Februárban a megküzdésekkel, kihívásokkal foglalkoztunk. Sokat beszélgettünk arról, hogy a legtöbb sikerért meg kell küzdenünk. A gyerekek meghallgatták a hónap meséjét. Az óvodapedagógusok és a maguk által felállított mozgásos akadálypályákkal is megküzdöttek.

Február a megküzdés hónapja

Eleinte nehezen ment a téma feldolgozása, idegen volt a gyerekek számára a megküzdés fogalma.
A játékok által sikerült közelebb kerülni és megnyílni ebben a témában is. Van, aki a testvérével kell megküzdjön a játék miatt, van, aki a reggeli ébredéssel, de olyan is van, aki világbajnokságra készül, és a szükséges pénz megszerzéséért küzd. Elkészítettük a megküzdés jelét egy rajzzal együtt, hogy kinek mivel kell megküzdenie. Pók néni érdekes levelet küldött a csoport számára, ami tele volt kihívásokkal, közös verseléssel, játékkal. A gyerekek szívesen vették az akadályokat. Megbeszéltük, milyen terveket lehet készíteni a problémák leküzdésében. Tanulságos hónapot zártunk.

„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk!”
Játékos feladatok, küzdések Bagdi Bella zenéire.

A boldogságóránk elején a gyerekeknek különböző érzéseket kifejező arcokról mutattam képeket. Szomorú, vidám, dühös, riadt, stb. Mindegyik érzelemről beszélgettünk. Mikor érezzük, jó vagy rossz érzés-e, hogyan tudjuk az adott rossz érzést legyőzni. Beszélgettünk arról is, hogy az életünkben több olyan technika is van, amivel elűzhetjük a bennünk lévő szomorúságot. A gyerekek maguk mondták ki azt, hogy egy kedves szó a barátjuktól, egy ölelés a másiktól, egy jó zene meghallgatása, a rajzolás, vagy egy merőben más tevékenység végzése is segíthet nekik, amikor szomorúak, bánatosak. Elolvastam nekik az Aranykulcs című mesét, és arról is beszélgettünk, hogy a királylány hogyan is tudott átkelni az adott akadályokon, nehézségeken. Kitartó volt, a célra tekintett, optimistán képzelte el a jövőt, megbánta a rossz cselekedeteit, szeretettel fordult a sárkányhoz. Megbeszéltük azt is, hogy a hősök is mindig akadályokat győznek le. Szuperhősöket rajzoltunk. A lányok jelen esetben aktívabbak voltak, mit a fiúk. Ők olyan hősöket rajzoltak, akik „megvédik a virágokat, növényeket”, „megvédik a kisbabákat”, „világítóhőst, aki világít a sötétségben”, „királylányokat megmentő csillaghőst”. Eljátszottuk a „Hajótörés” játékot, ahol nagyon együtt kellett dolgozniuk, hogy senki ne essen le a tutajról, és mindenki megmeneküljön. Egész óra alatt jól érezték magukat. Végül boldogságórás zenéket hallgattunk.

Erre a foglalkozásra a tornaszobában rendeztem be egy akadálypályát. Reggel, mielőtt a gyerekek megérkeztek a csoport plüss állatait bevittem a tornaszobába, és a farsangra készülő várban elrejtettem őket. Amikor a gyerekek észrevették a játékok hiányát, elmeséltem nekik, hogy az erdei boszorkány vitte el, és a várába zárta őket. Csak a bátor, ügyes gyerekek szabadíthatják ki a játékokat úgy, hogy megküzdenek az akadályokkal azon az úton, amely a boszorkány várához vezet.
Amikor minden játék kiszabadult, beszélgettünk arról, melyik akadály volt a legnehezebb, esetleg félelmetes. Mi kellett ahhoz, hogy le tudják küzdeni a félelmüket, végre tudják hajtani a feladatokat? Sok pozitív tulajdonságot felsoroltak, felismertettem velük, erősítettem bennük, hogy ezek a jó tulajdonságok mindannyiukban megvannak, és minden céljuk eléréséhez hozzásegíti őket.

A Kópé Klub e havi Boldogságóra foglalkozásán a bevezető relaxációs gyakorlat után a „Cápatámadás” játékot játszottuk – a gyerekek kérésére többször is . Ezután arról beszélgettünk, mit éreztek a játék során. Próbáltam arra irányítani a figyelmüket, hogy a játék közben megjelenő érzelmeiket ismerjék fel, minél árnyaltabban fejezzék ki. Elmesélhették azt is, voltak-e már olyan helyzetben, amikor úgy érezték hogy nem fog sikerülni valami. Lerajzolták, ki nyugtatja meg őket ilyen helyzetben. Rajzolás közben Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” c. dalát hallgattuk.