Az áprilisi boldogságóránkat a jól megszokott módon indítottuk. A mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat mindig szívesen végzik a gyerekek. A rongybaba páros gyakorlat vidámságával és a hónap dalának meghallgatásával kezdtünk neki egy nehezebb téma, a megbocsátás gyakorlásának bevezetéséhez.
Mark Twain bölcs gondolatával és a munkafüzet „Az arcunkra van írva!” színezős feladatának megoldásával vezettem be az óra témáját.
Fontosnak éreztem, hogy a megbocsátás mindkét oldalával foglalkozzunk. A bocsánatra váró és a bocsánatot kérővel. A közös beszélgetéssel nagyon sok személyes sérelem, érzelem, történet került felszínre. A téma feldolgozásához lelkesen egy újság szerkesztésébe fogtunk, melyet SORRY ÚJSÁG névre kereszteltünk. Csoportokban dolgoztak a gyerekek. Került bele megbocsátással kapcsolatos történet képpel kiegészítve. Bocsánatkérő versike, szívmelengető bocsánatajándék . Különféle érdekes tanácsok a bocsánatkéréshez. A kiválasztott „főszerkesztő” segítségével az összes ötletből egy végső, kiadható, nyomtatott formátumú újságot hoztunk létre, amit boldogan sokszorosítottunk, függesztettünk ki az iskolánkban.
A hónap meditációs gyakorlatának segítségével gyakoroltuk elengedni a haragunkat.
A téma továbbgondolása végett a megbocsátás gyakorlását családi körben végzett feladattal folytathatták a gyerekek, a bocsánatkérő szivecskék és megtanult „varázsszavak” segítségével.
Megbocsátás
1. Játékok a megbocsátás témakörben, ennek az érzésnek, gesztusnak a fontossága.
2. Ölej meg egy könyvtárost-beiratkozás, a könyvek ereje.
3. A méhek világnapja-fenntarthatóság-kertészkedés, virágok ültetése.
4. A költészet napja- a szavak ereje a megbocsátásban is.
Április a megbocsátás hónapja, ezért a boldogságóránkat e téma köré terveztem. Először a csoporttal megnéztük a szakmai anyagban ajánlott „Figyeld az érzéseidet” című animációs filmet, (a filmben előforduló néhány angol kifejezést lefordítottuk németre), majd megbeszéltük, hogyan kapcsolódik a történet a megbocsátás témaköréhez. Ezután a diákok megfogalmaztak egy-egy német bocsánatkérő mondatot, amelyet el is mondtak egy jelenlévő társuknak. (Az illető pedig természetesen megbocsátott.) A következő feladatban megpróbáltuk a „bűnöket”, „hibákat” 3 csoportba osztani, aszerint, hogy könnyen vagy nehezen bocsátjuk meg ezeket, illetve van-e olyan, amit sohasem tudunk megbocsátani. Ezután néhány német nyelvű idézetet próbáltunk értelmezni, megfogalmazni, mit is jelentenek az azokban leírt bölcsességek. Zárásként különböző nyelveken kerestünk kifejezéseket a megbocsátásra, ezeket egy WordArt-szófelhőben gyűjtöttük össze. A diákok maguk választották ki, milyen nyelven akarnak kifejezéseket keresni, így a „szokásos” idegen nyelvek (német, angol, spanyol stb.) mellett pl. koreai nyelven is megtudtuk, hogyan kell megbocsátani.
A boldogságóra vége után néhány órával tudtuk meg, hogy a mi csoportunk nyerte el márciusban a „Hónap csoportja” címet, aminek nagyon örültünk!
Nagyon vártam az áprilisi Boldogságóra A megbocsátás gyakorlása témáját, mivel az egyik kisfiú a csoportomból az utóbbi időben gyakran bántóan viselkedik csoporttársaival szemben, s a bocsánat kérés, a megbánás nagyon nehezére esik.
A foglalkozást a „Dagasztás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, megbeszéltük, hogy sütit készítünk az ünnepre, elmondták, ki milyet szeretne és kinek készíti (barátjuknak, anyukájuknak, locsolkodóknak).
Boldog Dóra a köszöntője után elmesélte a gyermekeknek a nagy problémáját, ami egy olyan történet volt, ahol őt nagyon megbántották, és haragjában ő is megsértette a legjobb barátját. A gyermekek segítségét, véleményét kérte, hogyan tudna ezektől a nehéz, fájdalmas érzéseitől megszabadulni, hiszen nagyon nyomja a lelkét. A gyermekek nagyon együtt-érzően segítették Dórát, egyéni élményeiket is megosztották vele. Nagyon mély, elmélyült, megható beszélgetés alakult ki a gyermekek között.
Ezután királyt választottunk, aki elhajózott az emberivel és Boldog Dórával Hawaii szigetére. A bennszülött kislánytól megtanulták a varázsszavakat, és boldogan indultak haza.
Bagdi Bella Ho’oponopono dalát hallgatva a gyerekek sétáltak a teremben, s akivel összetalálkoztak, a varázsszavakat mondogatva ölelték meg egymást, a kisujjaikkal összekapcsolódtak, mosolyogtak egymásra.
A csoport egyik új gyermeke eddig csak távolról figyelte a Boldogságórákat, s most nagy boldogságunkra, ő is utazott a hajón, s a foglalkozás végén elkérte Dóra bábot, s minden gyermeket megsimogatott vele. Ennél a gyermeknél ez a gesztus volt számomra a legmeghatóbb megnyilvánulás.
Igazán tartalmassá tettük a nagyhét napjait.
Kisebb- nagyobb fogadalmakat tettek a gyerekek. Próbálták ezeket betartani.
A lemondás mindenkinek mást jelentett. Lemondás az édességről, fölösleges telefonozásról, és a megbocsátások, jócselekedetek vállalásáról.
Elhatároztuk, hogy kedvesebbek, türelmesebbek leszünk egymással. Egy délután meseíró versenyt rendeztünk ebben a témában. A gyerekek tanulságként azt fogalmazták meg, ha sikerül megbékélnünk önmagunkkal, varázslatos életünk lehet a barátaink társaságában. A megbocsátás mindenki számára fontos.
Az ünnepi misén együtt imádkozhattunk az oszályunk közösségéért, a családokért. A gitárzenével kísért énekek, a gyermekek aktív részvétele a szertartáson az érzelmek megélésének meghatározó alkalma volt. Fontos mozzanat az elcsendesedés, a külső hangok mellett az egyéni belső érzésekre figyelés. A mai kor emberének felbecsülhetetlen kincs ez a képesség, amit valóban erősíteni és gyakorolni kell.
Vigye a haragodat a szél…
Nagyon fontosnak gondolom a megbocsátás gyakorlását elkezdeni már gyermekkorban. A harag érzése, a düh, az indulatok nehéz lelki állapotot idéznek elő, amivel hosszútávon nem könnyű létezni és élni. Ezt a terhet meg kell tanulni elengedni és kezelni, még a gyermekkori apró tettekben és egymással szemben elkövetett apró ballépésekben.
A méhek jól működő családként élnek, ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe és dolga. A jól összedolgozás és kommunikáció által tudnak úgy működni, ahogyan kell. Egy hétre mi is méhekké változtunk és szorgosan összedolgozva, egymást segítve gyűjtöttük a mézet. Meseválasztásban könnyű dolgunk volt, hiszen tökéletesen illett Lukács Elvira- Érzi Mézi meséi közül a mese a megbocsátásról. Együtt éreztünk Mézivel a méhecskével, megbeszéltük mit jelent magányosnak lenni. Történeteket meséltünk egymásnak, mikor és kivel szemben éreztünk már haragot, kikkel vesztünk már össze. Eljátszottuk a haragot, a zsörtölődést, a hisztit. Kiabáltunk, dobbantottunk, mérges arckifejezéseket mutattunk egymásnak. Érzékeltük, hogy bár nevettünk is közben, hiszen csak játszottunk, viszont éreztük a bennünk rejlő indulatot is. A gyerekek képesek voltak megfogalmazni, hogy számukra ez negatív érzéseket kelt, és nem jó az az állapot, amiben ilyenkor vannak. Gyakorlatokat végeztünk a harag elengedésére. Óriási levegőket vettünk, és messzire fújtuk a mérgünket, a rossz érzéseinket. Majd labdába/gömbbe tettük és elengedtük/ feldobtuk magasra. Mindezt gondolatban, mozgással egybekötve, de annál hatékonyabban. A magasban láttuk, ahogy az a gömb szétporlik és nincs többé. Mosolyt küldtünk egymásnak, ami sok-sok pozitív energiát termelt, amitől nyugodtak lettünk, amitől újra kedvesség áradt szét bennünk. A méhecskék a szél erejét használták a haragjuk elengedésére. Megtanultak egymástól bocsánatot kérni. A bocsánatkérés formáit átgondoltuk. A gyerekeknek sok jó ötlete támadt, mivel is célszerű bocsánatot kérni egy szerettünktől, társunktól, ha megbántottuk. Elsőre mindenki a ne haragudj vagy bocsánat kifejezést használta, majd eszükbe jutott, hogy mindezt meg lehet tenni egy öleléssel, puszival, kézfogással. Remek gondolatok jöttek elő később, hogy akár virággal, kis saját kezű meglepetéssel is lehet bocsánatot kérni valakitől.
Saját harangunk elengedését csodás alkotásokon jelenítettük meg. Gyakorolva és vizualizálva, amire gondolhatunk a düh elengedése során. Mivel mottónk a „Vigye a haragodat a szél…” mondat volt, így a gyerekek találós kérdés során jöhettek rá melyik virág tudja ezt jelképezni számunkra a legjobban. Amit ha megfújunk (mint a harag kifújása), elszáll a széllel (mint maga a rossz érzés). A gyerekek hamar rájöttek, hogy ez bizony a kedvelt pitypang. Kértem a festés során, gondoljanak arra, hogy ezeket a pihéket hogyan szállítja a szél egyre távolabb, pont, mint a mi összes negatív érzésünket…
A hét végére tartogattuk a legizgalmasabb teendőnket, a „béke süti” készítését. Ki tudna tovább haragudni, ha valaki finom, saját kezűleg készített muffinnal próbál bocsánatot kérni?
A tevékenység anyaga: A megbocsátás gyakorlata
A tevékenység tartalma:
– Süni Simi meséjének bemutatása bábozással
– Süni Simi körbeadása beszélgetőkör keretein belül: Ki az, aki a legutóbb megbántott? Mi az,
amit szeretsz ebben a személyben? Megbocsátasz neki?
– Megbocsátás tánca: érzelmek kifejezése zenén és táncon keresztül
o Idegesség, frusztráció: Edvard Grieg – A hegyi király barlangjában
o Harag: Vivaldi – Vihar
o Kedvesség, engedékenység, megbocsátás: Brahms – Lullaby
o Vidámság, gondtalanság: Vivaldi – Tavasz
– Szeretetgombóc játék: Egy gyermek beáll a kör közepébe, ő lesz a gombóc tölteléke. A kört
lassan összehúzzuk, miközben halkan a középen álló gyermek jó tulajdonságait soroljuk. A
végén csoportosan megöleljük őt. Mindenki sorra kerül a játékban.
– Átvezetés vizuális tevékenységbe: Megbocsátás karkötő készítése gyurmából.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Megbocsátás gyakorlása
A hónap témája a megbocsátás volt. A gyermekekkel legelőször is beszélgetést
kezdeményeztem arról, mit jelent a megbocsátás szó és mikor is kell/ lehet megbocsátani
valakinek. Képek segítségével és rendszerezésével helyes és helytelen viselkedési formákat
válogattunk.
A téma bevezetésénél vizualizáltuk a megbocsátás jelét, melyet a csoportszobában
található játékok segítségével a gyermekek önállóan kiraktak. Felolvastam, a könyvben
található verset, aminek köszönhetően a varázsszavakat megismertük és értelmeztük egy
közös beszélgetőkör keretein belül. Megtanultuk és erősítettük a gyermekekben a
varázsszavak megfelelő használatát, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy a mindennapok
során konfliktus esetén, felnőtt segítsége nélkül képesekké váltak az önálló
problémamegoldásra is.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjéhez illusztrációként, saját mesekötényt
készítettem és egyszerű bábjátékkal, interaktívan feldolgoztuk a mese cselekményét, mely
teljesen elvarázsolta a gyermekeket. Egy régen nem használt lepedőt tenyérlenyomat és egyéb
figurák festésével újrahasznosítottunk, mely varázsszőnyegként funkcionált, amíg el nem
jutottunk a „Repülj velem” című dallal Hawaii-ra.
A Ho’oponoponopo dal végigkísérte témafeldolgozásunkat, elalvás előtt altatódalként
funkcionált, valamint feldolgoztuk a Ho’oponoponopo interaktív játékot is, amely során a
gyermekek izgatottan érezték magukat a különböző szerepek kipróbálása által.
A varázsszavak illusztrációját felhasználva mindenki elkészítette a saját csörgőjét, (wc
papír guriga, tészta, illusztrációk, anyag darab) melyet leginkább igazmondásra, illetve a
varázsszavak kimondása során csörgettünk meg.
A megbocsátás hónapját, közös megbocsátás nappal zárta az óvodánk, ahol az összes
gyermeknek felolvasásra került a „Morgós medve és szorgos méhecske” című mese, valamint
emlékbe megkapta a megbocsátás jelét. A mese meghallgatása után szót ejtettem a
megbocsátás fontosságáról, aki pedig szerette volna megölelhette és kezet foghatott társával.
A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.
A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.