Február hónapban a megküzdési stratégiák témakört jártuk körül. Beszélgetőkörben láttuk, hogy mennyi probléma, helyzet adódhat a gyerekek életében is, amivel meg kell küzdjenek, fel kell dolgozzanak. Sok ötletet kaptunk a stratégiákat illetően a munkafüzetből. Kipróbáltuk, hogy milyen nehéz azoknak az embereknek, akik valamilyen sérüléssel élnek. Megbeszéltük, hogy ők is értékesek, ők is próbálják a helyzetükből a legjobbat kihozni, megtalálni azt, ami boldoggá teszi őket. Megismerkedtünk a jelnyelvvel, meghallgattuk a mindannyian mások vagyunk című dalt jelnyelvvel tolmácsolva. Néztünk kerekesszékeseket, ahogy kifejezően táncolnak. Megcsodáltunk gyönyörű képeket, melyeket szájjal, lábbal festettek sérült emberek. Az érzékenyítés, az elfogadás, az ilyen emberekhez való viszonyulás megalapozása sikeresen megtörtént. Elgondolkodtak a gyerekek, kifejezésre juttatták érzéseiket, melyek szívből jöttek. Saját kis problémáikkal való megküzdés is elkezdődött, folyamatosan dolgozunk rajta. Az egyik kis másodikos tanítványom illemiskolát alapított, ahol tanította a többieket a helyesre, jóra. Megküzdött, szívből jött kis ötlete. Egyik reggel egy csomó, általa kivágott szívvel állított be. Legyen mindenkinek szebb a napja, gondolta örömet szerez, hogy mindenki könnyebben küzdjön meg a rá váró nehézségekkel.
Megküzdési stratégiák
A 4.o. egész februárban nagyon keményen küzdött azért, hogy jobb jegyeik legyenek. Szorgalmasan tanultak, segítették egymást, de a legszebb és legfigyelemreméltóbb a hónap folyamán mégis az volt, amikor új osztálytárs érkezett közéjük. Márk. Márkot az anyukája egyedül neveli harmadikos húgával együtt. Nagyon szegények.
A gyerekek az új fiút szeretettel fogadták, játszottak vele, és csodálattal hallgatták, milyen okos dolgokat mond, milyen választékos a beszéde és mennyi, de mennyi mindent tud a világról!
Egyik nap Márk, azon a nagyon zord februári héten, amikor nappal is csak -2 fok volt, zokni nélkül, sportcipőben jött iskolába! Azt mondta, anya korán ment dolgozni és nem talált zoknit, bakancsa, csizmája pedig nincs!
Mindenki megmozdult! Az egész iskola! Már másnap Márk 3 pár meleg, bundás bakanccsal, cipővel, számos meleg ruhával, kabáttal ment haza! „Ez mind az enyém?” – kérdezte meghatódva. „Nagyon köszönöm!” – mondta. Az egyik menő terepmintás bakancsot azonnal felhúzta. „De jó meleg!” – kiáltotta örömmel.
Édesanyja is könnyeivel küszködve köszönte meg az adományokat. Megküzdöttünk egy bakancsért.
A február havi téma az osztályban rendkívül aktuális. Még a jelenléti oktatás idején is sokan meghátráltak a legkisebb akadály láttán is, a digitális oktatásban pedig ez még jellemzőbb, hiszen gyakran még a technika is okozhat problémát egy feladat teljesítése során. Én az osztállyal való első találkozásom óta arra igyekszem őket megtanítani, hogy „A problémákat soha nem használhatjuk kifogásnak!!! A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket!!!” Szerencsére már néhányan ugyanígy gondolkoznak, aminek igazán örülök.
A foglalkozás elején emlékeztettem is a diákokat erre. Én mondtam az első mondatot, ők pedig -szinte kórusban -befejezték a gondolatot. Vagyis úgy tűnik, tudat alatt már rögzült, hogy mi lenne a helyes, csak egyszerűbb a könnyebb utat választani, és azzal elintézni, hogy „nem tudom”, amikor nem akadályok nélküli a sikerhez vezető út.
Igaz, hogy a Megküzdési Mód Preferencia Kérdőívet elsősorban a 12. évfolyamos diákoknak ajánlotta az anyag, de én nagyon kíváncsi voltam az eredményre, ezért kitöltettem a tanulókkal. Érdekes eredmény született, hiszen van olyan tanuló, aki egyetlen kérdésre sem jelölte a 4-es lehetőséget, és van olyan is, aki 25 alkalommal. Amint lehetőség lesz rá, az iskolapszichológussal mindenképpen szeretném ezeket a kérdőíveket alaposan kiértékelni.
Néhány tanuló megpróbálta pozitívvá átalakítani a negatív állításokat. Azt hiszem, ezekről még kell majd beszélnünk…
Ezután elolvasták a diákok Az utazó című történetet, és megoldották az ahhoz kapcsolódó feladatokat.
Az óra csúcspontja volt, amikor megnéztük Az akaraterő diadala című videót. Fiú létükre is nagyon nagy tisztelettel beszéltek a tornászlány döntéséről. Sajnos csak online tudtuk megbeszélni, ki hogyan döntött volna, de szinte mindenki azt mondta, hogy hasonlóan. Ezután válaszoltak még a videóhoz kapcsolódó kérdésekre is.
Jelen helyzetben így tudtuk feldolgozni ezt a témakört, de még biztosan fogunk foglalkozni vele, amint visszatérhetünk az iskolába.
Februári Boldogságóra
MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK
Bevezető beszélgetés: A megküzdés téma kapcsán beszélgetéssel kezdtük az órát. Példákat soroltunk arra, hogy milyen akadályokkal kell szembenéznünk mindennapjainkban, és ki hogyan tudjuk leküzdeni azokat, milyen eszközeink vannak a megoldáshoz. Volt, aki a sportról mesélt, hogy ott mekkora küzdelem folyik, a versenyhelyzeteket.
Mese: az Aranykulcs című mesét dolgoztuk fel az órán, a hozzá tartozó színezőt szépen kidolgozták a gyerekek. Átbeszéltük a történetet, sorra vettük, hogy a királylánynak milyen akadályokat kellett leküzdenie, és milyen módszereket választott. Nagyon tetszett a mese a gyerekeknek.
Plakát: A keresztnevünk jelentését közösen megkerestük az interneten, majd egy előrerajzolt plakáton mindenki megkereste a saját nevét, zsírkrétával színezték ki, választott színnel, közben zene szólt a háttérben. Amikor elkészültünk a színezéssel, a név jelentését mindenki aláírhatta a saját neve alá, ahol kellett, segítettünk az írásnál. Nagyon érdekes volt, amikor megtudtuk, hogy kinek mit jelent a keresztneve, honnan ered, és milyen erő rejtőzik benne! Az elkészült mű felkerült a faliújságra. 🙂
Krafcsik Éva Gabriella
gyógypedagógus
Elvarázsolt Házikó Óvoda/ Gradinita Casuta Fermecata
Erőforrás maszkok, melyek segítenek leküzdenünk minden akadályt. Bátorságot és magabiztosságot érzünk, ha feltesszük őket.
Beszámoló a Boldogságóra foglalkozásról
2021. február
A foglalkozás témája: Megküzdési stratégiák
A foglalkozást a kedvenc játékok elrejtésével indítottam: (Az előző évhez kicsit hasonlóan, mert a tavalyi csoportom is nagyon élvezte ezt a játékot, de most új gyerekekkel, és egy „modernebb” boszorkánnyal)
Reggel, mielőtt megérkeztek a gyerekek az óvodába, eldugtam a mindenki által kedvelt LEGÓ-t és az összes autót. A gyerekek mikor bejöttek a csoportszobába rögtön észrevették, és kérdezgették, hol lehetnek a játékok. Egymást is azzal fogadták, hogy eltűntek a játékok! „Én persze nem tudtam róluk semmit.” Aztán, amikor már mindenki megérkezett, elkezdtük keresni a játékokat, de miután nem találtuk, leültünk tanakodni, hol lehetnek. Egyszer csak megszólalt a telefonom. A boszorkány (kedves dajka nénink más helyiségből) hívott. Elmondta, hogy ő rejtette el a játékokat (meg is indokolta, hogy miért), és azt a feladatot adta, hogy törjük a fejünket, hogyan is szerezhetnénk vissza.
A téma feldolgozását az Aranykulcs mesével kezdtük:
Ajánlottam a gyerekeknek, hogy tudok egy olyan mesét, ami segíthet kitalálni, ötletet adhat számukra, hogyan is szerezhetik vissza kedvenc játékaikat.
A gyerekek érdeklődve, Róza királylánnyal azonosulva hallgatták a történetet.
A mesét követő beszélgetésből kiderült, hogy megértették a mese mondanivalóját, sőt maguktól jutott eszükbe, hogy nekik is próbákat kellene kiállni, hogy visszaszerezzék a játékokat.
Bátorságpróbák a játékok kiszabadításáért:
„Felhívtam telefonon a boszorkányt”, és közöltem vele, hogy mit ajánlottak a gyerekek. Elfogadta az ajánlatot, és elmondta, milyen próbákat kell teljesíteni: közös éneklést, verselést, különféle erőt és ügyességet, bátorságot igénylő gyakorlatokat. Legvégül addig kellett behunyt szemmel törökülésben ülniük, amíg meg nem szólalt a telefon. A gyerekek nagyon komolyan vették a feladatokat, és ügyesen teljesítették a próbákat. Ezért a boszorkány az utolsó hívás során elárulta, hogy hová rejtette a játékokat. Természetesen volt nagy öröm, amikor megtaláltuk.
Büszkén mutattuk egymásnak a megküzdés jelét.
A feszültség, izgalom levezetése:
Gumiember játékkal:
A gyerekek párba álltak, egymással szemben, mindkét kezüket megfogva. Az egyikük volt a gumiember, aki összezsugorodva (guggolva) várta, hogy a másik gyerek felpumpálja nagy fújásokkal és egyik lábával taposó mozdulatokat utánozva.
Énekléssel:
– Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó
Kispárnával a fej alatt, háton fekve sorba feküdtünk a szőnyegen, és közben a dal szövege szerint csináltuk a feladatokat. Nagyon élvezték a gyerekeknek.
A foglalkozás lezárásaként elkészítettük csoportunk erőt adó Pajzsát:
Egy-egy kis papírra mindenki lerajzolta, ami számára a legtöbb erőt adja, ami boldoggá teszi. A rajzokat felragasztottuk egy ezüstszínű kartonpapírból kivágott pajzsra. Az erők összeadódtak, így ez után már biztos, hogy megvéd bennünket minden bajtól.
Csokvaomány, 2021. február 27.
Tuza Gáborné
óvodapedagógus
Sokféle nehézség adódhat már ebben a kisiskoláskorban is, megijednek váratlan helyzetektől, feladatoktól, elbizonytalanodnak, nem könnyű a bántást, a szomorú helyzeteket egyedül megoldaniuk. Ahhoz, hogy segítséget merjenek-tudjanak kérni, többek között őszinteségre, bizalomra is szükség van. Örültem, amikor párokban állva, suttogva, de elmesélték egymásnak milyen rossz dolog fordult velük elő, kitől, hogyan kértek segítséget, megoldódott-e a problémájuk. A közös beszélgetések során tanácsot adtak egymásnak, biztatták egymást, hogy bízni kell magukban és a szülőkben, felnőttekben, ami először félelemmel tölti el őket, segítséggel elmúlik!
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Február hónapban a megküzdési stratégiákat boncolgattuk a gyerekekkel. Azt gondolom ez is azok közé a témák közé tartozik, amely nagyban hozzájárul a mindennapi életben való boldoguláshoz. Úgy látom a kamasz korosztály rengeteg negatív dolognak van kitéve nap, mint nap. Itt gondolok a családon belüli problémákra, az iskolai gondokra, a barátokkal vagy párkapcsolatokkal kapcsolatos konfliktusokra. Ezenkívül persze az interneten feléjük áramló negatív áradattal, amiről gyakran nem is beszélnek. A mai gyerekek nincsenek könnyű helyzetben, mert nagyon sok problémával találkoznak a napjaik során és nem mindig tudják megfelelően kezelni azokat. Ezért is tartom nagyon hasznosnak, hogy erről beszélgessünk, és adjunk a kezükbe megoldási lehetőségeket. Ez a téma, nem csak ebben a hónapban, de minden héten és minden nap velünk van és lesz. Annak viszont nagyon örülök, hogy az osztályomban lévő gyerekek a bizalmukba fogadnak engem, és még néhány pedagógust, és így lehetőségünk nyílik segíteni számukra a nehéz élethelyzetekben.