Megbocsájtás az egyik legfontosabb egészség – és lélekvédő témakör. Aki nem tud vagy nem akar megbocsátani, saját egészségét kockáztatja. Arról nem is beszélve,hogy milyen rossz lehet örökös haragos szívvel élni. Igaz- hamis állításokkal kezdtük az órát , majd szituációs játékokkal vizsgáltuk, ki mit bocsát meg könnyen. Végül teszttel teszteltük a hajlandóságunkat a megbocsátásra. Folytatjuk.
Megbocsátás
Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola és Középiskola
A megbocsátás hónapját összefűztük a Föld napjával. Az órát közös énekléssel kezdtük, ahol olyan népdalokat énekeltünk, amiben állatok és növények szerepelnek. Megbeszéltük, hogy ki mit szeret a földben, hol vannak a kedvenc helyeik. Utána átbeszéltük, hogy az emberek, hogyan teszik tönkre a környezetüket. Kiosztottam a lepje sablonokat és a gyerekek megírták a bocsánatkérő üzeneteiket, amiket átbeszéltünk. Zárásként Michael Jackson Earth Song című dalát néztük meg.
A tavaszi munkálatok a kertben projekt szépen megalapozatlan a Föld napja témát. Az udvaron füvet vágtak a gyerekek, nagyítóval fedezték fel a természet szépségeit. A gyomlálhattak és élvezték a napsütést!
A megbocsátás tanulása az óvodás korban érzelmileg kiemelkedő jelentőségű, és az egészséges mentálhigiéné, a jó kapcsolatok, és a boldog, rugalmas személyiség alapja lesz a későbbiekben. A megbocsátás képessége segít a barátságok, kapcsolatok megőrzésében, helyreállításában, amely kulcsfontosságú a jó közösségi élethez. Óvodásaink megtanulják, hogy nem minden konfliktus végleges, van lehetőség a helyreállításra. Ez alapot ad a későbbi hatékony, békés konfliktuskezeléshez. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kitárom a világom, mintegy virág kinyílok.” Ezt a gyakorlatot a „fészek” képéhez kapcsoltuk. Arra bátorítottuk a gyerekeket, hogy éljék át a nyitottság és a szabadság érzését – azt, amikor meg tudjuk engedni magunknak, hogy „kinyíljunk”. Megéreztettük velük a megbocsátás erejét is, amely felszabadítja a lelket. Ezután meghallgattuk a Hopponoppo című albumról a megbocsátásról szóló dalt, ami szépen ráhangolta a gyerekeket a témára. A munkafüzetből egy szivárványos képet színeztünk ki közösen – ezt a gyerekek nagy örömmel és kreativitással töltötték ki. A színezés után beszélgetést kezdeményeztem a megbocsátásról. A csoportban gyakran előfordulnak kisebb konfliktusok, ezért fontos, hogy a gyerekek felismerjék: a bocsánatkérés és a megbocsátás természetes részei az együttélésnek. Tudatosítottuk bennük, hogy mi számít helytelen viselkedésnek, és hogy mennyire fontos elengedni a negatív érzéseket, gondolatokat – helyette inkább a pozitív felé törekedni. Arról is beszélgettünk, milyen érzés, amikor megbántunk valakit, akit szeretünk, és mennyire jólesik, amikor ő képes nekünk megbocsátani. Megerősítettük azt is, milyen fontos, hogy merjünk beszélni az érzéseinkről – különösen olyanokkal, akik szeretnek és megértenek minket. Ezután meghallgatták a tündérekről szóló mesét, amely nagyon tetszett a gyerekeknek. A hozzá kapcsolódó feladatlapon megkeresték a tündérek párjait – ez a feladat a munkafüzet alapján készült. Bár még középsősök vagyunk, sok gyereket érdekel a számolás, így akinek volt kedve, azzal közösen megoldottuk a „fás számolós” feladatot is. Bár a számjegyek és számképek még nem mindenkinek ismerősek, ennek ellenére szépen boldogultak vele. Fontosnak tartottam, hogy megismerjék és tudatosítsák ezeket az alapokat. Végezetül kiszíneztük a nyolcadik jelképünket, majd felragasztottuk a várunkra. A foglalkozást a „Boldog vagyok” című dal meghallgatásával zártuk – ez a gyerekek egyik kedvence, és örömmel hallgatták újra.
Először feldolgoztuk „A morgós medve és a szorgos méhecske” mesét, a következőkről beszélgettünk:
Miért hívják a méhecskét szorgosnak az emberek? Miért fontos nekünk a méhecskék szorgoskodása? Kinek a bőrébe bújnátok szívesebben a meséből: a medvéébe vagy a méhecskéébe? Hogyan segítenétek a méhecskének a mesében és a való életben?
Ezután elkészítettük a megbocsátás pillangóját, miután mindenki megbocsátott valakinek elreptettük a pillangókat. Mindezek után az április nevezetes napjaihoz kapcsolódóan, bocsánatkérő tojásokat készítettünk a Földnek. Hogyan kértünk bocsánatot a Földtől, megnézheted az óra összefoglaló videójában.
A gyerekekkel megbeszéltük a megbocsátás jelentőségét. Majd szerettük részére megbocsátás kérő levelet írtak.
Boldogságóra – A megbocsátás hónapja a 4. számú napközis csoportban
„A megbocsátás hangja – dallammá szelídült harag”
A 7–8. osztályos napközis tanulókkal olyan témát jártunk körbe, amely talán az egyik legnagyobb lelki próbatétel mindannyiunk számára: a megbocsátás. Ez nem pusztán egy gesztus, hanem egy belső döntés, amely felszabadít – nem csak másokat, hanem önmagunkat is.
A beszélgetés során őszinte gondolatok hangoztak el: Mi a nehezebb – bocsánatot kérni vagy megbocsátani? Meg lehet-e bocsátani anélkül, hogy felejtenénk?
Egy tanuló így fogalmazott: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, hanem hogy nem utálom tovább.” – szavai megérintették a csoportot.
Zenei élményként Alexander Rybak Fairytale című dalának instrumentális változatát hallgattuk meg. A dallam lágy, emocionális világa olyan érzéseket szabadított fel a tanulókban, amelyeket szóban is megpróbáltak megfogalmazni: megkönnyebbülés, békesség, remény, szeretet, elfogadás. A zeneterápia elősegítette a megbékélést egymással.
A közös gondolkodás során fontos felismerés született:
a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
Kérni valamit – legyen az figyelem, megértés, megbocsátás és segítségnyújtás munkában, tanulásban – nem szégyen, hanem bátor döntés.
És az sem könnyű, ha mi bántottunk meg valakit – de ilyenkor is ki kell tudnunk állni, a másik szemébe nézni, és őszintén kimondani:
„Sajnálom.” Ez a szó a legnehezebb – de gyakran ez nyitja ki a szívet ott, ahol addig csend és meg nem értettség vagy zavar volt.
A boldogságóra zárásaként közösen pizzáztunk. Ez a kis közös ünneplés nemcsak megkoronázta az alkalmat, hanem erősítette a csoport összetartozását is.
A foglalkozás tanulsága nem csupán az, hogy meg kell tanulnunk megbocsátani –
hanem az is, hogy kérni sem szégyen. A megbocsátás órája alatt nemcsak a szavak tanítottak minket – hanem a zene, a csend és az egymásra figyelés.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a belső békéhez vezető út gyakran ott kezdődik, ahol végre kimondunk valamit, amit régóta magunkban hordozunk.
Nyerges Attila
tanár
Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.
A mai napon tartottam foglalkozást. Sok gyermek volt jelen. Izgalommal várják minden alkalommal a gyerekek ezt a fajta tevékenységet. Boldog Dórát szívesen “fogják” sőt néha veszekszenek is rajta. A mese után csónakot úsztattunk, a gyerekek elmondták a rossz tulajdonságaikat majd a csónakkal elúsztatták a legvégén egy “szélvihar” elvitte a sok rossz tulajdonságot. Ezt követően szívet adtak egymásnak a gyerekek, ki miért szereti azt akinek a szívet adta. Nagy örömömre én is kaptam szívet egy kislánytól. Nagyon elégedetten zártuk a mai témát, annak feldolgozását!
Boldogságóra – A megbocsátás hónapja az 1. számú napközis csoportban
„Szívből jövő bocsánat – megkönnyebbülés a léleknek”
A megbocsátás témaköre különös jelentőséggel bír az alsó tagozatos gyermekek részére, hiszen számukra az érzelmek felismerése, kifejezése és szabályozása még a tanulási folyamat része.
A boldogságóra során azon dolgoztunk, hogy megértsék: a bocsánatkérés nem gyengeség, hanem erő: a kapcsolataink gyógyító ereje.
A foglalkozás kezdetén egy közös beszélgetéssel hangolódtunk a témára. A gyerekek megosztották saját élményeiket: volt-e már olyan, hogy megbántották őket, és ha igen, hogyan reagáltak. Megbeszéltük, mikor és hogyan szoktak bocsánatot kérni, s hogy mit éreznek, amikor valaki feléjük fordul egy „Sajnálom” szóval.
A gyerekek aktívan részt vettek a foglalkozásban.
A 3. osztályos tanulók felírták a csoport közös szívmontázsára a „varázsszavakat”: Bocsánat, Ne haragudj, Sajnálom. Ezek lettek a nap szimbólumai.
Ezt követően minden gyermek lerajzolta saját kezét egy színes lapra, majd kivágták és felragasztották a kollázs szív köré. A sok kis kéz és a közös szavak alkotta montázs erőteljesen fejezte ki: itt mindannyian részei vagyunk a közösségnek, ahol hibázni lehet, de a megbocsátás mindig nyitva áll.
A foglalkozás utolsó részében frissítő légzőgyakorlatot végeztünk. Lassan, közösen emeltük karjainkat oldalirányba, magas tartásba, mély belégzést végeztünk, majd karjainkat leengedtük és kilégzéssel guggolásba ereszkedtünk. Ezt a gyakorlatot többször megismételtük, segítve a gyerekeknek az érzelmi lecsendesedést és a belső béke megtapasztalását.
Figura Tünde
napközis nevelő
Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.