Élménymanók 1. osztály
A kicsik között is előfordulnak konfliktusok, veszekedések, problémák. Érdemes rávezetni őket arra, hogyan rendezhetik ezeket a vitákat, mit tegyen a sértő és a sértett fél. Örömmel, élményeiket felelevenítve beszéltek erről a pindúrok. Az elkészült pillangókat reptetés után boldogan engedték el megbocsátásuk jeléül.
Megbocsátás
Április havi boldogságóránk témája a megbocsátás gyakorlása volt. Az órát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, amelyet „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” c. relaxációval folytattuk. Megbeszéltük, hogy mit jelent megbocsátani, kinek és miért jó a megbocsátás, valamint, hogy mi a helyzet azzal, aki nem tud megbocsátani. A téma jobb megértése érdekében megnéztünk egy rövidfilmet a megbocsátásról, címe: Act of Forgiveness. A film nagy hatást gyakorolt a gyerekekre, megbeszéltük a látottakat. Ezt követte a „Bocsánatsoroló” feladat, amelyben 3 perc alatt írásban minél több bocsánatkérő szót vagy mondatot, majd bocsánatkérésre alkalmas nem verbális eszközöket kellett leírni. Kreatív feladatként repülőt hajtogattunk, amelyet ki is díszítettek a gyerekek, megbocsátást szimbolizáló emojikkal.
Lementünk az udvarra, itt megkértem a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan helyzetre, amikor valakire vagy valamire mérgesek lettek, vagy megbántotta őket valaki. Eldobták a repülőt, azt jelképezve, hogy a repülő elviszi a sérelmüket. Közben felkiáltottak, hogy: „Elengedem a sérelmem! Megbocsátok!”
Szeretetemberkék 4. osztály
Talán az év legnehezebb témaköréhez értünk. A bánat, fájdalom feloldása, az elengedés, a megbocsátás hosszú és fájdalmas folyamat, van olyan ember, akit egész életében kísértenek le nem zárt konfliktusok. Erről beszélgettünk a gyerekekkel, példákat említve életükből. Az órán történt is megbocsátás, volt olyan, aki úgy érezte, szeretne bocsánatot kérni, s szomjazta a megbocsátást… Ami meg is történt. A pillangók színezése külön kérés volt, annyira tetszett nekik az elsősök pillangó röptetése.
A boldogságóránkat a megszokott módon a nyakláncok kiosztásával kezdtem. A foglalkozást egy relaxációs mindfulness gyakorlattal a pillangóöleléssel készítettem elő, mellyel a gyermekek nyugalmi helyzetbe kerültek. Ráhangolódásképpen Pilli pillangó bábommal elutaztunk egy varázsszigetre. Közben meghallgattuk Bagdi Bella „Repülj velem” dalát.
A Ho’oponopono történet megismerésével a gyermekekben tudatosítottam a hibák javításának varázsszavait. Felidéztünk olyan eseményeket, amikor valakit megbántottak, vagy ő bántott meg valakit. Megbocsátásra, őszinte bocsánatkérésre igyekeztem mindenki figyelmét felhívni. Dumbó, a kiselefánt mesével tovább mélyítettem a témát a csoport életkori sajátosságainak megfelelően.
Ezt követően lehetőséget adtam a gyermekeknek, hogy egymástól is bocsánatot kérjenek szóban, a varázsszavak segítségével (Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!) és egy öleléssel. A csoportban a kialakult érzelmi töltöttséget Szeretetgombóccá alakulva is átadtuk egymásnak. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono dalát, közben pedig a gyermekek kiszínezhették a megbocsátás jelét és a varázsszavak képeit.
A foglalkozás zárásaként felraktuk a megbocsátás jelét a Boldogság várához vezető létra nyolcadik fokára.
A téma megkezdése a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációs gyakorlattal kezdődött. Nagyon élvezték a kora reggeli közös mozgást, ami segített a jó hangulat kialakításához. Bagdi Emőke: Ho’oponopono dalára folytattuk a játékos mozgást, amit többször meghallgatva, újabb és újabb mozgássor kitalálására ösztönzött mindenkit. A vidám éneklést és mozgást „Tündéri bocsánat” c. mesehallgatásra hívó csengettyű lágy hangja váltotta fel. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a síkbábokkal előadott mesét, amit a közös beszélgetőkör során feltett kérdésekkel újra éltek. A témát piros szív készítésével zártuk. Mindenki készíthetett annak ajándékba, akit szeret. Boldogan ölelték egymást, az elkészített szívek átadásakor. Jó volt nézni, ahogy a korábban összeveszett barátok, megbocsátanak egymásnak. Ehhez elég volt egy kicsiny odafigyelés, kölcsönös szeretet.
A megbocsátás gyakorlása
„Mit keresitek a holtak között az élőt?
Nincs itt, hanem feltámadott!”
(Lukács 24: 5,6)
A tevékenységet Lackfi János: „Igaz mese a Húsvétról” című történet bemutatásával kezdtük.
Ebből a történetből a gyerekek megismerhették, hogyan élt, mivel foglalkozott Isten fia az emberek között – és mi történt vele húsvétkor? Ezt követően megismertettük az óvodásokkal a Húsvét történetét.
Az első Húsvétkor furcsa dolgok történtek. A kereszten, Isten Fia haldoklott, de nem érdemelte meg. „Bűneinket maga vitte fel a testében a fára…” (1 Péter 2, 24). Délben történt, amikor váratlanul teljes sötétség borult a világra. Isten, ezzel azt akarta megmutatni, az embereknek, hogy a saját Fiát büntette meg a mi bűneinkért. Jézus három órán át szenvedett, majd meghalt. Eltemették, harmadik napon feltámadt. Isten megbocsátott nekünk. Annyira szeret bennünket, hogy kapcsolatot akar velünk tartani. „Krisztus is szenvedett egyszer a bünőkért,…hogy Istenhez vezessen minket.” (1 Péter 3, 18).
A történet bemutatása után, sokat hangoztattuk a gyerekekkel, hogy: „JÉZUS ÉL!”
A szeretet ereje, a hit és a remény közel vezet Istenhez!
Szeretettel,
a gyerekek, a vallás tanárnő és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Az alábbi játékkal próbáltam bemutatni, megértetni a gyerekekkel a megbocsátást.
Játék neve: “Harag-gombóc és Ölelés-labda”
A játékhoz szükség volt: két összegömbölyített színes papír (piros = harag, zöld = megbocsátás)
A gyerekek körbe ültek.
A piros labda (Harag-gombóc) körbement– mindenki mondott egy helyzetet, amitől egyszer mérges lett (pl. „Mérges voltam, mert valaki elvette a ceruzám”).
Ha a zöld labda (Ölelés-labda) ment körbe, akkor mindenki mondott valamit, amit meg tud bocsátani (pl. „Megbocsátok, ha valaki véletlenül meglök”).
Célom volt, hogy ismerjék fel a gyerekek, hogy a harag természetes, de a megbocsátás örömteli érzést hoz.
A végén mindenki eldönthette kinek dobna ma egy „ölelés-labdát” – majd átadták egymásnak.
Egyszerű, de mélyen hatásos, játékos formában tanított a megbocsátás erejéről ez a játék.
Beszélgetés a játék után – rövid leírás
Miután lement a Harag-gombóc és Ölelés-labda játék, a rövid, vezetett beszélgetést indítottam:
1. Milyen érzés volt kimondani, hogy mi miatt voltál mérges?
– Megkönnyebbültél tőle?
2. Milyen volt azt kimondani, hogy mit tudsz megbocsátani?
– Nehéz volt vagy könnyű?
3. Éreztétek már, hogy valaki megbocsátott nektek? Hogyan hatott rátok?
4. Mit jelent számotokra a megbocsátás most, a játék után?
„A megbocsátás olyan, mint amikor letesszük a nehéz hátizsákot. Szabadabbak leszünk tőle. És ha valakinek ölelést adunk, azzal a szívünket is megnyitjuk.”
Ez a rövid beszélgetés segítette a játékélmény feldolgozását és elmélyítette a tanultakat.
Célom a megbocsátás belső erejének megértetése, empátia fejlesztése volt az órán.
Az alábbi kérdéseket tettem fel a gyerekeknek:
– Volt már olyan, hogy megbántott valaki?
– Hogyan érezted magad akkor?
– És volt olyan, hogy te bántottál meg valakit?
– Mi történt, ha bocsánatot kértetek egymástól?
Hihetetlen “ érett” hozzáállással válaszoltak a kérdésekre.
Majd Elmeséltem egy történetet a diákoknak:
A kisfiú története
Benedek és a nehéz kavics
Benedek egy nap nagyon megharagudott a barátjára, Marcira, mert az elvette a radírját. Mérges volt, és nem is akart többé vele játszani. Tanító néni adott neki egy kavicsot, és azt mondta: „Ez a kavics mostantól a haragod. Mindig tartsd magadnál, tedd a zsebedbe.”
Benedek egész nap cipelte a kavicsot. A suliban nyomta a combját, a focinál kiesett a zsebéből, és este, amikor lefeküdt, még mindig ott volt. Fárasztó volt mindig figyelni rá.
Másnap odament Marcival, és azt mondta: „Bocsánatot kérek, haragudtam rád, de most már nem szeretném cipelni ezt a kavicsot.”
Marci megölelte, és Benedek a kavicsot eldobta a kert végébe.
A zsebe könnyű lett, a szíve meg boldog.
Beszélgettünk a történetről
– Miért kellett Benedeknek a kavics?
– Mi változott, amikor megbocsátott?
– Nektek van ilyen „kavicsotok”? Hogyan lehet eldobni?
Játék – Kavicsos megbocsátás következett
Eszköz: egy-egy papírgalacsin minden gyereknek
Leírás:
– Mindenki fogott egy összegyűrt papírt, és gondolt egy olyan esetre, amikor megharagudott valakire (nem kellett elmondani).
– Egy rövid relaxációval elképzelték, hogy most megbocsátanak.
– Ezután egyesével „eldobták” a “kavicsukat” a terem sarkába – ezzel jelképesen elengedték a haragot.
Az óra végén mindenki odament valakihez, és azt mondja: „Köszönöm, hogy vagy!”
Egy közös, megbocsátós énekkel zárult az óra.
A boldogságóra végén a gyerekek a következő fontos tanulságokat vihették magukkal:
1. A megbocsátás felszabadít
– Ha haragszunk, az olyan, mintha nehéz követ cipelnénk a szívünkben.
– Amikor megbocsátunk, elengedjük ezt a terhet, és könnyebb, boldogabb lesz a lelkünk.
2. Nem baj, ha néha dühösek vagyunk – de nem jó sokáig benne maradni
– A harag természetes érzés, de megtanulhatjuk elengedni.
3. A bocsánatkérés és a megbocsátás megerősíti a barátságokat
– Egy egyszerű „sajnálom” és „megbocsátok” sokszor elég ahhoz, hogy újra jó legyen a kapcsolat.
4. Nem másért, hanem önmagunkért is fontos megbocsátani
– Amikor megbocsátunk, nem azt mondjuk, hogy a másik jól tette, amit tett – hanem azt, hogy mi nem akarunk tovább haragudni.
5. A megbocsátás szeretetből fakad
– És a szeretet mindig több örömöt hoz, mint a harag.
Az egyik kislány rajzot is készítetett a megbocsátást illusztrálva, melyet az alábbiakban fel is töltök.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
KÖKI a kőkígyó
A gyerekekkel beszélgetünk a megbocsátásról, mikor kinek tudunk megbocsátani.
A mi csoportunkban az egyik legnagyobb probléma bocsánat kérés hiánya. Sok fiú van, ami miatt nagyon sok a konfliktus, de ha megbántanak valakit nem alapvető számukra, hogy bocsánatot kérjenek. A „kérem”, „köszönöm”, bocsánat”, „szeretlek” szavakat csak nagyon ritkán használják ebből következik, hogy maga a megbocsátás is nehézségekbe ütközik. Az önfejűség, mint inkább az alázat dominál.
Boldogság óránkat zene hallgatással, zenére mozgással kezdtük. Amikor már kellőképpen ellazultak ötleteltünk hogyan lehet bocsánatot kérni, szavakkal („bocsánat”, „kérlek ne haragudj” stb.) de a testbeszéd is alkalmas erre, (egy ölelés, puszi, vagy akár ököl pacsi)
Ez a játék azért is volt fontos mert mint megtudtuk, hogy a megbocsátás tanulható és tanítható, hiszen a megbocsátás fejben dől el.
A húsvétot megünnepeltük, minden fiú meglocsolt minden kislányt, mi csokitojásokat adtunk egymásnak.
A föld napjára otthonról hozott köveket festettünk, amiből összeraktuk, KÖKI-t a kőkígyót. Nem csak a katicásokat vontuk bele ebbe a játékba, hanem az egész óvodát, sőt kértük a város lakóit, intézményeit, civil szervezeteit, hogy segítsenek minél hosszabbra építeni a kígyónkat, ami 47 méter lett összesen.
A kavics festés közben azt soroltuk fel, hogy mit tehetünk mi, óvodások a földünkért.
Eljátszottuk a Ho’oponopono mesét én voltam a moderátor, a napközben gyakran felhangzott a „Ho’oponopono” szó. Tudatosítani kell bennük, hogy lehet hibázni, csak a hibákat ki kell javítani, ez ugyan olyan fontos a z önbecsülésük számára is, melyet a jövő évi iskolai életükben tudják majd legjobban kamatoztatni.
Meghallgattuk és együtt elénekeltük a Bagdi Bella Ho’oponopono című hónap dalát!
A gyerekek kedvenc társasjátéka a „Rázd és sztorizz!” Elég megrázni a rumbatököt, hogy lejátsszon egy hangot a sztorihoz – tehénbőgés, buborékolás, hajókürt, kotkodálás, nyerítés, szirénázás… Igen változatos a felhozatal.
A játékosoknak az a feladata, hogy a hang segítségével elkezdjék vagy folytassák a történetet. Ezt követően továbbadják a rumbatököt, és ezzel együtt a mesélő szerepét is a következő játékosnak. A tematika, a szereplők vagy a helyszín meghatározásával nehezíthető a játék. Természetesen jelen esetbe én kezdtem el egy történetet, és tereltem a megfelelő irányba.
Róka és bagoly ujjbábokat készítettem gyufásskatulyából. Bölcs Bagoly tudja az igazságot, de a Ravaszdi Róka mindenkit be akar csapni. A gyerekeknek kellett eldönteni, hogy társuk igazat vagy hamisat szólt, és annak megfelelően felemelni Bölcs Baglyot vagy Ravaszdi Rókát.
Levezetésként pillangó ölelést játszottunk, amit azóta már több alkalommal is használtunk.
2025. 04. 24.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
A Föld napjához kapcsolódva a gyerekekkel megbeszéltük, hogy mit jelent nekünk a Föld, mit kapunk tőle, mit adhatunk cserébe, hogyan óvhatjuk. Képeket színeztek, majd válogattunk az alapján, hogy melyik tevékenységgel, hogyan teszünk jót, vagy rosszat a Földünknek. A képek felragasztásával plakátot készítettünk. Gyertyát gyújtottunk, meghallgattuk Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért c. dalát.