Ebben a hónapban egy nagyon fontos témával foglalkoztunk, hiszen ebben a korosztályban is előfordulnak konfliktusok, problémák, kudarcok, amelyekkel szembe kell nézniük és meg kell velük birkózniuk.
Az óránkat mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. Az erdei tisztás című mese meghallgatása után válaszoltak a feltett kérdésekre. Önállóan megfogalmazták, hogy minden rosszban van valami jó. A nehéz helyzeteket is meg lehet oldanunk és a problémák hathatnak pozitívan az életünkre. A mese tanulságát is megfogalmazták, hogy együtt, összefogással minden nehéz helyzetet meg lehet oldani. Kiszíneztük az állatokat, majd a lakhelyükre vezettük mindegyiket. Állatokat soroltak fel, amelyek különleges tulajdonsággal bírnak: a tevének púpja, a kengurunak erszénye, a póknak hálója van, a kakas szépen kukorékol stb. Videót is néztünk különleges állatokról, állati legekről.
A Győzelem Tündér dala után minden gyerek elmondhatta mi az, amire a legbüszkébbek magukkal kapcsolatosan. Volt, aki a hajlékonyságára, egy kislány a szép olvasására, egy kisfiú arra legbüszkébb magával kapcsolatosan, hogy megtanult biciklizni.
A tanórát mosolydobással fejeztük be, hatalmasat nevettünk mindannyian.

Februárban a megküzdési lehetőségekről beszélgettünk, társasjátékoztunk, készültünk a farsangi bálra -bohócokat festettünk, hajtogattunk, dekoráltunk-, amikor is a legtöbb gyermek a kedvenc hősének, példaképének öltözik be. 🙂 Végül mi is lerajzoltuk a saját, elképzelt hőseinket.

Rövid, de megküzdésekkel teli hónapon vagyunk túl. Több diáknak a vírusokkal kellett megküzdenie.
Iskolai Ki mit tudra készülve is voltak akadályok ebben a hónapban. A szamuráj szerencséje mese nagyon tetszett a gyermekeknek. Csodálatos páncélokat alkottak, amik a mindennapjainkban is segítenek a kihívások leküzdésében.

Ez a hónap a Fügécskéknek valóban a megküzdésről szólt. Kemény harcot vívtunk, illetve vívunk még most is a betegségekkel szemben. Talán a 4 év alatt még nem volt olyan, hogy ebben az osztályban ilyen tartósan és ilyen sokáig legyenek hiányzóink. A szamuráj története segítségével újra felelevenítettük, hogy a látszólagos nehézség akár az előnyünkre is válhat, a törött vízhordó edény pedig figyelmeztetett minket, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, mert így is értékesek vagyunk. Ezzel kapcsolatban egy spontán ötlettől vezérelve megkérdeztem tőlük (megkértem, hogy előtte csukják be a szemüket), hogy ki érzi magát fontosnak. Sajnos mindössze 3-an nyújtották a kezüket, ami nagyon elgondolkodtatott. Eszembe jutott, hogy ugyanezt a kérdést felnőtteknek feltéve, valószìnű hasonló „eredményre” jutnánk, amibe nagyon szomorú belegondolni. Kár, hogy a felnőtteknek nincsenek ilyen Boldogságórái… Mindeközben a gyerekek javaslatára a humort igyekeztünk becsempészni az életünkbe. Végül pedig elkészítettük a mi Önbecsülésedényünket a technika óra keretein belül. Az érdekessége a dolognak az volt, hogy az elkészítése során sokan a saját gyengeségeikkel kellett, szembenézniük. Van egy nagyon kreatív, szépen rajzoló Fügécske, aki igazi maximalista. Gyönyörűen kidíszítette az edényét, de rosszul vágta ki, ezért összegyűrte (előfordult nála már hasonló jópárszor), én viszont „megmentettem”, a munkáját és ragaszkodtam hozzá, hogy ragassza azt fel, még inkább rávilágítva, hogy nem baj, ha van egy kis hibája, egyébként is szét kellett volna darabolnia az edényét. Ezt a munkadarabot választottam főképnek is. Aztán más pedig elhagyta a „cserép”darabját (aki egyébként is hajlamos elhagyni dolgokat)stb. Szóval a készítés során is gyakoroltuk a megküzdést.