35 kamasszal küzdöttünk meg a feladattal, véleményem szerint hatalmas sikerrel. Az óránk menete a következő volt:
1.) „TE, A KAMASZ”: mi mindennel kell megküzdened napi szinten? Írd az ábra megfelelő helyére. Asztalterítő technikával 4 szempont volt megadva. A papír körbement az osztályban, nem volt kötelező írni rá, de volt, aki több helyre is írt:
a. Otthon: család, szülők, testvérek (diákok bejegyzése pl. „Nincs dicséret semmiért.” „Nagyon megszabják, hogy mit csináljak.”)
b. Iskola: tanárok, osztálytársak, szobatársak (diákok bejegyzése pl. „Túl sok követelmény.” „Semmire sincs időm.”)
c. Magánélet: barátok, szerelmek (diákok bejegyzése pl. „Távollét.” „Kevés közös együttlét.”)
d. Nagyvilág: minden egyéb (diákok bejegyzése pl. „Kétszínűek az emberek.” „Túl gyors és tönkretesz.”)
2.) KEZEKET FEL!: sablon mondatokat olvastunk fel egyesével, mely segíthet a nehézségek leküzdésében. Kis cetlin húztak belőlük és olvasták fel őket, mindenki egyet, a többieknek pedig kézfeltartással kellett jelezniük, ha segítség számukra az adott mondat válságos helyzetben. Hosszú listánkból a végén csak három „varázsmondat” maradt, amelyek szinte mindenkinek segítenek megküzdeni a problémákkal:
• Itt maradok a közelben, ha szükséged van rám, keress bátran.
• Minden rendben lesz.
• Szeretlek.
3.) Szilassy Piroska: SZIVÁRVÁNY c. történetének tanári előadását a gyerekek becsukott szemmel hallgatták, majd átélt, egyéni hasonló helyzeteket elevenítettek fel. A sírás jótékony hatásáról beszélgettünk, mennyire „megengedett” vagy merünk mások előtt sírni, hogyan vélekednek a sírás és a gyengeség kapcsolatáról. A fiúk általában nem szeretnek mások előtt sírni, ezt többen is kihangsúlyozták; a lányok kevésbé voltak közlékenyek a témában.
4.) „HÓGOLYÓ”- játék: mindenki felírt egy kis cédulára egy olyan problémát, amire megoldást kell(ene) találnia, meg kell küzdenie vele; mindezt természetesen név nélkül. Majd bedobáltuk – galacsinba gyűrve – mindegyiket a tanári asztalra. A terv az volt, hogy mindenki egyesével húz belőlük és hangosan felolvasva a tartalmát tanácsot ad az adott kérdésben az illetőnek. Az időszűke miatt azonban ezt a részt végül osztály szinten oldottuk meg, a leírtak egyesével történő tanári felolvasásával, és közösen kerestünk építő javaslatokat az elhangzottakra. Csak néhány belőlük:
• Félek a rossz gondolataimtól és a beteljesülésüktől.
• Osztályfőnökömmel a kapcsolatom rendeznem kellene.
• Másokhoz hasonlítanak.
• Indulataim kezelése nehezen megy.
• Apukám hiányát nem tudom feldolgozni.
• Szülői elvárások.
• Vereségtől való félelem.
5.) POZITÍV KÁRTYA (idézetek, szólások, közmondások): a foglalkozás zárásaként erősen koncentrálnia kellett mindenkinek egy konkrét, saját megoldandó problémájára, majd húznia egyet a kártyákból. A húzott kártya instrukcióját értelmeznie kellett önmagára, bízva abban, hogy az lehet gyógyír a problémájára, és ha megfogadja, képes megküzdeni vele. Ezt a feladatot nagyon élvezték, az összes kártya tartalmára kíváncsiak voltak a gyerekek, örömmel értelmezték az üzenetüket, óra után még sokáig olvasgatták és értelmezték a látottakat.
A csatolt fotón ezek a kártyák és az első feladat megoldása látható.