Boldogságóra – Február
Megküzdés gyakorlása.
Ezt a témát a Boldogságóra kézikönyvben található egyik ötletet felhasználva valósítottuk meg a heti témánkhoz igazítva. Miután egész héten a farsangra készülünk így a könyvben található pók néni mintájára a Varázsló írt levelet. Ebben hasonló módon üzenetet hagyott a varázsló, hogy mivel előző napokban nagyon hangosak voltak és nem hallották meg amit a felnőttek kértek ezért elvitt pár kedvenc játékot. Ezt kolléganővel megbeszélve, reggel még a gyermekek érkezése előtt kivitte a csoportból. A gyerekek keresték is azokat, tanakodtak hova lettek. Volt, aki sejtelmesen mondta, biztos valaki az éjjel eltűntette. Majd a levelet, amit egy varázsló sapkával és varázspálcával rajzolt borítékban elhelyezve véletlen szerűn elejtettem a csoportban és figyeltem, hogy mikor, hogyan fedezik fel. Amikor megtalálták, hirtelen csend lett, tanakodtak, forgatták mi lehet, hogy került oda. Majd oda hozták és kérdezték ez micsoda? Nézzük meg! Kibontottuk és felolvastuk a levelet. Benne üzente a varázsló, hogy mit kell teljesíteni, hogy visszakapják a játékokat. Amikor a levél felolvasása zajlott, szinte minden gyermek oda gyűlt, aki nem az tátott szájjal figyelt onnan, ahol épp játszott. Figyelembe véve a csoport összetételt, és a fejlettségi szinteket, képességeket, valamint azt is, hogy új gyermek is érkezett, három feladatot terveztem.
1. Farsangi verset kellett mondani – a heti verseinket már biztos reprodukálással ismerték és ismételgették. – Drégely László: A Bűvész, Jancsi Bohóc
2. Egy farönk hídon kellett átkelni és egy nagy zárba kinccsel célba találni – babzsák dobás karikába – ami a varázsló kincseskamráját nyitja, ahova a játékokat rejtette.
3. Farsangi dalt kellett énekelni és tánclépéseket bemutatni.
A gyerekek nagyon élvezték, és nagyon igyekeztek végrehajtani a varázsló utasításait, megküzdöttek a kedvelt játékok visszaszerzéséért. A végén nagyon spontán a gyerekek fűzték tovább a játékot. Egy gyermek azt vélte látni a csukott ajtón, hogy mozog a kilincs, és felkiáltott, hogy nézzétek, mozog, valaki mozgatja! Izgalommal figyelték és vélték újra is látni. Bekapcsolódtunk hát és kérdeztük, hogy tényleg mozgott? Sejtelmesen, halkan mondtuk, várjatok, megnézzük, hátha a varázsló. Ezzel a spontán kialakult játékkal kapták vissza játékaikat, amit a csoport ajtóban tett le a varázsló. Ezt eredetileg úgy terveztük, hogy észrevétlen visszahelyezzük a helyére őket. Így a gyermeki fantáziának köszönhetően még színesebbé és izgalmasabbá vált a boldogságóra foglalkozás. Végül leültünk és beszélgetést kezdeményeztünk arról, hogy kinek milyen nehéz dologgal volt dolga, amit aztán sikerült valahogy elérnie. Volt e valami, amit úgy éreztek szeretnének megtanulni, de nehéz megcsinálni? A gyerekek azt válaszolták nem. Próbáltuk többféle módon megközelíteni a kérdést, máshogy megfogalmazva, de a gyerekeknek nehéznek bizonyult, nem tudták megfogalmazni. Végül mi felnőttek igyekeztünk saját egyszerű életkornak megfelelő példát elmesélni és visszautalni a játékok megszerzésért vívott játékos ,,küzdelmekre”, hogy értsék meg miről is szólt a február havi foglalkozásunk. A gyerekek még ebéd után is kérdezgették, hogy megint elviszi majd a varázsló a játékokat?
Zalavár, 2025. február 24.

Óvodánkban két csoportunkban működik a Boldogóra program. Célunk, hogy a másik két csoportban is bevezessük a programot, ezért a kolleganőinknek mindig bemutatjuk a hónap foglalkozásait.
A Bogyó és Babóca csoport vendégül látott bennünket, úgy, ahogyan novemberben mi őket. A reggeli időszakban egy meghívót hoztak át nekünk, amelyben az állt, hogy szeretettel várnak bennünket a csoportszobájukban egy közös játékra. A gyerekek izgatottan fogadták a meghívást, és alig várták, hogy induljunk.
A terem hangulata a Sark vidéki tájat közvetítette. Minden szeglet, minden dísz a pingvineket, a fókákat, a jegesmedvéket és azok életvitelét tárta elénk. A Mosómaci csoport tudta, hogy messzire fogunk kalandozni, oda ahol mindig hideg van, a Sark vidékekre.
A foglalkozás egy relaxációval indult, mellyel a gyermekek jó hangulata megalapozottá vált. Pingvinként jártunk keltünk, mackóként brummogtunk. A terem adottsága a kis méret, ezért a gyermekeknek még inkább oda kellett egymásra figyelniük, aminek köszönhetően a tolerancia alapkészségük is fejlődhetett.
A két csoportban szokássá vált, hogy „szeretet ölelést” indítunk. A mai napon se volt ez másképp. Mivel többször tevékenykedett együtt a két csoport, így megfigyelhetővé vált, hogy a gyermekek az udvaron is keresik egymás társaságát és baráti kapcsolatok is alakultak. Teljes mértékben a boldogság programnak köszönhetjük, illetve köszönhetik a gyermekek ezeket a kapcsolatokat, hiszen más tevékenység során nem jellemző a csoportok közötti átjárhatóság.
Kolléganőm szemléltető eszközzel elmesélte a gyermekeknek „A fóka és a pingvin” meséjét, ami tanulságot is közvetített a gyermekek felé. A versengés negatív oldalait emelte ki, azonban mi megbeszéltük, hogy a céljainkat jó elérni, ami során küzdenünk kell a sikeresség érdekében. A gyermekek csodálattal hallgatták a mesét és a visszacsatolás során kiderült, hogy a mese mondanivalóját megértették, átérezték.
Hangulat táblákkal jeleztük, hogy lehetünk boldogok. A gyermekek felsorolták, hogy mik azok az élethelyzetek, amik boldogsággal töltik el őket. („Boldog vagyok, ha együtt játszhatok a testvéremmel”) A szomorúság során tehetünk azért, hogy boldogok legyünk. („Ha szomorú vagyok, odabújok anyukámhoz, és jobb kedvem lesz!”)
Az óvodás korú gyermekek kedvelt tevékenysége a mozgás, a mozgásos játékok. A boldogság érzet fokozásának érdekében Kovácsovics Fruzsina: Pingvintánc dalára táncoltunk. Ha a zene leállt, akkor keresni kellett egy „jégtáblát” és valakit, akit nagyon szeretünk, és összeölelkeztünk, óvtuk egymást.
A ritmikus készség fejlesztésének érdekében padokon tapsoltunk ritmust a jeleknek megfelelően.
A tevékenység lezárásaként pedig mozi délelőttöt szerveztünk a gyermekeknek, mely során a Táncoló talpak című mesét nézhették meg a gyermekek, mi pedig pattogatott kukoricával és szörppel igyekeztünk a mozi élményt megvalósítani.
Köszönjük a Bogyó és Babóca csoportnak és kedves, mosolygós óvó nénijüknek a meghívást, szuper délelőttöt tölthettünk nálunk!

A napunkról készült videó:

Az érzelmek felismerése, néven nevezése, elmesélése volt a foglalkozás középpontjában. Rengeteg történet, érzés került felszínre az óra alatt. Elolvastuk Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét, és mélyen együttéreztek a gyerekek a nyulacskával. Sok-sok példát tudtak felhozni arra, mikor szoktak türelmetlenül várni valamire. Ami igazán szívmelengető volt, hogy a várakozás könnyebb elviselésére is tudtak megoldásokat javasolni, saját példájukon keresztül. Az órát a munkafüzetből vett érzelmek színezésével és egy vidám zenés tánccal zártuk.

Február havi BoldogOvi témájának feldolgozása. Téma: megküzdési stratégiák
Csupaszívvel indult a mese- és beszélgetőkör, majd Az erdei tisztás című történetet meséltem el a gyerekeknek, aminek a tanulsága az, hogy bármilyen probléma, akadály kerül elénk, azt valamilyen módon le tudjuk küzdeni. A történet szereplői Sün Soma, Róka Rudi, Nyuszi Panna és Mókus Marci. Ők is kitalálták azt, hogy a pocsolyával, ami az erdei tisztáson keletkezett, mit tudnak kezdeni, hogyan tudják a javukra fordítani a kialakult helyzetet. A mese végén a történethez kapcsolódó útkeresőt kapott minden gyermek, ezen a 4 szereplőt színezhették ki, illetve mind a 4 állatot el kellett vezetni a társához, különféle kanyargós utakon. Ehhez kapcsolódóan egy társasjátékot is kipróbálhattak.

A gyermekek a varázserdő mocsarába kirándulva örömmel végezték a Kötéltánc egyre nehezedő gyakorlatait. Babzsákkal és az érzékelő ösvény mozgásfejlesztő eszközzel nehezítettük a feladatokat.

A hatodik téma a megküzdési stratégiák volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg, majd bemutató foglalkozást tartottam a tanítónéniknek, kollégáknak és a szülőknek. Cél, feladatrendszer: A gyermekek nézzenek szembe- felnőtt segítségével – a nehézségekkel, kudarcokkal, konfliktusokkal, problémákkal. Hatékony módszerek tanítása a stressz, és indulat kezelésre! Kiemelt fejlesztési terület: : stressz, konfliktus- indulat kezelés, kudarctűrő képesség fejlesztése, együttműködési, alkalmazkodó képesség fejlesztése.
Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel az adott témában. „Mivel kell most megküzdened, mi az ami nehézségez okoz?” Válaszok: „Cipőkötés, rollerezés ,biciklizés megtanulása, hogy ne izguljak mások előtt mesét mondani, stb. „ Az egyik gyerek azt mondta: „A dühömmel, hogy tudjam kezelni, ne bántsak másokat.” Ez nagyon megindító volt. A tanítónénik ki is emelték, hogy gyermekeinknek mennyire fejlett az érzelmi intelligenciájuk, és ámulva hallgatták, hogy érzelmeiket így megtudják fogalmazni. Mivel az érzelmekről, és annak kifejezéséről nagyon sokat beszélgetünk a mindennapokban is, egy nagyon jó közös beszélgetés kerekedett ki belőle a többi gyermekkel közösen. Kérték, hogy játszuk el az érzelmi szoborjátékot, amit nagyon szeretnek. Amíg szól a zene, a gyerekek sétálgatnak, ugrándoznak, táncolnak (én is velük játszom). Amint leállítom a zenét, szoborrá kell válni, mozdulatlanná merevedni. A szobrokat előre megbeszélt érzelmeknek megfelelő metakommunikációs eszközzel kell megvalósítani (mérges, vidám, álmos, fáradt, undorodik stb.). Ez a játék az önszabályozás, figyelem, türelem, egymásra való odafigyelés fejlesztését is szolgálja. Ezután folytattuk a beszélgetést. „Mit érzel ha feszültnek, idegesnek érzed magad?”: „ nem merek megszólalni, tördelem a kezemet, hevesen ver a szívem” „Hogyan lehetne ezt oldani? Mit csinálsz ilyenkor? Milyen önmegnyugtató tevékenységeket alkalmazol?” válaszok: „sírok, megölelek valakit, segítséget kérek, társasjátékozok, játszok a kutyámmal, biciklizek, nagy levegőt veszek, és próbálom használni az oviban tanult relaxációs gyakorlatokat stb.” Nagyon fontos a megelőzés! Nagyon fontos, hogy mi felnőttek engedjük gyermekeinket sokat kötetlenül, szabadon mozogni! A szabad szerepjátékok is mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermek megismerje a világot, és megpróbálja a feszültségeket feldolgozni. A különböző stresszhelyzetekhez való leghatékonyabb alkalmazkodás akkor várható az adott gyermektől, személytől, ha minél többféle megküzdési készséggel rendelkezik, és rugalmasan tudja ezeket használni a helyzet követelményeinek megfelelően, akár többet is egyszerre. Nem mondhatjuk tehát, hogy bármelyik megküzdési stratégia általánosságban hatékonyabb lenne a többinél. Megküzdés alatt a személy azon erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányulnak, hogy legyőzze a rá ható külső vagy belső fenyegetéseket. A megküzdési folyamat révén a gyermekek, emberek új készségeket, képességeket sajátíthatnak el, vagyis azt mondhatjuk, hogy amennyiben a stressz hatékony megküzdéshez vezet, úgy hosszabb távon pozitívnak tekinthető, hiszen fejlődéshez segítette hozzá az egyént. Következett Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje. Ezt a mesét, a déli, pihenő idő előtt is elolvastuk, mert a gyermekek kérték, majd önállóan is mesélték egymásnak. Ezt a mesét le is rajzolták saját fantáziájuk segítségével. Másnap közösen készítettünk a gyermekekkel egy hatalmas sárkányt terem dekorációnak. Közös ötletek alapján született meg, majd különböző pozitív mesehősök szerepeibe bújtak, hogy megharcoljanak a gonosz sárkánnyal. Bátorságról és kitartásról tettek tanúbizonyságot a sárkányokkal szemben, félelmeikkel és kétségeikkel bátran és elszántan néztek szembe. Kiállták a 3 bátorság, és „többet ésszel mint erővel!” próbát matematikai feladatokkal kiegészítve. A próbák végén, és szabad játékidőben bármikor puha szivacslabdákkal megdobálhatták a sárkányt. Másnap áthívtuk az új kiscsoportosokat, akik eleinte bátortalanul jöttek át, majd a mi nagy gyerekeink segítettek nekik abban, hogy múljon a szorongás, segítették őket, hogy ők is dobálják meg sárkányt, ami egy nagy-nagy felszabadító játékba ment át. Nagyon boldog voltunk, hogy megoszthattuk ezt az élményt más gyermekekkel is. Ez azt a megküzdési stratégiát tükrözi, amely a belső erőre és lelkierőre összpontosul, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kihívásokkal bátran és kitartóan nézzünk szembe. Ez egy olyan megküzdési stratégiát tükröz, amelynek középpontjában a bátorság és a hősiesség áll, hangsúlyozva a nehézségekkel szembeni helytállás és a közösség vagy szeretteink védelmének fontosságát. A tornateremben „Hajótörés” játékot játszottunk, ahol összefogásra volt szükség, hogy megmeneküljenek a cápától. Mozgásos játék keretében eljátszottuk a Jancsi és Juliska című mesének azon részét, ahol Juliska kimenekíti Jancsit a kemencéből. Csütörtökön B.B: Ellazulni jaj de jó című zenéjét hallgatták meg, a zene szövegének megfelelően mozgássorokkal kiegészítve. Elénekeltük, eljátszottuk Gryllus: Lovag és sárkány című énekét. Nagyon fontos része volt a végén lévő kézfogásos, öleléses kibékülés, megbocsátás, amit a mindennapokban is használunk. A gyermekek önfeledten játszottak! Az egész hetet végig kísérte a gyermekek által kitalált és megvalósított „masszásszalon”, amiben az egész csoport részt vett önkéntes alapon. Azt mondták, hogy ezt a stresszoldás egyik formájának tekintik. Kérték, hogy hirdessem meg a zárt facebook csoportunkba a szülőknek is fényképekkel illusztrálva. Ez a szülőknek szóló szolgáltatás délutánonként üzemelt, amit néhány szülő igénybe is vett a gyermekek nagy-nagy örömére!!!

Február hónapban a Boldogságóra Program témája a Megküzdési stratégiák.
A téma feldolgozását Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével kezdtük, amely nagyon tetszett a gyerekeknek, érdeklődve figyelték a történetet, kíváncsiak voltak arra, ahogyan Róza királylány megváltozott a megpróbáltatások által és helyrehozta a hibáit.
Eljátszottuk a Hajótörés játékot, ahol igyekeztek társaikat megmenteni.
Akadálypályákat készítettünk a csoportszobában, ahol a kalandok során átkelhettünk patakokon, sétálhattunk hidakon, hegyet mászhattunk, belepottyanhattunk a tengerbe. Erdőbe is bementünk, ahol a „Medvevadászat” játékot eljátszva megijedhettünk a Medvétől, de végül biztonságban hazaértünk.
A fiúk dobozokból magas tornyot építettek, lehetőséget kínálva az „Égig érő paszuly” mese elmeséléséhez.
Nagy kedvenc volt a „Cápatámadás” játék, amelyet többször is eljátszottunk. Figyeltek egymásra, nagy átéléssel menekültek, illetve mentették ki társaikat. A végén mindenki egyhajóban evezhetett és közös erővel, egymásban bízva partot érhetett. Biztonságos kikötés után relaxációval megnyugodhattunk. A tevékenység annyira sikeres volt, hogy közösen le is rajzoltuk.
Beszélgetőkörben a témával kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy „Ki az aki segít neked, ha rossz a kedved?” legtöbben azt válaszolták, hogy: anya, apa, testvérem, papa, mama, kutyusom, az óvodában az óvónéni, dajka néni, és az ovis barátaim.
A legbiztonságosabb hely: az óvoda, otthon a nappaliba, szobámban az ágyamban, otthon, Tisza – tó.
„Mikor érzel boldogságot, szeretetet?”- Amikor öcsivel játszok, autózok. – Anya megölel, a kutyusom megnyalja a kezemet, akkor mindig megsétáltatom. – Családi ölelés. – Mama átölel. – Papival játszok. – Anya játszik velem társasjátékot, extra sajtos pizzát süt apa. – Amikor anya jön értem az oviba. – Az óvónéni, a dajka néni megdicsér. – Anyával kirakozunk, testvérem eljön hozzánk és vele együtt rajzolunk. – Ha szomorú vagyok, anya, apa megvigasztal. Amikor hallom, hogy valaki jön a szobám felé, akkor nagyon boldog vagyok. – Anyával rajzolok. – Amikor anya foglalkozik velünk. – Amikor a barátaimmal együtt játszhatok az oviban.
Farsangi bálat is szerveztünk az óvodában, ahol mindenki a kedvenc jelmezébe bújhatott.
„Hogyan érezted magad a jelmezedben?” – Mindenhová odaértem, falra másztam, mindent láttam és megvédtem a falut a rosszaktól. – A dzsungelben másztam és találkoztam egy másik cicával, akivel összebarátkoztam. – Igazi bűvész voltam. – Igazi hős voltam. – Mindenkit elvarázsoltam, söprűmmel szélsebesen száguldtam. – Szép voltam, mindenki megcsodált. – Minden virágra rászálltam és mindenki szeretett.
Összességében a téma nagyon tetszett a gyerekeknek, sok érdekes kérdésre kaptunk választ.

Nyuszi csoport