A jó időre való tekintettel, a foglalkozás egy részét a közeli játszótéren irányítottam.
A foglalkozást a szerkezeti egységnek eleget téve egy relaxációval indítottam. „A haragot kifújom, mint a cica nyújtózom” kapcsolódott a legjobban a projekttémánkhoz (háziállatok), valamint a megbocsátás és a harag szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen egyik a másik következménye.
Bagdi Bella zenéit nagyon szeretik a gyermekek. A témához kapcsolódó dalt szívesen hallgatták a gyermekek, sőt a későbbiekben is szerves része volt a mindennapjainknak. Mivel a gyermekek kiscsoportos korosztályúak, ezért a dalokat, verseket igyekszek különféle mozdulatokkal szemléltetni. Jelen esetben is így volt. Egy kitalált mozdulatsorral kísértük a dal szövegét.
Ezt követően a gyermekeknek elmondtam a „Ha valakit megbántottál” kezdetű mondókát, mely után a beszélgettünk a haragról, a csalódottságról és a megbocsátásról.
A Varázszszavak játék nagyon tetszettek a gyermekeknek. A szókincsük bővült, hiszen minden szót, amit elmondtunk meg is beszéltünk, így aki a jelentését nem értette, annak is világossá vált az adott szó fogalma. A gyermekek száját olyan mondatok hagyták el, hogy: „Sajnálom, hogy ma csúnyán viselkedtem veled.” vagy, „Sajnálom, hogy ma nem fogadtam neked szót Rami néni.”, vagy „Sajnálom, hogy ma nem voltam a barátod.”
Azt gondolomn, hogy azzal, hogy a gyermekek belátják, hogy olykor olykor hibáznak, az nem bűn, de tudni kell bocsánatot kérni és tudni kell megbocsátani is.
A játékot tovább követte a megbocsátás szó. Az volt a feladat, hogy megbocsássunk egymásnak, ne haragudjunk a másikra. Annak érdekében, hogy ezt nyomatékosítsuk meg is öleltük és meg is pusziltuk egymást.
A foglalkozásunkat a megbocsátás jelképének színezésével zártuk, majd a várunk lépcsőfokára helyeztük. Megszámoltuk, hogy már csak két lépcsőfok választ el bennünket attól, hogy felérjünk a várba, ahol vár már bennünket Boldog Dóra.
Megbocsátás
Nyolcadik nagy témánk megbocsátás gyakorlása.
Szoktuk mondani : ha megbántottál valakit akkor szeretném ha bocsánatot kérnél! Gyakorlati tapasztalatból tudom ,hogy bizony vannak olyan gyerekek akik nem tudnak és nem is akarnak bocsánatot kérni.
Beszélgetéseink során nagyon fontosnak tartottam hogy érezzék mennyivel jobban fogják érezni magukat ezután. A haragot engedjék el és és ehhez kapcsolódóan választottam ki az induló relaxációs gyakorlatot: “ Repül a karon ,ha akarom ,ha nem akarom.”
A kicsik nagyon szeretik a Bogyó és Babóca meséket és az egyik történet a Megbocsátásról szól. Mese hallgatás után beszélgettünk arról ,hogy mi hogyan cselekedtünk volna. Érzelmileg úgy éreztem ,hogy tudtak azonosulni a mesével és kérték hogy holnap is újra olvassuk el.A foglalkozás végén eljátszottuk milyenek vagyunk ha szomorúak vagyunk és milyenek ha boldogok.
Nagyon élvezték ezt a játékot és nagy öleléssel zártuk a foglalkozást.
Egymást szerető kis csoportosaink vannak de az érzelmi megerősítést ebben a korban el kell kezdenünk.
Fábiánsebestyéni Arany János Általános Iskola és AMI
A Föld napja alkalmából közösen elénekeltük a Gyújts egy gyertyát a Földért! kezdetű dalt, majd délután hulladék és szemétszedéssel tisztítottuk a bolygónkat. A gyerekek gyurmából elkészítették a Földet. A megbocsátás témakörében különböző drámajátékokat játszottunk, amit a tanulók nagyon szerettek. Anyák napjára készülődve meglepetéssel készülünk az édesanyáknak és a nagymamáknak. Az ünnepi műsorra hamarosan sor fog kerülni. Ez a hónap is tartalmasan telt el.
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
Középső csoport
A középső csoportos gyermekekkel ráhangolódtunk a Boldogságóra 8. hónapjának témájára a megbocsátás gyakorlására Bagdi Bella zenéjével. A Ho’oponopono egy melankolikus, lecsendesítő zene, amit kedveltek a gyermekek. A hozzá kapcsolódó történet izgalmas volt a gyerekek számára. A történetet el is játszottuk a hét folyamán. A varázsszavakat hamar megtanulták: sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Mivel nagyon szeretik a meséket, ezért elmeséltem nekik a Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című mesét és Lukács Elvira: Az eltévedt kiselefánt című mesét is. Egész héten nagyon sokat játszottunk. A zenéket minden nap kérték, a gyerekek, hogy hallgassuk meg!
Közeledett a Föld világnapja is, ezért elsétáltunk, megnéztük a közeli gólyafészekben a gólyát. Erre az eseményre meghívtuk a kiscsoportosokat is, valamint a szomszédos bölcsődéből az óvodába készülő gyerekeket. Nagy örömünkre elfogadták a meghívásunkat. Szerencsére az egyik gólya a fészkében állt, megpillanthattuk ezt a szép nagy költöző madarunkat. Jó idő volt ránk, melegen sütött a nap. Amikor visszakísértük a bölcsődéseket, mi tovább sétáltunk a kis tóhoz, a Pap-tavához. Ott láttunk vadkacsákat és vízi récéket is úszkálni. Amint odaértünk, a fák árnyékában egy kicsit hűsöltünk és ittunk egy kis vizet, mert nagyon megszomjaztunk. A visszafelé vezető úton megcsodáltuk a tavasz szépségeit: virágokat, fákat, bokrokat. Akadt az úton (a kerítések mögött) elég sok házőrző kutya, akik jelezték, hogy idegenek járnak az utcában. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy csöndben menjünk azért, hogy ne haragudjanak ránk a kutyák annyira. Ha zajosak vagyunk, akkor ők is hangosan ugatnak. Amikor visszaértünk meghallgattuk a Föld dalát, a „Gyújts egy gyertyát a Földért”. Szerintem jó kis séta volt, mert az ebéd után a pihenőidőben minden gyermek kérés nélkül hamar elaludt és valószínű, hogy a kirándulásról álmodott! „Gyújts egy gyertyát a szeretetért!”
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Áprilisi boldogságóránkat kártyajátékkal kezdtük. Mindenki húzott 3 kártyát a boldogító erősségkártyák közül. A feladat az volt, hogy válasszák ki, szerintük rájuk mi a leginkább jellemző erősség. A megbocsátás kártyánál elidőztünk és beszélgetünk a megbocsátás boldogító erejéről. Majd meghallgattuk és együtt énekeltük a Gyújts egy gyertyát a Földért! dalt. Beszélgettünk a természet, Föld ajándékairól, az elengedés fontosságáról. Az esős időjárás miatt csak egy héttel később tudtuk elkészíteni Landart alkotásainkat. A fenntarthatósági témahéthez kapcsolódva készült lepke is, mosolygó szívecske is.
Iskolánk már több éve vesz részt a Boldogságóra programban, a boldogságórák pedig fokozatosan egyre több tanulócsoportba jutnak el. Olyan órák ezek, ahol nem a megszokott módon „tanulunk”, ahol észre sem vesszük, hogy mennyit tanulunk az emberi kapcsolatokról, az érzelmeinkről, azokról a dolgokról, amik valójában fontosak, amik jobbá teszik a mi kis világunkat. Ebben a hónapban a megbocsátás, az egymásra figyelés, az empátia, a szeretetkapcsolatok voltak figyelmünk fókuszában. Mint minden közösségben, nálunk is előfordul, hogy akarva-akaratlanul megbántjuk a másikat egy rosszul megfogalmazott mondattal vagy cselekvéssel. De mit tehetünk ilyenkor? Próbáltuk tudatosan beazonosítani és megvizsgálni azokat a helyzeteket, ami feszültséghez, rossz érzéshez és sértődéshez vezetnek. Mindkét részről, aki okozta és aki megbántódott miatta. Megfogalmaztuk, összegyűjtöttük és leírtuk az érzéseket, majd elkészítettük a Megbocsátás szótárt. Sokat foglalkoztunk a pozitív kapcsolatok fontosságával. Összegyűjtöttük, hogy miért jók és fontosak számunkra az emberi kapcsolatok, mivel gazdagítja életünket a barátság. Gondolatainkat lejegyeztük a kavicsainkra és megalkottuk a mi kis csoportszimbólumunkat.
Virágot ültettek a gyerekek a Föld mapja alkalmából. A megbocsájtás hónapban az áhítatok alkalmával sokat beszélgettünk a „megbocsájtás”szó jelentéséről. Boldog Dóra meséi is kapcsolódtak a témához, példát adva a gyerekeknek ha megbántunk valakit, mi a helyes viselkedés, mit tegyünk egy ilyen helyzetben.
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
Április a megbocsátás hónapja. Ez a téma rendkívül nehezen érthető meg a gyermekek szemszögéből. Így az első boldogságórán a hónapban beszélgetést kezdeményeztem a témával kapcsolatban. A tanulóim a téma feldolgozása során megfogalmazták, hogyan próbálnak egy-egy problémán túllépni, milyen megbocsátási technikákat alkalmaznak. Nagyon eltérő javaslatok születtek a megbocsátás témájában, s a foglalkozás végén ügyesen összefoglalták a tapasztalataikat, valamint az újonnan megszerzett ismereteiket. Utolsó mozzanatként megtanultuk a hónap dalát. A következő foglalkozáson a Só című magyar népmesét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Itt már nem a saját megbocsátási élményeiket kellett megvitatniuk a gyerekeknek, hanem valaki más életébe kellett magukat beleképzelni. A mesefeldolgozás után eljátszott szituációs gyakorlatok alapjául szolgált a megismert mese, valamint a gyermekek egy kicsit önmaguk és társaik személyiségével is ismerkedtek a feladatokon keresztül. A szituációk megoldása fejlesztette a tanulóim problémamegoldó képességét, toleranciáját és empátiáját is. Két foglakozáson pedig egy tablót készítettünk a gyerekekkel. A tablón egy „szív figura” egyik oldalán található üveges szekrénybe zártuk a negatív érzéseinket. Azért rajzoltunk üveges szekrényt, hogy az elzárt negatív élményeket külsőleg figyelve ne feledkezzünk el arról, hogy léteznek, de elzárva nem kerülhetnek, vagy csak ritkán a felszínre az életünk során. A szív másik oldalára egy lufi került, mely minden olyan pozitív érzelmet tartalmaz, melyet a mindennapjainkban előhívhatunk, hogy jobbá tegyék az életünket. A lufi szárát a mosolygós szívecske szorosan tartja, nehogy elveszítsük bizalmunkat társainkkal szemben. Úgy gondolom sokat a gyerekek sokat tanultak ebben a hónapban egymástól, valamint maradandó élményekkel gazdagodtak.
A megbocsájtás az a képesség, amely képesség megléte testi-lelki jóllétünk fő alappillére.
Csoportunkban sokszor fordul elő a gyerekek között konfliktus, ahol általában mindkét fél sértett.
Három fő szabály létezik, mely közül az egyik az, ha problémánnk van, megbeszéljük.
Oldásként pedig törekedjünk a valódi megbocsájtásra. Hogyan?
Az ehhez kapcsolódó állatos bábjátékot nagyon szerették a gyerekek. Sokan vállalkoztak a szerepekre, mely bízom benne a mindennapi életünket is megjönnyíti ezután.
A Bagdi Bella Ho’oponopono című dallal kezdeményeztem a foglalkozást. A gyermekek boldogan jöttek a szőnyegre. Nagyon tetszett nekik ez a dal. Kérték, hogy mégegyszer hallgassuk meg. Utána a relaxációs játék következett (Fújj, fújj). Ez aktuális is volt, hiszen kint is nagyon fújt a szél. Mi is széllé változtunk, nagyon élvezték a gyerekek. Majd Boldog Dóra érkezett hozzánk, köszöntötte a gyerekeket, majd elmondta a Ha valakit megbántottál… kezdetű verset. Ezután beszélgetés következett. „Te bántottál már meg valakit? Téged mikor bántottak meg? Mi történt utána?” Ezekre a kérdésekre válaszoltak. Néhányan már kerek mondatokban meg tudták fogalmazni, volt, aki elmesélte: „Anyát megbántottam, amikor rendetlenkedtem a konyhában, és kiborult a liszt. Akkor anya nagyon veszekedett velem.” kérdeztem tőle: „És mit csináltál utána?” – „Hát sírtam… de utána bocsánatot kértem. És anya boldog lett.” Ugye milyen fontosak a varázsszavak. Képeken megnéztük ezeket, megbeszéltük mit jelent, mikor mondjuk. Köszönöm, Kérlek, bocsáss meg, stb. Majd a mese következett, amelyet bábbal adtam elő, ez is nagyon tetszett a gyerekeknek, figyelemmel kísérték. A mesét a végén megbeszéltük, hogy viselkedett a sünike, és a társai, ki hogy reagált, és a végén mindenki megbocsátott. Ezt a beszélgetést a gyerekek kezdeményezték. Majd Varázsszőnyegen elutaztunk egy másik országba, közben meghallgattuk Bagdi Bella Repülj velem c. dalát. Amikor megérkeztünk, a Ho’oponopono c. játékot játszottuk el (a király köszöntötte a gyerekeket, úgy játszottuk). Először teljesen meglepődve hallgatták és nézték, ahogy a király hajlong és egymás után mondogatja a kifejezést. Nagyon vicces játék volt. Majd megbeszéltük, hogy milyen jelentéssel bír. Amikor kicsit beszélgettünk, utána visszarepültünk a varázsszőnyegen az óvodába, újra meghallgattuk a Repülj velem c. dalt. Felragasztottuk a jelet a boldogság várunkra, és aki szeretett volna, készíthetett varázskártyákat (a varázsszavak lerajzolásával, kinek mi jut eszébe ezekről a szavakról), amelyeket hazavihettek. Majdnem minden gyermek készített kártyát, örömmel láttam, hogy sokfélét gondoltak ki, például a „köszönöm” volt egy virág, a „szeretlek” egy szívecske, egy virág, a „sajnálom” egy szomorú arc.