Ez a hónap a szünet miatt egy kicsit kuszának bizonyult, mint mindenki másnak, de megpróbáltuk kihozni a legtöbbet és a leghasznosabbat belőle. A megbocsátás témája érdekesnek bizonyult. Sokat beszélgettünk a fontosságáról. Megnéztük a kisfilmet, melynek a címe: Fragmentos. Érdeklődéssel figyeltem a reakciójukat és vártam a véleményüket. Igazán ügyesen megfogalmazták a film mondanivalóját. A már régóta használt (EKOP-os füzetnek nevezett:)) füzetükbe bocsánatkérő mondatokat fogalmaztunk meg. Beszélgettünk megbocsátó technikákról, a feszültségoldás lehetőségeiről. Szeretetgombócokat formáltunk. Meghallgattuk a Ho’oponopono dalt Bagdi Bella előadásában. Majd elkészítettük a pillangóinkat, és az udvaron reptettük őket, hogy elengedhessük sérelmeinket.
A rövidség ellenére tartalmasan zártuk a hónapot.
Megbocsátás
A Mazsola csoportunk egy összeszokott kis közösség. Szeptembertől nagyon sokmindent megtanítottunk nekik, Boldog Dóra mindig mesélt nekik érdekes meséket. Játék közben mindig előjöttek a jó cselekedetek, a hála, az apró örömök gyakorlása. Áprilisban is épp aktuális volt a megbocsátás gyakorlása ami egy kialakukt konfliktus helyzetből adódott.Boldog Dóra mesébe hívta a gyerekeket és süni, mókus, nyuszi és a mackó bábokkal elmeséltem a gyerekeknek süni csínytevéseit. Nagy figyelemmel kísérték végig a cselekményt a gyerekek. A mese végén megkérdeztem, hogy ki ismer magára. Azonnal válaszolt a csoport! A kis „Bűnös” elismerte tettét és bocsánatot kért társától.
Ezt a mesét többször is elmondtam a csoportnak, óriási nevelő értéke van.
Boldogságóra április 5. osztály
Az ötödik osztályosok a megbocsátás jegyében színes digitális szófelhőket készítettek, amikbe olyan szavakat írtak, amikkel kifejezhetjük bocsánatunkat, megbocsátásunkat.
A Boldogságórás tevékenységet Április 30-hoz kötöttem, a Méhek napjához. Elmeséltem A morgós medve és a szorgos méhecske című mesét, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Utána mi is táncoltunk egy kicsit a csoportszobában, majd beszélgetőkörben megbeszéltük hogyan tudnak egymástól bocsánatot kérni. Nálunk nagyon jól bevált, amikor egymást megbántják, kézfogással kérnek egymástól bocsánatot, ígérve , hogy többet nem csinálunk ilyet, majd megölelik egymást. Tevékenységünket az udvaron folytattuk. Csoportunk éppen Méhecske csoport, így már nagyon jól tudták mondani a kis méhecskés versünket:
Mi vagyunk a kis méhecskék,
szeretjük a szőlő levét.
Télen a kaptárban szundítva,
várunk a virágzó tavaszra.
Virágról-virágra szállunk,
kaptárunkba virágport szállítunk.
Édes méz készül belőle,
Mindenki egészségére.
Színes kaptárkereső játékkal zárult a boldogságóránk. Az udvaron elhelyezett virágokra szálló, különböző színű, szárnyú méhecskéket, az ugyanolyan színű kaptárba repítették be a gyerekek. Mindenki szorgosan dolgozott, majd folytatódott az udvari játék.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Nagyon kedvelik a gyerekek egymást, de természetesen napi szinten akadnak konfliktusok, amit meg kell tanulni megoldani. Meg kell tanulni a bocsánat kérést, a megbocsájtást. Mindezt játékkal, mesével, bábozással adjuk át nekik. Fontos, hogy a szülők is partnerek és segítik munkánkat.
A tavaszi szünet miatt hamar elrepült az április, de igyekeztem sokat foglalkozni a megbocsátás témakörével.
Óra elején meghallgattuk Bagdi Bella: Megbocsátás c. dalát, majd a témát a munkafüzet 56. oldalán található mondóka felolvasásával, feldolgozásával vezettem be.
Beszélgettünk olyan helyzetekről, amikor őket megbántották és várták a bocsánatkérést, illetve az ellenkező helyzetről is, ha ez előfordult valakivel.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséje következett, melynek átbeszélése után néhányszor elismételtük a mondókát, mintha egy varázsige lenne.
Ezután összegyűjtöttük a varázsszavakat, amelyeket a mindennapjaink során fontosnak tarunk használni. Mindenki vállalta egynek a színezését, majd az elkészült szókártyákból tablót készítettünk. A „Varázsszavak” gyakorlattal és Bagdi Bella: Megbocsátás c. dalának újbóli meghallgatásával zártuk.
Mint minden hetet – református iskola révén – áhitattal kezdtük a templomunkban. Felhívtam diákjaink és tanáraink figyelmét, hogy április hónapban a szerdai nagyszünetekben gyakoroljuk együtt, hogyan tudunk megbocsátani.
1. Az első alkalmon Bagdi Bella: Ho’oponopono c. dalát hallgattuk és az előadóval énekeltük. A dal előtt meséltem az ősi hawaii módszerről, mely segít a megbocsátásban. Csodás érzés volt látni, ahogyan a résztvevők átadják magukat a dal hangulatának és ismétlik: „sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek…”
2. Egy másik alkalommal egy gyülekezeti énekestársam könyvjelzőjét (lsd. főkép fotó) mutattam meg a jelenlevőknek:
Majd lejátszottam azt a hangfelvételt, melyet éneketársammal készítettem. Mélyen hívő ember története, akinek meghalt a férje, mégis békességet keres. (Áldás, békesség – Mégis békesség!) Gyermekkorából idézett fel emlékeket, amikor a kedves tiszteletes bácsi szeliden hozta a gyerekhez el a Jóatya szeretetét.
Fantasztikus példája ő a megbocsátásnak, a „csakazértis” szeretetnek.
3. A harmadik alkalommal a Boldogságóra program segédanyagát felhasználva a következő játékot játszottuk:
Megbocsátok? Nem bocsátok? Nehezen bocsátok meg? – mondatok
Példaképpen néhány lehetséges konfliktushelyzet:
– Egy osztálytársam lemásolja a dolgozatomat.
– Észreveszem, hogy a legjobb barátom kibeszél a hátam mögött.
– A nekem tetsző lány/fiú mégsem jön el a megbeszélt randira.
– Az egyik tanárom láthatóan régóta pikkel rám.
– Többen az osztályból feltörik a facebook fiókomat, és a nevemben mindenféle valótlanságot posztolnak, cikis dolgokat osztanak meg.
– Nem úgy sikerült az év végi bizonyítványom, ahogy a szüleim azt elképzelték, ezért csúnyán összeveszünk, és nem mehetek el a várva-várt koncertre sem.
– Két barátom nélkülem megy el moziba, engem meg sem kérdeznek.
– A testvérem beárul a szüleimnek, hogy ellógok edzésről.
– Elárulom a bizalmasomnak, kibe vagyok szerelmes, és másnapra az egész osztály ezen mulat.
– Nem ez az első alkalom, hogy édesapám nem jön el velem egy közös programra a munkára hivatkozva.
Felnőtteknek:
– A családom ezzel megbízott tagja elfelejt vacsorára bevásárolni, így éhesek maradunk.
– A kollégám később engedte el a tanulókat, ezért a gyerekek késve jönnek az én órámra.
– A kollégámnak elmeséltem egy jó ötletem, majd ő ezt sajátjaként állítja be.
– Az orvos téves diagnózist állított fel, így a gyógyulásom hosszabban tart.
– A tanáriba lépve a saját nevemet hallom, majd hirtelen csend lesz.
– A megvendégelésre szánt ételből nekem nem hagynak.
– Gyermekem hazudott nekem.
– A közösségben én kapom a legrosszabb laptopot a munkámhoz, ez ronthatja a munkaminőségemet.
A terem 3 sarkába helyezkedett el mindenki annak megfelelően, hogy a mondat tartalma megbocsátható, nehezen megbocsátható, vagy nem bocsátható meg. Ezt követően megbeszéltük, ki miért döntött. Érdekes volt látni, hogy szinte mindenki valamiképpen és valamikor megbocsát.
Áprilisban a tavaszi szünet miatt kevés napot töltöttünk az iskolában, de az igazán tartalmas volt. A Föld napjához kapcsolódva az újrahasznosítás volt a fő feladatunk. Játékokat, dekorációkat és használati tárgyakat készítettünk „szemétnek” gondolt anyagokból, műanyag palackokból, kartondobozokból és újságpapírból. Óriási kiállítást szerveztünk belőle és a kitalált játékokkal közösen játszottunk is. A kiállítás célja volt, hogy a gyerekek által készített tárgyakon keresztül bemutassuk az újrahasznosítás fontosságát és lehetőségeit. A boldogság pillangóit is elkészítettük és azokat egy közös helyre „reptettük”. Mindenki úgy helyezte el a pillangókat, hogy elmondta egy régi sérelmét és a megbocsátását. A szünetben minden kisdiák a kertekben serénykedett, kicsit kiengeszteltük a „Földanyát”. Az újrahasznosítás foglalkozásain a méhekre is gondoltunk, készítettünk belőlük is, és közben meghallgattuk a méhecskés mesét.