Áprilisi Boldogságóránk egyike rendhagyó módon zajlott: olyan fiatal, pályakezdő kollégák látogatták meg foglalkozásunkat, akik még nem ismerték, nem találkoztak a programmal. Ezért fontos volt számomra, hogy megmutassam a programban rejlő lehetőségeket az érzelmi nevelés, az empátia fejlesztése, a megbocsátás gyakorlása területén.
A foglalkozásra való ráhangolódásként a kicsikkel a rajzasztalnál a „Bocsánat Napocská”-t rajzoltunk a hozzá tartozó versike ismétlésével. Majd a szőnyegen a „Haragom kifújom…” és a „Medve vagyok, cammogok” relaxációs gyakorlatokat követően utánzó játék segítségével azonosítottuk az arcunk és testtartásunk által kifejezett érzelmeket. A gyerekek megmutatták a többieknek, hogy érzik magukat a csoportban: minek örültek, vagy éppen mi miatt szomorkodtak, kivel kerültek konfliktusba, kitől kaptak segítséget. A „Bocsánatsoroló” játék után felelevenítettül a „Varázsszavakat”, majd a „Jön a haragmanó” szituációs játékkal gyakoroltuk azokat. A „Morgós medve és a szorgos méhecske” történetét már többször hallották, így annak dramatizálását nagyon ügyesen megoldották. Mindenki izgatottan várta a történet végét, hogy a közös tánc révén végre bekapcsolódhasson és önfeledten táncolhasson. Pihenés képen kiemeltük a történet mondanivalóját, hogy „jó azokkal barátkozni, akik maguk is mosolygósak, barátságosak”. Ennek megerősítésére többször is eljátszottuk a „Szeretetgombóc” játékot. A hangulat aztán a „Megbocsátás tánca” játékkal ért a tetőfokára, majd levezetés képen több tevékenységet is felkínáltam: asztali társasjátékot, melyben különböző érzelmeket ábrázoló arcokat kellett kirakni négy darabból; utánzós játékot, melyben a dobókockán dobott érzelem megnevezése és bemutatása volt a feladat; illetve a nagyobbak számára bee-bot segítségével az arcpárok megkeresése a méhecske programozásával volt a feladat.
A foglalkozás után a kollégák kiemelték a foglalkozás komplexitását, a téma sokoldalú feldolgozásának lehetőségét. Remélem sikerült kedvet csinálnom számukra a program alaposabb megismeréséhez és gyakorlati alkalmazásához.
Aztán a hétköznapok során kialakult konfliktusok feloldásához „jól jöttek” a varázsszavak, volt lehetőség a megbocsátás gyakorlására. Persze e mell sok vidám, boldog pillanatot is megéltünk: készültünk a húsvétra: káposzta levéllel, berzseléssel tojást festettünk, az udvaron vidám tojáskereső játékot játszottunk, és a fiúk meg is locsolták a kislányokat a húsvét előtti utolsó óvodai napon.

A tevékenységet a megbocsátás táncával indítottuk, amely során a gyerekek az adott zenéknek megfelelően kifejezték nem csak a mimikájukkal, hanem az egész testükkel is az érzelmeiket. Ezt követően a gyerekekkel a Föld anyától is bocsánatok kértünk a tevékenységjavaslatok között felsorolt „Bocsánattojások” segítségével.

„Bocsásd meg a többieknek mindazt, ami fájt nagyon,
sértődöttség bús madarát engedd ki az ablakon!”-Aranyosi Ervin

Bonyolult feladat elé állított minket a hónap témája, hiszen mi sem nehezebb annál, mint a megbocsátás gyakorlása- , ami még a felnőtteknél is okoz számtalan problémát-, hogyan is éreztessük a gyermekekkel, mit is takar ez a nehéz fogalom. Átérzik-e egyáltalán, hogy miért is fontos, boldogságunk, lelki egészségünk érdekében megbocsátani?
Azonban, amint a játékokra került a sor, valamint tudatosan próbáltuk a helyes kifejezések gyakorlatát alkalmazni, egyszerűvé vált, mint az „egyszeregy”. Minél többször használták a bocsánatkérés öt nyelvét, annál inkább észrevehető lett, hogy nem csak úgy kimondják: „Sajnálom”,” Ígérem” „Hibáztam”- hanem teljesen átérzik a szavak súlyát. A , „Nem fordul elő többet”,” Meg tudnál bocsátani?” bizony nehézkesen sikerült.
Az ismerős klasszikus zenékre szemléltettük a hónap témáját, amit képek is bizonyítanak, hogy fokozatosan jutottunk el a felszabadulás érzéséig.
Kerestünk közös vonásokat, különbözőségeket, ami felhőtlen vidámságra ösztönözte őket, valamint osztozkodtunk igazságosan gyümölcs fogyasztása alkalmával. Játszottunk Smile-t, a gyerekek rajzoltak bocsánatkérő mosolygó arcokat, és odaadták annak, akitől megbocsátást szerettek volna kapni.
Zöld húsvétunk alkalmával a földanyától kértünk bocsánatot, a letépett levelekért, letört ágakért, kéregkaparászásért. Együttérző szavainkat biztosan meghallgatta, hiszen egy hét elteltével, a parkunkban található akácfa ” nyári hóesőt” adott a gyerekeknek.
A gyermekek emocionális intelligenciája fejlődött a számos lehetőség közben, igyekszünk változatlanul fenntartani jól működő csoportunkat, hogy minél problémamentesebb legyen közösségünk.