Nagy örömmel készítettük az erdőt és közben mindenki elmondta ,hogy ki és mikor bántotta meg szavakkal vagy tettekkel. Érdekes dolgok derültek ki.Volt olyan tanuló ,aki 1 éve hordozta magában haragját és csak most mondta el.A kibeszélés után mindenki átölelte és bocsánatot kért társától.Ezt követően sokáig csend volt a nyugalom csendje.
A megbocsátás erdeje lehet átláthatatlan rengeteg, amely elriaszt, s lehet a hely, amely lehűti az indulatokat, helyreállítja a harmóniát, a békét. Ehhez iránymutató érzelmekre, tulajdonságokra, társakra van szükségünk.
„Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.”
Pilinszky János
„Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.”
Pilinszky János