A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.

A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.

Kópé Klub
A nagycsoportosok foglalkozását a „Pillangó ölelés gyakorlattal kezdtem, majd elmondtam a Ho’oponopono mesét. A mesét a gyerekek kérésére többször eljátszottuk, többféle szerepet is kipróbálhattak.
A „Varázsszavak” és a „Jön a Zombi” (kézikönyv) adaptációjára készült, korábbi években kedvelt játék eljátszása után beszélgettünk arról, voltak-e már olyan helyzetben, hogy bocsánatot kellett kérniük, hogy érezték akkor magukat? Majd mesélhettek arról, miért kértek tőlük bocsánatot, mit éreztek? Arról is beszélgettünk, hogy a szavakon kívül hogyan tudunk még bocsánatot kérni.
A foglalkozás végén lerajzolták a mese a számukra legjobban tetsző részletét, közben Bagdi Bella Ho’oponopono c. dalát hallgattuk.