Pillangóreptetés
Megbocsátás
8. foglalkozás: Bocsánatkérés!
Cél: A foglalkozás célja az, hogy a gyermekek tanulják meg, hogy milyen nagy dolog a megbocsátás. Nem szabad haragban élni. A koronavírus helyzet miatt a szülők otthon végezték el a feladatokat, ők beszélgettek a gyermekekkel a témáról, és oldották meg a feladatokat.
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Foglalkozás menete:
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom!” mondókra mozogtak.
Motiválás: Pillangóölelés játék: A gyermekekkel többször megreptettük a pillangót, aki többször megpihent a mellkasukon. Szívesen játszották el a gyerekek.
Eljátszottuk a „Tolvajlépés 1,2,3 játékot, ahol a kis sárkányé voltak a játékok, de sok tolvaj járt az udvarában, és sorba ellopkodták a játékokat. Így rakodtunk össze! Nagyon élvezték.
Nagyon jó volt az Igazságcsörgő játék is, a gyerekek vicces mondatokat mondtak, de azért voltak olyanok is, amik igazak voltak. Nagyon vidám volt ez a játék. Elmeséltem a Dumbó történetét, sokat beszélgettünk róla, a gyerekek őszintén elmesélték, hogy őket mivel bántották már meg társaik, és hogy tudtak utána megbocsátani. Elbáboztam „A morgós medve és a szorgos méhecske mesét, mely után méhecskévé, morgós mackóvá, majd táncoló mackóvá váltunk. Sokat vigadtunk a gyerekekkel, még zenét is kapcsoltunk be a tánchoz.
– szógyűjtés: „Bocsáss meg!”
– megbocsátás szó értelmezése
– a boldogság egyik forrása a megbocsátás
– csoportok kialakítása
– plakátok elkészítése
Milyen érzelmek kellenek a megbocsájtáshoz? Vers hallgatás: Ha valakit megbántottál. Mese: Tündéri bocsánat.
Bagdi Bella: Ho’oponopono
Boldogságóránkon megbeszéltük, miért jó a lelkünknek, ha megbocsátunk: megkönnyebbülünk a ránk nehezedő tehertől.
Hogy testileg is megérezzük lelkünk megkönnyebbülését, növendékem táskával a hátán, majd táska nélkül eljátszotta Louis Armstrong: What a wonderful world (milyen csodálatos világ) c. dalát. Majd meghallgattuk neten a zeneszámot, és elmondtam, miről szól.
Ezután a közelgő Föld napja (április 22.) alkalmából arra kértük Földünket, bocsásson meg a sok pusztításért, környezetszennyezésért. Ezekre kerestünk példákat, amiket papírvirágokra írtak tanulóim, majd egy nagy festett fára rögzítettük őket.
Április hónapban úgy döntöttünk, hogy boldogságóra keretében ötvözzük a hónap témáját, a szeretetből fakadó megbocsátást a természet szeretetével és a fenntarthatósági témahéttel. Két fontos programot tűztünk ki ehhez.
Az egyik, hogy a falu határában, a Bakonyszombathelyt Ácsteszérrel összekötő erdősávban békamentést szerveztünk. A főút itt pont kettévágja békák szaporodási útvonalát, mely az erdőből Feketevízpusztához, az ottani Feketevíz-éri tavakhoz vezet. A Feketevízpusztai-tavak természetvédelmi terület, érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak egész évben, márciusban pedig a varangyok kedvelt szaporodóhelye is. A főút azonban a nagyobb esőzés után inkább temetőre emlékeztet, mintsem nász színhelyére. A kordonok felszedése előtti napon mentünk, tehát kicsit késve, már a szezon végén érkeztünk. Előtte nap egyenruhát készítettünk az egység és a csapatszellem jegyében, amihez mindenki hozott egy tiszta, fehér, használt pólót. Ennek közepére egy textilfestékkel körvonalazott a szivárvány minden színében játszó varangy került. ( A gyerekek leszavazták az optimista békámat és a hagyományos varangyot részesítették előnyben. ) Másnap frissen vasalt pólókban, vödrökkel, kesztyűvel és láthatósági mellénnyel felfegyverkezve indultunk az iskolabusszal a mentés helyszínére. 10 varangyot gyűjtöttünk, ami kevésnek tűnhet, de annak a tíznek biztosan nem mindegy, amelyik így vízparthoz ért és szaporodhat.
A második célkitűzésünk egy erdész által vezetett szombati túra volt a Bakony legszebb helyén, Porva-Csesznek-Vinye útvonalon. Ingyenes tömegközlekedéssel átszállással -és némi szülői rásegítéssel – utaztunk, a patakon átkelésekhez vízhatlan cipővel készültünk, az erdőjáráshoz pedig kullancsriasztóval táraztunk be alaposan. A Cuhán átkelve piócát gyűjtöttünk, hódvárat kerestünk, megszemléltük milyenek lesznek a hegyi juhar csemetéink felnőve- amiket a suliban előtte hónapban ültettünk- forrásvizet ittunk és alig győztünk betelni a bakonyi Grand Canyon látványával, miközben egymás után hódítottuk meg a sziklákat.
Hogy a megbocsátás hogyan jön ide? Nem mi bocsátottunk meg. A természethez folyamodtunk megbocsátásért mindazért, amit eddig vétettünk ellene vagy ártottunk az erdőnek, és hálásak voltunk minden itt eltöltött percért, amelyben részesei lehettünk ennek a csodának.
A hónap nagy feladata, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy ha megbocsátanak, akkor maguknak tesznek jót. A csoportban a konfliktushelyzetek főleg abból adódnak, hogy ki melyik játékkal és kivel játszik. Megtanultuk a varázsszavakat : sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek!
Boldogságóra – április – 2.c1 osztály
A Boldogságóra program áprilisi témája, a „ a megbocsátás gyakorlása”.
A délelőttünk mottójának egy csodás idézetet választottunk: „Megbocsátani annyit tesz, mint szabadon engedni egy foglyot, és felfedezni, hogy ez a fogoly te magad voltál”
Miután megbeszéltük a gyerekekkel, a megbocsátás fontosságát és azt, hogy ez hogyan fejleszthető, pillangóreptetéssel folytatódott az óra. A tanulók által készített pillangókkal „elrepültek” a sérelmek, megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.
Óráinkkal két világnaphoz kapcsolódtunk. Az egyik az április 11-én ünnepelt „Költészet Világnapja”. Itt a korábban feldolgozott Altató c. verset illusztrálták a gyerekek, majd a legaktívabb diákok által írt verseket hallgattuk meg.
Mivel nagy kedvencek a méhek, így az április 30-ai „Méhek Világnapja”-ra esett a másik választásunk. Ennek kapcsán újrahasznosított papírból készültek a méhecskék. Majd az előadásomban meghallgatott Morgós medve és a szorgos méhecske c. mesét dolgozták fel a gyerekek páros munkában.
A boldogságórák ismét nagyon tartalmasan, hasznosan teltek, köszönet a program adta ötletekért, lehetőségért!
Az óra énekléssel kezdődött: Bagdy Emőke Ho’oponopono című dala segítette a ráhangolódást és az érzelmi felkészülést. Ezt követően körben ülve közösen értelmeztük Müller Péter gondolatát: „Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit azt jelenti, hogy megbocsátok neki.” A beszélgetés során a tanulók saját élményeiken keresztül kapcsolódtak az idézethez, gondolataikat bátran megosztották egymással.
A közös értelmezést követően felolvastam A megbocsátás jele című történetet, amelyhez kapcsolódóan dramatikus feldolgozást alkalmaztunk: a tanulók szerepeket választottak, majd közösen eljátszottuk a történetet. Az óra zárásaként a munkafüzet 128. oldalán található „Értékeld, ha megbocsátanak neked!” című feladatsor került feldolgozásra. A tanulók aktívan, érdeklődően vettek részt a feladatok megoldásában, az óra légköre végig nyugodt, befogadó és együttműködő volt. A tanulók jól érezték magukat, és örömmel kapcsolódtak be az órai tevékenységekbe.
A megbocsátás gyakorlása
A foglalkozás címe: A megbocsátás gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy lehet hibázni, de tudjunk bocsánatot kérni, és elfogadni a bocsánat kérést.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– A tündéri bocsánat mese elmesélése.
– Varázsszőnyeg
– Hajózás, Ho’oponopono
A boldogságóra kezdete hagyományosan a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és együtt folytatjuk.
A versike végére, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Nagyon szeretem Bezzeg Andrea meséit, a mesék elmesélése után mindig tudunk beszélgetni az adott témáról az életkoruknak megfelelően.
A mesék története mindig felkelti az érdeklődésüket és fent is tartja végig a figyelmüket.
A meséhez készítettem egy nagy szivárványt, amit a mese közben elővettem, mint egy hidat.
A varázspálca egy „ezüst pálca” volt, amit a mese végén körbe adtunk azzal a kérdéssel, hogy Te kitől kérnél bocsánatot, vagy van olyan, akitől bocsánatot kellene kérni, szokott olyan történni, hogy megbántassz valakit?
Nagyon meglepő ilyenkor a reakciójuk, hiszen ez nap mint nap előfordul velük, hogy összevesznek-kibékülnek, de hogy erről beszéljünk, megfogalmazzák a gondolataikat, ez elgondolkodtatja őket.
A válaszok leginkább a játékok elkérése körül forgott, ami most reggel, illetve közeli időpontban történt, de a lányok már érzelmesebbek voltak.
Az egyik kislány egy régebbi sérelmét mondta el, amikor a barátnője a rajzát csúfolta. A barátnője meglepődött, nem is emlékezett és nem is gondolta, hogy ez bántó volt. Mit lehet tenni szerintetek? -tettem fel a kérdést.
Az ölelés volt a válasz, és mint a mesében mosolyogva meg is ölelték egymást.
Az egyik kisfiú is felemlegette a barátjának, hogy elvette egyszer a legó figuráját, de nála nem vált be az ölelés, azt mondta, Ő nem bocsájt meg. Ennek megoldására a Ho’oponopono játékba hívtam a csoportot. A varázsszőnyeg minket egy hajóra röpített, amivel elhajóztunk és amikor kikötöttünk a hajóval, mert földet láttunk a távcsövünkkel, elmeséltem nekik, hogy mit mondott a bennszülött kislány.
A mese végére a vicces szó, mosolyt csalt a kisfiú arcára, aki még sértődötten szorította a száját. Jól megölelgettük, így feloldódott a „mérge”.
Nagyon örültem, amikor az egyik kislány, felidézte a Hála mesét, amikor a fát megcsiklandozták, megölelgették, megszeretgették, így derítették jókedvre.
A mesére visszautalva, szivárványt festettünk nagy csomagoló papírra, a tenyerüket befestve.
A szivárvány festése közben még beszélgettünk a bocsánat kérésről, mondogattuk a versikét.
A szivárványfestése még a színek kikeveréséhez is lehetőséget adott, milyen színekből áll a szivárvány, milyen színekből keverhetjük ki. Ezeket tapasztalati úton, ők kikeverve tanulták.
Nagyon örülök, hogy a csoport ilyen érzékeny, a programmal így lehet érzékenyíteni egymás felé a gyerekeket és ezt remélem tovább adják, mondják a családjukban, szüleiknek, testvéreiknek.