– szógyűjtés: „Bocsáss meg!”
– megbocsátás szó értelmezése
– a boldogság egyik forrása a megbocsátás
– csoportok kialakítása
– plakátok elkészítése

Április hónapban úgy döntöttünk, hogy boldogságóra keretében ötvözzük a hónap témáját, a szeretetből fakadó megbocsátást a természet szeretetével és a fenntarthatósági témahéttel. Két fontos programot tűztünk ki ehhez.
Az egyik, hogy a falu határában, a Bakonyszombathelyt Ácsteszérrel összekötő erdősávban békamentést szerveztünk. A főút itt pont kettévágja békák szaporodási útvonalát, mely az erdőből Feketevízpusztához, az ottani Feketevíz-éri tavakhoz vezet. A Feketevízpusztai-tavak természetvédelmi terület, érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak egész évben, márciusban pedig a varangyok kedvelt szaporodóhelye is. A főút azonban a nagyobb esőzés után inkább temetőre emlékeztet, mintsem nász színhelyére. A kordonok felszedése előtti napon mentünk, tehát kicsit késve, már a szezon végén érkeztünk. Előtte nap egyenruhát készítettünk az egység és a csapatszellem jegyében, amihez mindenki hozott egy tiszta, fehér, használt pólót. Ennek közepére egy textilfestékkel körvonalazott a szivárvány minden színében játszó varangy került. ( A gyerekek leszavazták az optimista békámat és a hagyományos varangyot részesítették előnyben. ) Másnap frissen vasalt pólókban, vödrökkel, kesztyűvel és láthatósági mellénnyel felfegyverkezve indultunk az iskolabusszal a mentés helyszínére. 10 varangyot gyűjtöttünk, ami kevésnek tűnhet, de annak a tíznek biztosan nem mindegy, amelyik így vízparthoz ért és szaporodhat.
A második célkitűzésünk egy erdész által vezetett szombati túra volt a Bakony legszebb helyén, Porva-Csesznek-Vinye útvonalon. Ingyenes tömegközlekedéssel átszállással -és némi szülői rásegítéssel – utaztunk, a patakon átkelésekhez vízhatlan cipővel készültünk, az erdőjáráshoz pedig kullancsriasztóval táraztunk be alaposan. A Cuhán átkelve piócát gyűjtöttünk, hódvárat kerestünk, megszemléltük milyenek lesznek a hegyi juhar csemetéink felnőve- amiket a suliban előtte hónapban ültettünk- forrásvizet ittunk és alig győztünk betelni a bakonyi Grand Canyon látványával, miközben egymás után hódítottuk meg a sziklákat.
Hogy a megbocsátás hogyan jön ide? Nem mi bocsátottunk meg. A természethez folyamodtunk megbocsátásért mindazért, amit eddig vétettünk ellene vagy ártottunk az erdőnek, és hálásak voltunk minden itt eltöltött percért, amelyben részesei lehettünk ennek a csodának.

Az óra énekléssel kezdődött: Bagdy Emőke Ho’oponopono című dala segítette a ráhangolódást és az érzelmi felkészülést. Ezt követően körben ülve közösen értelmeztük Müller Péter gondolatát: „Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit azt jelenti, hogy megbocsátok neki.” A beszélgetés során a tanulók saját élményeiken keresztül kapcsolódtak az idézethez, gondolataikat bátran megosztották egymással.
A közös értelmezést követően felolvastam A megbocsátás jele című történetet, amelyhez kapcsolódóan dramatikus feldolgozást alkalmaztunk: a tanulók szerepeket választottak, majd közösen eljátszottuk a történetet. Az óra zárásaként a munkafüzet 128. oldalán található „Értékeld, ha megbocsátanak neked!” című feladatsor került feldolgozásra. A tanulók aktívan, érdeklődően vettek részt a feladatok megoldásában, az óra légköre végig nyugodt, befogadó és együttműködő volt. A tanulók jól érezték magukat, és örömmel kapcsolódtak be az órai tevékenységekbe.