A napot a gyermekekkel beszélgetéssel kezdtük, hogy mitől szomorodnak el, mitől ijednek meg, esetleg mitől félnek. Elmondták, hogy érezték magukat, és mit csináltak, hogy megnyugodjanak, jobb kedvük legyen. Megbeszéltük, hogy az ehhez hasonló rossz érzések könnyebb leküzdése érdekében védőpajzsot készítünk, és mivel minden rossz érzést a mosoly tud a leginkább feloldani, ezért mindenki elkészítette a “mosoly arcát”, amivel felvérteztük a színes krepp papír-mozaikkal díszített pajzsunkat. Ez után mindenki elkészítette a saját talizmánját is, melyre varázs-motívumok kerültek. A gyermekek boldogan akasztották a nyakukba, hogy immár mindig védelmet biztosítson, ha rossz érzés kerítené őket hatalmába.
A kézműves foglalkozásokat követően a gumiember játékkal gyakoroltuk a feszültségek oldását. A gyermekek nagyokat kacagtak az elernyedt összeesett gumiembereken. Azt a játékot a nap folyamán többször is kérték újra játszani. A sok nevetés által is hatékony feszültségoldó technikának bizonyult. A vidám játékot követően ellentét-párokat kerestünk, amit mozgással, arc játékkal, hasonlatokkal próbáltunk megeleveníteni. A következő játékban összegyűjtöttük a számunkra kellemetlen érzéseket és egy varázskendőbe csomagoltuk. A varázskendőre varázsigét mormoltunk és a nyitott ablaknál kifújtuk belőle minden rossz érzést.
A zárókörben a gyermekek lefeküdtek, bekapcsoltuk a hónap dalát, melyre individuálisan a saját érzéseik szerint ki a dal szövege alapján megfeszítette-elengedte egyes testrészeit, mások csak megpihenve hallgatták a kellemes dallamot. A relaxációs gyakorlatot követően a gyermekek mosolyogva, boldogan nyújtózkodtak, keltek fel, azzal az igényükkel, hogy “ugye ezt a dalt máskor is meghallgatjuk”.
Másnap egyik kislány óvodába érkezéskor boldogan újságolta, hogy a talizmán (és a talizmán mellé egy kis kifújós varázslat) segített neki újra a saját ágyában aludni. Köszönjük ezt a varázslatot!

A havi témánk feldolgozásánál, a gyermekek fiatal életkorához próbáltam igazítani a tevékenységeinket. A megküzdési stratégiák témáját a gyermekekkel történő beszélgetések során, a félelmeik leküzdésének segítésével dolgoztuk fel.
A téma feldolgozását a relaxációs zene meghallgatásával kezdtük, mely által, egy nyugodt, bensőséges hangulat alakult ki a csoportban.
Ezután megbeszéltük, a gyerekekkel, hogy ki, mitől fél, mit tesz, hogy elmúljon a félelme. Több gyermek fél a sötéttől, ilyenkor az anyukájához, apukájához bújik. Többen a szellemektől félnek, de megbeszéltük, hogy azok igazából nem léteznek. Itt elmondták, hogy a mesékben szoktak látni szellemeket, de megegyeztünk, nem nézik meg ezeket a meséket legközelebb. Számomra ez ismét bizonyította, hogy a média világa sokszor káros hatással is lehet a gyermekekre. Erről a szülőkkel is gyakran beszélgetünk.
Ezután elkészítettük közösen a Nyitnikék csoport védőpajzsát, mely megvéd bennünket és nem kell félnünk.
A gyerekek élvezték a tevékenységeket, megbeszéltük, hogy erősek vagyunk és mindennel megküzdünk.
A hét folyamán egy spontán adódó szituáció is kapcsolódott a témához. A karbantartó bácsi bejött a csoportba, hogy megszerelje az elromlott csapot és több gyermek megijedt tőle, sírásba kezdtek. Úgy küzdöttük le közösen a félelmüket, hogy odamentünk megnézni mit csinál a bácsi, megnéztük a szerszámait, beszélgettünk vele. Minden gyermek végül kíváncsian szemlélte a munkát és vidáman beszélgetett a karbantartó bácsival.

A bagoly csoport tanulói érzelmeket kifejező arcokat azonosítottak, válogattak, illetve keresték egy adott érzelem ellentétét. Azokat, melyekről úgy gondolták, hogy gátolhatnak bennünket, összegyűjtöttük egy tasakba, és a tél elűzése céljából készített kiszebáb zsebébe helyeztük, hogy azzal együtt váljon semmivé. A pozitív érzelmeket kifejező képeket a szívükhöz helyezték. A csoport tanulói nagyon élvezték, szerették a témához kapcsolódó feladatot.

A téma bevezetését az Aranykulcs c. mese többszöri mesélésével kezdetem. A beszélgetések alkalmával mindenki elmesélhette, milyen nehézségekkel, kihívásokkal került szembe a közelmúltban, hogyan sikerült elérnie kitűzött céljait. Megerősítettük, hogy „a gyakorlat teszi a mestert!” -, nem elég valamit csak akarni, hanem azért tenni is kell! S arra a kérdésre, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenünk, védekeznünk napjainkban, azonnal rávágták: „A koronavírus-ellen”! – újra átbeszéltük, a védekezés lehetséges módjait. Aztán más témák is felvetődtek, mint pl. a napból érkező káros sugarak, a hideg, vagy éppen a betegségek. Beszélgettünk arról is, hogy gyógyszerek híján kik, hogyan, milyen módon gyógyítottak régen (sámánok, varázslók, füves-emberek, füvesasszonyok, gyógynövények, varázslás…) Ekkor meghallgattuk a Hangszersimogató – Behozzuk az egészséget című dalát. Mindenki lerajzolhatta a neki legjobban tetsző részt. Az elkészült képeket felragasztottuk a csoport védőpajzsára. A dalt annyira megkedvelték, hogy gyorsan meg is tanulták és többször, önállóan elkezdve énekelték, kántálták a szabad játék során is. A pajzskészítés annyira fellelkesítette a gyerekeket, hogy többen saját pajzs elkészítésébe fogtak. Előtte sokat beszélgetünk (formájáról, anyagáról, funkciójáról). Sok címerpajzsot végignéztünk, majd mindenki kiválaszthatta milyen színnel, motívummal, címerállattal szeretné díszíteni.
Sokszor és szívesen játszottuk a Gumiember-játékot! Jókat derültek egymáson (hogy ki milyen arcot vág), miközben próbálta minél hosszabb ideig bent-tartani a beszívott levegőt!
A tevékenységek során sok hasznos, új ismerettel, élménnyel gazdagodtak a gyerekek. A feladatokat szívesen, rendkívül motiváltan végezték és alig várták, hogy az elkészült pajzsokat hazavihessék, megmutathassák szüleiknek, testvéreiknek. S remélem, ha legközelebb bármilyen kihívással, problémával kerülnek szembe, (hős vitézként) megerősödve, bátran szembeszállnak és legyőzik azokat!