Áprilisban a Boldogságóra program témája a megbocsátás volt, amely rendkívül fontos része a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlődésének. A Katica és Csiga-biga csoportban különféle módokon közelítettük meg a témát, életkorukhoz és élményeikhez igazodva.

A Katica csoportban a feldolgozást Bagdi Bella egyik ismert és kedvelt dalával kezdtük. A már korábban is hallgatott énekre a gyerekek játékos mozdulatokkal jártak körbe, ami segített nekik ráhangolódni a téma érzelmi mélységeire. Ezt követően különleges, bensőséges légkört teremtve gyertyát gyújtottunk, és azt körbe ülve beszélgettünk a megbocsátásról.
A gyerekek őszintén megosztották velünk, hogy volt-e már olyan élményük, amikor ők megbántottak valakit vagy őket bántották meg. A beszélgetés során áttértünk arra is, hogy sikerült-e megbocsátaniuk, és ha igen, hogyan; ha pedig nem, akkor miért nem. Együtt gyűjtöttük össze azokat a „forrásokat”, amelyek segíthetnek a megbocsátásban: szeretet, megértés, türelem, bizalom, és az empátia. Beszéltünk arról is, hogy a megbocsátás nemcsak a másik embernek segít, hanem saját lelkünket is megkönnyíti, és békét hoz számunkra.

A Csiga-biga csoportban meséken, dramatikus játékokon keresztül közelítettük meg a megbocsátás fogalmát. A gyerekek kedvelt bábfigurák segítségével dolgozták fel a „megbántás – megbocsátás” helyzeteit, és közösen kerestünk megoldásokat a konfliktusokra. Játékos helyzetgyakorlatokban gyakoroltuk a „bocsánatkérés” és a „megbocsátás” szavait, gesztusait is. Nagy öröm volt látni, hogy a gyerekek maguktól is kezdték alkalmazni a tanultakat napközben – több alkalommal hallottuk tőlük, hogy „bocsánatot kérek” vagy „megbocsátok neked”.
Áprilisban tehát nemcsak a megbocsátás jelentőségét ismerték meg a gyermekek, hanem gyakorlati példákon, játékokon és beszélgetéseken keresztül saját élményeken át dolgozták fel ezt a fontos témát. Hisszük, hogy ezek az apró lépések segítik őket abban, hogy nyitottabb szívvel forduljanak egymás felé, empatikusabbá váljanak, és megtanulják: hibázni lehet, de a megbocsátás mindig lehetőséget ad az újrakezdésre.
Óvodánkban mindig is fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek az év jeles napjait, ünnepköreit ne
csupán megismerjék, hanem élményszerűen, tevékenyen, saját tapasztalataik által éljék meg.
Így volt ez idén húsvétkor is, amikor egy egész héten átívelő, közös projekt keretében
készültünk a tavaszi ünnepre, a szülőket is bevonva.

Megbocsátok!

A foglalkozás témája: A megbocsátás gyakorlása (április)
Korcsoport: 3-7 éves korosztály

Napi szinten gyakoroljuk a megbocsátást, bocsánatkérést. Nehezen megy ez a gyermekek számára. Fontos kiemelni azt is, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy elfelejtjük, ami történt és nem teszi meg nem történté a dolgot.
Meghallgattuk a megbocsátás dalát, megismerkedtünk a varázsszavakkal. ( Köszönöm, Bocsánat, Sajnálom, Szeretlek, Kérlek!)
A Tündéri bocsánat mese, mely két testvér tündér összeveszéséről és megbocsátásáról szólt, ezzel is példát mutatva a gyermekek előtt a bocsánatkérés fontosságára.
Visszavezetés a játékba: varázskarkötő készítése.

Motiváció: Kiragasztottam a szekrény oldalára előre megrajzolt erdőt, óriási fákkal. A gyerekek odagyűltek és kérdezgették, hogy mire készülök. Elmeséltem nekik, hogy ismerek egy kis tündért, aki ebben a mesés erdőben lakik. Ennek a tündérnek volt egy varázspálcája, de miután elvesztette, az erdő színtelenné változott, a madarak sem csicseregtek tovább. Felfigyeltek a történetre, majd megemlítettem, hogy el is tudom neki mesélni, mi is történt valójában (Tündéri bocsánat c. mese bemutatása). A szőnyegre ülve figyelmesen hallgatták végig. Mivel a mese a bocsánatkérés témáját dolgozza fel, beszélgetést kezdeményeztem és megkértem a gyerekeket, hogy üljenek át egy olyan társuk mellé, akitől bocsánatot szeretnének kérni, mert megbántották valami miatt. Kértem, hogy egy öleléssel kérjenek bocsánatot. Felajánlottam a gyerekeknek, hogy segítsenek újra színessé tenni az erdőt (barna, zöld, sárga tempera felhasználásával), váljunk mi is tündérekké, legyen az ecset a varázspálcánk. Festettünk kismadarakat is, hogy újra madárcsicsergéstől legyen hangos az erdő. Közben pedig gyakoroltuk a varázsigéket is. A gyerekek szívesen csatlakoztak a tevékenységhez és boldogan, büszkén nézegették a következő napokban az elkészült alkotásokat.

Áprilisban a megbocsájtás volt a témánk. A relaxációs gyakorlat után beszélgettünk arról, hogy mikor van szükség bocsánatkérésre. Milyen érzés, ha megbántanak minket, vagy mi megbántunk valakit. Hogy lehet jóvá tenni, és milyen érzés mikor bocsánatot kérünk és elnyerjük a bocsánatot, illetve, ha megbocsájtunk. A beszélgetés után a témát a Tündéri bocsánat című mesével dolgoztuk fel. Beszéltünk még a varázsszavakról. Játszottunk is velük. A gyerekek körben állnak, ahol a varázsszavakkal mondatot kell mondaniuk egymásnak. Pl.: Köszönöm S., hogy segítettél elpakolni. A foglalkozás végén kiszínezték a megbocsájtás jelét, és meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát. Végül felragasztottuk a jeleket a Boldogságvárunk 8. lépcsőfokára.

A megbocsájtás praktikus dolog. Valakinek megbocsájtani, a saját lelki nyugalmunk helyreállítását jelenti. A stresszt és a negatív lelki gondolatokat elűzzük magunktól.
Cél: önmagunk boldogságának elérése.
A valódi megbocsájtás a szeretetből fakadó megbocsátás, ami nincs feltételekhez kötve.
A Tündéri bocsánat c. mese alapján arról beszélgettünk, ha lenne varázspálcánk, akkor mit tennénk vele. Mikor köszönjük meg a dolgokat, vagy , akit szeretsz, mikor adnál piros szívet.