Beszámoló
Boldogságóra 6. : Megküzdési stratégiák
Az óra időpontja: 2026. február
Résztvevők: 1. osztály
A témát folyamatosan dolgoztuk fel a hónap során.Bevezetővel indítottam a témát, ami kötetlen beszélgetésbe fordult. Saját velünk megtörtént élethelyzetekről meséltünk, hogy a megküzdés milyen módját választottuk a problémánkra. A relaxációt is többször használtuk a hónap során a hónap dalával együtt. Az anyanyelv világnapja alkalmából mondókát tanultunk, amit mindennap ritmizálva, tapsolva elmondtunk. Meséket is felolvastam tanítványaimnak, hiszen az fantáziájukra bízva a szereplőket ,helyszíneket maguk képzelhették így el. A gyerekek mindig szívesen hallgatják a meséket, ez most is így volt. Szívesen végezték a munkafüzetből választott labirintusokat is, mint problémamegoldó tevékenységet. A „Hol érzem a feszültséget” is egyéni módon személyre szabottan ábrázolták. A Macskák napját a kedvenc macska figuráikkal tettük emlékezetessé színezők formájában. Február 2-án nyílt Mackó kiállítást is megtekintettük, s ez alkalomból a medvékhez kapcsolódó népi megfigyelésről is meséltem a gyerekeknek.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
Megküzdési stratégiák
Februári boldogságóránk központi témája a megküzdés képességének fejlesztése volt. A foglalkozást beszélgetéssel indítottuk, ahol a gyerekek megosztották saját tapasztalataikat arról, mi segít nekik megnyugodni és visszanyerni az erejüket a nehéz pillanatokban. Megnyugtató volt látni, hogy a diákok mennyire nyitottak és támogatóak voltak egymással, miközben felismerték: a problémák elől nem elmenekülni kell, hanem eszközöket találni a legyőzésükhöz. Összegyűjtöttük azokat a „szupererőket”, amelyek segítenek átvészelni a nehéz napokat. Hamar kiderült, hogy az osztályközösségünk tagjai már most is sok ügyes technikát ismernek: ölelés, a zenehallgatás és a baráti beszélgetések mind-mind felkerültek a képzeletbeli listánkra. Ezután az órát kézműves foglalkozással folytattuk. Mindenki kapott egy saját papír alapú polipot. Az volt a feladatuk, hogy a karikákba írják bele azokat a dolgokat, amelyek segítik őket, ha szomorúak, ha izgulnak valami miatt. Majd tetszés szerint kiszínezték a polipokat és kivágták. Az elkészült rajzot kitettük a faliújságra.
Reflexió: Megküzdési stratégiák
A Boldogságóra foglalkozás során a gyermekek végig érdeklődve, örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe. A ráhangolódást a zenés szabad mozgás (Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal), majd a boldog mondóka ismétlése segítette, amely oldott, biztonságos légkört teremtett. Az „erőgyűjtő kavics” relaxáció hatására a csoport megnyugodott, figyelmük összpontosult, érzelmileg is felkészültek a további élmények befogadására.
Az Aranykulcs c. mese élénk figyelmet váltott ki. A beszélgetés során a gyermekek saját élményeiket is megosztották a nehéz helyzetekről, félelmeikről majd a négy alapérzelem közös eljátszásával könnyebben azonosították és megnevezték érzéseiket. A dramatikus játék segítette a gátlások oldását, a visszahúzódóbb gyermekek is aktívabbá váltak.
A próbatételek különösen motiválóak voltak számukra:
A tutaj-játékban kezdetben inkább egyéni megoldásokkal próbálkoztak, majd hamar megjelent az egymás segítése. A ledőlő torony játékot négy csapatban játszottuk: a gyermekek addig építhették tornyukat, amíg az „időzített bomba” fel nem robbant, céljuk a minél magasabb torony megépítése volt. A kezdeti izgatottság után jól megfigyelhetővé vált a stratégiaváltás: megbeszélték, ki hova helyezi az elemeket, figyelmeztették egymást az óvatos mozdulatokra, és együttműködve, tudatosabban kezdtek építkezni. A kudarcélmény után a megküzdési „kulcsok” kipróbálását követően nyugodtabban és kitartóbban próbálkoztak újra.
A zárt kapu játék során a gyermekeknek közösen kellett átjutniuk a kifeszített kötélből kialakított „kapun”. Három szabály segítette a feladat kereteit: nem érhettek hozzá a kötélhez, egyedül nem haladhattak át, valamint mindenkinek át kellett jutnia a túloldalra. Amennyiben valaki megszegte a szabályt, az egész csoportnak újra kellett kezdenie a próbálkozást. A kezdeti próbálkozásoknál még inkább az egyéni megoldások domináltak, gyakran siettek, nem várták meg egymást, így többször újra kellett kezdeniük a feladatot. Rövid időn belül azonban megjelent a közös tervezés: megbeszélték, kit emelnek át először, hogyan fogják egymás kezét, és figyelmeztették társaikat az óvatos mozdulatokra. A gyermekek egyre türelmesebbek lettek, kivárták egymást, biztatták a bizonytalanabb társaikat, és fokozatosan összehangolt mozgással dolgoztak. A sikeres átjutást nagy örömmel élték meg, közös sikerélményük jól érzékelhetően erősítette a csoportkohéziót és az egymás iránti felelősségérzetet. A feladat során megtapasztalták, hogy a szabályok betartása, az együttműködés és a kitartás vezet eredményre.
A Szívmanó kártyák használata segítette az érzések felismerését és megfogalmazását. A foglalkozás elején még bizonytalanabbul választottak, a végén viszont már indokolták döntésüket, ami az önreflexió fejlődését mutatta.
A záró sárkány színezése és a beszélgetőkör lehetőséget adott az élmények feldolgozására. A gyermekek többsége a közös megoldásra és az újra próbálásra emlékezett vissza, ami azt jelezte, hogy megértették a foglalkozás üzenetét.
Összességében a tevékenységek élményszerűen segítették a gyermekeket abban, hogy megtapasztalják: a nehézségek természetesek, az érzések változnak, és kitartással, segítséggel megoldhatók. Erősödött együttműködésük, önbizalmuk és érzelmi tudatosságuk.
A mai nap különösen nehéz volt. Sajnos, egy tragikus esemény történt az életemben…. Nehéz volt bemenni az osztályba. Teljesen személyes gyógyulás volt az óra.
A gyerekek többsége hálistennek az iskolához köti a megküzdést, a nehézségeket. Erre fókuszáltunk… Az osztálykép fizika dolgozat előtti feszültségoldás, izomfeszítés és lazítás közben készült. A másik képen az osztály fájdalomgolyói láthatók… Mindenki leírta az aktuális nehézségeit, majd összegyűrték, beleadtak mindent, jól összeszorították majd elengedték.
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 6.
Megküzdési stratégiák
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát hatodik alkalommal tartottam az osztályban.
Az elsősökhöz a megszokott időpontban érkeztem, a szerdai napon. Marika néni a tanító néni már a hónap zenéjével várt engem az okostáblán kikeresve, kivetítve. Mindig örömmel jövök hozzájuk, hiszen ők is nagy szeretettel várnak.
Mindig beszélgetünk egy kicsit a gyerekekkel az aktuális témáról úgy, hogy a gyermekek saját problémáit, gondolatait, gondjait, vagy örömeit beleszőjük a témába.
A gyerekek nagyon bátran beszéltek arról, hogy mi az, ami egy kicsit nehezebben megy a tanulásban. Többen mondták az olvasást, az írást, a számolást. Mindegyik gyermeknél van egy-egy terület, ami nehezebben megy. Arról beszélgettünk, hogy hogyan tudnak ezen változtatni, mi az a stratégia, ami ezen tud javítani. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy gyakorlással mindez javítható, megoldható. Meglepődve, vagy inkább örömmel tapasztaltam, hogy bátran és nyíltan beszéltek ezekről a nehézségekről. Nem szégyenkezve, hanem a megoldást keresve. Mindezt a változást, a nyíltságot én a Boldogságórák hatásának tudom be! Nem állítom, hogy minden megy, mint a karikacsapás, de az biztos, hogy megpróbálják, rajta vannak az „ügyön”! Ez a hozzáállás a gyermekek részéről nagyon ígéretes. Itt már, csak a szülők segítsége kell még, hogy minden megvalósuljon. A tanító nénik megtalálják minden gyermek számára a megfelelő fejlesztési lehetőséget a lemaradások csökkentésére.
Az osztályban két gyermek sem eheti a menzán elkészített ennivalót, ezért nekik nagyon nagy önfegyelemre van szükségük ahhoz, hogy csak azt egyék meg amit otthonról hoznak. Ez is egyfajta megküzdés a hétköznapok során. Sokszor szembesülünk mi felnőttek azzal, hogy ilyen kisgyermekek milyen önfegyelemmel teszik mindezt nap, mint nap és közben ugyan azt a feladatot kell megoldaniuk az iskolában, mint a többieknek.
Nagyon sokáig beszélgettünk, mert minden gyermeknek volt valami, amit meg szeretett volna osztani velem. Bátran elmondták a gondolataikat, gondjaikat, örömeiket. Mindeközben a tanító néni bent volt az osztályban és nem szólt közbe, csak bólogatott az elhangzottakra.
Az Aranykulcs című meséhez bábokat hoztam, a gyermekeket kértem meg, hogy segítsenek. Nagyon jól sikerült. Róza királylány dalát velem együtt énekelték.
A végén Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó című zenéjére relaxáltunk. Jó volt egy kis mozgás, mert a szünet után volt még órájuk a gyerekeknek. Az osztályba sok gyermek jár, a kis szőnyegen nem fértünk volna el, ezért a széken ülve oldottuk meg ezt a jó kis relaxációs zenés gyakorlatot. Még a tanító néni is örömmel végezte, jól esett mindenkinek. Egészségetekre!
Feladatunk: a probléma feltárása és megoldása, legyőzzük az akadályokat!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 6.
Megküzdési stratégiák
A középső csoportosoknak is hatodik alkalommal hoztam el a Boldogságórát. A gyerekek még játszottak, de mindenki hamar elpakolta a helyére a játékát és kezdhettük a Boldogságórát. Egy kicsit megmozgattam őket, tornáztunk azért, hogy a mesét végig tudják ülni. Mielőtt belekezdtem volna a mesébe, beszélgettünk egy kicsit. Az előző napon hallottam, hogy több gyermek nem figyelt a dajka néni szavára, kérésére, szófogadatlan volt. Kíváncsi voltam arra, hogy elvállalja-e, bevallja-e az a gyermek, aki ebben ludas volt. Többen is feltették a kezüket, jelentkeztek, hogy ők voltak. Mivel becsületesek voltak, ezért esélyt adtam nekik arra, hogy elmondják nekem, hogy szerintük miért történt ilyen. Elmondták a gyerekek a kérdésemre a választ (ahogyan ők látják) és közösen megtaláltuk rá a megoldást, azt a stratégiát, amellyel megoldhatjuk ezt a konfliktushelyzetet. Ezek után a gyermekek otthonról hozott történeteket mondtak arról, hogy hogyan oldják meg az otthoni problémájukat. Jó kis beszélgetés kerekedett.
Az Aranykulcs című meséhez hoztam a kesztyűbábokat, ezzel jobban le tudtam kötni a gyermekek figyelmét. Némelyik gyermek magára ismert Róza királylány viselkedéséből.
A zenére mozgás ellazította a középső csoportosokat, jól éreztük magunkat. Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó! című dalára relaxálunk. Hívtam az óvónéniket és a dajka nénit is. Örömmel tették, ők is lefeküdtek a szőnyegre és nagyon jól érezték magukat. A végén köszönetet mondtak ezért a jó kis Boldogságóráért! Köszönöm, hogy itt lehettem újra!
Ellazulni jaj, de jó!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 6.
Megküzdési stratégiák
A kiscsoportosaimnak hatodik alkalommal tartottam a Boldogságórát.
A február hónap a télről, a farsangi szokásokról és a télűzésről szólt. Egész hónapban végig vittem a Boldogságórát, beleszőve a mindennapokba. A kicsik nagyon szeretik a mozgásos gyakorlatokat. A mese, amit elmondtam a gyerekeknek elég hosszú, de bábokkal előadva a figyelmüket végig fenn tudtam tartani azok számára, akik elég érettek már erre. Voltak gyermekek, akik közben mást csináltak, látszólag nem érdekelte őket a mese, de a nap folyamán mégis a kezükbe vették a meséhez használt kesztyűbábokat. A kislányok közül egy páran velem együtt szerették volna újra játszani a mesét a bábokkal. Többször eljátszottuk a mesét, vagy annak csak egy kis részletét. Velem énekelték azt, amit Róza királylány énekelt, hogy legyőzze az előtte álló akadályokat. A tornánk során akadálypályát is készítettünk és legyőztük az akadályokat! Többször végig mentünk rajta. Mi felnőttek is végig lépkedtünk a különböző lépőköveken. A legjobb, de egyben a legszúrósabb a süni volt a lépőkövek közül. Zoknival álltunk rá és többszöri próbálkozásra már kellemesen szúrta a talpunkat.
Bagdi Bella zenéjére a szőnyegen relaxáltunk. Jó volt az izmok megmozgatása, az ellazulás.
Egész hónapban hangszerek megszólaltatásával próbálkoztunk. A gyerekek kedvence a dob, a cintányér és a kereplő. Ezek mind a leghangosabbak, ezért a legérdekesebbek számukra. A hónap végén, hogy véglegesen elűzzük a telet farsangi bált rendeztünk. Jó mulatság volt!
„Kíváncsi kiscsikók (méhecskék) vagyunk!
A problémák megoldása mindig fontos faladat!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Közös olvasmányunkban, Szabó Magda TÜNDÉR LALA című regényében számos helyzet mutatja be, hogyan küzdenek meg a szereplők nehézségekkel. Ezek jól értelmezhetők az érzelemközpontú és a problémaközpontú megküzdés szempontjából, ami különösen jól feldolgozható a gyerekekkel.
A februári Boldogságóra célja az érzelemközpontú és problémaközpontú megküzdés felismerése, az érzelmek tudatosítása és megnevezése, az empátia fejlesztése irodalmi élményen keresztül és a pozitív gondolkodás erősítése volt.
ÉRZELEMHŐMÉRŐVEL kezdtünk: „Ha ma egy érzés lennél, melyik lennél?”
Tanulók választhattak mozgással: öröm – mosoly és kéz a szívre. szomorúság – lehajtott fej, kíváncsiság – nagy szemek, körbenézés.
Ráhangoló MESEIDÉZÉSSEL folytattuk, majd felkerültek a kulcsérzelmek a táblára:
kíváncsiság – félelem – szeretet – bátorság.
A MEGKÜZDÉSI MÓDOK JÁTÉKA nagy sikert aratott: Érzem vagy Megoldom?
Kéket mutat = érzelemközpontú megküzdés
Pirosat mutat = problémaközpontú megküzdés
Helyzeteket idéztem fel a regényből: Lala álmodozik az emberekről, Lala elindul felfedezni a világot, Írisz királynő aggódik, A tündérek keresni kezdik Lalát …stb
A gyerekek felemelték a megfelelő színt, majd indokoltak.
BESZÉLGETŐKÖR: Farsang lévén, jelmezekbe bújva, a karakter nevében beszéltek a gyerekek: Mit teszel, ha szomorú vagy? (érzelemközpontú)
Mit teszel, ha problémád van? (problémaközpontú)
Segítő mondatkezdetek: Ha félek, akkor…, Ha gondom van, akkor…
Te inkább gondolkodsz és megnyugszol (érzelemközpontú), vagy cselekszel (problémaközpontú)?
Mikor jó az egyik, és mikor a másik megküzdési mód?
Az óra lezárása „VARÁZSMONDAT” közösen:
„Az érzéseim fontosak, és képes vagyok megoldani a problémáimat.”
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
„Kedvenc játékunk kiszabadítása” témát dolgoztuk fel a gyerekekkel. Pont kapóra jött, mert a „Medve hét” témájába betudtuk építeni, így a hét folyamán behozott plüss mackók tűntek el a csoportszobából.
Ahhoz, hogy visszatérhessenek, a gyerekeknek találós kérdéseket, különböző feladatokat és feladatlapokat kellet megoldaniuk. Ez mind jó lehetőség volt arra, hogy a gyerekek már óvodás korban szembesüljenek kihívásokkal, amelyeknek megoldása kitartásra tanítja őket, a siker átélésére és ezzel együtt a boldogság megélésére.
A megküzdési stratégiák megtanítására használt módszerek fejlesztik a gyerekek érzelmi intelligenciáját, a nehézségek kezelését és a pozitív énképet is építik.
A februári témával 3 tanítási órán foglalkoztunk. A megküzdési stratégiák témakör feldolgozása elég nehéz ennek a korosztálynak, de az ezzel való foglalkozás most nagyon aktuális volt az osztályomnak. Történt egy esemény, amit nem részleteznék, viszont pont jó volt, hogy ez az aktuális téma, segített a helyzet feloldásában.
Az első tanítási órát relaxációs gyakorlatokkal kezdtük: „Arcizomlazítás”, „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar”. Utána megbeszéltük az elméleti hátteret. Meghallgattuk a hónap dalát, ami most egy lazító gyakorlatsor volt. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Párokban megoldották a rejtvényt, aminek a megfejtése az „együtt” szó volt. Majd megkapták a színezőt. A színezőn szívecskék voltak, ebből egy kockát lehetett összerakni. Az első foglalkozást meditációval zártuk.
A második órán folytatták a színezést és közben meghallgattuk a régi dalokat. Ezeket már jól ismerik, szeretik, szívesen éneklik a szövegét. Színezés után felolvastam nekik a Nagyapa titkos óriása című mesét. Megbeszéltük, hogyan kapcsolódik a történet a hónap témájához, mi a mese tanulsága. A gyerekek még folytatták a színezést, majd a második órát is meditációval zártuk.
A harmadik foglalkozáson kivágták a kockákat és összeragasztották. Az elkészült kockákból lépcsőt raktunk össze, a lépcső tetejére egy osztályképet tettünk, amin jelképesen örülünk, hogy együtt sikerült megküzdenünk/leküzdenünk az előttünk álló problémát/akadályt. A harmadik óra végén minden gyerek megfogalmazta, hogy milyen gondolattal lett gazdagabb.