A foglalkozásomat a kincskereső térkép motiváló erejével tettem érdekessé. A térképen látható volt, hogy a gyerekek plüssjátékait a mesebeli erdő egyik fájának odvába rejtettem el. A gyerekek különböző próbatételek: (találós kérdések, tornagyakorkatok, versek, énekek) által juthattak közelebb a célhoz, vagyis az elrejtett játékaikhoz. Óriási örömöt láttam a kicsik arcán, amikor megtalálták a ,, kincseiket”. A megtalált plüssjátékokkal együtt ültek le a gyerekek a meseszőnyegre, ahol Bezzegh Andrea Aranykulcs című meséjét hallgathatták meg. Beszélgetéssel és aranykulcsok készítésével zártuk a foglalkozást.

A boldogságóra program 6.hónapja a megküzdési stratégiák. Az órát, ahogy szoktunk a kis mondókánkkal indítottuk- már tudják fejből, amint kimondom, hogy melyik az a mondóka, amit szoktunk ilyenkor mondani? :)Olyan meséket meséltem nekik, ahol akadályokat legyőzve, sárkánnyal megküzdve jut el a főhős a céljához. Megnéztük olyan szuperhősöket, akik minden akadályt letudtak győzni. A csoportszobában akadálypályát építettem, melyen mindenkinek végig kellett haladni. Nagyon tetszett nekik ez a játék, szívesen játszották volna egész délelőtt. Megbeszéltük ez után milyen akadályaink vannak és hogyan tudtuk legyőzni az elénk kerülő akadályokat. Ennek kapcsán a “vihar a tengeren” c. játékot játszottuk el,melyben a gyerekek nagyon lelkesek voltak, hogy sikerült egy “hajóra” feljutni, nem maradtak a “tengerben”. Ezzel a játékkal a gyerekek megismerkedhettek a problémákkal és egybe küzdeni is megtanította őket, hogy ne essenek bele a „tengerbe”. Az órát feladatlappal zártuk, kiszínezhették mi az ami mosolyt csal az arcukra, ha valamilyen feladatot nem tudtak leküzdeni. Volt aki még rajzolt is hozzá, hogy ő mitől is érzi jobban magát.

„Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kiskutya, akit úgy hívtak, hogy Boldizsár. Nagyon türelmetlen kutyus volt, morcizott, ha valami nem úgy történt, ahogy ő elképzelte. Szeretett hintázni és mászókázni, de sokszor nem bírt ezekre felmászni, leesett és beütötte magát. Ezért ő mindig mérges volt. A barátai emiatt el is nevezték őt irgum-burgum Boldizsárnak. A 3 barátja, Cirmi cica, Malacka és Eli az elefánt egyik nap elmentek Boldizsárhoz és bekopogtak az ajtón. – Ki az? – szólt Boldizsár. – Mi jöttünk hozzád, Cirmi, Malacka és Eli! Boldizsár most is mérges kedvében volt, ajtót se akart nyitni a barátainak. Ekkor a 3 barát összedugta a fejét és arra gondoltak, megleckéztetik végre, csapdát állítanak neki, hogy tanuljon a hibáiból. Szóltak a többi állatnak, Boci búnak, Bárány Hannának, brekeke Békának és Lulu pacinak. Ők mindannyian elhívták Boldizsárt játszani. Boldizsár azt hitte az csak egy játszótér, pedig egy erdő volt, ahol meg kellett küzdenie egy akadálypályán. Eli hálót tett ki, Boci bú focilabdát gurított Boldizsárnak, hogy rúgja bele a hálóba. Utána Cirmi cica elvezette egy szökőkúthoz, amit át kellett ugrania. Bárány Hanna egy barlangba vezette be és végig kellett azon mennie. Ezután brekeke Béka azt kérte, ugorjon át az erdei pocsolyán. Malacka egy sziklához vezette és azt meg kellett másznia. Boldizsár először ezeket az akadályokat nem akarta megcsinálni, úgy gondolta nehéz lesz neki, de a barátai segítették és azt mondták neki, hogy meg tudod csinálni, segítünk is neked! Ezután már nagyobb kedvvel ment tovább és csinálta meg az akadályokat. Látta, hogy Lulu paci áll egy játszótéren, ahol volt egy mászóka és hinta is. – Most már fogsz tudni hintázni és ezt a mászókát is meg fogod tudni mászni, hiszen ezekkel az akadályokkal is milyen jól megküzdöttél! -mondta Lulu. – Köszönöm Lulu és többiek is a segítségeteket, nem fogok ezek után mindenért úgy morogni! – mondta Boldizsár jókedvvel. Az összes barátja megtapsolta és nagyon örült neki. Ezután már Boldizsár sem mérgelődött többet, ügyesen megküzdött a problémáival.”

Hát ez lett a mi csoportunk saját kis meséje, ami teljes egészében a gyerekek fantáziájának szüleménye (a szereplőket és a történetet is ők találták ki, én csak a fogalmazásban segítettem).
Ezután többször is eljátszották az állatbábokkal, nagyon tetszett nekik, élvezték.
Őszintén szólva a havi feladatok közül én a rajzosat választottam volna, de egyik nap egy spontán játékhelyzetből alakulva született meg eme mese. Hihetetlen csodálatosak a gyerekek, ismét egy lépcsővel közelebb kerültünk a boldogsághoz! 🙂

A témát a meseírás által dolgoztuk fel. Kezdetekben elmeséltem nekik a mesét és pár szót beszéltünk a megküzdésről, hogy számukra mit is jelent. A tornateremben berendeztem egy akadálypályát, amin végig kellett menniük, hogy elnyerjék a pálya végén az alváshoz használt plüssöket.
A gyerekekkel ötleteket gyűjtöttünk a meséhez, amit én kerekítettem ki. Érdekes téma volt.