Rövidke hónap volt ez. Az első héten a a gyerekekkel játszottunk maffiásat, ami egy drámajáték. A lényeg, hoyg mindannyian egy város polgárai, de vannak közöttük maffiózók (3 polgár), akik éjszaka aktívak, s van 2 rendőr. Az ő személyük ismeretlen mindenki számára. Ám a bűnözők ha jól dolgoznak együtt, akkor éjszakánként (amikor minden városlakó csukva tartja a szemét) megölhetnek egy -egy polgárt. A rendőrök is nyomozásba kezdenek, s a játékvezető megerősítheti gyanújukat az éjszaka folyamán. Nappal elkezdődik az önvédelem a polgárok részéről, a maffiózók valódi kilétüket leplezve megpróbálják kiiktatni a rendőröket. Ugyanis, akit a legtöbb vád ér, miszerint maffiózó, az tarthat egy védőbeszédet, majd a város lakosai felmentik, vagy elítélik a vádlottat. S itt jön a megküzdési stratégiák megismerése az érveléstechnikán keresztül. Kezdetben még sok olyan meggyőzés hangzott el, hogy ” Aki nem rá szavaz, az dilis!”. Mondanom sem kell, hogy ezzel nem sikerült tömegeket, sőt senkit sem önmaga mellé állítania az illetőnek. A gyerekek saját „életük árán” tapasztalták és tanulták meg, az érvelés hatékonyságát. Hogy mindig kell egy indok, egy bizonyíték és egy cél, amit megjelölve a többiek megérthetik a szándékaim. Első körben a bűnözők átvették a hatalmat a város felett. De másodjára, amikor már sokat fejlődtek a gyerekek az érvelés ütköztetésében, már a jók arattak sikert, és megmentették a városukat, megtisztították a bűntől 🙂
A győzni akarás hatalmas az osztályba. A sárkány, királyfi, királylány játék során az eszközöket sem válogatták meg. Hallgatóztak, kémleltek, tőrbe csaltak. S persze aztán felháborodtak, hogy milyen csúnya eszközökhöz folyamodtak mások. (Jelzem, mind a két csapat egyforma stratégiákkal dolgozott. 🙂 ) Majd megbeszéltük, hogy élvezték-e így a játékot? A győztesek tényleg szívből örülnek az így szerzett sikernek? Örömüket lelték-e a játékban? Persze, hogy nem. Csináltunk egy visszavágót, ami már tényleg felszabadult játékká vált a végére.
Mutattam videókat nekik híres sportolókról, akik sportszerűen akarnak győzni. Vagy adott pillanatban úgy döntenek, hogy a másik, a sporttárs megsegítése fontosabb, mint a célba érés. Láttam a gyerekeken, hogy ezek a példák beégtek a tudatukba.
A hónap zárásaként pedig stratégiákkal vérteztünk fel egy páncélos lovagot, ami az iskolánk boldogságfalát díszíti. Szerepel többek között, a vállalom a felelősséget, segítséget kérek, megpróbálom megoldani, megbeszélem a húgommal… problémakezelési lehetőség.

A hónap során elvégzett feladatok:
A januári boldogságórákon folyamatosan beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy értelmes életet csak akkor élhetünk, ha célokat tűzünk ki magunk elé. Ez azonban önmagában kevés, hiszen a céljainkat el is kell érnünk, létre is kell hoznunk, hogy sikeres emberekké válhassunk. Ez olykor könnyebb, máskor nehezebb, de mindenképpen követnünk kell olyan stratégiákat, amik segítenek a megvalósításban. Februárban ezeknek a megküzdési stratégiáknak a megismerkedésével foglalkoztunk. Hogy érzékeljük a bajoktól a megoldásig tartó és odáig elvezető út/utak hosszúságát és különbözőségét, a munkafüzet 100-101. oldalain található útvesztőkön (labirintusokon) haladtak végig színes ceruzákkal a gyerekek, többféle választási lehetőség között keresgélve és haladva.
A „célba zokni” és a „székfoglaló” című bevezető játékok eljátszásával, amellett, hogy jól szórakoztunk, emlékeztettük magunkat arra, hogy a célokért, az eredményekért küzdenünk kell, semmit nem adnak ingyen senkinek. A munkafüzet 95. oldalán lévő keresztrejtvény megfejtésével (Megfejtés: EGYÜTT) azt is megbeszéltük, hogy EGYÜTT, egymást segítve, támogatva könnyebb szembenézni a kihívásokkal, mint egyedül.
A kihívásaink gyakran feszültséget, idegességet okoznak számunkra, ezért beszélgettünk arról is, hogy milyen módszereket használhatunk, hogy nyugodtabbak legyünk egy-egy nehezebb helyzetben. Ehhez nyújtott segítséget a mf. 98. oldalán található „indulathőmérő”, ami mellé mindenki lejegyezhette a számára legmegnyugtatóbb tevékenységeket. Ezek voltak a leggyakoribbak: zenehallgatás, sportolás, beszélgetés, olvasás, alvás, séta, kirándulás, tévénézés, számolás 10-ig, de a légzőgyakorlatokról és a relaxációról sem feledkeztünk meg. Hogy még jobban oldjuk a feszültséget, a mf. 94. oldaláról az „Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt…” kezdetű vidám nyelvtörőt ismételgettük, amitől igen jó kedvünk kerekedett.
A gondok megoldásához pozitív mondatokat is gyűjtöttünk (Mf. 102. o. alapján – Megerősítések nehéz időkre), amik nehezebb időszakokban a segítségünkre lehetnek. Ezeket a füzetünkbe is leírtuk és az az érdekességük, hogy a kezdőbetűiket összeolvasva a „KITARTÁS” szót kapjuk, ami a céljaink elérése és a megküzdési stratégiák szempontjából elengedhetetlen tényező (Lsd. képek között, alul!).
Február 17-én, hamvazószerdán, a farsangi időszak lezárásaként mi is elégettük az idén Klementina névre keresztelt kiszebábunkat. Vele együtt égettünk el egy dobozt is, ami a „Rossz tulajdonságok ládikája” nevet kapta és a kiszebábbal együtt minden évben elkészítjük. Ebbe a dobozba kis cetliket gyűjtünk/gyűjtöttünk, amikre azokat a jellemvonásainkat, tulajdonságainkat írjuk/írtuk fel, amik negatívak, amik hátráltatnak minket a céljaink elérésében, amiktől meg szeretnénk szabadulni. Régen, a néphagyomány szerint a kiszebáb ruhájára tűzték fel ezeket a cetliket, innen jött az ötlet a ládika elkészítéséhez. Az égetés az ezektől a negatívumoktól való elszakadást, az elengedést szimbolizálja, ami által jobbak, céltudatosabbak lehetünk.
A hónap fő feladatának a „Nevünk” című feladat elkészítését választottuk. Ehhez az internet segítségével a csoport minden tagja számára megkerestük a saját keresztneve jelentését, megkerestük benne a pozitívumokat és azt az erőt, amiben hinni szeretnénk. Megbeszéltük a „Nomen est Omen” latin mondat jelentése alapján, hogy a nevünk meghatároz bennünket, egyfajta jóslás a számunkra, elárulja a viselőjét, utal a sorsára, jelzés értékű, megvéd minket. Ezért ezután kicsi, pajzs alakú sablon alapján kinyírt színes papírra mindenki felírta a nevét, és olyan tárgyakat, jeleket rajzolt mellé, ami legjobban kifejezi az egyéniségét és a nevének a jelentését. A kicsi pajzsokat ezután egy fényes kartonból készült, nagy pajzsra ragasztottuk, ami az osztályterem ajtajára került, hogy jelképesen mindjárt a bejáratnál védelmezzen bennünket minden nem kívánatos eseménytől, személytől, jelenségtől és biztonságot nyújtson a számunkra (Főkép).
A hónap fontos üzeneteként pedig egy Walt Disney idézetet mutattam a gyerekeknek, amit a füzetünkbe is lejegyeztünk, és aminek a mondanivalója pontosan a célokról és a megküzdési stratégiákról szól: „Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!” Vagyis okosan, ésszel, hittel és meggyőződéssel keressünk célokat az életünkben, lelkesen álmodozzunk róluk, majd bátran, merészen és kitartóan valósítsuk meg őket! Tehát merjünk nagyot álmodni, mert minden az álmokkal, az elképzelésekkel kezdődik, aki pedig mer, az nyer!

Megnéztük, kinek mit jelent a keresztneve. Ez alapján mindenki kiválasztott magának egy rá jellemző tulajdonságot, amit saját maga és a közösség hasznára tud(na) felhasználni. Gyakran kellett a fantáziát használni, mert többüknek nehéz volt a név jelentése alapján elindulni, de végül mindenki talált pozitív ismertetőjegyet.

Nagy mulatság volt a nevek jelentéséről, származásáról beszélni. A gyerekek örömmel vették, kíváncsiak voltak. A rajzolásba, a plakát kivitelezésébe is nagy lendülettel vetették bele magukat. Íme az eredmény!

I. Ráhangolódás
II. A hónap dalának meghallgatása, éneklése
III. Csapatonként kutató munka a keresztnevek jelentéséről
IV. Plakát készítése
V. Prezentálás egymásnak aplakát segítségével
VI. Meditáció