Február: Megküzdési stratégiák

Visszatérve egy picit a múlt hónap egyik feladatára, a Mackó kiállítás végül a következő hétre olyan szuper lett, hogy még 60 éves maci, gumimaci, vidók, CD-k, sütőforma is volt a több polcot beterített medvék között.
A megküzdéshez rögtön reggel berendeztem a szobát karikákkal raktam ki a szőnyeget, és ebbe különböző módon ugrálhattak. Később az asztal alá bújással összekötöttük. Egy nagyon magas vár is készült, az egyik alkalommal Attila az arcával tartotta, nehogy ledőljön. Egy zsákba gyűjtöttem a gyerekek fél pár cipőjét, amiért különböző módon kellet megküzdeni. Először én, aztán a gyerekek adtak ötleteket (vers, mondóka mondás, ugrálás, guggolásban járás, éneklés, ritmustaps…stb.) és szurkoltak társaiknak. A mese a Csillagszemű Juhász volt, amit nagy szemekkel figyeltek, magyarázatként szolgált a mese kibontása, milyen sokat küzdött a juhász a királylány kezéért. A lényeg az volt, hogy a pozitív érzések jelenjenek meg, hogy érdemes küzdeni. Énekeltünk, vonatoztunk Bella Van nekem egy álmom zenéjére. Kedden már a gyerekek kérték a karikákat, ki is rakták. Készítettünk kishajót, vonatot székekből, asztalból, kormánykerékkel, matrózzal. Eljátszottuk, hogy mit tennénk, ha vihar lenne, cápa jönne, vigyáztunk egymásra, és valahogy mindig célba értünk. A járműveket a héten mindennap kérték. Gőbel Orsolya Aranykígyó relaxálását játszottuk el, ami egymás masszírozásáról szólt. Voltak nagyon ügyes gyakorlott kis masszőreink, csak Nabinak nem tetszett a játék, ő csak figyelt. Felragasztottuk a megküzdés jelét, amit Atina talált ki, így ő ragasztott. Atina mesélt a megküzdésről történetet: „apukámmal szoktam néha játszani, és mindig szúr, de én erős vagyok, és le szoktam bírkózni!” Mivel nehéz volt saját történetet mondani nekik, így felelevenítettük a Csillagszemű Juhászt, és azon keresztül próbáltam a hétköznapi küzdelmeinkről mesélni, illetve értelmezni. Azt gondolom ezt megértették, már csak azért is, mert elhangzott az a kifejezés:” attól keményebbek leszünk!” A Tükördallal zártuk a foglalkozást. Megrajzoltuk, kiszíneztük az üres arcokat. testeket, kiraktuk a faliújságra anyáéknak. Volt egy szomorú, mérges arc is a többi vidám között, ami azért jó, mert el is magyarázták miért: „ki húzták a fogamat” A következő napon már árbóckosár is volt, hogy irányítani tudjuk a hajót, aminek sziklákat, jéghegyeket, bálnákat kellet térirányokban kerülgetni, így legalább ezt is gyakoroltuk. Kitöltötték a gyerekek a feladatlapot, hogy mitől lehetnének boldogabbak. A csoportos feladatnál pedig a gyerekekből készítettem akadályokat, ahol nemcsak küzdeni kellet az átlépésekkel, alábújásokkal, de fő hangsúly azon volt, hogy vigyázzunk közben egymásra! Szerencsére ma volt az óvodai hagyományos évszakkoncert, ahol volt óvodásaink léptek fel a zeneiskola kíséretében, különböző hangszeren játszottak. Ez jó alkalom volt megbeszélni, hogy mennyit kell gyakorolni, küzdeni, mire olyan ügyesek lesznek, hogy színpadon szerepeljenek. Oli testvére is ott volt, és tudta mondani, hogy otthon is sokat gyakorol a furulyán. Felsoroltuk az eddig teljesített lépcsőfokokat. Csütörtökön a torna foglalkozáson akadályok, nem könnyű akadályok voltak, de büszke vagyok rájuk, mert nagyon küzdöttek. A barkácsolás méhecske készítés volt, ami szintén a megküzdés jele, hiszen milyen sok virágot látogat meg, mire mindent beporoz, és még mézet is ad nemcsak a kicsinyeinek, hanem nekünk, embereknek is. Táncoltunk a Van nekem egy álmomra, vonatoztunk meseországba, és ma is meghallgatták a Csillagszemű Juhászt, közben érzékeltettük mutogatással a megpróbáltatások mértékét. Sajnos erről a napról nem készítettem képeket, de vendégünk volt a csoportban, hiszen az Óvoda vezetője (Jutka néni) is velünk tartott.
A következő héten a csoport egy szintén hagyományos óvodai programon vett részt, illetve pontosabban szerepelt, csoport bemutatkozó előadáson. Itt a gyerekek elénekelték Bagdy Bella Jobb veled a világ számunkra nagyon kedvelt dalát. Az, hogy óvodások, ahol 12 kiscsoportos van a nagyobbak mellet és ezt meg tudták tanulni, hát mi ez, ha nem küzdés! boldog befejezéssel.

Örülj az esőnek, mert ha nem örülsz, akkor is esik… Amikor elvonulnak a felhők, akkor újra élvezhetjük a Nap melegét.