A téma feldolgozását a mesével hétfőn kezdtük el. A relaxációs gyakorlatok, melyek a gyerekek nagyon megszerettek, után a játékos zenehallgatás következett, ezt szintén mindig élvezi a csoport. Miután kifáradtak, türelmesen , érdeklődéssel hallgatták végig az Aranykulcs cimű mesét. A kérdésekre adott válaszok számomra a legizgalmasabb része a foglalkozásnak. Most is mint eddig jól értelmezték a mese lényegét , mondanivalóját. A három kivánságod kérdésre általában újj játékot, édességet, újj ruhát, kivántak a gyerekek, de volt egy kislány, aki azt kivánta, hogy többet legyen az anyukájával. Ezután mindenki kitágitotta a kivánság listáját, kivántak egészséget, barátokat. A foglalkozást a hajótöréses játékkal vezettük le, nagyon elvezték a gyerekek. Végül a megküzdés lenének a kiszinezésével és felragasztásával zártuk a fpglalkozást.
Terveztem még a mozgásos foglalkozásra egy bátorság próbát, hasonló felépitéssel ahogy a könyven elolvastam, de sajnos karantén alá került az óvodánk igy ez nem valósult meg. Ezt szeretném bepótolni, ha újra jöhetnek a gyerekek óvodába.

Megküzdési stratégiák a Maci csoportban

Az óvodás gyerekeket is napi szinten érik a kihívások és a megküzdések, amelyek során meg kell tanulni szembenézni az adódó problémákkal, konfliktusokkal. A tervezett játékok és tevékenységek során a gyerekek megtapasztalhatták azt, hogyha a nehézségekkel szembenézünk, akkor azokat sikeresen meg is tudjuk oldani.
A foglalkozásokat „Az én hangom” relaxációval kezdtük. Egy-egy hangot kiválasztottam, és azt fokozatosan egyre hangosabban hallattuk. A hangok ilyen jellegű zengetése megkönnyebbülést adott és feszültséglevezető hatású volt a gyerekek számára. Többször hallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj, de jó dalát. A zene szövegét hallgatva lazítottuk és feszítettük a különböző testrészeinket, izmainkat.
A téma bevezetésénél a Hajótörés és a Cápatámadás játékokat választottam. Eljátszottuk, hogy hajótörést szenvedtünk és csak egy tutajunk maradt (pokróc). A gyerekeknek a tutajon kellett maradniuk, nehogy beleessenek a tengerbe. Zenére játszottuk. Amikor a zene elhallgatott, a „tutajt” kisebbre hajtottuk. A gyerekek rájöttek arra, hogy ha nagyon szorosan, átkarolva tartják egymást, ha összekapaszkodnak, akkor senki sem esik bele a „vízbe”. A Cápatámadás játék során a karikák voltak a hajók. Amikor a zene elhallgatott, egy nagy hullám felborította a hajókat, közben egy-egy hajó is „megsérült”. A játék végén egyre többen kellett elférniük egy karikában. Ezeknek a játékoknak nagyon jó kapcsolaterősítő, közérzetjavító, gátlásoldó hatásuk van.
A vizuális foglalkozás keretében a gyerekek elkészítették (zsírkréta rajzzal és festéssel) a saját, erőt adó pajzsukat, amely megvédi őket a bútól és a bánattól.
Elmeséltem nekik az Aranykulcs című mesét. A végén a gyerekekkel beszélgettünk a meséről. Kértem őket, soroljanak fel olyan nehéz feladatokat, amiket az életük során meg kellett oldaniuk. Mondják el, hogy ha lenne 3 kívánságuk, akkor mik lennének azok, illetve ha lenne egy aranykulcsuk, akkor mit nyitnának ki vele.
Kértem a gyerekeket, hogy hozzák el az óvodába a kedvenc játékukat vagy válasszanak egyet a csoportból. A tornaterem felé menet találtunk egy levelet a földön, amelyben a gonosz boszorkány leírta, hogy a csoportból elvitte a gyerekek játékait egy barlangba. De hogyha a gyerekek megküzdenek és megmásszák a „hegyet”, lecsúsznak a „vízesésen”, átkelnek a „zúgó folyón”, a „függőhídon” és a „tenger hullámain” (akadálypálya a tornateremben), akkor megtalálják a játékaikat a barlangban. A játékokat szerencsésen megtaláltuk és még egy levelet is hozzá, amiben a boszorkány leírta, hogy nagyon sajnálja és megbánta, hogy elvitte a gyerekek játékait. Leírta, hogy ő is szeretne olyan kedves, aranyos és segítőkész lenni, mint a Maci csoportos gyerekek, akik hatására mostantól Jóboszorkánnyá vált.
Sok örömmel, játékkal és sikeres megküzdésekkel zártuk ezt a hónapot.

„Mindent megteszek”
Az óvodánkba járó gyermeknek már a kezdetektől igyekszünk megismertetni, hogy akadály esetén milyen cselekvési módok célszerűek. Míg a kisebb csoportokban inkább az elkerülést alkalmazzák a gyerekek, addig a nagyok aktivizálják énerejüket, előzetes tapasztalatukra alapozva próbálnak az akadályokon túllendülni. Az érzelmeiket jól azonosítják és képesek rajta uralkodni. A téma feldolgozása során sok ismerethez jutottak a gyerekek önmagukról és egymásról.

Minden napot beszélgetőkörrel kezdjük. Megbeszéljük kinek milyen akadályok adódtak az elmúlt napban, azt hogyan sikerült megoldani, vagy ha nem sikerült akkor tanácsokkal látták el egymást a gyermekek.
Az „Ügyes vagy” játék keretében, felelevenítettük, ki milyen probléma megoldásában volt ügyes ,így dicsérve, bátorítva az adott gyermeket.
A farsang keretében kiszebábot készítettünk, amibe minden fájdalmunkat, bánatunkat, gondunkat beletettük , így szabadulva meg az adott akadályainktól.
A társasjáték keretében , a mozgásos játékok alkalmával is bebizonyították a gyermek mennyire tudnak küzdeni egy bizonyos cél elérése érdekében.
Kedvenc dalunk az „Ellazulni jaj de jó” , amire most is szívesen relaxálunk.