“Aki ragaszkodik a haragjához, az hasonló ahhoz az emberhez, aki forró szenet tart a kezében azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit, de csak saját magát égeti meg vele” (Buddha)

Ebben a hónapban a Föld napja alkalmából foglalkoztunk a környezetvédelemmel, takarékossággal, együttéléssel. Beszélgettünk arról, hogy mennyi mindennel tudjuk bántani a Földet, milyen sok kárt okozunk neki, de ő akárcsak az emberek megbocsát nekünk. A gyerekek szerint a haragját azzal fejezi ki, hogy viharokat küld, a megbocsátást pedig abban mutatja meg, hogy sok-sok finomságot, szép tájakat teremt. Nagyon szép rajzok, színezők készültek a témával kapcsolatban.

A hónap témájának bevezetése: Szinte mindannyian hordozunk magunkban régi sérelmeket, fájó emlékeket. Ezek sajnos akkor is hatással vannak az életünkre és az egészségi állapotunkra, ha jó mélyre elástuk őket magunkban, és csak néha kerülnek felszínre. A folyamatosan felszínen lévők pedig olyan erővel képesek akadályokat gördíteni az életünk útjára és rombolni az egészségünket, lelkünket, kapcsolatainkat, hogy néha csak kapkodjuk a fejünket, miért és hogyan is kerültünk egyre nehezebb vagy kellemetlenebb helyzetbe.

A gyerekek ügyesen megfogalmazták, hogy mennyire rossz érzés az, amikor szóval, tettel bántva vannak. Sok példát mondtak. Ezután egy hasonlat segítségével szemléltettem nekik a megbocsátást:

A harag, megbántás után valami eltörik, mint amikor pl. elesünk és eltörik a csontunk, seb keletkezik rajtunk. A seb, csont összeforr, nagyon dolgozik a testünk azon, hogy rendbe hozza önmagát, meggyógyuljon. Ezen öngyógyítás után azonban a forradás, heg megmarad. Egy idő után, ha ránézünk ezekre, már jó élményként fogjuk feleleveníteni a történteket. A megbocsátás során is nekünk kell dolgozni azért, hogy jól érezzük magunkat, lelkileg rendben legyünk. Lelkünkben is minden nyomot hagy, legyen az akár jó vagy rossz. Egyedül rajtunk múlik, hogyan élünk együtt ezekkel.

Beszélgettünk arról, hogy miért fontos a megbocsátás. Külön kiemeltem, hogy a megbocsátás az magunknak kell, ezzel nem legalizáljuk, nem értünk egyet a másik tettét, de túllépünk rajta. Ez mindig magunk miatt kell, hogy ne hordozzuk magunkkal a bántás érzésének terhét.

A gyerekek megkérdezték, hogy miért kell megbocsátani a másiknak, ha bántott minket.
Megbeszéltük, hogy a legrosszabb, amit tehetünk bántás esetén az az, hogy bántással válaszolunk. Ez csak újabb konfliktust eredményez. Az egyik tanulónak eszébe jutott, hogy a nevelőapukája mindig azt mondja nekik, hogy ha, megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. El is magyarázta, hogy ezt azért mondja nekik, hogy ne menjenek bele verekedésbe.

Beszéltünk arról, hogy ha megbántanak, milyen negatív érzések lesznek úrrá rajtunk. Majd azt is számba vettük, hogy milyen felemelő, boldog érzés, ha megbocsátunk a másiknak, kibékülünk vele és újra együtt játszunk.

A megbántáshoz és megbocsátáshoz társítottunk színeket, érzéseket, képeket. Bántás: sötét, felhős, esős, villámos, lyukaslabda, szomorú, nagyon tövises rózsa, eltört szív, sírás. megbocsátás: vidám, színes, focilabda, nap, szivárvány, boldogság, nevetés, barátság, kibékülés, teljes szív, játék. Ezek segítségével jelenítettük meg rajzban mindkettőt. A rajz egyik oldalán a bántás, a másik oldalán a megbocsátás jelenik meg.

Közösen is meg akartuk jeleníteni a megbocsátást. Egy pénteki napon mielőtt délután hazamentünk, az udvaron a homokba belerajzoltak a gyerekek egy-egy szomorú smilet, napot, felhőt. Hétfő reggelt azzal kezdtük, hogy megnéztük, mi lett a homokrajzokkal. Azok már nem voltak meg, elmosta az eső. A gyerekek szerint ilyen a megbocsátás is, utána elmúlik a rossz érzés.

Mi van a megbocsájtás után?
A csoport elmondta, hogy boldogság, szeretet, játék, vidámság, derű, barátság, segítség, együttműködés, mosoly. A megbocsátás nem a másik embernek adott ajándék, hanem a saját terhünk elhagyása. A megbocsátás a saját boldogságunk miatt kell. Mert amíg neheztelünk valakire, addig nem tudunk tőle szabadulni. Addig az energiánk, az időnk, a gondolataink és az érzelmeink egy részét a saját lelki békénk rombolására fordítjuk. A megbocsátás az egyik legnagyobb ajándék, amit önmagadnak adhatunk.

A téma feldolgozásában nagyon sok segítséget adott, Bagdi Bella: Nehézségből fejlődés, veszteségből nyereség című előadása, melyen Nádudvaron vettem részt.

Az 1.b osztály áprilisi alkotása A megbocsátás gyakorlása az első osztályban címet kapta.
Az áprilisi boldogságórát elkészítette: Szabóné Pásztor Tímea

Aszfalt rajz készítése