A foglalkozást Bezzeg Anna: Tündéri bocsánat c. meséjével indítottam.
A mese után a gyerekekkel arról beszélgettünk, ki került már olyan helyzetbe, amikor valakit megbántottak vagy éppen ő bántott meg valakit. Hogyan történt? Milyen módon bánthatunk meg valakit?
A gyerekek arra is kitértek, milyen érzés volt az, amikor őket bántották meg. Mit éreztek akkor, milyen érzés volt ez számukra? Aki megbántotta őket, milyen módon kért bocsánatot? Ők kértek- e már bocsánatot másoktól? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?
A beszélgetés végén megtanultuk együtt a ” Ha valakit megbántottál…” c. versikét, és meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono c. dalát.
A foglalkozás lezárására Kowalsky és a Vega : Varázsszavak c. dalára jártunk körbe, és egymásnak kézfogás vagy ölelés közben mondtunk varázsszavakat.

E hónap témája szinte mindig aktuális egy közösségen belüli kapcsolatok alakításában, így most is napirendünkre tettük a megbocsájtás gyakorlását. Sokszor nehéz ez a kis óvodásoknak, ezért a mese és szerepeinek újraélésével nagy segítség nekik egy-egy érzelem, s így a megbocsájtás jó érzésének megélése is. Vidám hangulatúvá vált a kezdetnek borongós hangulatú mackós mese. Végül is mindenki jól szórakozott!

Föld napja

Boldogságóránk kezdő relaxációjának a Szivárványlégzés mindfulness gyakorlatot választottam. A gyakorlat segíti a lecsendesedést, a koncentrálást önmagunkra. Az így magunk köré varázsolt szivárvány hídon keresztül jutottunk el egy távoli kis szigetre, ahol a szigetlakók megtanították nekünk a megbocsátás varázsszavát : a ho’oponopono-t. A Ho’oponopono jelentése : hibát kijavítani. Ebben lehet segítségünkre az ölelés, a sajnálom, köszönöm, a bocsáss meg, és a szeretlek varázsszavak is. Ezt követően Bezzeg Andrea meséjéből ismerhették meg a gyerekek Lola és Lili a két tündér bocsánatkérő történetét. A mesehallgatás után megbeszéltük a mese üzenetét, tanulságát. Folytatva a beszélgetést a Szupererő kártyák segítségével választottunk ki erősségeket (pl: szeretet, bölcsesség, társas intelligencia, önuralom) amelyek fontosak lehetnek a megbocsátás képességének a gyakorlásában . Boldogságóránkon többször meghallgattuk a hónap dalát -Bagdi Bella: ho’oponoponot, és Bella gyermekdalait. Zárásként a gyermekek kiszínezték a megbocsátás ajándékát.

Boldogságóra foglalkozásomat a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Miután boldog Dóra köszöntötte a gyermekeket, egy tengeri utazásra indultunk. A király kalandvágyó lévén rábeszélte a kapitányt, hogy kormányozza a hajóját minél távolabbi helyre, oda, ahol még sohasem járt. Az utazást drámajátékokkal tettem varázslatossá, hol a nap sütött, hol a szél süvített, hol dörgött-villámlott (dob hangjával szemléltettem a dörgést). Közben folyamatosan kérdeztem a gyermekeket, hogy mit éreznek. Azzal folytattam, hogy a kapitány nagyon kimerült, elaludt, emiatt a király végtelen haragra gerjedt, mivel a viharban a hajót nagyon dobálta a tenger. Szörnyű gondolatokat fogalmazott meg a fejében, hogy mit fog tenni a kapitánnyal, ha egyszer kikötnek valahol. És amikor szárazföldet értek, megjelent egy kislány, aki a sziget varázs szavával fogadta a királyt. A király megtanulta ennek az idegen népnek a megbocsátás nyelvét, amit a népének (gyerekeknek) is átadott, így a kapitányának is megkegyelmezett. A játékot követően közösen meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono dalát.
Ezután arra kértem a gyermekeket, meséljék el, hogyan érezték magukat az utazás során, az ő szívükben volt-e harag? Kezdetben a meséhez kötötték érzelmeik elmondását, majd rátértek személyes élményeikre, sértettségeikre, haragjaikra. Tudatosan igyekeztem mindegyik gyermeknél a megbocsátásra fókuszálni. Nagy segítség volt a Tündéri bocsánat mese, a gyermekek nagyon jól kiérezték belőle megbántás-megbánás- megbocsátás párhuzamait. A mese végén a gyermekek egy tündéri öleléssel egy-egy varázsigét súgtak egymásnak.
Minden gyermek készíthetett egy-egy varázskártyát, melyet szivecskével, virággal díszítettek, ezt hazavitték a családjukba, hogy a varázsige mellet ezzel is gyakorolják a megbocsátást.
A szülőknek a zárt csoportjukba továbbítottam a hónap elméleti anyagának kivonatát, illetve a könyvajánlatokra is felhívtam figyelmüket ( Gerald G. Jampolsky: Megbocsátás; Stiegervald Krisztián: Generációk harca a figyelemért…)

Boldogságóra foglalkozásomat a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Miután boldog Dóra köszöntötte a gyermekeket, egy tengeri utazásra indultunk. A király kalandvágyó lévén rábeszélte a kapitányt, hogy kormányozza a hajóját minél távolabbi helyre, oda, ahol még sohasem járt. Az utazást drámajátékokkal tettem varázslatossá, hol a nap sütött, hol a szél süvített, hol dörgött-villámlott (dob hangjával szemléltettem a dörgést). Közben folyamatosan kérdeztem a gyermekeket, hogy mit éreznek. Azzal folytattam, hogy a kapitány nagyon kimerült, elaludt, emiatt a király végtelen haragra gerjedt, mivel a viharban a hajót nagyon dobálta a tenger. Szörnyű gondolatokat fogalmazott meg a fejében, hogy mit fog tenni a kapitánnyal, ha egyszer kikötnek valahol. És amikor szárazföldet értek, megjelent egy kislány, aki a sziget varázs szavával fogadta a királyt. A király megtanulta ennek az idegen népnek a megbocsátás nyelvét, amit a népének (gyerekeknek) is átadott, így a kapitányának is megkegyelmezett. A játékot követően közösen meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono dalát.
Ezután arra kértem a gyermekeket, meséljék el, hogyan érezték magukat az utazás során, az ő szívükben volt-e harag? Kezdetben a meséhez kötötték érzelmeik elmondását, majd rátértek személyes élményeikre, sértettségeikre, haragjaikra. Tudatosan igyekeztem mindegyik gyermeknél a megbocsátásra fókuszálni. Nagy segítség volt a Tündéri bocsánat mese, a gyermekek nagyon jól kiérezték belőle megbántás-megbánás- megbocsátás párhuzamait. A mese végén a gyermekek egy tündéri öleléssel egy-egy varázsigét súgtak egymásnak.
Minden gyermek készíthetett egy-egy varázskártyát, melyet szivecskével, virággal díszítettek, ezt hazavitték a családjukba, hogy a varázsige mellet ezzel is gyakorolják a megbocsátást.
A szülőknek a zárt csoportjukba továbbítottam a hónap elméleti anyagának kivonatát, illetve a könyvajánlatokra is felhívtam figyelmüket ( Gerald G. Jampolsky: Megbocsátás; Stiegervald Krisztián: Generációk harca a figyelemért…)

A morgó medve és a méhecske mesét játszottuk el a gyerekekkel és a megbocsátásról beszélgettünk. Kibékítettük az ellentéteket, kitáncoltuk magunkból a rosszaságot és óvó nénit egy nagy öleléssel tettük boldoggá. A foglalkozás második felében a 16 perces koreográfiánkat gyakoroltunk.