A február megint a “megküzdési stratégiák” hónapja volt. A háttérben is megint nehéz volt ez az időszak, megküzdésekkel teli. Karanténok, néha értelmetlen, erőt leszívó intézkedések, a felnőttek újabb tömeges lebetegedése komoly kihívást jelentett, hogy úgy alakítsuk a napokat, hogy mindebből a gyerekek minél kevesebbet érzékeljenek.

Miután kicsit hangosabb a kelleténél a csapat az utóbbi időben a Boszi levelet írt nekünk és elvitte 6 kedvenc játékunkat, amit térképek segítségével vissza kellett szereznünk és jó néhány próbát ki kellett állnunk. Sikerült.
Egymás után jöttek minden nap a levelek, a végére egészen összebarátkoztunk, már amennyire össze lehet barátkozni egy boszival.
Tudtunk bocsánatot kérni, elismerni, ha valamit tényleg nem jól csináltunk….” igyekszünk kicsit halkabban élni”
De ki tudtuk jelölni a határainkat, kérni, hogy mit nem szeretnénk……de nem haraggal…..” kérjük, ne hívj minket Pupákoknak és ne vidd el többet a játékainkat”
…és észre vettük, ha valaki jó irányba indult el…” már nem feketével, hanem lilával, majd pirossal írta a levelet…..már Vörösbegyeknek szólít minket”
Meghallgattuk a mesét is. Nem lettünk örök barátok, de el tudtuk őt fogadni.
Mentünk banyabálba( énekeltünk, táncoltunk), tanultunk jelszót( verset), a nehéz úton bevetettük a bátorságunkat, furfangosságunkat, türelmünket, kitartásunkat, szeretetteljességünket…így tudtunk célba érni. Ki-ki eldönthette melyik megoldást választja a továbbjutáshoz. Hegymászáshoz kitartást, mocsáron átkeléshez a másik kezét szeretettel fogva, a rozoga hídon átkeléshez a türelmet, a folyón átkeléshez a fufangosságot, a barlanghoz érve a bátorságot alkalmazva.
Kaptunk titkos receptet, a boszik varázskotyvalékának receptjét, amibe mindenki azt a hozzávalót- megküzdési eszközt-azaz 5 különböző színű- zöld, lila, narancs, citrom, piros- krepp papír csíkokat tett bele, amit gondolt. Hihetetlen, hogy ők még mennyire tiszták és mennyire tisztában vannak az erősségeikkel és gyengeségeikkel. Csodás módon mindenki azt tette bele, amire leginkább szüksége van ( bátorság, türelem, stb…)
Majd kezdődött a kóstolás, ami nem volt izgalommentes. Nagy volt a tét: békává változunk, vagy sem. Érdekes volt látni, ki mennyire bízik a jó feladatvégzésében, azaz saját magában. Végül is jól sikerült a kotyvasztás, hála a jó varázsigének:
“Béka lába, egér farka, kutya szőre tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek, én most varázsolok neked.”
A hét végére még készítettünk egy igazi varázsitalt is…igaziból beletettünk: zöld kiviből bátorságot, narancsszínű narancsból kitartást, sárga banánból türelmet, lila szilvából furfangosságot, piros gyümölcsökből szeretetet. Együtt mostuk, hámoztuk, vagdostuk és turmixoltuk……fantasztikusan finom lett.
Így ért véget a küzdelmes február.

Az “Aranykulcs” című mese többszöri meghallgatása és eljátszása megindította a gyerekeket. A nehéz feladatok, és a kívánságok megbeszélése több napig lekötötte a gyermekek figyelmét.
A hónap dala nagyon megtetszett a gyerekeknek, otthoni használatra is megosztottam a dalt a problémák leküzdésének céljából.
A tornatermi játék során akadálypályán kellett eljutniuk a gyerekeknek a foglalkozás eszközeinek megszerzése, elérése céljából. A babzsák testrészes játékban mindenkinek lehetősége volt a másik leküzdésére, és a sikerre.
A kicsi dió című mese akadályait is megbeszéltük, eljátszottuk.
A hónap végén újra gondoltuk, hogy hány lépcsőt küzdöttünk már le a “Boldogság vár”-hoz vezető úton!
A foglalkozás lezárásához a gyerekek a “Pozitív gyerek vagyok” című dalt választották, mivel ez az egyik kedvencük!

Ez a mi pokrócunk, amire bárki bármikor ráfeküdhet, amikor rosszkedvű, szomorú vagy ijedt.

Ez a mi pokrócunk, amire bárki bármikor ráfeküdhet, amikor rosszkedvű, szomorú vagy ijedt.

Ez a mi pokrócunk, amire bárki bármikor ráfeküdhet, amikor rosszkedvű, szomorú vagy ijedt.