Áprilisi témahónap: Megbocsátás, empátia és elfogadás fejlesztése

Áprilisban a foglalkozások fókuszában a megbocsátás, az empátia és a mások elfogadása állt. A cél az volt, hogy a tanulók mélyebb érzelmi és erkölcsi önreflexióra jussanak, valamint fejlesszék szociális érzékenységüket és morális gondolkodásukat.

A téma feldolgozását egy tanulságos mese segítségével kezdtük, amely a tankönyvben szerepel. A mese elemzése során a tanulók lehetőséget kaptak arra, hogy azonosuljanak a szereplők érzéseivel, viselkedését értelmezzék, és megfogalmazzák saját véleményüket a megbántás és megbocsátás kérdésköréről. A történet feldolgozása segített abban is, hogy a gyerekek belső világába, gondolkodásmódjába betekinthessünk, és az érzelmi nevelés szempontjából is értékes párbeszédeket indított el.

Megnyugvással és örömmel tapasztaltam, hogy a legtöbb tanuló már életkorához képest fejlett empátiával viszonyul mások érzéseihez és helyzeteihez. Meg tudták fogalmazni, mikor és miért nehéz megbocsátani, illetve azt is, hogy milyen felszabadító érzés lehet az elengedés, a harag leépítése.

A téma elmélyítését egy interaktív, mozgásos döntési játék segítette. Felolvastam különböző erkölcsi dilemmákat vagy hétköznapi helyzeteket, amelyekben valakit megbántottak – véletlenül vagy szándékosan. A tanulóknak az volt a feladatuk, hogy egyéni mérlegelés után eldöntsék: megbocsátanának-e az adott esetben. Döntésük szerint kellett az osztályterem megfelelő sarkába állniuk, ahol a következő feliratok szerepeltek: „Megbocsátanék”, „Nem tudnék megbocsátani”, „Attól függ…”. Ezzel a drámapedagógiai elem beemelésével fejlesztettük a kritikus gondolkodást, az érzelmi tudatosságot és az önkifejezést is.

A közös megbeszélés során a tanulók érvelhettek döntésük mellett, ezáltal fejlődött vitakultúrájuk, nyelvi kifejezőkészségük, és megtapasztalhatták, hogy egy erkölcsi kérdésnek gyakran nincs egyértelmű, „jó” vagy „rossz” válasza.

1. Megbeszéljük, mit jelent a „megbocsátás” szó. Miben különbözik attól, ha „nem húzunk határokat”?
2. Megbeszéljük, milyen ember lehet az, aki sokszor dühös, és képtelen megbocsátani.
3. Felsorolnak legalább három alkalmat, mikor más megbocsátott nekik, majd három alkalmat, mikor ők bocsátottak meg másnak. Reflektálnak rá, hogy hogyan érezték magukat. Leírják, hogyan tudták a másik ember tudtára adni, hogy megbocsátottak, illetve, hogy ők honnan tudták, ha nekik megbocsátottak.
4. Különböző szituációkat mondaok, és el kell dönteniük, hogy azt az adott tettet megbocsátanák-e, vagy sem. Ha igen, mosolyogva nyújtózkodniuk kell. Ha nem, akkor guggolásokat csinálniuk.
„A tanárnőnem jelentette be előre a dolgozatot, amit írat.”
„A barátnőd kibeszélt a hátad mögött.”
„A testvéred beárult a szüleidnek, hogy rossz jegyet kaptál.”
„A szüleid a rossz átlagod miatt szobafogságra ítélnek.”
Megkérdezem, ki hogyan érezte magát a gyakorlat alatt, tanulság: aki megbocsát, sokkal felszabadultabban érzi magát.
5. Feladat: Leírnak egy helyzetet, amit idáig nem tudtak megbocsátani, aki szeretné, elmesélheti, majd összegyűrik és kidobják a papírt, ezzel közelebb kerülve a harag elengedéséhez.
6. Szófelhő készítése arról, hogy kinek mit jelent a megbocsátás.

Áprilisi óránkon a megküzdési stratégiákkal és az önbecsüléssel foglalkoztunk. Fontos téma ez ötödik osztályban is, és nemcsak az új tantárgyak és új tanárokkal való kapcsolatok tekintetében. Mindennapok során számos olyan helyzetbe kerülnek, amikor magukkal és a környezetükkel kapcsolatban számos kérdés, kétely merül fel. Beszélgetés során közösen összegyűjtöttük azokat a helyzeteket, amelyekkel a gyerekeknek meg kell küzdeniük a mindennapokban. Papírra nyomtatva egyfajta szavazást bonyolítottunk le, s közben maguk is rácsodálkoztak, hogy ha nem is beszélnek róla, a társaik is olyan (vagy hasonló ) problémákkal szembesülnek. Gyűjtöttünk megoldásokat a gyerekekkel, hogyan kezeljék ezeket a nehéz helyzeteket, milyen dolgok (sport, zene, társas kapcsolatok) segíthetnek átlábalni ezeken az akadályokon.