Ez a téma annyira érdekes volt, hogy több napon és tevékenységen keresztül még mindig voltak új és érdekes dolgok, amiket ki lehetett próbálni, meg lehetett valósítani.
A Mókuskáinkkal a piros színből, szívből kiindulva (mint a szeretet és segítségnyújtás színe pl. a mentősők, tűzoltók, véradók egyik jelképe is) játékos formában gyakoroltuk a tűzoltók nehéz munkáját, a segélyhívást a 112 -es telefonszám hívásával – tűzvész vagy betegség, baleset esetén. Ugyanakkor eljátszodtunk azzal a gondolattal is, hogy tűzoltóként, orvosként, nővérként hogyan segíthetünk a betegeknek, vagy ha majd betöltjük a 18. életévünket, akkor akár saját vérünkkel is segíthetünk, hogy valakinek megmentsük az életét, segítsünk neki kigyógyulni nehéz betegségekből. Játékosan gyakoroltuk a véradást, de ebben segítségül hívtuk az óvoda egészsgügyi aszisztensét, aki játékos orvosi eszközökkel és valódi vérnyomásmérővel, ragtapasszal, gumikesztyűvel és fertötlenítővel segített nekünk a szimulálásban. Minden „bátor véradó” átesett egy orvosi vizsgálton, és a „beavatkozás” után kapott egy ragtapaszt és egy karkötőt, ami igazolta, hogy mennyire bátor és kitartó volt.
Véleményünk szerint soha nem elég korán megtanítani a gyerekekenek, hogy nemcsak mi kell érvényesüljünk a mai rohanó világban, hanem amikor tehetünk is valamit, akkor lépni és cselekedn kell. Játékos formában megmentettük az állatokat is egy Mókus-exatlon gyakorlatsor leküzdésével, de a tél és hideg miatt gondoltunk a madaraka is, akiknek természetes alapanyagokból (méz, zsír, magvak és termések) felhasználásával madárcsemegét is készítettünk. Ezeket minden gyerek hazavitte és kiakasztotta a rászoruló madárkáknak, hogy tavasszal és nyáron majd énekükkel és csiripelésükkel ők is meghálálják a gondoskodást.

Ebben a hónapban a megküzdési stratégiákról gyűjtöttünk ötleteket, beszéltünk nehézségeinkről. A megküzdést több szituációban is használtuk. Akár az anyától való „elválásnál” kellett alkalmazni egy-egy stratégiát, módszert akár a hétköznapi tevékenységeknél, feladatmegoldásoknál, mozgásos tevékenységeknél. Nagyon szerették a Szuperhősök témát. Lerajzolták apát, a szuperhőst majd anyát a szupernőt. Nagy meglepetésemre engem is lerajzolt 2 gyerek az „én hősöm címmel. A farsang folyamán szívesen bújtak álarcba, kedvenc hőseik jelmezébe. Olyan öröm volt az arcukon, hogy elmondhatalan. Hajótörés játéknál a védelmező stratégia is jól látszott, nagyon védelmezték egymást. Az árulkodó arcvonásoknál az érzelmek kifejezése, jól látható volt. Meglepetésemre a nyugdíjbavonulásom is felmerült, mivel 1 napom van hátra és erről is beszélgettünk. Néhány gyermeknél felmerült a kérdés: Óvónéni te mit fogsz csinálni, ha már nem ránk vigyázol? Hogy fogod kibírni nélkülünk? Mi ez ha nem megküzdési stratégia? Csak most nem róluk hanem rólam szólt. Köszönöm, hogy részese lehettem e nemes és testhezálló feladat megvalósítában. Hiszem, hogy ez a jövő – a család bevonásával teljessé válik a beteljesülés. Csak ez a jó út! Kívánok sok örömet minden kedves Boldogóvodás társaimnak!