Könnyű másokat megbántani, de a bocsánatkérés annál nehezebb. Összegyűjtöttünk néhány lehetőséget, hogyan engeszteljünk ki a tegyük jóvá hibánkat.
Megbocsátás
Iskolánkban egész héten fenntarthatósági témahetet tartottunk, melyhez nagyon jól illett a havi boldogságórás témánk. Csatlakoztunk a „Te szedd” országos akcióhoz. Előadásokat hallgattunk, az egész intézményt megmozgató Föld napi rendezvényt tartottunk. Ennek keretében kiránduláson vettünk részt. Beszélgettünk a maradék ételek felhasználásának lehetőségeiről, az ételpazarlás elkerüléséről. Példaként mákos gubát is készítettünk. Az egész programsorozat nagyon jó alkalom volt a gyerekek közötti feszültségek feloldására, csapatépítésre, a köztük levő jó kapcsolat megerősítésére.
Relaxálással kezdjük ezt az alkalmat is. Halk zene mellett Napimádással kezdünk és a 16.-os gyakorlattal folytatjuk (A haragom kifújom, mint a cica nyújtózóm).
Bekukkant közénk Boldog Dóra is, a gyerekek már várták. Kérdezték is, miért nem jött velem már az elején. Dóra elmesélte, hogy ma a megbocsátás képességéről beszélgetünk majd. Ezt legjobban példák útján tudta elmagyarázni a gyerekeknek. Dóra ezután utazásra hívta a gyerekeket. Varázsszőnyegünkön elutaztunk tündér földre.
Itt meghallgatták a Tündéri bocsánat című mesét. Miután elbeszélgettünk a meséről a Kire haragszol? gyakorlat következett. Ennek a korosztálynak nem könnyű szavakba önteni, hogy miért haragudtak rá, és mit tehetett volna jobban, hogy ne legyen harag. Természetesen azt könnyebben megfogalmazták, hogy kire haragudtak és miért. Sok sok eset merült fel a gyerekekben. Igyekeztünk mindegyiket megbeszélni.
Ezt követően visszautaztunk és kis relaxációs zenével visszatértünk a Süni csoportba.
Áprilisban a Boldogságóra keretében a megbocsátás témáját jártuk körül a gyerekekkel. A foglalkozás során beszélgettünk arról, mit is jelent megbocsátani, milyen érzéseket élhetünk át, ha megbántunk vagy megbántanak minket, és miért könnyebb a szívünk, ha képesek vagyunk elengedni a neheztelést.
A foglalkozás során egy különleges alkotás is született: minden gyermek egy színes lepkét készített. A lepke egyik szárnyára a megbántások, fájó szavak kerültek fel – azok, amelyek valaha nehéz érzéseket okoztak nekik. A másik szárnyra pedig megbocsátó, szeretetteljes szavakat írtak, amelyek segítenek ezeket a fájdalmakat elengedni.
Így vált a lepke az átalakulás, a megkönnyebbülés és a szeretet szimbólumává: a gyerekek keze alatt egyensúlyba kerültek a nehézségek és a gyógyulás.
Mivel ez egy nagyon személyes, bensőséges alkotás volt, a gyermekek kérésére nem készült róla fénykép – így a pillanat meghittsége megmaradhatott csak a résztvevők szívében.
A beszélgetések során szóba került az is, hogy a megbocsátás milyen különösen nehéz lehet azoknak a gyerekeknek, akik mozgássérüléssel élnek. Nehéz megbocsátani azoknak, akik bámulják őket az utcán, akik értetlenkedve néznek rájuk, vagy akik a liftet elfoglalva nem figyelnek arra, hogy nekik valóban szükségük lenne rá.
Ezek a mindennapi helyzetek aprónak tűnhetnek kívülről, de belül mély nyomokat hagyhatnak.
Mégis, ezek a gyerekek hatalmas erőről tettek tanúbizonyságot: megtanulják elengedni a haragot, és a szeretet, a megértés felé fordulnak. A foglalkozás során is megtapasztalhattuk, hogy a megbocsátás nem a gyengeség, hanem az igazi belső erő jele.
A foglalkozás zárásaként egy rövid képzeletbeli utazáson vettünk részt, amely segített megélni a megbocsátás felszabadító érzését.
A gyerekek megoszthatták saját tapasztalataikat is arról, milyen jó érzés megbocsátani vagy megbocsátást kapni.
A foglalkozás során sok szép, őszinte gondolat született, amelyek mindannyiunkat közelebb vittek ahhoz, hogy könnyedebb, szeretettelibb kapcsolatokat ápoljunk egymással.
Az áprilisi hónap témáját – megbocsátás témáját több foglalkozáson dolgoztuk fel, sőt az elkészült bocsánatkérő és megbocsátó kártyákat azóta is használjuk.
Az első foglalkozást a „Lemegy a nap, lankad a kar, a testem pihenni akar” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután a hónap dala hallgatása alatt a gyerekek a macis színezőt készítették el. Majd átbeszéltük a témához kapcsolódó elméleti hátteret, saját példákat soroltak fel. A foglalkozást meditációval zártuk.
Második foglalkozást „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Többször meghallgattuk a hónap dalát, a gyerekek már közösen énekeltek, megtanulták a dal szövegét. Közben még befejezték a színezést. Mesehallgatás során „A hebrencs hód” című mesét ismerték meg a gyerekek. A meseolvasás után megbeszéltük, hogy kapcsolódik a történet hónap témájához. Újból többször meghallgattuk a hónap dalát, közben a gyerekek elkészítették a „bocsánatkérő” és „megbocsátó” kártyáikat. A foglalkozást meditációval zártuk.
A következő foglalkozásokon befejezték a kártyák elkészítését. Majd azokat feltettük egy-egy plakátra. A plakáton a meséből vett mondatok vannak. Az egyik tablóra a „bocsánatkérő” a másikra a „megbocsátó” kártyák kerültek fel. Ez úgy lett elhelyezve az osztályban, hogy a gyerekek le tudják venni, és odaadni egymásnak, ha szükség van rá. Azóta pár alkalommal már használták is, mikor bocsánatot kértek egymástól. Szerencsére nem sokszor volt eddig szükség rá, kedvesek egymással, nem kell sokszor bocsánatot kérni egymástól.
A megbocsátás gyakorlása
• Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Fújj-fújj…”
„Dagasztás…”
„Malomkörzés…”
• A téma bevezetése:
„Tavaszi szél” (pdf. 7. oldal)
„Árnyjáték” (pdf. 7-8. oldal)
„Megbocsátás mező” (pdf. 8. oldal)
• A téma feldolgozása:
• Mese: Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat (kézikönyv 175-176. oldal)
• Játék:
„Bocsánat – állat” (pdf. 5. oldal 2. feladat)
„Varázsszőnyeg” (kézikönyv 180.oldal)
„Ho’oponopono – interaktív játék” (kézikönyv 180-181. oldal)
„Varázsszavak” (kézikönyv 182. oldal)
• A téma lezárása:
Ölelőkör
A megbocsátás hónapjában egy közös osztályfát készítettünk papírból. A fára azokat a tulajdonságokat és viselkedéseket írtuk fel, amelyek rontják az osztályközösséget (például a veszekedés, csúfolódás, kizárás). Valamint olyan értékeket és tetteket gyűjtöttünk, amelyek építik, erősítik a közösséget (mint a kedvesség, odafigyelés, segítségnyújtás, megbocsátás). Ezek is felkerültek a fára. A közös munka segített jobban megérteni, hogy a megbocsátás nem gyengeség, hanem erő, ami jobbá teheti a kapcsolatainkat. Sok jó beszélgetés született közben, és együtt rájöttünk, hogy megbocsátani nem mindig könnyű, de nagyon fontos ahhoz, hogy jó közösség lehessünk.
Április hónapban is nagy hangsúlyt fektettünk a testi és lelki kapcsolatok ápolására, a testi-lelki harmónia megteremtésére. Több ünnepnapot is összekapcsoltunk ennek megvalósítása érdekében. A 6.F osztályból öten is jelentkeztek a gimnázium költészet napja alkalmából második alkalommal meghirdetett versíró pályázaton, ahol többen igazán szép eredményt értek el. Alkotásaik itt olvashatóak: www.bjg.hu/index.php/2025/04/18/ifju-koltok-a-batsanyiban-2/. A költészet napján meghirdetett városi rendezvényeken is megjelentünk, hiszen a városi könyvtár által kiírt versmaratonra az osztály szép számmal ellátogatott és egy-egy versüket olvashatták fel a megjelentek előtt.
Elfogadni és kiemelni a másik emberben lakozó értéket nagyon fontos erény. Minden osztályba járó diák az utóbbi két hónap során kis csoportokban relaxációs műhelymunkán vett részt az iskolánk egyik pedagógusa bevonásával. A stresszkezelés, ellazulás és önreflexió fejlesztésére irányuló gyakorlatokkal ismerkedtek a diákok. Nagy sikere volt, több diák azóta is alkalmazza a tanult módszereket.
A húsvéti ünnepkör is sok lehetőséget rejtett, hogy a diákok megoszthassák személyes élményeiket és hagyományápolási szokásaikat. Egy nemzetközi projektbe kapcsolódtak be, ahol tizenkét pályamunkát is tovább tudtam küldeni. A témája a legkedvesebb húsvéti hagyományok a családban, illetve egy elképzelt vagy valós húsvéti kincsvadászat történetének megírása angol nyelven.
A hónap utolsó osztályfőnöki órája pont a méhek napjára esett. Igyekeztünk a témát számos nézőpontból megközelíteni és minél több információt megosztani egymással a méhek fontosságát illetően.
„Az élet szépsége, mit az álmok szőnek éjjel,
Számtalan csillag őrzi ezeket fényével.
A fák között táncol a hajnal fénye,
Szívünkben éled a tavasz zenéje,
A világ felébred, s vele együtt a remény.” (V.L. 6.f)
A nyolcadik téma a megbocsátás gyakorlása volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyerekek megtanuljanak megbocsátani! Elsődleges cél, feladat, hogy a gyerekek megértsék, hogy a megbocsátással elsősorban maguknak tesznek jót! Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: érzelmek megélése, empátia, megbocsátás képessége, türelemre való képesség (harag elengedése).
Az óvodás korú gyermekek számára a megbocsátás gyakorlása egy fontos lépés az érzelmi és szociális fejlődésükben. Ebben a korban a gyerekek még tanulják, hogyan kell kezelni az érzelmeiket, megérteni mások érzéseit, és hogyan lehet helyrehozni a konfliktusokat. Relaxációs gyakorlat volt csoportos, és egyéni is. Megbeszéltük, hogyan kezeljük ha megbántottak, vagy ha megbántunk valakit. Nagyon szerették a sünis, Megbocsátás-bábjátékot. Azonosulni tudtak a szereplők lelkiállapotával, érzelmeivel. Bábozás és a szerepjátékok segítettek eljátszani szituációkat, pl. amikor valaki megbánt valakit, majd bocsánatot kér, és a másik megbocsát. Egyszerű szókincs tanítása: pl: „Sajnálom, hogy megbántottalak.”, „Meg tudsz bocsátani?”, „Bocsánatot kérek.”, „Rendben van, megbocsátok.” Példamondatok gyakorlása játékos formában, körjátékban, bábokkal, mesékkel. Mesék a megbocsátásról: További olyan mesék, amelyekben konfliktus, bocsánatkérés és megbocsátás is szerepel. Pl. Brúnó, a bocsánatkérő medve vagy más ismert mesék feldolgozása. Közös megbeszélés a mese után: „Mit érezhetett a szereplő? Jó volt megbocsátani?” Érzelmek megbeszélése: Segítettem megnevezni az érzéseiket: „Szomorú vagy, mert elvették a játékod?”. Példát mutatok az empátiára: „Látom, hogy most dühös vagy, de mit érezhet most a másik kisgyerek?”. Felnőttként példát mutatok: A felnőttek viselkedése mintaként szolgál. Ha én is bocsánatot kérek, amikor hibázok, és megbocsátok, az nagyon hatékony tanulási eszköz. Napi „kedves pillanatok”: Minden nap végén beszéltünk egy pillanatról, amikor valaki kedves volt, segített, vagy valamit „jóvá tett”. Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat meséjét is nagyon szerették. Gyermekeink tudják, hogy aki megbocsát, jót is cselekszik. Arra tanítjuk őket, hogy amíg nem tudnak megbocsátani, addig hogyan tudják higgadtan kezelni magát a konfliktust. Mondják ki, hogy mi bántja őket, mert az elfojtott érzések óriási belső feszültséget szülnek. Kimondásuk által megnyugodnak, sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek. Minden gyermek használja a varázsszavakat! (Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!…stb). „Mire használnád a varázspálcád?” kérdésre ahogy nőnek, okosodnak az érzelmeiket is egyre árnyaltabban tudják kifejezni! Képet készítettünk a megbocsátásról. Sok-sok ötlet volt, és együtt terveztük meg a képet. A megbocsátást, az elengedést, a lélek szabadságát jelképezi a madár kirepülése a kerek erdőből, a megbocsátás erdejéből. Bagdi Bella: Személyiség fejlesztő gyerek dalokat hallgattak. Kiemelt volt: Bagdi Bella: Ho’oponopono. Ho’oponopono interaktív játék: Ezt a játékot nagyon élvezték. Előzményként megnéztünk egy dokumentumfilmet a bennszülöttekről, életükről. Nagyon tetszett nekik a zenéjük, táncuk. Kérték, hogy a felvétellel együtt szeretnének táncolni. További játékaink voltak: – Kire haragszol? – Varázs szőnyeg (B.B. Repülj velem zenével ) – Jön a zombi játék mindig nagy kedvenc! Végül felragasztottuk a Boldogság vár nyolcadik lépcsőfokát.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása szinte mindennap előkerül. A gyerekek sokszor keverednek egymással konfliktusba, melyeket mi felnőttek segítünk sokszor megoldani. Elmagyarázzuk nekik, hogy miért nem jó egymással rosszban lenni, és mi annak a módja, hogy kibéküljenek. Szerencsére óvodás korban a békülés mindig nagyon könnyen megy. Az egyik pillanatban még haragudnak egymásra, a következő pillanatban nevetgélve játszanak egymással. Megbeszéltük, melyek azok a kifejezések, melyek alkalmasak a bocsánatkérésre. A ho’ponopo varázsszó nagyon tetszett nekik, többször hallottam tőlük játék közben is. A kisujj eskü szintén a bocsánatkérés egyik eszköze lett csoportunkban. A megbocsátás táncán keresztül megtapasztalhatták hogyan oldódnak fel a konfliktusok. Ebben a hónapban került sor csoportunkban egy szülőknek szervezett nyíltnapra. Mesterpedagógusi programomban vállaltam, hogy egy foglalkozás keretében bemutatom a Boldogságprogramot. A komplex foglalkozáson olyan játékokat játszottunk, melyek a húsvéthoz, és a Boldogságprogramhoz is kapcsolódtak. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy egy kosárban tojásokat helyeztem el, melyek többfélék voltak. Tapintással kellett nekik kitalálni, hogy mi lehet a takaró alatt. Ezután megbeszéltük a különbözőségeket, és azt is, hogy mi emberek is különbözőek vagyunk. Ezután a varázstükör segítségével elmondhatták, hogy mit szeretnek saját magukban. Majd eljátszottuk, hogy mi vagyunk a kiscsibék, akik kikelnek a tojásból. Itt arra voltam kíváncsi, hogy mit érezhettek a tojásban, és mit, amikor kikeltek. A gyerekek nagyon jól visszaadták az érzéseket, melyek az ő életükben fordulnak elő. Biztonságban voltak, féltek, kíváncsiak voltak, örültek, stb. Majd eljátszottunk egy figyelemfejlesztő játékot. A gyerekek szorosan egymás mellett álltak. Egy kisgyerek állt a kör közepén. A gyerekek egy tojást adogattak körbe, amelyet a kör közepén álló gyermeknek észre kellett venni. Ezután következett egy mozgásos feladat. Bagdi Bella zenéjére táncoltak, amikor megállt a zene, párt kellett keresniük. A következő játék a tükör játék volt. Érzelmeket kellett utánozniuk. Majd szintén egy páros feladat következett. A gyerekek szemben ültek egymással, középre helyeztünk egy labdát. Felelevenítettük Pillanatkapitány történetét, amikor az ötök szigetén járt. Megbeszéltük milyen érzékszerveink, testrészeink vannak. Ezeket mondtam viszonylag gyors tempóban, a gyerekeknek mutatni kellett saját magukon. Egy hirtelen pillanatban egy előre megbeszélt kifejezést, ( ho’ponopono ) mondtam. Ekkor kellett gyorsan felkapni a labdát. Ez a játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezután újra táncra perdülhettek. Most az volt a feladat, hogy egy érzelmet kifejező smilihoz kellett állniuk, amikor a zene elhallgatott. Mindenki elmondhatta, hogy mikor érezte azt az érzelmet. Mikor volt bánatos és miért, mikor örült valaminek és miért, mikor félt valamitől. A foglalkozás közben, amikor úgy láttam, hogy a gyerekek egy kicsit elfáradtak, figyelmetlenné váltak, akkor Szívmanó légzőgyakorlataiból választottunk. Kedvencük a fütyülős. Ez azonnal visszabillentette őket. A foglalkozás legvégén csoportos feladatot kaptak, ahol egy puzzlet kellett kirakniuk. Úgy gondolom a szülők betekintést nyerhettek a program szerteágazó lehetőségeiről.