A foglalkozást az Ellazulni jaj de jó című Bagdi Bella dallal kezdeményeztem. Máris odajöttek a szőnyegre a gyerekek. Amikor meghallgattuk, eljátszottuk a „repül a madár, szárnyalva száll…” című relaxációs játékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd mondtam nekik, hogy Boldog Dórát elrabolta Pók néni, mert hangosan játszottak, és sok játékot nem tettek a helyére. A gyerekeknek még a levelet is megmutattam, amit Pók néni írt. Többen aggódtak Boldog Dóráért. Mondták is, hogy tegyük meg, amit Pók néni kér, és hátha visszakapjuk őt. A feladatok a következők voltak: teljes rendrakás a csoportszobában, minden játék kerüljön a helyére. Egy dalosjáték eljátszása, és az utolsó pedig, hogy egy akadálypályán kellett végigmenni. Ezeket a feladatokat, amikor elvégeztük, mindig tettünk egy piros pipát a listára. Majd elmeséltem nekik a Bezzeg Andrea Aranykulcs című mesét. A gyerekek figyelmesen hallgatták a mesét. Majd beszélgettünk róla, a beszélgetésben is aktívan részt vettek. Ezt követően elmondhatták, hogy bizonyos érzéseket melyik testrészükkel érzik. Ez a játék nagyon tetszett nekik, majd utánoztuk is ezeket az érzelmeket (öröm, harag, szomorúság, félelem, izgatottság). Majd a Cápatámadás játékot is eljátszottuk. A foglalkozás végén, mivel minden feladatot jól teljesítettek a gyerekek, Pók néni visszahozta Boldog Dórát, a gyerekek sorban megölelték őt. Nagyon örültek, hogy visszajött hozzánk. A foglalkozás zárásaként felragasztották a lépcsőre a téma jelét.

A gyerekeknek elmeséltem az erdei tisztás című mesét, majd beszélgettünk a mesében történtekről, kérdések segítségével. A nagycsoportos korú gyerekek azonnal tudták a kérdésekre a választ. Ezután a 2.sz. mellékletben található „Otthon, édes otthon” feladatait oldottuk meg. Segítettünk, hogy az állatok hazataláljanak az otthonukba. Aki szerette volna, ki is színezhette a mese szereplőit.

A megküzdési stratégiák megismerésével, gyakorlásával a gyermekek reális önértékelése tovább erősödjön és minél sikeresebb egyéni folyamatokat tudjanak eleinte segítséggel, majd a későbbiekben egyre önálóbban működtetni.
A megküzdési stratégiák játékos módszerekkel történő bevezetésével az volt a célom, hogy azok az érzelmek erősödjenek a gyermekekben, amelyekkel az önértékelésük, az önmaguk felvállalásával egyre sikeresebb megoldási javaslattal tudnak majd előállni: önmaguk számára. Miközben társas kapcsolataik is tovább erősödnek, az által pl. hogy – szükség esetén – mernek egymástól segítséget, mert tudják, hogy mindez nem minősül „gyengeségnek”. A bizalom kérdésköre (erkölcsi kategóriák mentén történőfejlesztés).
A foglalkozást, mint mindig, spontán, a játék tevékenységből indítottam. A relaxációs gyakorlatok után, Bagdi Bella: „Szép nap …”A Szorgalmas és a rest lány c mese bemutatásával kezdeményeztem, majd e mese segítségül hívásával a mese hősei által választott különböző stratégiákról közösen beszélgettünk, így azok „sikerességéről” is.
Ez után egy stratégiai játék megtanulásával és többszöri gyakorlása következett.
A játék neve: „Nyissz-nyassz”- amely a „kő-papír-olló” – játék egyik verziója. Ebben a játékban a 2 csapatnak közösen kell stratégiát állítani, együtt kell gondolkodni, egymást meggyőzni, a választott stratégiát indokolni, elfogadtatni, vagy éppen lemondani a választott egyéni stratégiáról, ha a közösség érdeke azt kívánja.
A tevékenységet egy összegzéssel zártuk, ahol azt kértem, hogy mondják el a gyermekek röviden, hogy miért volt számukra érdekes ez a boldogságóra, majd lezárásként meghallgattuk Bagdi Bella: „Világomban …” című dalát.

Elgondolásomat a mackó hétből indítottam, mely beárnyékolta az önfeledt farsangi készülődést is, ami szintén a maciról és az állatokról szólt. A 3 medve című mesejelenet bábjelenetén keresztül érzékelték a gyerekek a megfutamodás, a menekülés érzését, ahol Mitsutka elszalad és nem néz szembe a felelősséggel, az egymással történő megegyezéssel. Beszélgetéseink kapcsán felerősödött a gyerekekben a” a bevállalom; meg tudom csinálni, képes vagyok rá, újra próbálom” gondolat, ami a különböző feladatok önként és szabadon történő vállalásában teljesedett ki, serkentve őket a nehezebb feladatok teljesítésére is. Több nagycsoportos gyermekkel rajzoltunk meseillusztrációt az iskolai rajzversenyre, ahol különdíjat kapott az egyik kislányunk. Sőt mesemondóversenyre is beneveztünk, ahol kissé félénken, de megpróbálva méltón helyt álltak. Tudatosan hívtam elő „Boldog Dórát” és „Manó Marcit”, akik minden egyes jól megoldott feladat után medvetappancs lábnyomokat adtak azoknak, akik vállalták a kihívásokat. A kihívások megtétele végén minden ügyes manós gyerek egy mackó emblémával tért haza, bizonyítva, hogy teljesítette a kitűzött célt.
A medvék keresése, ijesztgetése, vadászata, kiszabadítása; almából macifej alkotása, mézkóstolás-mind egy-egy önálló megoldandó feladattá vált, de „Boldog Dórához” való képzeletbeli utazásunk a medvebarlang szájához, a dinók völgyébe izgalmas próbatételnek bizonyult, ahol a jelképrendszer segítségével történő útkeresés és annak megoldásai komoly kihívás volt a gyerekek számára. A dinó nevek kitalálását, kimondását; énekes feladatok, macietetés-mézzel-képkártyák; „macitáncoltató”-mozgásos játék utánzását, új eszközzel történő festést, az izgalmas társasjátékokat és állathangok imitálását még a kicsik is örömmel végezték.
A hét élményei közül azt értékeltem a legjobban, hogy a csoportom együtt, egymásért küzdött, együtt gondolkodott, így segítve egymást, és a fegyelmezési problémák is háttérbe szorultak.

2025. február
Megküzdési stratégiák
Február a megküzdés mellett a Farsang hónapja is. Mivel a Farsang is egy projekt rendszerű feladat, a megküzdés is, így együtt, egymással összhangban csináltuk. A lényeg végig a jókedv, a készülődés, közösségépítés, élménnyújtás volt. A Pizsi partival kezdtük a projektünket, amely valóban pizsamában, sötétben, kispárnával -még volt, aki köntössel, és mamusszal is rendelkezett- zajlott. Az asztalokat letakarva barlang felfedezés volt, itt nagy szükség volt az elemlámpára, a falra árnyjátékokat vetítettünk a kislámpával. A projektorok, diszkógömbök különleges fényeket adtak a fehér falon, elemlámpával mindenki a saját csillagát vetíthette a plafonra, és nevet is adtunk neki, pl. Angyalcsillag, Jóságcsillag, Csillagfény, Szeretetbolygó, Legócsillag…stb. Párnacsatáztunk, Szobor-játékoztunk, úgy, hogy a párnára kellett feküdni, vagy ülni, ha elhallgatott a zene, Szembekötős; Erre csörög a dió, párna cipelés háton, kidobós párnával a fiúk a lányok ellen, és fordítva. Kislabda szórás, amit össze kellett szedni, azután persze még néhányszor szétszórtam. Körszőnyeg köré ülve annak kellett a kérdéseimre, találós kérdésekre válaszolni, akinek megvilágítottam a lábát. Volt, hogy mindenkinek megvilágítottam, és akkor mindenkinek kellett mondani egyszerre, vagy csinálni a vicces feladatot. Elemlámpával kellett megkeresni azokat a tárgyakat, amikre gondoltam. Na meg persze diavetítés kispárnán ülve-fekve, ki hogyan szerette volna.
Elvittük Őket az Operaházba, ahol betekintést nyertek a kulisszák mögé, megleshették a balettáncosokat, felpróbálhattak tütüket, a fiúk a fellépő kabátkákat. Láttuk a gyönyörű épületet, a festett falakat, boltíveket, próbatermeket, a színpadon is voltunk fenn. Nagy élmény volt, még az Operaház igazgatójával is beszélgethettek.
A következő élmény a Fordított Nap volt, ahova a gyerekek ruháikon is jelezhették, hogy ez egy más nap, mint a többi, fordítva van minden. Sokan kifordított ruhában, vagy búvár, fürdőruhában érkeztek, volt, akin szatyor volt, úszógumival. Persze fordítva beszéltünk, igen=nem, és a gyerekek meséltek ma. Ügyességi feladatok voltak, javarészt párban, gyufásdobozt, jógatéglát kellett orral, hassal, háttal eljuttatni egyik oldalról a másikra. Székfoglaló volt, asztal tetején ültünk, az ellentétét kellet csinálni, annak, amit mondtam. Ellentétpárokat soroltunk. Persze volt néha kavarodás, csodálkozás, és össze-visszaság, amikor valaki eltévesztett valamit. De legalább nevettünk sokat.
Építettünk Nyugalom szigetet, ahol masszíroztunk, kényeztettük magunkat pihenéssel, párnákkal, banán turmixot készítettünk, játszótéren voltunk többször is.
Tartottunk Színek Hetét: hétfőn piros, kedden sárga, szerdán kék, csütörtökön zöld, pénteken fekete-fehér napot. A ruházatunk tükrözte az aznapi színt, nagyon édesen készültek erre, mindenki be legyen öltözve. Már ez nagy élmény volt, mikor ránéztünk a csoportra, és mindenki sárga, piros, zöld, vagy kék volt. A kék napon még a Bálnák Világnapja is volt. A fekete-fehér összeállítás igen ünnepélyes hangulatot adott a napnak. Mindegyik napon megbeszéltük mi olyan színű, mint a nap színe, kinek mi jut eszébe róla, és sokat kísérleteztünk, színeket kevertünk, vízben zselés tollal rajzolt papírból csalogattuk elő a rajzokat, ételfestékkel színeket folyattunk össze papírtörlő csíkokkal, csepegtetővel vizet csepegtettünk a papírkukacra, tanultunk szivárvány verset, és pohárral csináltunk szivárványt az ablakon besütő nappal (fénytörés). A meséink színekről szóltak: Ki csente el a színeket, Piros mese, A színek palotája. Virágokat készítettünk, amik a vízben kinyíltak.
A folyosóra kitett táblára ragasztottam egy nagy papírt, és kiírtam, hogy „Mi hiányzik a Nyugalom szigetéről? Rajzold, vagy írd ide!” Nagyon sok rajz készült, egy egész sziget népesült be végül, amit az óvodából bárki kiegészíthetett. A következő héten a táblán az szerepelt: „Rajzold, vagy írd ide, miben vagy a legügyesebb?!”
A szoborjátékokhoz Bella zenéit hallgattuk, és énekeltük. A mesék között volt interaktív mese, Balázs Ágnes könyveiből. A szobánk színekben pompázik, hiszen a Farsangra amúgy is díszítünk, de most a folyosóra is színes korongok készültek.