NEHÉZSÉGEINK – ami a legtöbbünknek nehézséget jelent:
– ha bántanak, csúfolnak, mérgesek ránk, elveszik vagy elrontják a dolgainkat…
– az evés, mert nem mindent szeretünk, amit meg kell enni, vagy nem ehetünk sokat abból, amit nagyon szeretünk (édességeket), vagy keveset eszünk, ezért anya szomorú, vagy túl sokat, és elhízunk…
– a betegségek, vírusok, balesetek, mert ha fáj valami, az rossz…
– ha valakit, akit szeretünk, valamiért elveszítjük (elmegy messze dolgozni, vagy elválnak, vagy meghal…)
– a sötétség is van akinek nehézséget jelent, mert olyan félelmetes dolgokat képzelünk bele…
ERŐSSÉGEINK – amik segítenek szembenézni a nehézségekkel:
– tornázás, labdázás, futás, biciklizés, sportolás, játszás, mert erősebbek, ügyesebbek leszünk tőle,
– tisztálkodás, egészséges táplálkozás, mert akkor nem betegszünk meg olyan könnyen,
– tanulás, mert okosodunk, és könnyebben megoldjuk a problémákat,
– rajzolás, táncolás, éneklés, mert olyankor jól érezzük magunkat,
– együtt lenni, segíteni egymást, mert úgy könnyebb,
– jónak lenni, Istennel maradni, az sokat segít.
Megküzdési stratégiák
Megküzdési stratégiák volt a téma. Először egy papír gombolyagot készítettünk, a kezünkben tartottuk. Ez egy problémát jelképezett. Színes zselatin golyót vettünk a kezünkbe, ez a megoldási golyó volt.
Rajzoltunk egy lépcsőt, mindenki beírta arra a lépcsőfokra a problémáját, ahol gondolta, hogy jelenleg tart a gondja, a megoldandó problémája. Le lehetett rajzolni a megoldási technikákat, ahogy megoldják a saját gondjaikat, a megküzdési stratégiát lerajzolták a tanulók. Óra végéra mér nem is érezték olyan nagy gondnak a gondjukat. Jó hangulatban zajlott az óra.
A tevékenység témája: Megküzdési stratégiák
Célja: a gyermekek problémamegoldó képességének a fejlesztése.
Az ovisok székfoglaló játék közben igyekeztek megoldani az aktuális feladatot, önfeledten játszottak. A székfoglalás zenére történt, ha megállt a zene, akkor minél gyorsabban le kellett ülni. Az esett ki a játékból, aki utoljára foglalt helyet. Amikor újra megszólalt a zene el kellett hagyni a helyüket és táncolni. A játék során különböző érzelmi megnyilvánulásokat figyelhettem meg. Jelen volt az öröm, bánat, vidámság, feszültség, felszabadultság, jókedv, izgalom, indulat, düh, szomorúság, küzdés. Közös tevékenységet is felajánlottam számukra, mindenki elkészíthette saját magát, majd közös szivárvány színezés következett. Az elkészített rajzra piramis formában felragaszthatták a magukról készített ábrákat. Közben megbeszéltük, hogy mit szeretnének elérni, egymásnak hogyan tudnak ebben segíteni. Fontosnak tartjuk, hogy bízzanak egymásban, merjenek segítséget kérni. Együtt, közös erővel, egymásra támaszkodva, sok mindent elérhetnek. „Talán még a felhőket is elűzhetik a napocska elől.”
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
Megküzdési stratégiák
Nehézségek a 4.b osztály életében is vannak, amióta azonban a boldogságórák az életünk része lett könnyebben túllendülünk a nehézségeken, és jobban odafigyelünk egymásra. Ennek ellenére sok új ismerettel, és tapasztalattal gazdagodtunk ebben a hónapban, és így legalább ha igazán nehéz helyzetbe kerülünk valaha, vagy egy nagy kihívással kell megküzdenünk már lesz ötletünk, hogy , hogyan vészeljük át ezt az időszakot, mi az ami segíthet nekünk ebben.
A relaxáció és az éneklés a minden napunk része, de tudatosítottuk, hogy gyógyírként is használhatjuk.
Felidéztük a Micimackó bizonyos részeit is, ahol Micimackó is használ megküzdési stratégiákat. A főhős szerint “Fütyöréssz, miközben dolgozol!” A mackó sokszor, de leginkább szorult helyzetében verseket költ és dudorászik. Van, hogy ez segít neki fókuszálni és visszaemlékezni: “És tűnődve járkálni kezdett, azon törve a fejét, hová lehetett a méz, és közben dudorászott.”
Színeztünk, többen ezt a technikát szokták alkalmazni, ha feszültnek érzik magukat. A munkafüzet feladati közül megoldottuk a hol érzem a feszültséget a testemben feladatot, és képregényt írt mindenki Minden jóra fordul címmel, amely során szabadjára engedhette mindenki a fantáziáját.
Nyelvtan órán pozitív megerősítő mondatokban kerestünk igéket. Zárásként készítettek a gyerekek egy- egy táblát melyre pozitív megerősítéseket írt, melyet sok-sok mondat közül saját ízlése szerint választott mindenki . A terv az , hogy otthon valamilyen jól látható helyre teszi minden tanuló, azért, hogy segítséget adjon nehéz percekben, ha rossz érzések , vagy nehézség kapcsán szomorúak.
A gyerekek csoportban összeszedték, hogy mi az amitől megnyugszanak.
Az e hónapi téma feldolgozását is természetesen beszélgetőkörrel kezdtük, kinek mi jut eszébe a küzdés és a stratégia szóról. Sok okos dolgot mondtak a gyerekek, bár sajnos a fél csoport hiányzott. Az egyik kisfiú elmesélte, hogy ők otthon este mindig nézik az EXATLON című műsort ahol a kékek és a pirosak küzdenek egymással ellen, a végén mindenki magáért, hogy sok pénzt kapjon ha győz. Ez nagyon jó alapot adott a téma feldolgozáshoz, hisz ezután rájöttem milyen sokan nézik otthon ezt a műsort. Megépítettük a mi kis pályánkat és kezdődhetett is az egyéni játék. Sajnos nem tudtunk csapatokat alkotni mert kevesen voltunk, vagyunk, sok az influenzás beteg. Az egyik kislány azt mondta nem baj ők otthon küzdenek a betegséggel. Nagyon jó kis tartalmas, izgalmas, mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Pihenés képen meghallgattuk a hónap dalát. Hihetetlen mennyire várják, figyelik a dal szövegét, dallamát. Vicces volt, mert volt olyan gyerek aki az asztal alatti bújást a hátára feküdve oldotta meg, ez volt az ő stratégiája.
A havi boldogságóránkat azzal kezdtük, hogy mindenki felidézett egy olyan helyzetet a saját kis életéből, amelyek nagy nehézséget jelentett számukra, melytől féltek vagy aggodalommal, várakozással töltötte el őket. Ide kerültek az első iskolai napok, egy-egy nagyobb sportverseny vagy mesemondó verseny is. Majd kitöltöttük, a kis táblázatot, hogy kire számíthatunk, ha segítségre van szükségünk és táblázatba bekerültek azok a nevek is, akik miránk számíthatnak. Meghallgattuk a hónap dalát és el is játszottuk, ez nagyon tetszett a gyerekeknek. A következő feladatban felidéztük az előző órán megfogalmazott céljainkat és összekapcsoltuk, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenünk ezen célok eléréséhez. Mivel 2. osztályosokról van szó leginkább a tanulás, a napi feladatok, kisebb kihívások kerültek felsorolásra. Ezeket felírtam a táblára és alájuk írtuk, milyen képességekkel, erősségekkel tudjuk őket legyőzni. Mivel az influenza járvány igencsak megtizedelte az osztályt párban dolgoztak és így készültek el a rajzok. Egy nagyon hangulatos délelőttöt tudunk ismét magunk mögött, mely által ismét erősödtünk és kitartóbbak lettünk.
A megküzdési stratégiáknál a gyerekek rajzaiban a nehézségek kaptak hangsúlyt, ez segített nekik szembenézni a lelki akadályokkal.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A Boldogságórát testvérosztályunkkal, az 5.césekkel tartottuk. Akik súlyzókra rajzolták, írták azon dolgokat, amikért meg kell küzdeniük. Mivel nagyon tetszett ez az 5let,mi is elkészítettük a kicsikkel súlyzóinkat.
A sportnál maradva iskolánk volt tanulóját választottuk, hogy bemutassuk életútját, aki ráadásul egy küzdősport, a kötöttfogású birkózás tehetséges versenyzője az FTC-nél.
Németh Iván ellátogatott iskolánkba kérésünkre, hogy a Boldogságóra keretében meséljen életútjáról , sikereiről és a megküzdési stratégiájáról. Nagyon örömteli órát töltöttünk együtt, sok érdekes dologról hallhattunk. Németh Iván megígérte, hogy máskor is eljön hozzánk, a volt iskolájába.
Végezetül a gyerekek jókívánságokkal és saját készítésű ajándékokkal búcsúztak el, sok sikert , sok aranyérmet és sok tehetséges birkózó tanítványt kívántak Németh Ivánnak.
Németh Iván világbajnok birkózó , iskolánk volt tanulójának életútjai napjainkig :
Németh Iván Miskolcon született 1986. június 20-án. Óvodás koráig Szendrőn, egy borsodi kisfaluban nevelkedett, ahová a mai napig hazajár szüleivel. Iskolai tanulmányait a mi iskolánkban, a Kőbányai Széchenyi István Magyar Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskolában kezdte, ahol édesanyja is tanított és tanít a mai napig.
Szülei is sportoltak, innen ragadt rá a sport szeretete. Sokféle sportot kipróbált, szülei terelgették, de nem erőltettek rá semmit. Focizott, atletizált, de végül a birkózás volt az, ami teljesen elvarázsolta. Sokat edzett, hogy minél jobb legyen. A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd az Általános Vállalkozási Főiskola Gazdálkodási és menedzsment szakon diplomázott, mint közgazdász.
Mivel a tudását szeretné átadni és a sportéletet nem abbahagyni, ezért jelenleg a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát végzi, és mihamarabb szakedző szeretne lenni. Jelenleg Gyálon kettő ovis csoportban oktat.
Eredményei:
„Németh Iván 2006-ban, alig két hónap leforgása alatt előbb junior Európa-bajnok, majd Guatemalában korosztályának világbajnoki aranyérmese lett a kötöttfogású birkózók 96 kilogrammos mezőnyében. A húszéves sportoló teljesítménye egyedülálló a honi birkózás történelmében.”
Németh Iván ellátogatott iskolánkba kérésünkre, hogy a Boldogságóra keretében meséljen életútjáról , sikereiről és a megküzdési stratégiájáról. Nagyon örömteli órát töltöttünk együtt, sok érdekes dologról hallhattunk. Németh Iván megígérte, hogy máskor is eljön hozzánk, a volt iskolájába.
A Boldogságórát testvérosztályunkkal, az 5.césekkel tartottuk. Akik súlyzókra rajzolták, írták azon dolgokat, amikért meg kell küzdeni. Mivel nagyon tetszett ez az 5let,mi is elkészítettük a súlyzóinkat.
Németh Iván aranyérmes:
2014. Az egyetemi világbajnokságon lett a legjobb klubunk birkózója.
„Valahogyan így képzeltem el ezt a napot. Különösen örülök, mert az ellenfeleimnek nem adtam meg a lehetőséget, hogy fogást csináljanak rajtam. Az orosz versenyző ellen nem ment minden tökéletesen, de túljutottam rajta is. Sajnos, többször már nem versenyezhetek egyetemi világbajnokságon, de készülök a nagyobb feladatokra. A súlycsoportomban Kiss Balázs pillanatnyilag előttem jár, de folyamatosan dolgozom, és eljön majd az én időm is, ha például világbajnokságról esik szó, hogy ki képviselje a magyar színeket.
Nagyon boldog vagyok. Nehezen indult a verseny számomra, talán azért mert könnyebbnek gondoltam az orosz ellenfelemet, de szerencsére sikeresen vettem az első akadályt. A második meccsemen már jobban ment a birkózás, majd a döntőben sikerült a legjobb formámat hozni, így nyertem. Nagyon örülök az aranyéremnek, most egy kicsit pihenni fogok, mert a könyököm megsérült, majd pedig folytatom tovább a felkészülést az edzőtáborokban.”
Megküzdési problémáim a sérüléseim voltak, de soha nem adtam fel.
„Birkózás: Németh Iván sérülés miatt kihagyja az olimpiát
Súlyosnak bizonyult a szombathelyi kötöttfogású birkózó Tvel Golden Grand Prix-n vasárnap kidőlt Németh Iván sérülése, a versenyző így biztosan nem lehet ott a pekingi olimpián.
A Ferencváros 96 kg-os junior világ- és Európa-bajnoka térdsérülése miatt kénytelen volt feladni mérkőzését a szerb Frankovic ellen. A hazai szövetség tájékoztatása szerint a még Szombathelyen elkészített röntgenfelvétel szerint csonttörés nem történt.
A hétfő délutáni budapesti vizsgálaton azonban kiderült, hogy a fiatal tehetség elülső keresztszalag-szakadást szenvedett és porcleválása van. Műtét is szükséges, a gyógyulás várhatóan négy hónapot vesz igénybe. Németh Iván esélyes volt a pekingi kiküldetésre……….”
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
A gyerekeket ez a téma is lekötötte. Két feladatot is szívesen vállaltak. A csoportok képeket készítettek, egy kislány az osztályból pedig édesapját tartja a városunkban olyan személynek, akiről méltán lehet fogalmazást írni.
A sikeres életút
Én az apukámról fogok ebben a fogalmazásban írni. Neki nagyon nehéz volt a gyerekkora, ugyanis amikor 10 hónapos volt a szülei meghaltak (belefulladtak a tengerbe). Apa még nagyon kicsi volt. Van két testvére, akik 10 és 6 évesen élték meg ezt a tragédiát. Nehéz volt nekik ez az időszak nagyon. Miután meghaltak a szüleik, a nagymama gondozta, nevelte őket. Igaz, nagyon nehéz volt ez nekik, de ott volt a család, a barátok és persze a mamájuk. Nem volt azért annyira rossz a gyerekkoruk, de nem is volt könnyű. A mamájuk szigorral nevelte őket. Ha nem értek haza időben, az eléggé nagy baj volt. Az utcájukban sok barátjuk volt, akikkel sokat játszottak és azért rosszaságot is csináltak. Az udvar hátuljában lévő górét kinevezték bunkernek. Szépen berendezték, nagyon hangulatos lett. Ahogy nőttek, egyre könnyebb lett. Óvodások, iskolások, középiskolások lettek. Apa a Diószegi Szakközépiskolába járt autószerelő szakra. De végül nem ezt a szakmát választotta.
A nővérének volt egy barátja, akivel nagyon jóban voltak. Apukámnak ekkor megtetszett ez a rendőrködés és ezután mindenképp ez akart lenni.
Elvégezte a sulit, elment Miskolcra is, ahol még sokat képezték. Miután rendőr lett Derecskén, pár évre rá lett egy álma: ő nem csak „sima” rendőr akart lenni, hanem motoros rendőr. Ennek a célnak az elérése nem kevés időt vett el tőle, de minden fáradságot megért. összesen 3 év volt a suli, a kiképzések és a gyakorlások. De nem adta fel, végig csinálta, így most már 15 és fél éve motoros rendőrként dolgozik. Ez szerintem is nagyon szép idő egy hivatásban. Nagyon szereti a munkáját.
Szóval apukámnak a gyerekkora is nehéz volt és a rendőrré válás folyamata is, de megküzdött érte, megcsinálta és sikerült neki. A nehéz időket nagy összetartozásban túlvészelték. Én és öcsém és anya is nagyon büszkék vagyunk rá.