A havi téma, megküzdési stratégiák számomra egy kicsit nehezebb feladat volt. Hogyan is fogalmazzam meg a gyerekek számára, hogy megértsék a lényegét. Legjobban a mindennapjaikon keresztül lehetett érzékeltetni. Testnevelés foglalkozáson sokszor előfordul, hogy egy-egy feladattól megijednek a gyerekek, és bíztatni, buzdítani kell őket a végrehajtás teljesítésére. Ilyenkor minden eszközt bevetünk, hogy a gyerekek önbizalomra kapjanak, merjenek beleállni a feladatba, még akkor is, ha azt gondolják magukról, hogy az nekik nem fog sikerülni. Nemegyszer olyan boldogság ült ki a gyerekek arcára, amikor mégiscsak sikeresen tudták teljesíteni az adott feladatot. Ezen keresztül tudtam nekik megfogalmazni azt, hogy sokszor a nehézségek ellenére is megtudunk küzdeni egy-egy feladattal, ha hiszünk magunkban, próbálkozunk, gyakorlunk. A választható feladatok közül a fel a fejjel animációs kisfilmet megnéztük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Nem volt elég az egyszeri lejátszás, többször is kíváncsiak voltak arra, hogyan sikerül a nagy kecskének átugrani a szakadékon. Ezután gyurmából meg is formázták a két figurát. Szorosan kapcsolódott a témához a testünk témakör, ahol a testrészeink, érzékszerveink fontosságáról beszélgettünk a gyerekekkel. Jó alkalom volt arra is, hogy érzékenyítsem a gyerekeket a fogyatékossággal született emberekre. Kipróbáltuk milyen az, ha nem látunk, és lejátszottam nekik egy részletet Nick Vujicic gyerekeknek tartott előadásából, ahol megfigyelhették, hogy attól, hogy nincs valakinek keze, lába, még tud teljes életet élni. Természetesen itt a gyerekeknek rengeteg kérdése volt, amire válaszolnom kellett. Azt gondolom kaptak egy képet arról, hogy nagyon sokszor a hozzáállásunktól függ az, hogy valamit meg tudunk csinálni, vagy nem. A testrészek gyakorlását játékkal tettem színesebbé. Leültettem őket párba, minden pár kapott egy labdát. Az általam mondott testrészeket kellett megérinteni, majd egy váratlan pillanatban, amikor labdát kiáltottam fel kellett kapni, aki gyorsabb volt azé lett. Nagyon élvezték a játékot. Ábrázolás keretében a kreativitásuk fejlesztése érdekében a kezüket kellett körbe rajzolni, és abból valamit kitalálni. Több kisgyermek rendelkezik a kreativitás erősségével. Ezt tudatosítottam bennük, és a csoport előtt is. Elmeséltem nekik a kicsi dió című magyar népmesét is. Megbeszéltük azt is, hogy a kenyérsütés előtt mennyi mindennek kell történni. Az a part alatt című dalt már ismerték a gyerekek, így szívesen hallgatták meg újra. Próbálkoztunk a fonással is, amely még egy kicsit nehéznek bizonyult, de annyira lelkesek voltak, hogy kitartóan gyakoroltak a segítségemmel. A csoportból egy kislány már tudott fonni, így ő is segített a többieknek. Az így elkészült karkötőket a mai napig viselik a csuklójukon. Itt is megtapasztalhatták azt, hogy nem minden megy elsőre, ahhoz, hogy sikerüljön valami sokszor küzdeni kell. A mi csoportunkban a nyugalompaplant a nagy labda helyettesítette. Szívesen hasalnak rá, tartózkodnak rajta több ideig, megnyugtatja őket.

A február hónap a megküzdési stratégiák hónapja. A programunkat a hintaszék relaxációval kezdtük gurultunk előre, hátra.
Majd beszélgettünk a hónap meséjéről, Róza királylányról és a sárkány történetéről. Beszélgettünk arról, ha nehéz helyzetben kerülünk, ugyanúgy rossz érzések kerítenek hatalmába, mint a mesében a királylányt. Azt is megbeszéltük, ha nem érezzük jól magunkat, mit tehetünk. Ügyesen elmondták érzéseiket, véleményüket.
Majd a képen lévő arckifejezéseket utánoztuk.
A babzsákos-testrészes játékot mindannyian örömmel játszottuk. Nagyon nagy figyelemmel, és sok izgalommal játszottuk.
Ezután egy nagyon izgalmas feladat, a bátorságpróba következett. Egy levelet kaptunk Pók nénitől.
A levélben a következő volt:
Kedves Pillangós óvodások!
Tegnap annyira jókedvűen játszottatok, hogy észre sem vettétek milyen hangosak vagytok. Nem tudtam tőletek a sarokban pihenni, ki kellett költöznöm a folyosóra. Büntetésül éjszaka elvettem egy-két kedvenc játékotokat. Ha szeretnétek visszakapni, követni kell az utasításaimat,PÓK NÉNI!
Szomorúan vettük észre hogy igaz a levél tartalma így követtük Pók néni feladatait. Közösen mondókáztunk, játszottunk „csomag érkezett” játékot, és „titkos alagút” játékot. A feladatok végén együtt mondtuk ki négyszer: Nem hangoskodunk Pók néni!
Kiálltuk a próbát és az ügyes kezek műhelyben megtaláltuk a kedves játékainkat. Majd megtaláltuk a mosdóban tanyázó pók nénit is. Nagyon tanulságos, és egy igazi bátorságpróba volt ez a feladat.
A boldogságprogram végén az „ellazulni jaj de jó” dalra pihentünk, relaxáltunk. Nagyon jól éreztük magunkat közben.

A zenét imádták a gyerekek….énekelték ,a mozdulatokat elvégezték. Minden nap meghallgattuk .A mesét két részben olvastam fel a gyerekeknek, mert a korukhoz képest hosszúnak találtam. Szépen tudták követni,hogy hol hagytuk abba és már izgatottan várták következő nap a folytatást.Beszélgettünk a kérdések alapján. A héten építkeztünk is és cápatámadást is játszottunk.

A gyermekek kevés lètszàmmal voltak jelen a héten betegsèg miatt.

A têma bevezetèsèt Bezzeg Andrea meséje àltal valósítottam meg. A mesét àtbeszèltük ès következtetèseket vontunk le. Majd beszélgettünk az érzésekről mit mikor érzünk hogyan reagàlunk ezekre. Milyen helyzetekben vagyunk képesek érezni ezeket és mit tehetünk hogy jobban érezzük magunkat. Ezt a tojás fej èrzelem kirakóval illusztràltuk.
Majd mindenki lerajzolta az érzelmeit. Ez elèg nehezen ment, de mindenki ügyesen próbâlkozott a feladattal.

A màsodk napon elutaztunk egy hajóval az ócceànba ahol hajótörèst szenvedtünk ès elöször egy szigetre úsztak (zene szólt ha megàllt a zene egy közös szigetre szaladtak ami egyre kisebb lett ès segíteni kellett egymásnak h ne essenek bele a vìzbe). Majd ezek utân a càpàk megtàmadtàk őket ès először 3 majd a vègen egy szigetre menekültek(Bagdi Bella dalaiból vàlogattam, zenère jatszottuk ezt is). A vègen pedig közösen èpitettek egy hajót, de a lényeg az volt hogy közben nem beszélhettek, nèmàn kellett együtt működniük, egymásra figyelniük. Ès amikor mindenki belefért a hajóba haza eveztünk egy dalra( evezünk az óceànba, àt is ússzuk egy huzamba, de ha mèlyről jön a hullam felborulhat a vitorlàm. ) ezt a dalt ènekelve haza varàzsoltam őket újra az oviba. Ezek utân újra àtbeszèltük hogy milyen nehèzsègeink akadâlyaink voltak a kqlqndunk sorân ès hogy küzdöttünk meg azokkal ( a mindennapos problêmâink, hirtelen kialakult probléma, egymàs segitèse , tàmogatàsa, az elkerülése, elmenekülés a câpàk elől, új ötletek kitalàlàsa, ès a furcsa helyzet a nèmasàg kezelése).

A hèt többi rèszèben a hóviràg volt a têma, mint az első tavaszi virâg. Zelk Zoltân A hóviràg mesèje alapjàn a gyerekek asszociàltak arra hogy milyen nehèz is kibújni a nagy hó alól a hóvirâgoknak ès meg kell küzdeniük sok mindennel a viràgoknak is. ( hóviràgos kirakóval, több fèle fejlesztőjàtèkokkal, anyanyelvijàtêkkal ismerkedtek meg a gyerekek a hèt tovàbbi rèszèben).

Az elmúlt 2 hètben pedig sokat relaxâltunk gyakoroltuk a gyerekekkel az elcsendesedèst .

Megküzdés a Maci csoportban
A havi téma, mint „Megküzdés” önmagunkkal?, társainkkal?, az élettel?,vagy akár egy cipőkötés?, emberrajz?, naposi munka?… kissé felfoghatatlan és megközelíthetetlen számomra, mint téma egy óvodás korú gyermek gondolkodásmódjának formálásában. Többször elolvasva, értelmezve az ajánlást, készítettem egy heti tervet, egy tematikát a gyerekek számára, melybe játékos, direkt gyakorlatokkal, önmegvalósításra, önbizalom növelésre alkalmas tevékenységeket terveztem. Egyik nap kihívás elé állítottuk a gyerekeket, mivel a tornaterembe újrahasznosított eszközökből akadálypályát építettünk, ahol különböző feladatok teljesítését tűztűk célul. (medvét ébresztettünk, hóembert etettünk, pingvinekkel labdáztunk, jéghegyet másztunk) Örömmel láttam, hogy a nagyobb gyerekek az adott stressz helyzetben is pozitívan, teljesítmény orientáltan, kitartóan végezték a különböző feladatokat, keresték azokat a „megküzdési eszközöket”, hogy derűsen tudjanak végig menni a több kihívást rejtő pályán. A kisebbek korukhoz mérten vidáman, a nagyobbakat utánozva mérték fel, illetve teljesítették az adott játékot. Személyesen, gyakorlatiasan, játékosan megtapasztaltuk, hogy ha alkalmazkodunk egymáshoz, segítjük egymást, akkor minden nehézség, probléma, előttünk álló feladat megoldható, legyőzhető. A „Nyugipaplan”, mint színszőnyeg (különböző dirib-darab anyagokból) folyamatosan a gyerekek rendelkezésére állt a délelőttök folyamán egy kis megpihenésre, vagy akár barangolásra a színek között. A heti témánkhoz kapcsolva (Testünk, testrészeink) a Boldogságóra egyik feladatát is kiegészítve, különböző formák által kellett testrészeinket kivágni és felragasztani. A „Testrészeink” játék már eddig is ismert volt a gyerekeink számára, hiszen többször játsszuk a mindennapokban, egy igazi egészséges versenyszellem alakult ki, mely által játékosan tudatosultak a testrészek. A mese (A kicsi dió-népmese) elmesélése, illetve különböző eszközök segítségével való szemléltetése által fejlődött szókincsük, képzelőerejük. A mese örök érvényű a gyerekek számára, hiszen a fantázia és a valóság között ők könnyen lépkednek. A kötetlen beszélgetés által megbeszéltük a mesében történteket, illetve lehetőséget biztosítottam a „Ki lennél” játékban a választásra. A kenyér dagasztásos játék eljátszásával szemléltettem a gyerekeknek, hogy mi minden is kell ahhoz, hogy felnőjenek, illetve hogy valamit elérjünk az életbe, sokat kell tanulnunk, és még sok – sok ismeretre, tudásra, munkára van szükség. A bennünk lévő „kis ördögöt” le kell győznünk, meg kell vele küzdenünk. Az egyik kisfiú megjegyezte, hogy többet fog egyedül próbálkozni az önálló öltözködésben, melyre édesanyját is megkéri és ő ezt szeretné megtanulni. Ezután többen is elmondták, hogy mi az amit a közeljövőben célul tűznek ki maguknak, sőt egymásnak javaslatokat is tettek. A hónap dalát „Ellazulni jaj de jó”, már eddig is többször hallgattuk, ismerjük és játékos mozdulatokkal kísérjük végig a szövegét. Egy másik alkalommal különböző technikákkal „Bátorság”karkötőt fontunk, melyet oda ajándékozhattak annak a gyereknek, aki szerintük egy nagy küzdés, feladat előtt áll. Sétáltunk a Szivárvány színein, mely által meglepődve tapasztaltam, hogy milyen nehéz is a levegő benntartása és a szín csíkra való együttes koncentrálás a gyerekek számára. Jelen körülményekben és a jelenlegi időszakban a szorongás, a bizonytalanság, a magány sajnos gyakori vendég a gyerekek és felnőttek érzelmi világában, és még inkább felértékelődik az általunk adott minta szerep, hogy együtt, egymást segítve, közösen összefogva, pozitív életszemlélettel keressük a lehetőségeket a megküzdésre.