Reggeli után helyet foglaltunk a szőnyegen és jeleztem a gyermekeknek, hogy „beszélgetőkört”kezdeményezek .Nagyon szeretem őket komoly témákról kérdezgetni, mert annyira jól átveszik a gondolat fonalát, hogy csupa érdekes válaszok születnek. Rácsodálkozom mennyire nagyok már, és milyen kis okosak. Elmeséltem nekik, hogy én mindennap megküzdök valamivel, többek között azzal,hogy el tudjam végezni a teendőimet időben és ne kelljen idegeskednem e miatt. ”-Ti is megküzdötök valamivel nap mint nap,ami kihívás számotokra?”- tettem fel a kérdést. Rögtön lendültek a magasba a kezek, sokan szerették volna gondolataikat megosztani. ”-Én a pókoktól félek…”, -„Én erősebb szeretnék lenni…”,-„Nekem megküzdés,hogy Laci tata érjen haza, amikor elmegy kamionnal…”,-„Ügyesebb szeretnék lenni a rajzolásban”…,-„-Kevesebbet egyek”…Annyira jól megfogalmazták nehézségeiket, és csak jöttek a gondolatok, melyeket végig hallgattunk. Megbeszéltük, sokat kell tenni azért, hogy ezeket a dolgokat megváltoztassuk, vagyis kihívásokat le kell küzdeni.
Javasoltam, menjünk át a tornaszobába, ahol jobban elférünk a további foglalkozást tekintve.A kilincsre egy fekete sálat helyeztem (korábban),melyet gyorsan észrevettek a gyerekek. Hamar megfejtettük, hogy a boszorkány hagyta itt, melyre titkos üzenetet írt. ”Felolvastam”, melyből kiderült, hogy akadályokat gördített elénk, amikkel meg kell küzdenünk, végig kell mennünk rajta.-„Mehetünk Katicák?Megcsináljuk?Megküzdünk?”-„Igen!!!”- harsogták a választ. Benyitottunk, s volt ám nagy meglepetés: át kellett bújnunk egy híd alatt (bordás falhoz kapcsolt csúszda), egy alagúton (asztal alatt) át vezetett az utunk, és a zsámolyokra lépve, mint egy gáton lépkedtünk tovább. A bokrok (bólyák) átugrását követően a hosszú egyenes pad gerendáján találtuk magunkat (kidőlt fa, amin egyensúlyozva haladtunk). A folyami köveken óvatosan lépkedve elértük a folyót, ahol úsznunk(rövid pad)kellett. Megcsináltuk, bár nagyon hideg volt a víz,brrr….És azt vettük észre,hogy hernyókká változtunk , (csúsztunk) a következő hosszú padon. -„Jajj,csak nehogy úgy maradjunk!” -mondta aggódva az egyik kislány. De nem, mert amint rátértünk a zöld kanyargós hídra, (hosszú lépegető) azonnal visszaváltoztunk gyerekekké. -”Hű,ezt megcsináltuk,kiálltuk a próbát!Nagyon büszkék lehetünk magunkra!Nagyobb lett az önbizalmunk,bátran nekivágtunk az akadályok teljesítésének!” -„Bár bevallom, kissé féltem,de legyőztem a félelmemet.” -„Ó! Van itt még valami!Csak akkor mehettek ki innen- írta a boszorkány- ha megmásszátok ezt a magas hegyet,és bizonyítékul kitűzitek a zászlót! (torna kendő).” -„Mindenki tud hegyet mászni?”-„Igen!Megpróbáljuk!” Azzal már indultak is a kis Katicák fel a bordás falra, a csúszdáján keresztül mászva. Nagyon ügyesen biztatták egymást,kinek könnyebben,kinek nehezebben ment,de a zászló mindenkié ott lobogott. -„Sikerült!!”- kiáltottunk fel. Büszkén mehettünk vissza, igazi hősként a csoportszobánkba, ahol kicsit pihentünk. Jutalmul meghallgathatták Bagdi Bella :A bátorság erősség dalát.Néhány gondolatban beszéltünk még a bátorságról, hősiességről, annak kapcsán, ami történt velük a tornaszobában.Kincső elmesélte, hogy ő már mászott igaziból hegyet, és eléggé félelmetes volt, de egy másik alkalommal már ügyesebbnek, bátrabbnak érezte magát. Néhányan megosztották még a félelmeiket,de javasoltam,hogy legyen mindenkinek otthon egy kis kavicsa,amit a markába tehet,megszorongatva erőt ad majd nekik.Elfogadták az ötletem.Még egy színes,vidám „félelem evő” zsákot is hoztam elő,amibe virtuálisan beledobták a saját félelmeiket .Tetszett a gyerekeknek, mindenki igyekezett kigondolni valamit. Már éppen össze akartuk csukni a zsákot,mikor egy oroszlán hangja hallaccódott ki belőle. Kiderült, ő azért érkezett a csoportunkba(oroszlán báb),hogy bármikor érez valaki félelmet valamiért,odamehet majd hozzá,és megölelheti, mivel itt marad nálunk. Gyorsan nevet is kapott új kis barátunk, Szimba névre hallgat.Végül kértem a gyerekeket, ha bármikor segítség kell számukra,vagy egy jó tanács, forduljanak hozzánk bizalommal, mert tudjuk milyen rossz,ha valami miatt idegeskedünk,félünk…Sokkal jobb ,ha magabiztosak vagyunk.Végezetül kértem,mutassák meg ,hogy néznek ki az ilyen kisgyerekek(egyenes testtartás,mosolygás).A foglalkozás zárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj,de jó! című zenéjét,egy kis relaxáció kíséretében.

Az aktuális havi boldogságórára való felkészülés és annak lebonyolítása éppen az intézményi szintű Egészséghét programsorozatunkkal esett egybe. Ennek keretén belül egészségünk megőrzésével, betegségmegelőzéssel és betegápolással is foglalkoztunk. A gyerekek érdeklődése páratlan volt, szívesen csatlakoztak az óvodában ideiglenesen felállított kórház dolgozói és betegei közé. Beszélgettünk arról, hogyan tudunk vigyázni a testünkre, az egészségünkre, mit tegyünk annak érdekében, hogy minél távolabb elkerüljenek bennünket a baktériumok és vírusok. A betegek világnapján több, valós eszközt ajánlottam fel a gyerekek számára, amivel ők is tudják az ápolást gyakorolni. Ilyen volt pl: kötszer, gyógyszeres doboz, gumikesztyű, maszk, sebtapasz. Ez a prevenciós folyamat fontos szerepet játszott a gyerekek emócionális, szociális készségeik fejlesztésében, láthatóan óvatosan és odaadó módon bántak társaikkal.
A betegség lefolyásának megértését segítette a Nátha mese, amit közösen megnéztünk az egészséghetünkön. Többen rácsodálkoztak, hogy ők is éppen annyira elesettek, mint a filmben látott Ninó, illetve az anyukájuk/apukájuk is annyira odaadóan és gondoskodó módon ápolja őket, ha ágyban kell maradniuk egy betegség miatt, mint ahogy Nina is tette. Az illusztráció részletessége segítette a témáról való beszélgetést elkezdeni. Szó esett arról, milyen gyógynövények, gyümölcsök segíthetik szervezetünket a betegség leküzdésében.
Számos gyakorlati példán keresztül tapasztalhatták meg a segítés fontosságát, testközelből ismerkedhettek meg a témával. Remélem több, hasonló témájú hónapunk lesz a jövőben.

A Margaréta csoportban 3-4 éves gyermekekkel, egy rövid kis mese segítségével foglalkoztunk a megküzdési stratégiákkal.
Pöttyösnek a kisnyuszinak , a saját érzelmeivel a félelemmel, a haraggal , a szomorúsággal kellett megküzdenie. A mesét interaktív formában meséltem , így a gyermekek akítv résztvevőivé váltak a kis történetnek. A mese cselekménye során ügyesen meg tudták fogalmazni azt, hogy 1-1 nehéz helyzetben mi az ami segít, mi az amivel le tudják győzni a kihívásokat, félelmeket: pl: mély levegőt veszek és lassan kifújom, ha félek-anya segít. Ha sötét van-felkapcsolom a kislámpát.
Az érzelem -szobor játék során azonosítottuk a különböző érzelmeket és mozgással kötöttük őket össze. Ezt a játékot már több alkalommal játszottam velük. Nagyszerűen segíti az érzelmek azonosítását és elsajátítását. Az asszociációs játékunk során -szinekkel azonosítottuk a különböző érzelmeinket: a boldogságot, a haragot/dühöt, a félelmet , és a szomorúságot. Beszélgettünk arról, melyiket mikor érezték már és mi volt az ami segített egy rossz, kellmetlen érzést átváltoztatni, vagy , megszüntetni. Hogyan győzték azt le. A foglalkozásunk végén pedig elkészíthették saját ötleteik alapján a mese szereplőjét-a Pöttyös nyuszit szinezéssel.

Februárban nagyon tevékeny és érdekes alkalmakat töltöttünk együtt. A medve- héten a medvékkel ismerkedtünk, hozzá kapcsoltuk a Nutella világnapját, ugyan mi az eredeti Nutellát fogyasztottuk, medve formában. A Betegek világnapja apropóján eljátszottuk a Nátha mese megtekintése után Nina és Ninó történetét, nagyon élvezték a gyerekek. A hónapban volt nálunk is a farsang, több szuperhős is megjelent, megbeszéltük, hogy kik ők, és milyen szuper tulajdonságokkal rendelkeznek. Még a macskák világnapját is megemlítettük, különösen, hogy az egyik kislányunk nagy macska- rajongó, és éppen aznap hozta el kedvenc játékát, egy bájos kiscicát. Több gyermeknek van otthon macskája, így megbeszéltük a tulajdonságaikat, mozgásukat, hasznukat is. Megismerkedtünk Szív Manó kártyájával is, az érzelmekkel barátkoztunk. Nagyon örültem, hogy felismerték még a kisebb gyermekeim is, hogy éppen milyen érzelmet tükröz Szív Manó arca. Szívesen játszottak a gyerekek utána is, játékidőben többször elővesszük majd, és kibővítjük a további kártyákkal is. Megemlékeztünk a Jegesmedvék napjáról is, a hónap végén, együtt mozogtunk velük a tornateremben, illetve a kötetlen játékidőben a mellékletből kinyomtatott feladatokkal foglalatoskodtunk, nagyon jól illeszkedett a tematikánkba.

A beszélgetőkör alkalmával elmondhatták a gyermekek mi az ami félelmet, szorongást, gátlást okoz számukra. A lelki egészség megtámogatásával a testedzésre is fordítottunk időt és a -kezeimet tornáztatom – mondókára ellazultunk és ráhangolódtunk az Arankulcs című mesére. A mese meghallgatását követően közösen építettünk egy labirintust, ahol a gyerekek őtleteit feldolgozva teljesítettük a három próbát. Vidám hangulatban, szorongás mentesen , bátran vettek részt a játékban. A mesét újraélhették kicsinyeink a Bee-bot játék segítségével. A hetet az egy boszorka van című dallal fejeztük be, amikor is felvehették a boszi kalapját és varázsolhattak a tevékenység során. Nagyon bátor, felszabadult, lelkileg megerősödött, a közösségért feladatot vállaló kicsiket kaptunk.

A gyerekekkel körbejártuk a témát, mi mindent tehetünk, ha valami nehézséggel találkozunk, vagy ha valakit (akár egy plüssmacit) meg kell segítenünk a bajban
A foglalkozás során a gyerekek nagyfokú empátiát és együttműködési készséget mutattak. A mackó megmentése és a barlangos hangfelismerő játék nemcsak a vidámságról szólt, hanem komoly érzelmi tanulásról is. A barlangban várakozó gyermek megtapasztalhatta a „biztonságos magányt”, miközben tudta, hogy a barátai kint várják. A hangfelismerés sikere és a jutalom (méz/dicséret) erősítette a gyerekek önbizalmát. A sötét barlang szimbóluma segített abban, hogy játékos keretek között barátkozzanak meg az ismeretlennel.
A csoport tagjai rájöttek, hogy a megküzdés nem feltétlenül magányos harc. Ha halljuk a barátaink hívó szavát, és van kiért/miért kijönnünk a „barlangunkból”, a nehézségek könnyebben leküzdhető akadályokká törpülnek.
Az oviban a nehéz helyzeteket könnyebb átvészelni, ha játékot csinálunk belőle.
A farsangi időszak is alkalmas volt a vidámság mellett, a határaink feszegetésére. Számos olyan ügyességi feladattal készültünk, ahol a gyerekeknek nemcsak egymással, hanem saját türelmükkel és ügyességükkel is „meg kellett küzdeniük”. A bohócos játékok során a figyelemé volt a főszerep: a megadott színkártyák alapján kellett a labdákat a helyére tenni, ami komoly kognitív erőfeszítést igényelt. A farsangi dobókockás társas, a párosítók, a madaras mátrix és a téli ruhás dobble mind-mind a gyors döntéshozatalt és a kudarctűrést fejlesztették – hiszen nem lehet mindig elsőnek lenni, és ez is a megküzdés része!
A legizgalmasabb és érzelmileg legmélyebb pillanat az akadálypálya volt. Pók néni elvitte a gyerekek kedvenc autóit és plüssjátékait, amiket csak a póktojások visszaszerzésével és a pálya legyőzésével lehetett kiszabadítani. Ez a játék valódi tükre volt a gyermeki léleknek. Voltak, akik elsőre megriadtak és elsírták magukat a látványtól vagy a feladat súlyától. Azonban itt mutatkozott meg a valódi megküzdési stratégia. A félelem elismerése: megengedtük az érzéseket, nem sürgettük őket. Társas biztatás: a többiek sikere és a biztonságos környezet bátorítást adott. Cselekvés a félelem ellenére: a kezdeti sírást felváltotta a tettvágy. A gyerekek végül mindannyian bekapcsolódtak a játékba, és a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a korábban síró gyerekek büszke arccal, emelt fővel hozták a póktojásokat, és a visszaszerzett „póktojásokért” cserébe magukhoz ölelhették megmentett játékaikat. Ez a sikerélmény a legjobb ellenszere a jövőbeli szorongásoknak!
A téma feldolgozása bebizonyította, hogy a megküzdés nem egyenlő a félelem hiányával. A megküzdés az, amikor félünk, de mégis megpróbáljuk. A játékos feladatokon keresztül a gyerekek megtanulták: képesek uralni a helyzetet, és a végén a boldogság (a megkerült játék) minden fáradságért kárpótol. Ezzel a tapasztalattal a tarsolyukban legközelebb már tudni fogják: „Féltem, de képes voltam rá!”