram)
Megküzdési stratégiák
(Önbizalom Program)
Önegyüttérzés gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát az önbizalom programmal hatodik alkalommal tartottam az osztályban.
A gyerekek kevesebben voltak, mert megfázásos, influenzás időszak van. Ennek ellenére nagy szeretettel vártak. A tanító néni is szívesen részt vesz minden egyes Boldogságórán. Ezért, Zsuzsi nénivel közösen mondtuk el az Aranykulcs című mesét a gyerekeknek. Bábokat is vittem, hogy egy kicsit színesebbé tegyem az előadást. Nagy élmény volt, mert a a királylány énekét valóban énekelve szoktam elmondani és a következőnél, már a gyerekek velünk együtt énekelték. („Ha én egyszer útra kelnék, átszelném a nagy folyót…”) A mese végén nagy tapsot kaptunk, és mi is megtapsoltuk a gyerekeket.
A gyerekek örömmel mutatták, hogy milyen sok betűt megtanultak már. Minden egyes tanult betű fent van az osztály falán, tehát már sok mindent el tudnak olvasni. Mindig beszélgetünk arról, hogy nekik első osztályos gyerekeknek miben kell megküzdeniük és miért kell megküzdeniük? Többen mondták az iskolai feladatokat. Írás, olvasás, számolás megtanulása. Vannak gyerekek, akiknek könnyebben megy a tanulás, de van, akinek nehezebben megy. Ezért kell addig gyakorolni, ameddig nem sikerül. Mindig meg kell próbálni a legjobbat kihozni magunkból. Mindenki meg tudja csinálni, csak türelmesen időt kell adni magunknak. Vannak gyerekek, akik ebben, vannak gyerekek, akik abban jobbak a társaiknál. Ezért kell egymásnak segíteni, mert nem vagyunk egyformák.
A Szívmanó kártyajátékot újra elhoztam és kérték, hogy egy kicsit játszhassanak vele. Közben a színezőt is odaadtam, és a gyerekek már kezdtek is hozzá a sárkány és a királylány kiszínezéséhez. Mivel készülnek a gyerekek a farsangra, ezért különböző farsangi szemüveg és állatos álarcot is hoztam a gyerekek nagy örömére.
A tanító néni és a gyerekek megkértek, hogy az előző hónap dalát újra játsszuk el (Van nekem egy álmom). Mozogtunk is rá igaz, csak az osztályteremben körbe-körbe. Jó mulatság volt és egy kicsit megmozgattuk magunkat. A végére maradt annyi időnk, hogy a hónap dalára is relaxáltunk egy kicsit. Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó! című dalával zártuk az órát. Mi felnőttek is végeztük a gyakorlatokat a gyerekekkel együtt és jólesett egy kis ellazulás. A végére hagytam a Bagdi Bella Pillanat-kapitány könyvéből a számolásos légzést, amivel teljesen ellazultunk és visszatértünk a jelenbe, az osztályterembe. Sok dolog van, amiért meg kell küzdenünk, de együtt, egymást segítve minden sikerülhet. Mindenki a saját ütemében fejlődik és fejlődhet itt az első osztályban.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 6.
Megküzdési stratégiák
A Kiscsoportosokhoz mindig szívesen megyek Boldogságórát tartani. A február sajnos náluk is betegeskedéssel telt. A Boldogságóra idején kevesebben voltak, ezért egy pénteki napon áthívtuk a kicsiket a nagycsoportba. Először ismerkedtek a csoportszobában lévő játékokkal, ami hamar feloldotta a félénkségüket. Szívesen építettek a legóval, babáztak és velünk együtt tornásztak. A lányok közül többen próbáltak segíteni a torna során a kicsiknek. Jó volt látni, hogy milyen gondoskodóak és szeretettel fordulnak a náluk kisebbekhez. Így együtt a relaxációs gyakorlatok is jobban sikerültek. A játékot is nagyon élvezték a kiscsoportosok és a zenére mozgást is. A nagycsoportosok kérték, hogy játsszunk szoborjátékot zenére, mert azt nagyon szeretik, így kipróbáltuk. Nem gondoltam, hogy a kicsik ennyire tudják utánozni a nagyokat és figyeltek a zenére is. A torna szuper volt. A babzsákot is egyre jobban és egyre több ideig tudták a fejükön egyensúlyozni. Jól érezték magukat nálunk. Szerintem máskor is fogok ilyen közös Boldogságórát tartani.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 6.
Megküzdési stratégiák
Február hónap, már a farsangi időszak. Ráhangolódtunk a gyerekekkel a télűzésre! A Boldogságóra Program 6. hónapjának témáját dolgoztuk fel dalokkal és relaxációs, valamint Mindfullness gyakorlatokkal kiegészítve. A gyerekek mindig nagyon várják a Boldogságórákat. Kibújás vagy bebújás: A medvék téli élete, vajon kint maradt-e a medve a barlangból? Figyeltük az időjárást és vártuk a rádióból és a TV-ből a híreket. Az időjós medvék az állatkertekben úgy néz ki, hogy kint maradtak, nem bújtak vissza a barlangjukba. Reméljük, hogy hamarosan érkezik a tavasz. Sokat gyakoroltuk a születési dátumokat. A gyermekek fele tudja, hogy mikor született, mert otthon is gyakorolták a szülőkkel. Azok a gyermekek, akik még nem tudják, otthon nem gyakorolják! Szükséges lenne pedig a szülői segítség! A Boldogságóra Program 6. hónapjának témája: Megküzdési stratégiák. A gyermekek probléma megoldó képességének fejlesztése. Az Önbizalom Program 6. témája: Önegyüttérzés gyakorlása. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a céljainkat úgy tudjuk elérni, ha teszünk is érte. Megküzdünk érte. Szeretnék a gyerekek, ha iskolások lehetnének. Ehhez sok utat be kell még járniuk, hogy mindezt elérjék. A meséket többször kérték, kedves volt számukra mindkét mese: Bezzeg Andrea Az aranykulcs, Az erdei tisztás. Az erdei tisztás című mesét közös rajzolással örökítették meg a gyerekek. választottak párt maguknak és megbeszélték, hogy mit is fognak rajzolni. Abban is megegyeztek, hogy ki mit tud lerajzolni. Jól szórakoztak, amíg közösen rajzoltak. Az aranykulcs című mesének az illusztrációját kiszíneztük, valamint a megküzdés jelét is felragasztottuk a Méhecske Boldogságvárunkra! A mozgásos tevékenységet Bagdi Bella dalaira végeztük. A lépőköveket lerakva mentünk az úton. Babzsákot próbáltunk a fejünkön egyensúlyozni. Jó móka volt. A kiscsoportosokat áthívtuk, hogy velünk együtt tornázzanak. A nagyok segítettek a kicsiknek. A nagycsoportosok kérték, hogy játsszuk el azt a játékot, amit nagyon szeretnek: ők fekszenek a szőnyegen, ők a kisbékák a tóban, én pedig a gólya vagyok, aki lépked körülöttük és aki megmozdul, azt bekapom a hosszú csőrömmel. Megbeszéltük, hogy akkor most Afrikában vagyunk, mert a gólyáink oda repültek, míg nálunk tél van. Majd tavasszal visszajönnek. Jól éreztük magunkat a játék közben. A mozgásos játékok végén szobor játék volt zenére, majd a hónap zenéjére relaxálunk. Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó! (zenés relaxáció). A Szívmanó kártyákkal is játszanak a gyerekek. Egyre többször kérik reggelente és szabad játékidőben is. A Pillanat-kapitány könyvből már több tudatos és játékos légzőgyakorlatot kipróbáltunk. (Méhecske zümmögés)
Ezen a héten is jól sikerült a Boldogsághetünk, megküzdöttünk érte, hogy jó legyen, segítettünk a kicsiknek tornászni! Jobb Velünk a Világ!
A Zsadányi Tündérkert Óvoda Méhecske csoportja (Méhecske zümmögés Zzzzzzzz…)
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
A gyerekek megtanulják felismerni, levezetni a feszültséget és a haragot, különféle technikák segítségével úgy, hogy közben ne ártsanak se maguknak, sem másoknak.
A foglalkozásunk elején beszélgettünk a februárról, a tél utolsó hónapjáról. Ehhez kapcsolódott a relaxációnk: „Medve vagyok és cammogok” , a mesénk: Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska, és a 3 játékunk: labdatáncoltatás pléden (kooperációs játék), „Színek királya”: „Én vagyok a színek királya, álljon fel, akinek piros a ruhája!” és a „Farsangi kiszámolós”: „Farsang napján felébredtem, elindultam, megérkeztem. Milyen most a hangulatom, ha rám nézel, megmutatom.”
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzelmeket tudunk kifejezni az arcunkkal, a testtartásunkkal. A foglalkozás végét most is színezéssel (Ha nem érzem jól magam, a következő dolgoktól jobb lesz a kedvem) és Bagdi Bella dalával (Ellazulni jaj de jó!) zártuk.
A gyerekekkel beszélgettünk, hogy ők gyerekként hogyan tudnak megküzdeni a mindennapok nehézségeivel és kihívásaival. Először is meg kell ismerniük saját erősségeiket és gyengeségeiket. Az önbizalom erősítése segít abban, hogy merjenek döntéseket hozni és megoldásokat keresni a felmerülő problémákra. Továbbá fontos, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni a családjuktól, tanáraiktól vagy barátaiktól.
A megküzdési stratégiák témájának feldolgozását nagyon fontosnak tartom az óvodások számára is, de a témához tartozó boldogságórát inkább egy hosszú folyamat kezdeteként érdemes felfogni, hiszen több megismerést és tapasztalatot követően juthatunk el oda, hogy elsajátítsák a gyerekek, hogyan lendüljenek át a nehéz pillanatokon, hogyan kezeljék a konfliktusokat egymás között, hogyan küzdjék le a szorongásaikat, hogyan kezeljék a kudarcot, dühöt, agressziót, visszautasítást. Hiszen ezt is minden nap, a legtöbb helyzetben, folyamatosan szükséges segítenünk.
A téma felvezetését az érzelmek felismerésének, beazonosításának gyakorlásával kezdtük.
Farsangi időszak lévén a hagyományokhoz kapcsolódva ördög álarcokat készítettem a gyerekeknek és a témát, illetve a kis-középső csoportos korosztály befogadóképességét figyelembe véve négy alapérzelmet jelenítettem meg az álarcokon: a dühöt/haragot, a szomorúságot, a félelmet és az örömöt. Ezeket beszélgetőkörben „tárgyaltuk meg”. A gyerekek jól beazonosították az érzelmeket és példákat is tudtak mondani. A beszélgetőkör a vártnál hosszabbra nyúlt, látszott, hogy erről a témáról nagyon sokat tudunk beszélni, a gyerekeknek minden érzelemről eszébe jutott valami, minden gyermek többször is szót kért. Megbeszéltük, ki miért dühös, miért szomorú, mi az, ami örömet okoz neki és mitől fél.
A félelmet okozók között szellemek, szörnyek, farkasok, pókok, oroszlán és a sötét helyek szerepeltek.
A dühöt legtöbben másokra vonatkoztatva tudták beazonosítani (pl. Apa mérges volt, mert „hisztiztem”, ami aztán új témát nyitott, mi az a hiszti, miért „hisztizik” valaki), de néhányan saját belső érzéseket is megosztottak (pl „mérges voltam, mert nem adta vissza a játékot,..), volt olyan gyermek, aki jól felismerte és szavakba öntötte az érzését és a megküzdési „stratégiáját” (»amikor dühös vagyok, szétdobálom a játékokat, utána megnyugszom). Példákon keresztül is sok minden eszébe jutott a gyerekeknek, konkrét, aznap megtörtént szituációkat említettem nekik, konfliktushelyzeteket, s megbeszéltük, hogy ki volt dühös/haragos, szomorú, ki félt bejönni reggel a csoportszobába, vagy nem mert egyedül csatlakozni a többiek játékához. Arról is beszéltünk, hogy teljesen rendjén van, ha néha dühösek, szomorúak vagyunk vagy félünk, de az a fontos, hogy ezen át tudjunk lendülni valahogy és hogy közben másokat ne bántsunk. Ha egyedül nehéz megoldani egy helyzetet, kérjünk segítséget. Az öröm érzését szimbolizáló álarcnak ebben volt szerepe, hogy hogyan tudnánk mielőbb ilyen mosolygósra varázsolni magunkat, kinek mi okoz örömet. Jó volt hallani a sok pozitív példát (volt aki annak örül, ha megöleli őt a kistestvére, többen annak, hogy anya/apa játszik vele, vagy ha anyával elmennek sétálni,…). Néhányan azt is említették, hogy szeretnek játszani a telefonon, tableten, de ez szerencsére kisebb része volt a társaságnak.
Másnap a kezdő relaxációt („Égig érő fa vagyok,…” és „lufifújás”) követően „A szomorú királykisasszony” című népmesét meséltem el a gyerekeknek, a mesét beszélgetéssel zártuk. Kedves gondolatokat fogalmaztak meg a gyerekek a záró kérdésemre: vajon miért volt szomorú a királykisasszony? A gyerekek összekötötték a báránnyal, így többüknek elsőre az jutott eszébe, hogy azért, mert nincs állata. Voltak olyan válaszok is, hogy azért szomorú, mert nincs barátja, nincs testvére, vagy hiányzik az anyukája.
A mesét végül dramatizáltuk, a gyerekek örömmel élték bele magukat a szerepekbe, a következő napokban is kérték néhányan, hogy játsszuk el újra.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyermekek Szamuráj páncélba bújva erősségeiket ábrázolták.
Drámajáték: Jó reggelt én! – fej, arc részeinek, testrészeknek a masszírozása, ébresztgetése.
Beszélgetés: Szoktatok türelmetlenek lenni? Miért?
Mesehallgatás: Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska
Mese feldolgozása: Miért volt türelmetlen a nyulacska? Hogyan érezhette magát?
Báb: Te vagy a nyulacska. Mondd el mit teszel, hogy türelmesebb légy! Hogyan, mivel töltenéd el az időd türelmetlenkedés helyett?
Drámajáték: Állati állapotok.
Játék megbeszélése: Melyik állat bőrébe bújni volt jó? Melyikébe nem? Miért?