Ebben a hónapban a szülőkkel kezdtük a téma feldolgozását. Ennek érdekében lapos kavicsokat kértünk tőlük. A foglalkozás keretében átbeszéltük, illetve képekkel illusztráltuk, hogy milyen folyamatok mennek végbe bennünk, amikor valaki megbánt minket. Beszéltünk arról, hogy a harag, a szomorúság és a csalódottság milyen módon tud bennünk haragot vagy sértettséget ébreszteni. Képekkel kerestünk példákat ezen érzéseket, illetve lerajzolt új azokat a helyzeteket is, amik a csoportban szoktak előfordulni. Például, amikor valaki elveszi a másik játékát, vagy bántja valamivel, vagy, amikor a felnőtt valamit megtilt.
Ezek után a kavicsokat festettük meg. Bármit lehetett a aki sokra festeni, vagy lehetett az érzelmek hét kapcsolható színekkel is kidekorálni őket.
Ezután az elengedés részére koncentráltunk a helyzetnek. Ennek értelmében a kavicsokat messzire dobtuk, így is jelképezve, hogy elengedjük a harag ukázt és más negatív érzéseinket, nem ragaszkodunk már hozzájuk. Mindezeket nyújtó gyakorlatok tanulásával és gyakorlásával zártuk, hogy a testünket is megtanítsák ellazítani egy-egy ilyen esemény vagy érzés átélése után.
Megbocsátás
Boldogságóra Cica csoport- Téma: A megbocsátás gyakorlása
A Boldogságóra során a megbocsátás témáját egy színes, interaktív és érzelmi szinten mélyen ható tevékenység keretében dolgoztuk fel a Cica csoport számára. A foglalkozás célja, hogy a gyerekek megértsék a megbocsátás fontosságát és képesek legyenek kifejezni saját érzéseiket a bocsánatkérés, valamint a szeretet kifejezése terén.
A foglalkozás elején a gyerekek egy nyugodt légkörben, relaxációval kezdtek. A „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókát mondtuk, miközben figyelmesen, mély légzéssel próbáltuk elengedni a felhalmozódott feszültséget. A környezetet csendes zenével és kényelmes ülőhelyekkel alakítottuk ki, hogy a gyerekek könnyedén el tudjanak lazulni.
Ez a relaxáció segítette őket abban, hogy elengedjék az esetleges napi stresszt, és felkészüljenek a foglalkozásra. A zenehallgatás során hintázó mozdulatokat végeztünk, amivel a gyerekek összekapcsolhatták a testi és érzelmi oldalt, miközben nyugodtan pihentek.
A megbocsátás témáját beszélgetőkörrel kezdtük, ahol a gyerekek visszaemlékeztek olyan helyzetekre, amikor valamit rosszat tettek. Kérdéseink segítettek a gyerekeknek kifejezni, hogyan érezték magukat, amikor arra várták, hogy megbocsássanak nekik, és hogyan kértek bocsánatot.
A beszélgetés során kiemeltük a megbocsátás érzését: a könnyebbséget, amit akkor érezhetünk, amikor szívből kérünk bocsánatot vagy megértést. A munkafüzet 56. oldalán található színezőt színezve, a gyerekek aktívan részt vettek a témába való elmélyedésben. Közben elmondtuk a színezéshez kapcsolódó mondókát, amely szintén a megbocsátás és a szeretet fontosságát hirdette.
A mese hallgatása következett, melynek célja az érzelmek elmélyítése volt. A gyerekek figyelmesen hallgatták a Tündéri bocsánat mesét, és közben a képzeletükbe idézték a tündéreket, akik vitatkoztak, de képesek voltak megbocsátani egymásnak. A mese segített megmutatni, hogy a megbocsátás nem csak varázslat, hanem a szívből jövő cselekedet.
A mese után izgalmas beszélgetés zajlott arról, hogy a gyerekek mit tennének, ha lenne varázspálcájuk, és mikor szoktunk megköszönni dolgokat. A gyerekek aktívan válaszoltak a kérdésekre.
A foglalkozás egyik kulcseleme volt, hogy a gyerekek gyakorolják a varázsszavak használatát: „Sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek”. Az önálló gondolkodás és a mások felé kifejezett érzelmek lehetősége elmélyítette a megbocsátás fontosságát. A gyerekek ezen kívül piros szíveket adtak át egymásnak, így kifejezve szeretetüket. A tevékenység során minden gyermek képes volt elmondani, hogy kinek szeretné átadni a szeretetét, és miért.
A színező munkafüzet 57. oldalának kitöltése, valamint az egyéni megnyilvánulások is fontos szerepet kaptak a foglalkozás során. Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy minden gyermek részt vehessen a válaszadásban, és a bátortalanabbakat is bátorítottuk.
A foglalkozás végén a gyerekek kiszínezték a megbocsátás. Ezt a jelet felragasztottuk a Boldogság várának 8. lépcsőfokára, mely szimbolizálta a megbocsátás lépéseit, valamint a belső harmónia elérését. Ez a tevékenység segítette a gyerekeket abban, hogy vizualizálják a megbocsátás fontosságát, és értékes rituálét alakítsanak ki a mindennapjaikban.
A foglalkozás végén egy záróénekkel búcsúztunk, mely megerősítette a közösségi élményt és pozitív érzelmi hangulatot. Az ének összekötötte a gyerekeket, és mindenki boldogan zárta le a foglalkozást, egy lépéssel közelebb a belső harmóniához.
A foglalkozás során a gyerekek nyitottan és érdeklődve vették részt a megbocsátás gyakorlásában. Különösen pozitív volt látni, hogy még a bátortalanabb gyermekek is bátran kifejezték érzéseiket, miközben a többi gyermek támogatóan reagált. A mese, a színezés és a beszélgetőkör mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek mélyebben átérezzék a megbocsátás fontosságát.
Az aktivitások során jól látszott, hogy a gyerekek képesek egy-egy szituációt saját életükből hozni, és azokat megfelelő módon feldolgozni. A megbocsátás és a szeretet kifejezésének gyakorlása a csoportdinamikában is erősítette a közösség érzését.
A foglalkozás célja, hogy a gyerekek ne csak intellektuálisan, hanem érzelmileg is megértsék a megbocsátás erejét, és eszközként használják mindennapi kapcsolataikban. Az összes tevékenység – a relaxáció, a mese, a beszélgetőkör, a varázsszavak gyakorlása és a közös alkotás – sikeresen támogatta ezt a célt.
Bevezetés: Mosolygó szív – egy kis párnát adunk tovább, aki tartja, mond valamit, amit szívesen megbocsátana.
Tevékenységek:
• Őszinteség: Igaz vagy hamis? – mesék alapján beszélgetés.
• Korrektség: Igazságosság-képregény – 3 képkocka: mi történt, mi lett volna korrekt, hogyan oldjuk meg?
• Önmagunk elfogadása: Tükörmondatok – „Szeretem magamban, hogy…”
• Megbocsátás: Szenvedő mackó – bocsánatkérés játék plüss segítségével.
Zárás: „Ma jó voltam magamhoz” – mondatbefejezés, körben.
A megbocsátás ugyanis elsősorban rólunk, a saját békénk megtalálásáról szól – mert ez az, amit a harag igazán veszélyeztet.
A megbocsátás képessége fontos része a boldog, teljes életnek. Párokban dolgoztunk egy ötpontos ötletlista elkészítésnél, ami azt tartalmazza, hogy fejezhetjük ki, ha megbocsátottunk valakinek.
Sértődve, összeveszve mindenki volt már. Sajnos a gyerekeknél is mindennapos. Nem okozott gondot, azon jelek összegyűjtése, melyek a megbocsátást tükrözik.
Áprilisi témahónap: Megbocsátás, empátia és elfogadás fejlesztése
Áprilisban a foglalkozások fókuszában a megbocsátás, az empátia és a mások elfogadása állt. A cél az volt, hogy a tanulók mélyebb érzelmi és erkölcsi önreflexióra jussanak, valamint fejlesszék szociális érzékenységüket és morális gondolkodásukat.
A téma feldolgozását egy tanulságos mese segítségével kezdtük, amely a tankönyvben szerepel. A mese elemzése során a tanulók lehetőséget kaptak arra, hogy azonosuljanak a szereplők érzéseivel, viselkedését értelmezzék, és megfogalmazzák saját véleményüket a megbántás és megbocsátás kérdésköréről. A történet feldolgozása segített abban is, hogy a gyerekek belső világába, gondolkodásmódjába betekinthessünk, és az érzelmi nevelés szempontjából is értékes párbeszédeket indított el.
Megnyugvással és örömmel tapasztaltam, hogy a legtöbb tanuló már életkorához képest fejlett empátiával viszonyul mások érzéseihez és helyzeteihez. Meg tudták fogalmazni, mikor és miért nehéz megbocsátani, illetve azt is, hogy milyen felszabadító érzés lehet az elengedés, a harag leépítése.
A téma elmélyítését egy interaktív, mozgásos döntési játék segítette. Felolvastam különböző erkölcsi dilemmákat vagy hétköznapi helyzeteket, amelyekben valakit megbántottak – véletlenül vagy szándékosan. A tanulóknak az volt a feladatuk, hogy egyéni mérlegelés után eldöntsék: megbocsátanának-e az adott esetben. Döntésük szerint kellett az osztályterem megfelelő sarkába állniuk, ahol a következő feliratok szerepeltek: „Megbocsátanék”, „Nem tudnék megbocsátani”, „Attól függ…”. Ezzel a drámapedagógiai elem beemelésével fejlesztettük a kritikus gondolkodást, az érzelmi tudatosságot és az önkifejezést is.
A közös megbeszélés során a tanulók érvelhettek döntésük mellett, ezáltal fejlődött vitakultúrájuk, nyelvi kifejezőkészségük, és megtapasztalhatták, hogy egy erkölcsi kérdésnek gyakran nincs egyértelmű, „jó” vagy „rossz” válasza.
Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium , Általános Iskola Weöres Sándor Általános Iskola
Minden érzelem kikerül az arcunkra. Az „arcunkrs van írva” – mondjuk sokszor.
Beszélgettünk arról, ennyire látszik, ha valaki haragszik, dühös, vidám vagy boldog. Megjelenítettük.
1. Megbeszéljük, mit jelent a „megbocsátás” szó. Miben különbözik attól, ha „nem húzunk határokat”?
2. Megbeszéljük, milyen ember lehet az, aki sokszor dühös, és képtelen megbocsátani.
3. Felsorolnak legalább három alkalmat, mikor más megbocsátott nekik, majd három alkalmat, mikor ők bocsátottak meg másnak. Reflektálnak rá, hogy hogyan érezték magukat. Leírják, hogyan tudták a másik ember tudtára adni, hogy megbocsátottak, illetve, hogy ők honnan tudták, ha nekik megbocsátottak.
4. Különböző szituációkat mondaok, és el kell dönteniük, hogy azt az adott tettet megbocsátanák-e, vagy sem. Ha igen, mosolyogva nyújtózkodniuk kell. Ha nem, akkor guggolásokat csinálniuk.
„A tanárnőnem jelentette be előre a dolgozatot, amit írat.”
„A barátnőd kibeszélt a hátad mögött.”
„A testvéred beárult a szüleidnek, hogy rossz jegyet kaptál.”
„A szüleid a rossz átlagod miatt szobafogságra ítélnek.”
Megkérdezem, ki hogyan érezte magát a gyakorlat alatt, tanulság: aki megbocsát, sokkal felszabadultabban érzi magát.
5. Feladat: Leírnak egy helyzetet, amit idáig nem tudtak megbocsátani, aki szeretné, elmesélheti, majd összegyűrik és kidobják a papírt, ezzel közelebb kerülve a harag elengedéséhez.
6. Szófelhő készítése arról, hogy kinek mit jelent a megbocsátás.
Maci csoport
Beszélgetőkörben gyűjtöttünk ötleteket a megbocsájtásra, arra, hogy hogyan tudjuk kifejezni mozdulatokkal szavakkal az ehhez kapcsolódó érzelmeinket. Ölelés, simítás, puszi, mosoly… szavakat kerestünk amik segíthetnek nekünk: kérlek, sajnálom, ne haragudj, semmi baj, nem gond. Próbáltunk szituációt eljátszani a nagyobbakkal.